Új Néplap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-22 / 18. szám
2000. Január 22., szombat HAT V A N 0 N TÚL 7. OLDAL „Kaszálás” vadászrepülőgéppel Jóravaló ember lehet ez a Sütöri László nyugállományú alezredes, mert nem vitte el az ördög — pedig a katapultáláskor már kezet fogott vele. No, de kezdjük az elején. A martfűi cipőipari szakiskola elvégzése után egy öttagú baráti társaság elhatározta, hogy jelentkezik repülőtiszti iskolára. Sütöri László csak baráti unszolásra jelentkezett.- Különösebb vonzalmat nem éreztem a repülés iránt. Még az orvosi vizsgán sem reménykedtem, hiszen a jelentkezők között én voltam a legsatnyább, alig harmincnyolc kiló - mondja. Mégis beválasztották. Az alapfokú kiképzés után a börgöndi csatarepülő-ezredhez került. Élményekben bőven volt része. Az egyik gyakorlatot így idézi:- A cél felett nagyon alacsonyan volt a felhőalap, de mivel éles bombával veszélyes volt a leszállás, a feladatot végre kellett hajtani. A körülmények miatt a gépek zuhanásból való felvétele olyan alacsonyan sikerült, hogy a légnyomás dobálta a gépeket. A felröppenő repeszektől az ezred tizenkét gépe sérült meg. Az én gépem jobb törővégén akkora lyuk keletkezett, hogy az öklöm át tudtam nyújtani rajta. Sütöri László a szolnoki átképzés után Kecskemétre került. Ötvenhét őszétől az ottani vadászrepülő-ezredben teljesített szolgálatot. Annak említésekor felvillanyozó- dik:- Hetvenkettő őszéig szolgáltam Kecskeméten. Pályafutásom legszebb évei voltak azok. Amit rendfokozatban, beosztásban elérhettem, ott értem el. Ott lettem alezredes, és évekig egy szuperszonikus vadász- repülő-század parancsnoka voltam. Gyönyörű időszak volt. A MiG-21 F-13-as típuson repültem tíz éven át. Ennek a típusnak nem volt kétkormá- nyos változata. A MiG- 15-ös gépen történő repülés után magyarázták el a pilótáknak, hogy ez a típus hogyan viselkedik a különböző helyzetekben. Napokig a kabinban kellett ülniük, hogy betéve tudják, mi hol van. Azután következtek a startpróbák. Indulás, gáz le, fék ki, megállás, begurulás. Ezt követte az első felszállás.- Nagyon szokatlan volt, mert az ember úgy érezte magát, mint a boszorkány a sepM Szubjektív gondolatok egy verseskötetről Az önállóan földet ért gép és pilótája rűnyélen. A pilóta ugyanis a gép csőrében, a deltaszárnyak előtt ült. Sütörinek mindez nem jelentett megoldhatatlan gondot.- Ennek a típusnak vezetését jól elsajátítottam. Oktatóképes voltam éjjel-nappal, jó és rossz időjárási viszonyok között egyaránt. Sok repülési élménye közül talán a katapultálása a legmaradandóbb.- A katapultálás előtti héten enyhén megfáztam. Az orvos azt mondta: ne repüljek, pihenjek három napig. Később ismét gépbe ültem. 1972. október 3-án éjszakai készültségi szolgálatot adtunk. Egy ellenőrző célra riasztottak. Hatezer méter magasan őrjáratoztam. Célt nem adtak, majd a harc- álláspont bevezetett a szentesi adótorony fölé. Ott már négyezer méteren, kiengedett futókkal kellett lennem, s meg kellett kezdeni a süllyedést. Az előző heti náthától nem volt lázam, nem éreztem semmit, valami lerakódás mégis volt. A nyomáskiegyenlítődés nem történt meg a fülemben, ami fájdalmas, feszítő érzést okozott. Felnyomtam a sisakot, s elkezdtem fújni az orromat, mert így javulni szokott a helyzet. Valamivel javult is. Folytattam a süllyedést. Nyárlőrinc felett háromszáz méterről már láttam a leszállópálya fényeit, amikor ismét fájdalmas szúrást éreztem a fülemben. Hirtelen piros karikák kezdtek táncolni a szemem előtt. A műszerfal homályba borult. Elvesztettem térbeli helyzetemet. A gép remegni kezdett, ami