Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-02-14 / 7. szám

nyitott kebel Spitzer Gyöngyi Soma. Van, ki e nevet nem isme ri? Énekesnő, ezoterikus tanok hívője és hirdető je, televíziós műsorvezető, szexszimbólum, életművész, sztár. Sokan imádják és utánoz­ni akarják, mások „leőrülttyúkozzák”. Egy biztos, közömbösen nem mennek el mel­lette. Gyöngyi a februári hóviharban ujjat­lan, mélyen dekoltált ruhában érkezett Szolnokra, mondván, hogy éppen hőhul­lámokkal küszködik. Valaki - egyáltalán nem rejtegetett -120 centiméteres mellbő­sége láttán megkérdezte: Mindig így köz szemlére teszed? — Édesem, ha ekkora súlyt ilyen mesz- szire elcipelek, nem gondolod tán hogy nem mutatom meg?! szól: a válasz. Végül is a kérdező volt nagyobb zavarban. Hát így szoktak kezdődni általában a beszélgeté­sek, s el is mennek a nőiesség, a kaland, a szex irányába. Mikor férfi kollé­gáim megtudták, hogy Somával be­szélgettem, sorban megkérdezték, va­jon hány szeretője volt. Tehát aki erre kíváncsi, itt hagy­ja abba az olva­sást, ugyanis nem tudom. Mert ez most egy „emberi” írás. Gyöngyi 18 éves koráig Hajdúnáná­son élt, agronómus apjával, önmagát megvalósítani nem tudó színész­nő anyjával és négy testvérével. Aztán két évig Debrecen­ben, két évig Pes­ten kereste a kalan­dot, közben állandó­an sikertelenül felvé­telizett a Színművé­szeti Főiskolára. Majd egy év énektanulás után, jelentkezett a Zenemű­vészeti Főiskola dzsessz tanszakára. Az írásbelije annyira gyenge lett, hogy meghallgatásra már be sem mehetett volna. Ő azonban erőnek erejével bejutott a bizottság elé. Felvették, sőt párhuzamo­san színészetet is tanult Jeles Andrásnál. Aztán jött a színpadi éneklés, a szereplés, a sztárság. Amit 29 esztendős korában majdnem derékba tört egy súlyos hangszalaggyulladás és -csomó. Már a műtét napját is kitűzték, de egy kineziológus ba­rátnője három nap alatt feloldotta a Gyöngyiben addig felhalmozódott stresszt. A műtét elmaradt, viszont megértette a figyelmeztetést, változtatás­ra van szüksége. Egyre nagyobb igénye támadt a „belső utazásra". Ezért öt hónapot töltött a falu­juk határában megbúvó kristálytiszta vizű bánya­tavak mellett, és csak gondolko­dott. Elmélkedéseiből az za­varta fel, hogy szerkesztő műsorvezetőnek hívták az egyik televíziótársaság­hoz. Boldogan ment. A hangszalagcsomó után egy évvel pedig telt há­zas, nagysikerű koncer­tet adott a Petőfi Csarnok­ban. Gyöngyi a legjobb éne­kesnői babérokra törekszik. Már a jövő évezred zenéjében utazik: progresszív dzsessz- ben. Három hónapja állt össze az új zenei reperto­árja. Tervei szerint ősz­szel indul egy női rádi­óval. A szükséges en­gedélyek megszerzé­séig pedig kedden­ként Szolnokon vezeti saját műso­rát az egyik keres­kedelmi rádióban, és a városi televí­ziótól is kapott felkérést. Leglényege­sebb dolgok éle­tében a gyerme­kei: Lázár Gáspár - becenevén Laza - 7 éves, és húga, Lili Hanna- becenevén Hanna hercegnő- 20 hónappal fiatalabb. Pon­tosan olyanok, amilyennek képzelte őket. Élete legfon­tosabb élményei. Mellettük van az éneklés, a színpad. De azt művelni kell és lát­ni, átélni, így most erről nem is esik több szó. És hát a szerelem. Gyöngyi ezernél több férfiba volt szerelmes, 21 éves koráig csak vi- szonzatlanul. Egyszer egy fiú - első találkozásukkor - azt mondta: légy a párom egy élet­re. És ő lett Gyöngyi párja, tár­sa, másik fele, no meg a zene­szerzője is. A legújabb csoda pedig az ejtőernyő­zés. Tériszonyát leküzdve elvégzett egy tanfolya­mot. Nyolcszor ugrott. Az eufóriáját örökre őrzi. Spitzer Gyöngyit kiskorában meglátogatta a kék angyal és a kék madár, apró nyomokat hagy­va egy mesekönyvében. Azóta hisz a kézzel nem fogható dolgokban, és a sorsszerűségben is. Élete