Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-12-19 / 51. szám
1999. december 19. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Megkérdeztük Mi jut eszébe a szalagavatóról? együtt 4000-től, férfiöltöny, női ruha, kosztüm (a legolcsóbb) 20 ezertől kapható. Az átlagos árak: 10-12 ezer forint egy cipőért vagy táskáért, 30-40 ezer egy kosztümért. És láttunk 70 ezer forintos zakót is... Ha a gyereket mindkét szülő elkíséri a szalagavatóra, s mindnyájan új cipőt, ruhát vesznek — üzletben — a végösz- szeg hat számjegyű is lehet. Ehhez jön még a meghívók ára, ami 300-600 forint között mozog. Osztályonkénti húszezer, fejenként 2000 forintos táncbetanításnál olcsóbbról nem hallottunk, de ettől még lehet. Ehhez a jelmez- és cipőkölcsönzés 3500 forint diákonként. Egy adag vacsoráért is minimum kétezret elkérnek, de ebben nincs benne az italfogyasztás. A terem- bérleti díjakról és a zenekari árakról az érintettek nem szívesen nyilatkoztak. A szülők, pedagógusok viszont nagyjából sejtik. Összeadni, szorozni meg valameny- nyien tudunk... A táncbetanulás legalább 2-3 hetet igényel a diákoktól, a szervezés körülbelül egy hónapot a pedagógusoktól, és a szülők legalább ennyi utánajárással tudnak elintézni mindent a zökkenő- mentes lebonyolítás reményében. Minden érintett egybehangzó véleménye szerint az idegeskedés ennél jóval, tovább tart. A borúlátóbbak szerint egész évben... -s-a Kriszta Szolnokról: Az, hogy a fejem fölött döntenek mások, hogy emiatt nem lesz rendes karácsonyunk, mert elfogyott minden pénzünk. Hogy a keringő a fehér habos ruhában sehogy sem illik ehheza világhoz, életstílushoz, tempóhoz. Anyuka Jászladányról: Nagyon boldog vagyok, és lázasan készülünk mindnyájan. Aki meg panaszkodik ahelyett, hogy örülne, majd elfelejt mindent, ha meglátja a gyerekét táncolni. Egyébként mindenki tisztában van vele, anyagilag mit jelent a ballagás éve. Tessék rá félretenni idejében. Mi is évek óta gyűjtögetünk, hogy mindent meg tudjunk venni a lányunknak. Gábor Törökszentmiklósról: Nem érdekel különösebben, mert tény, hogy van eza bál. Ha már ez a szokás, hát táncolunk. Csak sejtem, mibe kerülhet, mert a szüleim nem beszélnek róla, nem panaszkodnak, nem veszekednek emiatt. A családunkban egyébként is az a leglényegesebb, hogy tanuljak és felvegyenek az egyetemre. Nikoletta Kisújszállásról: Spanyol táncot járunk, féloldalas, fodros ruhában. Tök klassz. Tök jó estélyit vettünk Pesten. Még ékszereket és bundát is kaptam. Anyukám azt mondja, most lettem igazán felnőtt nő, az első bál után. Apukám pedig a báli cipőmből fog szilveszterkor pezsgőt inni. Tök jó fej, nem? Anyuka Jászberényből: Évek óta gyűjtögetek erre az alkalomra, hogy a lányom méltón elballaghasson. De hiába raktam a pénzt a takarékba, ma szinte semmit sem ér. Amit csak tudtam, a piacon vettem meg neki. És bármennyire is szégyellem, csak sírni tudok, segíteni nem. Tamás Újszászról: Azt hiszem, valakinek meg kellene mondani már, hogy igazából nincs szükségünk a szalagavató bálra és a hangsúly a bálon van. Csak az érettségi előtt álló ifjú ember nem nagyon mer ugrálni, mivel Magyarországon még nincs joga a diáknak. Apuka Szolnokról: Harmadikos gimnazista lányom azzal jött haza, keil neki egy estélyi ruha, mert szalagavató lesz. Felvilágosítottuk: jövőre. De ő most a negyedikes