közismerten azt jelenti, hogy nincs meg a kellő sebesség. Tudtam, hogy nincs más kiút, katapultálnom kell. Jelentéstételre sem volt időm. Földet éréskor a derekamra estem. Megmozgattam végtagjaimat. Éreztem, hogy nincs velük semmi baj. Felálláskor azonban iszonyatos fájdalom hasított a derekamba. Később, a kórházi kivizsgáláskor tudtam meg, hogy két csigolyám zárófedele összeroppant. Én viszont, mint jó katona, összepakoltam az ejtőernyőt, s elindultam, hogy kapcsolatot keressek a reptérrel. A környékbeli kutyák jól megforgattak, pedig nélkülük is megvolt a magam baja. Tanyai emberek lettek aztán segítségemre. A magára hagyott gép általában felrobban a zuhanás után. Sütöri alezredes gépe azonban „fegyelmezetten” viselkedett. A katapultálás után elkezdett egy enyhe be- döntésű bal fordulót, enyhe siklás és százhetven méter csúszás után megállt. Kigyulladt, de nem robbant fel - bár jócskán volt benne üzemanyag. Egészben maradt. Az ütődéstől ugyanis berobbant tűzoltókészülék, s eloltotta a lángokat. Amikor eltűnt a lokátor képernyőjéről, riasztották a készültség gépét, de az a sötétben éppen az előzőek miatt nem találta. Sütöri alezredes három hónapnál tovább viselte a deréktól nyakig érő gipszmellényt. A repülőkórházban mondogatták neki: „Menj el nyugdíjba.” Ő azonban addig küzdött, kilincselt, míg megjött az engedély: „Hangsebesség alatt minden típuson repülhet.” — Örömömben majd kiugrottam a bőrömből. Repültem is még Szolnokon ezer- hatszáz órát az L-29-essel. Vázlat a jászapáti otthonról Jubiláló módszertani intézmény Taskonyban / /„elaludt” a pénz / - Pusztataskonyban „elaludt” a ' pénz, nem csörgedezik úgy, mint régen - summázza a tele-, pülés helyzetét Somogyi Lajos. - Még a kocsmában is nagyon meggyérült a forgalom. Helyi viszonylatban ennél nagyobb bizonyíték el sem képzelhető az elszegényedésre. Nos, ha másoknál „elaludt” a pénz, Somogyi Lajos háza táján egyenesen hétalvó lett, hiszen szociális járadékként mindösz- sze tizenegy- ezer-nyolc- száz forint üti havonta a markát. Bezzeg régen szebb napok virradtak rá. A Vegyépszer dolgozójaként bejárta az országot. Dolgozott Kazincbarcikán, Százhalombattán, Tiszaújvárosban. A paksi atomerőmű alapkőletételénél emléklapot kapott. Huszonöt évet húzott le a vállalatnál. Abból tizenötöt minősített hegesztőként.- A minőségi munka miatt csak módjával ihattam szeszt - mondja.- Aztán - magam sem tudom, miért — három hónapig vedeltem. Úgyannyira, hogy le kellett százalékolni. Nyugodtan megírhatja, mert most már kerülöm a cefrét. Tíz éve nincs gondom vele. Leszázalékolása után volt a tanács „mindenese”, éjjeliőr a Terményforgalmi Vállalatnál. Most meg gyéren adódó alkalmi munkával telnek a napjai. Azt mondja erről:- Az embernek spekulálni, forgatni kell magát ahhoz, hogy megéljen. A jászapáti szociális otthon nyolcvan személynek nyújt teljes körű ellátást. Mivel megyei fenntartású intézmény, ezért a megye egész területéről érkeznek ide - a helyi önkormányzatok beutaló határozata alapján - az arra rászorulók. Jönnének ide többen is, ha volna hely. Most is várakoznak vagy harmincán - sajnos sürgősségi beutalással is. Helyet csak a halál biztosít számukra. Mivel a beutaltak között külön helyezik el a nőket és külön a férfiakat, az új felvételkor még az is szempont, hogy milyen nemű az elhunyt. A gondozottakat 2-5 ágyas szobákban helyezik el. A fürdőszobák és a teakonyhák közös használatban vannak. Az otthon részére 1998-ban adtak át egy új részleget, amely korábban orvosi rendelő, illetve kisegítő iskola volt. Birtokbavétele huszonegy személy elhelyezését biztosította. Az