legmegalázóbb pillanata az volt, árúikor középiskolás korában „megmázsálta" a védőnő: 79-et mutatott a mérleg, holott ő addig csak 63-at vallott be. A leghálásabb apjának, mert soha nem fogadta el, nem értette meg, és ez tette végül hi­hetetlenül kitartóvá. Hirdeti, hogy vállaljuk ma­gunkat, legyünk őszinték és nyitottak. S azt, hogy minden érdekes. Ezt akarja megmutatni a szolno­kiaknak is... Járvás Zsuzsa 1999. február 14. Közelről Hetedik oldal Műa» a vralág szonylatban jó számnak mondható. Az pedig igazán kiemelkedő, hogy közel 250 rókát lőtt ki. Ezenkívül pus­kavégre kapott muflont, dám- és gímszarvast, vala­mint őzet is. Kiváló lövő volt, bizonyít­ják ezt azon oklevelei, ame­lyek meg a garázsa falát dí­szítik. Gyula tíz évig volt a szolnoki skeetlövőcsapat tag­ja. Egy jó ideje azonban már nem hivatásos vadász. Mos­tanság egészen másra emeli fegyverét: kóbor kutyákra. Igen, Gyula főállásban gyep­mester, durva szóval sintér Szolnokon. Öt éve látja el ezt a nehéz feladatot. Főleg a nők nehezítik meg a dolgát. Azt mondja, amikor - bejelentésre - kimegy kilőni egy állatot, va­lahonnan mindig előkerül - mondjuk a 10. emeletről - egy jajveszékelő, csúnyán beszélő nő, aki a kutyát szeretné meg­védeni. Pedig hát egy oltatlan, kóbor ebnek semmi helye a közterületen; ott mindenkire veszélyes lehet. Az emeleti la­kásokból pedig könnyű csak etetni a kutyákat, de hogy be is kellene oltatni azt a jószágot, az már senkinek nem jut az eszébe. Gyula nem ijedős em­Él Szolnokon egy férfi, aki­nek - ebben a cudar, gengszter világban -19 disznó szárad a lelkén. És akkor a nagy rókákról már ne is beszéljünk (azokról mellesleg 250 bőrt húzott le). Emberünk ráadásul puskával fekszik és kel; sokan háborgatják is ezért. Mellékesen ő a vi­lág legerősebb - gyepmes­tere. I Kövér Gyula egész egyszerű I embernek tűnik. Aztán ami- I kor belépünk a házába, kide­rül, nem hétköznapi fickó. I Erről árulkodik lakása: szinte nincs olyan fala, amelyiken I ne lenne valamilyen tárgy. A konyháról most ne essék szó, I ott közönséges „cserepek” lógnak, de az előszoba és a földszinti szoba fala telis-tele I van trófeákkal, valamint régi ! fegyverekkel. És hogy a pol- ! cokon se csak a por vastagod­jon - egyébként olyan rend és I tisztaság van a lakásban, I mint egy patikában -, hát I azok is zsúfolásig vannak - a I változatosság kedvéért - tró- I feákkal. Csakhogy ezek már I nem kilőtt álla- I tok csontjai és J bőrei, hanem az I erőemelés révén I elért eredmé- I nyék tárgyai: ku- I pák és érmek. De kezdjük I sorjában. Kövér Gyula 20 éves I korában már hi- ! vatásos vadász I volt. Szerette a I természetet, a J puska hűvös ta- I pintását és per- I sze a vadászatot. I Szolnokon 7 I évig, Újszászon ! 10 évig szolgált. Eközben 19 vaddisznót ejtett el, ami alföldi vi­ber, de bizony sokszor rendőr- j rel kell megvédetnie magát. | És hogy miért nem ijedős 1 fajta? Alaptulajdonsága ez, I de szerepet játszik benne 120 | kilója is. Szó szerint vasgyú­ró, azaz erőemelő. Az őszön lesz hatodik éve, hogy csinálja. Előtte semmi köze nem volt a sporthoz, de hogy hivatásos vadászként letette a fegyvert, sok lett a szabadideje. Hát lement a Mátyás király utcai Apolló- Vénusz Klubba. Ott edz he­tente négyszer. Edzője, sporl társa Ulviczky Mihály. Kezdetben fekve 100 kilót sem tudott kinyomni, ma meg már 187,5 kilónál tart. | Hát igen, Gyula befutott: 5 és fél év alatt 32 versenyen vett részt, és 29-szer állhatott fel a dobogóra. Többszörös ma- 1 gyár bajnok, világbajnoki harmadik helyezett, magyar | csúcstartó kategóriájában: az 1 említett fekve nyomáson ki vül 312.5 kilóval guggol, és felhúzásban az eredménye j 290 kiló. Gyula 42 éves, nős, két fia | van. Az idősebb focizik, a fi- | atalabb szintén