Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-12-19 / 51. szám

1999. december 19. ★ KÖZELRŐL ★ 3 December 13., hétfő: A térségi drogmegelőző napok zárókonferenciáját rendezték Szolnokon. December 14., kedd: Európai uniós mintára termelői értékesítőszövet- kezetet alakítottak Nagykörűben. December 15., szerda: Műsorral és csomagokkal ajándékozta mega He- tényi Géza kórház gyermekosztályán fekvő beteg gyermekeket a vörös- kereszt Szolnok városi szervezete. December 16., csütörtök: Minden 70 éven felüli lakost szeretetcsomaggal leptek meg Tószegen. • A megye- a Kossuth téren rendezték meg az immár ha­gyományossá vált városi karácsonyi ünnepséget. December 17., péntek: A Gyermekétkeztetési Alapítvány adomá­nyaként élelmiszercsomagokat osztottak a mezőtúri Újvárosban a rászorulóknak. • Öt új buszt helyezett üzembe a Jászkun Volán Rt., ezzel 15-re emelkedett az idén beszerzett új járművek száma. December 18., szombat Újjáalakult a megyeházán a területfejleszté­si tanács. December 12., vasárnap: Ün­nepélyes keretek között meg­újították a kevi városházán Túr- keve és a romániai Nagyszalon­ta testvérvárosi kapcsolatát. • A Jászsági Népi Együttes és utánpótlásesoportjai Jászbe­rényben gálaműsorral szóra­koztatták a közönséget. A Fejes István százados vezette kis csapat már a NA­TO előtti időkben is rendszeresen megfordult a külföl­di országokban, hogy számot adjanak tudásukról. A MH. 89. Szolnok Vegyes Szállító Repülő Ezred kötelé­kébe tartozó hivatásos katonák azonban sok más tár­saiktól eltérően nem elsősorban harci tudományuk­kal tették híressé messze földön a Magyar Honvédsé­get. Az ő igazi fegyverük a hangszer. A szolnoki helyőrség zene­kara a minap Angliában, egy nemzetközi katonazenekari fesztiválon adott műsort, amire sokáig fognak még emlékezni a vendéglátók. — A meghívás a Magyar Honvédség főkarmesteréhez érkezett, aki eddigi teljesít­ményünk alapján bennün- I két jelölt ki arra, hogy ha­zánkat képviseljük a birmin­ghami fesztiválon — tudtuk I meg a zenekarvezetőtől. A fesztivált évente meg­rendezik, fő szervezője a birminghami katonazenekar ma már nyugdíjas vezetője, Norman M. Rogerson, aki szívügyének tekinti a kato­nazenét. Ezúttal fontosnak tartotta Magyarország rész­vételét is. A szolnokiak persze most sem okoztak csalódást a ködös Albion második leg­nagyobb városának hatal­mas sportcsarnokában elő­adott produkciójukkal, 12 | perces látványos szakalaki bemutatójukkal. A legjob­bak voltak az arénában fel­lépő katonazenekarok kö­zött. A siker azonban nem ok arra, hogy lazítsanak, a lak­tanyában kialakított próba­termük szinte egyfolytában § lüktet a rézfúvósok markáns : hangjától. — Nagyon készülünk most is — árulta el a vezető, j Jelenleg éppen januári rá- ? diófelvételükre „hajtanak”, j aztán pedig több koncert I mellett jön az újabb nagy ki­hívás: a zenekar 30 éves | fennállása alkalmából febru- | ár végén jubileumi koncertet ;s adnak Szolnokon. H. Gy. 1 nyi szakasz tartozik hozzá, ezt hetente kétszer kell vé­gigjárnia. Egyébiránt ő és családja idejének nagy részét az állattartás, gazdálkodás köti le. Zsolt még nem nős, de hamiskás mosollyal jelzi, talán nem sokáig lesz már független... tóth Molnár Zsolt „kettős állampolgár” megyénkben, hiszen Mezőtúron él és dolgozik, ugyanakkor a Békés megyei központú Körös-vidéki vízügytől kapja a fizetését. De más is különlegessé teszi „emberünket”, ugyanis a leg­fiatalabb gátőrnek titulálhatja magát, illetve az sem hétköznapi, hogy édesapjától örökölte állását. Zsolt mindössze 20 éves volt tavaly, amikor gátőr lett. Ál­lomáshelye a Hármas-Körös melletti legutolsó gátőrház, a Peresi, ahol édesapja is tevé­kenykedett 20 évig (előtte 13 évig a Hortobágy-Berettyón is volt gátőr). Ennek a telep­nek az a nevezetessége, hogy itt található a Körös-völgyi természetvédelmi terület be­mutatóháza. A ma is gyö­nyörű gőzgépeket ugyanis 1983-ban leselejtezték (bár még most is működőképesek lennének), így a meg­üresedett ka- ^ zánházban i § fotó- P ■ és állatkiállítás látogatható hétfő kivételével 10 