otthon egészére igencsak ráférne egy alapos külső-belső felújítás. Főképp arra lenne szükség, hogy növeljék az alapterületet, s ezáltal csökkenne a zsúfoltság. Szakmai tekintetben színvonalas a beutaltakkal való foglalkozás. Van foglalkoztató nővér, s van mentálhigiénés csoportvezető is. Valamennyi nővér szakképzett. Az orvos mindennap meglátogatja a gondozottakat. Az ország húsz módszertani intézményeinek egyike, s megyénkben az egyetlen a Jászapátiban lévő. Megyénkben az látja el a módszertani feladatokat. Éz az intézmény egyébként most, februárban ünnepli fennállásának tizedik jubileumát. Munkája sokrétű. Példaként említve: először és osztatlan sikerrel szervezték meg a megyében „az intézmények időkorú, de fiatal szívű lakóinak” kulturális és sport- versenyét. Tapasztalataikat gazdagítja a kölcsönös látogatással kezdett és távlatokat ígérő lengyelországi kapcsolatuk is.Ta- valy még egyszeri hozzájárulásként 200 ezer forintot kellett bekerüléskor fizetni beutaltaknak, de ezt a kötelezettséget a megyei közgyűlés eltörölte. Az ellátásért maradt a nyugdíjból levonható, korábban megállapított díj. Labdázás - idős módra Az oldalt szerkesztette: Simon Béla Fotók: Mészáros János A poézis palettáján megyénk meglehetősen halvány folt - költők tekintetében pedig szinte kopár. Amíg a képzőművészetben Szolnoknak hagyományos rangja van, addig Verseghy, s egy ideig a szerkesztőségünkben is dolgozó három költő: Ladányi Mihály, Serfőző Simon és Körmendi Lajos mellett túlságosan kevés országosan ismert „itteni” költővel dicsekedhetünk. Ezért is figyelemre méltó a szolnoki Rékasy Ildikó Belesimulva című, a Stadium kiadó által megjelentetett verseskötete, amit »nem sokkal előzött meg hajdani férje, a már ifjan költői távlatokat ígérő Szathmáry György kötetének a szolnoki ön- kormányzat által támogatott kiadása. Micsoda fintora a sorsnak: a politikai okokból évekig raboskodó Szathmáry György — bizonyára a dermesztő élmények hatására - idejekorán abbahagyta a versírást, első feleségének kötete pedig nyugdíjas korában látott napvilágot. Rékasy Ildikó szerint: „Elnémultál nagyon korán, / hajlott koromban nyíltam én meg; / csönd rejti el homlokzatán / két torzóját egy párbeszédnek.” Kárpáti Kamii így ír róluk: „Szathmáry az elnémulás ólomburkolatába zárta magát. Rékasy Ildikó pedig a máig Idrekesztett, 1990-ben elhunyt füveskerti költő világával telítődve, keservesen kiküzdött függetlenségére zárta rá az ajtót. A magányára, pontosíthatnánk. Erre azonban nemet kell mondanom. Az ugyan lehet, hogy Rékasy Ildikó a magányt zárta be magával az ajtó mögé, de az a fontos, amit e magányból felmutat kötetével ... nincs bennem semmi kétség könyve evidenter költőisége felől.” A magány szívszorító ábrázolása („elhalványul a messzeségben / a szeretet emléke is”) mellett egy gazdag lelkületű, tréfálkozó évődésre is hajlamos („Tar fejjel is kapsz menyecskét, / Sámsonnak és Absalomnak / is a haj okozta vesztét.”) költőnőt ismerhetünk meg ebből a kötetből. Szívbéli melegség sugárzik a szüleiről írt soraiból: „Nyers kőszál, s lenge völgy / egymáshoz dőlve állnak, / szépséges szobraként / az összetartozásnak.” A pillanatnyi impressziók, az elővillanó emlékek, a meditációk mellett látomások (Hétfejű szörny hull a porba, / lángot, vért lövell a torka”) vallanak Rékasy Ildikó költészetének sokoldalúságáról. A megrázó élmények, az élet érdes oldalainak ábrázolása csak súrolja a kötet témakörét. Ilyenre csupán nagyon áttételesen néhány verse utal — így a „Fenyők fényűzése” című költeménye: „Lombhullató társaikat / pucérra vetkőztette már / a nyomor