súlyzózik és f gyűjtő. Ja, és szintén szeret | vadászni. Tóth András I Háromévesen rácsodálkozhatott a hangokra Amikor a karcagi Papp Karola 1994. április 7-én megszüle­tett, az egészséges, gyönyörű kisbabáról senki nem gondol­ta, hogy hallássérült. A szülők hathónapos korában már kezdtek gyanakodni, mert a pici nem reagált, ha szóltak hozzá. A hallásvizsgálaton ki­derült, veleszületett, idegi eredetű halláskárosodása van. Másfél évesen elkezdtek vele Debrecenbe, speciális szakemberekhez járni. Né­hány hónap múlva már a leg­I erősebb hallókészülékkel sem hallott rendesen Karola. A szülők nehéz döntés előtt ájltak: beletörődjenek- e eb­be, vagy vállalják a jobb belső fülébe implantátum beülteté­sét. Az utóbbit választották, s azóta Karola előtt kitárult a világ. A Papp család otthonába belépőt aj­tókra ragasztott rajzok, tárgyakon lé­vő feliratok fogadják. A radiátor mel­lett pedig sorakoznak a tanítónő édes­Karola (balra) testvérével játszik anya által készített játékok, melyek segítenek neki a hangok gyakoroltatá­sában. A négyéves Karola azonnal szalad a vendéghez, és máris mutatja a kará­csonyra kapott esernyőjét, de előke­rül az óvodában készített királynői korona is. A mosolygós, szőke életvi­dám kislány aztán eltűnik szobájá­ban, hogy újabb babát hozzon elő, majd nővéréhez, a hétéves Veroniká­hoz szalad, és együtt kezdenek el me­sét olvasni.- Szörnyű érzés volt, de abban a pillanatban elhatároztuk a férjemmel, hogy mindent megteszünk Karoláért. Itthon kísérletekbe kezdtünk - emlé­kezik az édesanya -, figyeltük, ho­gyan reagál a hangokra. Lassan elér­tük, ha hangosan mondtuk a nevét, odafigyelt rá. Elkezdtünk járni a deb­receni hallássérültek óvodájába, ahol az első szavakat is megtanulta. Emel­lett itthon naponta órákat foglalkoz­tunk vele, de egy idő után a legerő­sebb hallókészülékkel sem értette, mit kérünk tőle, csak nézett ránk.- S persze az akkor még három­éves testvér, Veronika is nehezen ér­tette, miért kell hangosan beszélnie húgához - veszi át a szót a családfő - , s miért foglalkozunk egész nap csak testvérével. Éppen ezért minél több feladatba igyekeztünk bekapcsolni Veronikát is, aki ma már szívesen me­sél húgával, türelmesen játszik vele. A család életében jelentős állomás volt 1997. november 4-e, amikor Sze­geden beültettek a kislány jobb fülé­be egy parányi műszert.- Amikor hazajöttünk a klinikáról, újból elkezdődött a kísérletezgetés, mit hall meg, minek a hangját ismeri fel - folytatta az édesanya. Karola ro­hamosan fejlődött: a számára addig ismeretlen hangok mind hallhatóvá váltak. A kezdeti 110-120 decibellel szemben ma már a 40 decibelen is ért, sőt a suttogásra is reagál. Ma már egyre tisztábban beszél, sőt olvas és logikai feladatokat is biztonsággal megold. Amikor tavaly nővére iskolá­ba ment, ő is elkezdett vele „tanulni”. Karóla júniusban Budapesten részt vett egy intelligenciateszten, ahol IQ- ja 135 lett; a szakemberek szerint vi­zuális és képi analógiás gondolkodá­sa különösen jó szintű. A két kislány közben abbahagyta a meseolvasást, Karola máris az ölem­be ülve mesél a naplójába beragasz­tott képekről. Aztán testvére elsős ol­vasókönyvéből olvas fel, egy pillanat múlva már a szőnyegre ül, és édes­anyját arra kéri, vegyen elő egy játé­kot. Ezután mesél, majd az óvodai él­mények közül az első séta jön szóba. Ehhez előveszi a derekára erősített kis táskából processzorát, s mutatja, hogyan kell átállítani azt, ha traktor közeleg, s hogy kell visszakapcsolni, ha szobában van. Ahogy hallgatom Karolát, már én is tudom, szülei nagyon jól döntöttek, amikor nem nyugodtak bele kislá­nyuk sorsába, és a műtéttel kitelje­sedhetett számára a világ. Daróczi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom