Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-25 / 20. szám

2000. Január 25., kedd MEGYEI KORKÉP 3. OLDAL Kálmán Kata és Hevesy Iván az 1930-as években Jászjákóhalmán készült szociofotóiból látható kiállítás Jákóhalmán a helytörténeti gyűj- temény egyik kiállítóter§mben, amelyek a település életéről adnak korhű képet. fotó: mészáros V Elszámolták az adóerőt Több tízmilliót ért Martfűnek az alaposság Martfű és még félszáz önkormányzat az Al­kotmánybírósághoz fordult, mert az állam adóerő-képesség címén több százmillió fo­rintot vont el tőlük összesen. Idén is számít­hatnak az érintettek erre a mínuszra, igaz, egyáltalán nem mindegy, mennyi lesz az összeg. Martfű Ezt a sokak számára érthetetlen adatot a lakos­ságszám és az iparűzési adóalap viszonylatából számítja ki a Területi Államháztartási és Köz- igazgatási Információs Szolgálat (közismert ne­vén TÁKISZ) egy igen bonyolult képlet segít­ségével. Tavaly ez az összeg Martfű eseté­ben 86 millió forintra jött ki. Osztottak, szo­roztak a hivatal illeté­kesei, de nekik seho­gyan sem jött ki ez a szám, csak a töredékét adta ki mindig a szá­A bonyolult képlet alapján kiszámított adóerő-képességet községeknél 11 800 forintban határozták meg, ugyanez váro­soknál 14 715 forint, megyei jogú váro­soknál 16 500 forint. Amennyiben ez az érték egy adott településnél kisebb, mint a határ, akkor az állam kiegészíti a költségvetést, ha pedig nagyobb, akkor sávosan kevesebb pénzt kap a gazdag­nak ítéltetett önkormányzat. mológép. Kozma Imre polgármester abban látja a különbséget, hogy a Belügyminisztériumnál még 1998-ban csak becsült számokat helyettesí­tettek be. — Kiszámoltuk most év végén a tényleges ada­tokkal, hogy mennyi lehetett volna a valós elvo­nás - magyarázta Kozma Imre. - Nekünk alig több mint négymillió forint jött csak ki, ez pedig óriási különbség. Az idei költségvetési elvonást már kiszámol­ták a TÁKISZ illetékesei, s Martfűtől 86 millió fo­rintot terveztek elvonni. Az önkormányzat vi­szont élt korrekciós jogával (értesüléseink sze­rint egyedül az országban), és így ez az összeg le is csökkent tizenhétmilli­óra. Úgy hírlik, az Alkot­mánybíróság hamarosan dönt az érintett önkor­mányzatok tavalyi bead­ványáról, s akkor akár több tízmillió forint is visszavándorolhat Mart­fűhöz. Gábor imád versenyezni Huszonötszörös megyei helyezett, országos döntős Mezőtúr Vass Gábor, aki Mezőtúron a Te­leki Blanka Gimnázium, Közgaz­dasági Szakközépiskola és Kollé­gium tizenkettedikes diákja, első ránézésre éppen olyan, mint 18 éves társai. Rövid haj, szemüveg, vékony termet, ráadásul a szülei is pedagógusok. Sőt, az édesany­ja tanítja a matekot. Elmondása szerint anyuci még többet tud eb­ből a tárgyból, ugyanakkor az is tény: neki, az érettségi előtt álló diáknak is akadnak jó meglátásai. Körülbelül ennyi szükségeltetik, hogy az ember kitűnjön a nagy átlagból, állítja. Es ő tartósan kitűnik. Év végé­re mindig megreked a kitűnőnél, noha ennek ellenére nem tanulja könynyes- re magát. Órákon fi­gyel, és bizony előfor­dul, hogy két egész órát is görnyed a könyv fölött délután, de ez a csúcs. Ennél többre nincs szükség. Hogy ez mi mindenre elég, arra csak egyetlen példa: a matematika, a fizika, a kémia - és afféle kiegé­szítésképpen a magyar tárgyak­ból — Gábor (aki imád versenyez­ni) eddig huszonötször ért el me­gyei helyezést vagy elsőséget, il­letve jutott országos döntőbe. Kis regény lenne, ha felsorolnánk, milyen nevű, szintű megméretés­ben sikerült bizonyítania; de az tény, megyei győzelmei­nek, helyezéseinek se szeri, se száma matekból és