barátjáéra megy... Nyeltünk egy nagyot, és vettünk egy ruhát meg egy cipőt. S elkezdtünk gondolkodni, mi leszjövőre, amikor majd ő ballag? nak „égő” a nagyi jelenléte. A (jóval) fiatalabb testvér felvonulása úgyszintén. Nézzük meg, minimum mennyiért lehet felöltözni az emlékezetes eseményre? A kosztüm anyagának métere 2000 forinttól, Ivarratás 4000-től, női cipő 5000-től (piacokon már háromezerért is lehet kapni), estélyi ruha 10 ezertől, fiúöltöny méretes szabóságban 15 000- től, cipő 8000-től, ing és nyakkendő A szalagavató bállal már novemberben elkezdődik a negyedikes középiskolás diákok búcsúzkodása. És ezzel együtt a szülők költekezése is. Persze tudjuk, milyen hatással van ez az árakra... Ilyenkor egyeseknek nem számít a másik túllici- tálása, a talmi ragyogás megfizetése. Arra próbáltunk választ találni: mibe is kerül mostanság a szalag felavatása? Időben, anyagilag és idegileg... Hallottuk, hogy az egyik vidéki középiskolában már a decemberi bálra megvarratták a lányok ballagási kosztümjét, hogy a harmadikosok arra tűzhessék fel a selyemszalagocskát az iskola nevével és az ott töltött időt dokumentáló két évszámmal. Az anyagot az egyik anyuka választotta (rossz nyelvek szerint a barátnője boltjából), amiből (ugyancsak rossz nyelvek szerint) egy másik barátnője készítette el a ballagási ruhákat. Ugyanitt minden osztály másféle nyitótáncot jár. Természetesen különféle jelmezben és ahhoz illő cipőben. Az ünnepélyes aktus után pedig felőlük az estélyi ruhát. A fiúknak, mint bárhol máshol, öltöny dukál és új cipő. Ha ősszel elkészül a ballagási öltöny, ők megússzák egy öltözékkel mindkét búcsúzkodást. Ezt követően minden osztály elvonul egy-egy vendéglátóegységbe, amit már természetesen jó előre lefoglaltak, s elköltik az ünnepi menüt. Hogy hozzátartozóik társaságában vagy anélkül? A döntés általában ugyancsak hely- és pénzfüggő. A negyedikes diák szalagavató báljára minimum az apa, az anya és a lányvagy fiúpartner elmegy. Bár az igazsághoz tartozik, a nagymamák is nagyon szeretnék megnézni a híres-nevezetes nyitótáncot. Csak ők legtöbbször már nem férnek be, vagy a nagykorú unokáSzalagavatók évadján A 2000-ben ballagó diákok mostanában járják javában a látványos nyitótáncot a szalagavató bálokon. Legalábbis a kívülálló látványosnak látja. Igazából csak a diákok, a pedagógusok és az egyre nagyobb költségeket álló szülők tudnák megmondani, mi van e mögött Úgy hallottam negyedikes középiskolásoktól, legalább húsz-harminc óra elmegy az előkészületekre. Azt is mondták, inkább tanulnának azalatt. Mert ugye, mindjárt félév, a jegyek nagyon számítanak, aztán érettségi, felvételi. A pedagógusok - akikkel beszéltem - ugyancsak megerősítik a diákok által elmondottakat: tényleg jobb lenne, ha tanulnának a gyerekek. És valójában nem is értik, az agyonterhelt, külön órákra, felvételi előkészítőkre, nyelviskolákba, sportolni (no meg bulizni) járó kamaszok honnan veszik az időt a táncbetanulásra. A szülők jobbára csak sóhajtoznak (meg fizetnek). Van, aki kölcsönből, van, aki négy éve erre spórol. Változatlanul azok vannak kisebbségben, akik gond nélkül, egy összegben leszámolják a mulatság árát: kerül, amibe kerül. És kerül. Mert van táncbetanítás, ruhakölcsönzés a nyitótánchoz, ünneplő ruha a bálra, vacsora, meghívók, zenekar, olykor terembérlet. Viszont érdemes elgondolkodni azon is, csakis ebben a formában kell a szalagavató, s a ha igen, kinek? Mert szép, szép a hagyománytisztelete. De vajon hagyománynak nevezhető-e a két-három évtizede újból bevezetett nyitótánc? Szép a tánc is persze, a ruhák, meg a fiúk, lányok. Valószínűleg boldogok is - szüleikkel együtt. De vajon kell-e (tudunk-e) ekkora árat fizetni néhány perc boldogságért? És tulajdonképpen: kinek a boldogságáért? A szalagavató attól szalagavató, hogy feltűzik a harmadikosak a negyedikeseknek a szalagot. Annak is számtalan lehetősége van, hogy ezt az alkalmat ünnepélyessé varázsolják. És nem hinnénk, hogy egyedüli módja a néhány perces, pompás látványosság és a pazar vacsora elköltése lenne. Ha valaki négy évig szívesen járt iskolájába és osztályába, úgyis büszkén viseli a kis szalagot, és elteszi emlékbe. Ez esetben a több tízezer forintba (esetleg még többe) kerülő szalagavató nem is bír akkora jelentőséggel, mint amilyet tulajdonítanak neki. Megteszi a szerényebb is. Ha meg a szalagavató a leglényegesebb mozzanat a középiskolában eltöltött időről, akkor igazán fölösleges volt négy évig oda járni. Ez esetben tudom javasolni az Opera- és Anna-bálokat... Járvás Zsuzsa Sms® a ate® Kutyák ugatása verte fel a közelmúltban az Ujszász melletti tölgyes csendjét. Ezúttal azonban nem vaddisznó vagy őz nyomát kutatták az ebek, hanem szarvasgombáét. Nem hiába, hiszen hazánk ennek a különleges csemegének nagyhatalma lehetne. Életemben először forgatok a kezemben szarvasgombát. Apró, fekete rögnek tűnik, amiért le nem hajolna az ember. Fagyasztva még az ínyencek által csábítónak tartott illata sem érződik. Mégis, kisebb vagyonnal ér fel az a pár dekagramm, amit markomban szorongatok. Néhány éve kilogrammja a párizsi tőzsdén háromezer frankot, azaz százhúszezer forintot ért. Tavaly már 5200 frankért (körülbelül 200 ezer forintért) számolták kilóját, piacon pedig elkértek érte háromszázezer forintot is. Nagyon drága, ezt tudják róla a legtöbben Magyarországon - állítja Iváncsik Imre, aki ha éppen nem a parlamenti képviselőségből adódó dolgait intézi, gombák után kutat. Nem is eredménytelenül teszi a gombaszakértő politikus. Hazánk ugyanis nagyhatalom lehetne szarvasgombából. Idehaza jó néhány faja megterem a több mint százféle föld alatti gombának. A köznyelv szarvasgombának a fekete szarvasgombát nevezi. Ebből sincs hiány, hiszen főleg a meszes talajú tölgyesekben terem meg, ilyen pedig szép számmal akad a Mátrában és az Alföldön. Az első Magyar Szarvasgombász Egyesület tagjainak kutyái az újszászi tölgyesben jó néhány kilónyira leltek. A szakembereket nemcsak az ínyencség utáni vágy hajtotta, hanem tudományos hevület is. Az egyesület igyekszik feltérképezni a hazai szarvasgomba-lelőhelyeket. De szeretnék megteremteni a gombászás kultúráját is. Ezért működtetnek egy kutyakiképzőt. A bennfenteseknek persze még idomított kutya vagy éppen malac sem kell, hogy a szarvasgombára leljenek. Elég csupán éles szem és némi biológiai ismeret, hiszen jó néhány növény és bogár jelzi, hol lapul a földben gomba. Megtalálni azonban nem elég a szarvasgombát, azt is tudni kell, hogyan lehet úgy kiásni, hogy a termőhely ne sérüljön meg, és a következő esztendőben legyen mit „betakarítani”. Éppen ezért az egyesület szeretné elérni, hogy