és 18 óra között. Járnak is hozzájuk érdeklődők, főleg nyáron, amikor a telepen található négyszobás szállórészben vendégeket is fogadnak. A pihenni vágyók ideális hely­re kerülnek: gyönyörű a ter­mészet, csend honol, és jó a levegő. Zsolt nem tanulta a gátőr­séget. Inkább elleste szülőjé­től. A mezőtúri Szegedi Kis István Református Gimnázi­umban végzett, majd rövid átképzést követően állhatott édesapja örökébe. ■ Hét kilométer­ÉttSH ? mm m Dűü □ □ \ □ □ Békességet! ^ A múltkorában olvastam Európa leggazda­gabb embereiről. Az adatokból kiderül, egy francia hölgy vezeti Európa legtehetősebb em­bereinek listáját 14,3 milliárd euró összegű va­gyonával. Második helyen egy német áll 11,2 milliárddal, a harmadik pedig egy ugyancsak német 11,1 milliárd euróval. Es ezek az embe­rek csak Európa leggazdagabbjai, hol vannak még az amerikaik, japánok, akik a világ legva­gyonosabb emberei között mindig az élen ta­lálhatók! Nekem az ilyen gazdagokról mindig az jut az eszembe, hogy mit kezdhet egy ember ek­kora vagyonnal. Mit csinálhat temérdek mennyiségű pénzével, amit szerintem maga sem tud felfogni. Hány pár cipőt, új ruhát vagy Balaton szeletet vásárolhat rajta... Ezek az em­berek mindent megvehetnek, mindent el tud­nak érni, minden kívánságuk teljesülhet, nincs, amit ne tudnának elérni az életben. Persze szerintem csak az nem tudja felfog­ni, átlátni az ekkora hatalmas vagyont, akinek aligivan valamije, aki mindennap éppen hogy elvan. De nem is kell ehhez a templom egeré­Vajon mi készteti az unokákat arra, hogy tollat fogjanak, s levelet írjanak, nagy­szülőiket ajánlva az Év Gyermekbarátja Díjra? Talán az, hogy a nagyi bármikor le­rakja a főzőkanalat, ha a gyerekek ját­szani hívják, hogy mindig van valami fi­nomság, amit ő készített, hogy nagyapa rögtön nekiáll barkácsolni, ha kérnek tő­le valamit szeme fényei. A szolnoki Kalafszky László és felesége, Éva azon öt díjazott egyike, akit a gyerekek pályá­zata alapján az 1999. év gyermekbarátja elis­merésben részesített a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma. Unokáik, Kalafszky Okszána és Adriána az utol­só pillanatig titokban tartották, „mit mű­veltek” már megint. A két kis­lány — 14, 12 évesek - egyébként is je­lentkezik, pá­lyázik, ahová csak lehet. Va­lószínűleg így jött az ötlet, hogy nagy- szüleiket is felterjesz­tik erre a díjra. Hogy mit írhattak a na­gyiról és nagy­apáról, máig nem tudni. Amit nagy­mamájuk elme­sél, az alapján ért­hető a lányok cse­lekedete. Szüleik válása után édes­apjuk mellett fő­ként a nagyszülők nevelték őket, együtt nyaral­tak, tőlük kértek segítséget, bármi problémájuk akadt. Azóta ugyan új anyukát kaptak, Budapestre költöz­tek, mégis nagyiékat hívják, ha szükség van va­lamire. Ők pedig rögvest vonatra ülnek, s pár órán belül megoldanak mindent. Ráadásul már az iskolában is szupernagyiként emlegetik a tú­ravezetői képesítéssel rendelkező nagymamát. A nagyszülők számára persze az a természetes, hogy megpróbálják kisunokáik min­dennapjait minél könnyebbé, felhőtlenebbé tenni. Hi­szen számunkra az a leg­fontosabb, hogy unokáik boldog, elégedett emberré csepe­redjenek. szs nek lenni, mert szerin­tem az átlag magyar éle­tében se fog kezébe egy összegben fél-egymillió forintot, nemhogy pár milliárd eurót. Persze azért álmodoz­ni lehet: mit is kezdenék mondjuk azzal a 14,3 milliárd euróval? Egy biz­tos: leginkább jótékony­kodásra, az emberek boldoggá tételére, az em­beriesség „kiművelésére” fordítanám. Már csak azért is, mert szerintem nemhogy a neve­zetes 2000 év, de az emberiség létezése alatt se változott sokat ez a világ: ma is ember az embernek farkasa. Öli, átveri, gyűlöli egymást fajtánk ezer okból még ma is, úgy, mint tette azt régen, évszázadokkal, évezredekkel ez­előtt. Persze az is lehet, kiművelési, boldoggá té- teli akciómra a világ összes pénze kevés vol­na. És mivel nemhogy 14,3 milliárd euróm, de ennyi millió forintom sincs, ezért csak kíván­hatom: békés (és boldog) karácsonyt minden­kinek! Tóth András . - ­gMfelg

Next

/
Oldalképek
Tartalom