fizikából. Országos harmadik is volt párszor, sőt a Less Nándor regio­nális földrajzversenyeit is felkapaszkodott a do­bogó harmadik fokára. Ráadásul helyesírásból is orszá­gos döntős lett. Hobbija egyéb­ként a számítástechnika, és a Mű­szaki Egyetem műszaki informa­tika szakára készül. Már elmenőben tudtuk meg, hogy egy diákverseny újabb for­dulóján túljutva, megint országos döntős. Természetesen matekról, fizikáról van szó... ________ D. SZABÓ MIKLÓS / Művészfotók a múzeumban V ^Értesüléseink szerint a ■ Jászkun Fotóklub felaján­lotta a Damjanich múze­umnak művészfotótár ki­alakítását. Erről kérdeztük Hídvégi Péter klubvezetőt. Szolnok- Milyen igény hívja életre az új gyűjteményt? — A megyében jelentős előz­ményei vannak a fotóművészet­nek. Közgyűjteményekben azonban művészfotók nem sze­repelnek. Dokumentumfotókat több múzeum is gyűjt, de mi ki­zárólag művészi fotókra gondol­tunk az új gyűjtemény megter­vezésekor. — Ennek hiánya már eddig is okozott veszteséget a megye kul­turális életének, hiszen a Tabák Lajos életművét reprezentáló összeállítás ilyen gyűjtemény hi­ányában a kecskeméti fotómú­zeumba került. A művészfotótár kialakítását hogyan tervezik? — Lényegében most kezdjük a gyűjtést, de a források bősége­sek. A Jászkun Fotóklub min­den tagja fölajánl egy valahol már zsűrizett képet a legsikerül­tebbek közül. A tavalyi fotópá­lyázaton részt vett alkotókat föl­kérjük, hogy a zsűri által elfoga­dott képeik közül egyet ajánlja­nak föl. A megyei fotópályáza­tok kiírásában ezután benne lesz, hogy a díjazott képek a gyűjteménybe kerülnek. Szinte már az indulásnál összegyűlik egy kiállításra való anyag. A mú­zeummal közösen kidolgozzuk a szabályzatot a gyűjtemény gyarapítására a fölhígulás elke­rülésével, és természetesen gon­doskodni szeretnénk a közgyűj­temény jellegnek megfelelő ada­tolásról, nyilvántartásról és a publicitásról is. — Hogyan tervezik a gyűjte­mény további sorsát? — Bízom benne, hogy néhány év alatt jó minőségű, kiállítható gyűjtemény alakul ki, de igazán jelentőssé évtizedek alatt válhat, amikor már tanulmányozni le­het rajta fotósnemzedékek szemléleti, látásmódbeli kü­lönbség«^______________LA. Rendőrkézen áz álarcosok Folytatás az 1. oldalról) ) beszélte rá két férfi ismerősét, hogy rabolják ki Sz. Bélát. Ami­kor a gyanúsítottak hozzájutot­tak az idős ember értékeihez, a pénzt átadták a nőnek, aki azzal kereket is oldott. Sz. Béla jelenleg is kórházi kezelés alatt áll, állapota tovább­ra is válságos. A főkapitányság nyomozóosztálya előterjesztést tesz a bűncselekmény gyanúsí­tottjának előzetes letartóztatásá­ra. ■ KÖZÉRZETÜNK JÁRVÁS ZSUZSA Emlék(eztető)ül A legfontosabbak maguk a gyermekek Egy éve az ausztriai Deutschlandsbergnél sú­lyos balesetet szenvedett egy síelő diákokat szállító autóbusz. A katasztrófában tizennyol­cán meghaltak, és sokan megsebesültek. A va­lóságos számnál sokkal többen. Mert a gyer­meküket, unokájukat, testvérüket, barátjukat, első szerelmüket gyászolók is megsérültek. Örökre. Ugyanúgy, mint a túlélők és a még mindig ápolásra szorulók hozzátartozói. A kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban tegnap emlékhelyet avattak az áldozatok tiszteletére. A hozzátartozók azt kérték, a nyilvánosság kizárásával, a lehető legszűkebb körben emlékezzenek. És ez érthe­tő. Mert ha segíteni úgysem tudunk, minek nézzük-lás- suk fájdalmukat. Együtt érzünk így is. Sok száz kilométer távol­ságból. Viszont tudunk segíteni a saját gyermekeinken. Azzal, hogy szeretjük, óvjuk őket. Biztos kapaszkodót, jó példát jelentünk számukra. Odafigyelünk, hogy