évszaka. / Siratót értük zengnek... Részvétük édes fényűzés. / Elvont érzés, hisz a magasból / ahol az elit tündököl, / arctalanok a hársak. A kötet verseit válogató Kárpáti Kamii nemcsak a legjobbak összegyűjtésére törekedett, hanem Rékasy Ildikó sokoldalúságának, érdeklődési köre gazdagságának bemutatására is. Kár, hogy a „Belesimulva” című kötetben a magány ábrázolása („így játszik veled a halál, / főpróbát tart naponta, / hogy összeszokjatok.”) hangsúlyosabb az életvidám derűnél és Rékasy Ildikó igazi énjénél. Ahol felderül az ember szíve, lelke Ha egyetlen mondatban kellene jellemezni a szolnoki Baross Gábor vasutas-nyug- díjasklubot, akkor így fogalmaznék: kevés a pénze, nagy a vonzáskörzete, mégis sokrétű a tevékenysége. _Szolnok V együk sorjában: a szakszervezeti bizottságtól évente ötezer forintot kapnak. Mai szűkös világunkban más szponzort hiába keresnek. Legfeljebb fi szakmabeliek segítik őket helyiségbiztosítással, utazásnál külön kocsiszakasszal, egyszóval olyasmivel, ami nem jelent számukra számottevő kiadást. így aztán tombolával, de mindenképpen előteremtik a programjukhoz szükséges összeget. A nyugdíjasklub kilencvenöt tagot számlál. Szolnokról és annak vonzáskörzetéből áll össze a „csapat”. A MÁV Csomóponti Művelődési Házához tartoznak, költségvetésüket az készíti. A munkatervet a tagok hagyják jóvá. Programjaik lényegében egyetlen közös célt szolgálnak, mégpedig azt, hogy az idős emberek kikapcsolódjanak a többnyire magányos hétköznapok egyhangúságából, felderüljön a szívük, lelkűk. Arra, hogy milyen rendezvények szolgálják ezt a célt, csupán ízelítőül említünk néhányat: farsangi, szüreti és aratóbál, közös névnapok, pünkösdikirály- és -királynőválasztás, kirándulások (tavaly Jósvafőn voltak), évente kéthetes üdülés a sóstói MÁV- üdülőben, közös éneklés, tánc stb. Jókedvet, derűt hordozó ez a klub saját berkein kívül is, közkedvelt műsoraikkal rendszeresen fellépnek szolnoki szociális intézményekben és vasutaskörökben, országosan kialakított kapcsolataik révén énekléssel, rövid színdarabokkal, tánccal más városokban is. ■ y A dolgos élet viszonzása Joggal vallja Bordás Imre, Abádszalók polgár- mestere, hogy önkormányzatuk kiemelt gonddal törődik az idősek helyzetével. Teszik ezt annak tudatában, hogy az időskorúak sokat tettek a község boldogulásáért. A róluk való gondoskodás bizonyos fokú viszonzása ennek. Abádszalók Több tény utal arra, hogy tartalommal teli megállapítás ez. Mindenekelőtt a jól kiépített intézményhálózatot említhetjük. Az önkormányzat tavaly megépítette a gondozási központ épületszárnyát, melyben tizenegy ember folyamatos, éjjel-nappali ellátását biztosítják. Az épületben döntően kétágyas szobák vannak. Az ott lakók nem „kórházi esetek”, csupán magukra maradtak. A gondozási központ új szárnyának építése folyamatban van. Azok közül az idősek közül, akik mozgásukban nem korlátozottak, huszonöt-harmincan, esetenként negyvenen is látogatják a gondozási központot. Napi háromszori étkezést, fürdési lehetőséget biztosítanak számukra. Jóval száz felett van a házi gondozottak száma. Számukra a mosásban, bevásárlásban, egyszóval ügyes-bajos dolgaik intézésében, s főleg ebédvitelben nyújtanak segítséget a gondozónők. Mindezek mellett egyedi segítséget is nyújt az ön- kormányzat. A gondozottaknak juttatott segély, karácsonyi csomag után például mostanában negyvenöt házhoz vittek több mázsa tűzifát. Ilyenkor nemcsak a tűz melegíti az emberek szívét-lelkét. Az abádszalóki gondozási központ nemcsak újszerű volta, jó berendezése miatt lehet példaértékű, hanem az ottani szakmai munka miatt is.