a jelenlegi szabad rablás helyett törvény szabályozza és engedélyhez kössék a gombászatot. Mit lehet készíteni a föld alól elővakart szarvasgombából? Semmit és mindent. A szarvasgombát ugyanis nem lehet rántani, sütni. De még nem is pörköltnek való. Fűszerezésre, gombaételek, szószok ízesítésére szolgál. A libamájat felségessé teszi egy vékonyka szelet is. így nem csoda, ha H a legnagyobb éttermek, szállodák is dekagrammra vásárolják a királyi csemegét. Teleki József • '■ : ' ■' ' y v ; :■ •/■■■ ■■ ...............■ : A gyagban álmodik Ha nem is a tenyeréből evett Richard Burton, de az biztos, hogy az étkészletéből. Ő az, aki elsőként kapta meg 33 évesen a népművészet mestere címet. Gonda István mezőtúri fazekasról van szó, akit a műhelyében kerestünk föl. 1970-ben „állt pályára”, azaz került a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetbe az 1952-ben Túron született Gonda István. Közgazdasági végzettséget szerzett, igaz, utálta a számokat, és bár nem ismerte a fazekasságot, de nagyon szeretett és tudott is rajzolni, ezért, ment a szövetkezethez. Több ezer egyforma edény — ez adta a kezdeti „kihívást”. „Borzalom volt, de csak így lehetett megtanulni a korongozást” — emlékezett a régi időkre. Két év tanu- lóskodás után A már Æ szakoktató lett, sőt elnyerte a népművészet ifjú mestere címet is. Egyre inkább belejött a munkába, kiállításokon is részt vett, és kialakult egy olyan közösség, amelyik a szövetkezet kerámiáit tervezte. Persze, hogy benne volt őt is. 1976- ban népi iparművész címet kapott. Mindössze hat év alatt elismerést, nevet szerzett a szakmában. Azt vallja, tíz év kell hozzá, hogy valaki elmondhassa magáról, érti a szakma csínját-bínját. A fazekasmesterséget nem is lehet iskolában tanulni, csak a gyakorlatban, önszorgalomból lehet elsajátítani. Születési adottság, kreativitás is kell persze hozzá. 1985-ben - leg- fiatalabbként - 33 évesen megkapta a népművészet mestere címet. Az alkotócsoport 1990 körül otthagyta a szövetkezetét. Ő is magánzó lett, ahogyan a többiek. Nem volt gond a munkával, hiszen a megren- • delők továbbra is tudták, hol találják meg a mestert. A ’80-as évek elejétől alkalmazza sajátos, rátétes technikáját, ami egyedivé teszi alkotásait. Nagyon befolyásolja a mediterrán hatás, elbűvöli a török, arab és mór művészet. A lakásuk telis-tele az általa készített kerámiákkal. Még két gyermekének képei is az ö „rámáiban” láthatók. Vagy 500-600 alkotása díszíti az otthonát. Szombaton és vasárnap is dolgozik. A megrendelések számáról nincs panasza, ha jó ideig nem szólnának hozzá, akkor is kitart a munka. Érdekes ugyanakkor, hogy a munka csak a napi megélhetést ellentételezi, nagyon nem veti fel a pénz. Persze a kereskedők a többszörösét kapják a vevőktől azért, amit ő kér tőlük. Munkái Japántól Amerikáig megtalálhatók. Egyszer egy bécsi, |g magyar származású művész megkérte, készítsen számára egy cserépkályhát. Valami csoda, olyan szép lett. És mennyit ' kért érte? Pár tízezer forin- tot! Ma is fogja a fejét, ha az eszébe jut ez az „ingyen munka”. Egyéb- ként ez a művész étkészletet is vett tőle, és egyszer meghívta Richard Burtont, a világhíres filmszínészt, akinek ebben a készletben szolgálták fel az ételt. Ha már pénz nem is sok, ennyi dicsőség jutott Gonda Istvánnak M is... Tóth András A NOS