mit esznek, szeretik-e az óvó né­nit, szívesen mennek-e iskolába, vannak-e barátaik, milyen buszra ülnek osztálykirándulás alkalmával, mit olvasnak, mit néznek a televízióban. Ha fáj a fülük, orvoshoz visszük, ha a „szívük” fáj, van időnk egy kis gyógyító beszélgetésre. És sosem fukarkodunk a simítással, jó szóval. És talán tudunk segíteni a mások gyerekein is. Azokon, akik éheznek, fáznak, csavarognak. Akiknek nem telik tankönyvre, karácsonyfára, és még soha nem üdültek. Akik a szeretetlenség elől az utcára, a kábítószerhez, a nem megfelelő társaságba me­nekülnek. Az is megeshet, bűnözésre kényszerülnek. Tudunk segítem, mert mindig van kinőtt ruha, cipő, megunt játék, s ha nem esne lapjaira egy hónap után, lenne tankönyv is. És néha van ódivatú bútor, régi mosógép. Ne a kukába, szemét­telepre kerüljön, adjuk a rászorulóknak. És megfoghatjuk más gyermekének a kezét is, ha a drogdíler épp be akarja etetni, és észrevehetjük a szomszéd gyerekben a tudásszomjat, kezébe nyomhatunk egy könyvet - kölcsönbe -, ha családjának erre már végképp nem telik. Apró dolgok, de fon­tosak. De legfontosabbak viszont - minden körülmények között - a gyermekek. A gyermekeink. És inkább most legyünk ennek tu­datában, riprft akkor, amikor esetleg már a hiányuk fáj... „Negyvenes” horgászegyesület Kétszeresen is jeles évfor­duló a 2000. év a szolnoki Kinizsi Horgászegyesület tagjai számára. A dátumvál­tás mellett ugyanis idén ün­nepük fennállásuk negyve­nedik évfordulóját is. Szolnok E jubileum jegyében zajlott a na­pokban a szervezet küldöttköz­gyűlése, ahol Nyíró Lászlót, az egyesület elnökét kérdeztük az elmúlt évtizedek eredményeiről, emlékeiről.- Szolnokon másodikként, hatvan taggal, 1960-ban alakult a Kinizsi Horgászegyesület. Ne­vünk úgy született, hogy — mivel saját irodahelyiséggel éppúgy nem rendelkeztünk, ahogyan horgászvíz sem volt a kezelé­sünkben — az egykori Kinizsi Evezősegyesület székházában rendeztük be főhadiszállásunkat. Első elnökünknek pedig Ignácz Kálmánt, az evezősök akkori ve­zetőjét választottuk meg.- Voltak sajátos elemek a hor­gászegyesület tevékenységében? — Mint említettem, nem volt saját vizünk, így kiemelt figyel­met fordítottunk közös horgász­programok szervezésére. A tag­díjakból befolyt összeg jelentős része horgászversenyek rendezé­sére szolgált. Minden évben há­rom nagy versenyen - keszeg-, hal- és rablóhalfogó - vehettek részt egyesületünk tagjai. A hal­fogó versenyek ráadásul egész napos kirándulás és főzőcskézés keretein belül zajlottak.- Mennyit változott a helyzet az eltelt négy évtized alatt? — Az egykori 60 tagból mára 450 lett, és 30-40 gyermekhorgá­szunk jelenti az utánpótlás bizto­sítékát. Szerencsére ma is el­mondható: tagjaink kötődése az egyesülethez töretlen. Ezt leg­utóbb éppen adójuk egy százalé­kának felajánlásával juttatták ki­fejezésre, mely forrás most a ju­bileumi év különböző rendezvé­nyeinek szervezését segíti. —BUQÁNY— yresen áll a nemrég épített idősek otthona T> \/ V (Folytatás az 1. oldalról) Az önkormányzat szerint a har­mincöt férőhelyes otthonban apartmanonként (ami lehet egy, illetve két férőhelyes) másfél mil­lió forint volna a belépési összeg, a havi ellátásért pedig körülbelül huszonhatezer forintot kérné­nek. Az önkormányzat létrehozna egy alapítványt, és azon keresz­tül működtetné az Erdős Ott­hont. Az intézmény éves költsé­geit (bér, dologi kiadás, étkezte­tés és a többi) huszonnégy-hu- szonöt millió forint fedezné. Miközben az üresen kongó idősek otthonát körbejártuk, Sze­rencsés István elmondta: ha nem érkezik a várt befektető, akkor február tizenötödikén, a költség- vetés tárgyalásakor az önkor­mányzat dönt az intézmény, illet­ve a hozzá szükséges alapítvány indításáról. Sétánk közben találkoztunk egy idős asszonnyal, aki éppen az ebédjéért igyekezett az idősek klubjába. Arról érdeklődtünk tő­le, hogy beköltözne-e az új épü­letbe.- Be bizony, kedveském, nyolcvan százalékig biztos, hogy a lakója lennék. Csak azt nem tu­dom, a földszinten lesz-e még hely, mert a rossz lábammal már nemigen szeretnék az emeletre járni. A polgármester pedig egy Jászdózsáról elszármazóit idős emberről mesél. Az egykori dó- zsai is szeretne újra visszatérni falujába. Ha már az élet elsodor­ta otthonról, szeretné, ha szülő­földjébe temetnék el... Baltával, sodrófával csépelte fiát / Az asszonyt a végső kétségbeesés vezérelte Kun hagyományok Súlyosnak tűnő fejsérülé­sekkel szállítottak kórház­ba tegnap hajnalban egy szolnoki férfit, akit anyja bántalmazott az éjszaka so­rán. A sebesültről kiderült, hogy bár sérülései baltától és sodrófától származnak, előreláthatólag nyolc napon belül meggyógyul. Szolnok Mint minden efféle családi tragé­diának, természetesen ennek is hosszú előzményei vannak. A kö­rülmények egyértelműen arra utalnak, hogy a Sárkány utcában történtekért ezúttal a sértett is legalább annyira felelős, mint az, aki végső elkeseredésében nyúlt az emberélet kioltására alkalmas eszközhöz. Mint azt a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjétől, dr. Bor- sányi Terézia alezredestől meg­tudtuk, a családban egyre inkább eluralkodó tarthatatlan állapoto­kért elsősorban a többszörösen büntetett előéletű, ezúttal áldo­zattá vált fiú tehető felelőssé. Ezt támasztják alá az eset kapcsán le­folytatott vizsgálat adatai is. A negyven év körüli, a jelek szerint alkoholbeteg férfi rendszeresen követelt pénzt idős szüleitől. Az utóbbi hetekben egyre dur­vábbá váltak ezek a jelenetek, mígnem vasárnap késő este vég­képp elszabadult a pokol a család otthonában. A fiúnak megint csak pénz kellett. Féktelen dühé­ben mozgáskorlátozott, egyéb­ként is fekvő beteg apját kirángat­ta az ágyból, anyját megpofozta, karjait csavargatta, adatok merül­tek fel arra is, hogy az ittas ember meg akarta erőszakolni őt. Az ital azonban ledöntötte a lábáról a ré­szeg fiút: földre roskadt és el­aludt. Minden jel arra utalt, hogy ez­zel véget ért az aznapi csatározás, ám az asszonyt ekkor kerítette hatalmába a végtelen elkesere­dettség. „Elöntött az ideg” - val­lotta később a nyomozóknak, és sodrófát, majd baltát ragadva ütötte a padlón elnyúló fiát, aho­gyan csak bírta. A rendőrség emberölés kísérle­tének alapos gyanúja miatt indí­tott eljárást a szabadlábon ha­gyott asszony ellen, de vizsgálják kórházba került fia büntetőjogi felelősségét is. _____________hoy Kar cag Ügyvivői testületi ülést tartott tegnap a Kunszövetség, melyen szó esett arról a tavaly elindult tevekaraván-expedícióról is, amely Nyugat-Kazahsztánból várhatóan április végén folytatja útját Karcag felé. A Kunszövet­ség tagjai arról határoztak, hogy ha a tevék elérik a magyar ha­tárt, akkor lovasokkal fogják őket Karcagig kísérni. A tervek szerint az expedíció augusztus végén érkezik a nagykun város­ba. A Kunszövetség részt vesz a karcagi millenniumi rendezvé­nyeken is, így az augusztusi nagykunsági kulturális napo­kon, a Kun emlékhelynél pedig Horváth György és dr. Magyar Gábor szerveznek harcijáték- és lovasíjász-bemutatót. A kun ha­gyományokat is bemutatja az a film, melyet Fejes György opera- tőr most kezdett el forgatni, de

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom