Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-12-12 / 50. szám
1999. december 12. ik KÖZELRŐL ★ 5 ■S& ^ \ szolnoki ufóklub tagjai havonta egy- \ szer találkoznak. Ide csak azok jönnek el, akiknek volt már olyan élménye, ami eltért a hétköznapitól. Murányi Róbert klubvezető szerint akadt, aki több évtizedes terhet beszélt ki a családias hangulat hatására. A foglalkozásokat a legújabb űrkutatási eredmények alapján tartja Robi, aki civilként természetgyógyász. Rendszeresen olvassa a tudományos lapokat, neves fizikusokkal, ufókutatókkal tartja a kapcsolatot. Belecsöppenve egy előadásba, számomra meghökkentő volt, amit hallottam, a többiek avatottal! figyeltek. Eszembe jutott a Men in Black (Sötét zsaruk) című amerikai film, ami humorosan, talán kicsit gunyorosan is veti fel, hogy a Földön idegen civilizációk is él- 1 hetnek és dolgozhatnak. Robi a NASA kutatási i eredményei alapján mondja, hogy ez nem vicc.- Nem elrettentésként mondom, de volt, aki f a pszichiátriára került, mert ném kapott segítsé- I get a környezetétől, hogy feldolgozza az idegenekkel való találkozást. Sokan nem is beszélnek I ezért élményeikről. Vannak földön kívüli civili- ! zációkból szármázó idegenek a bolygón, akik a S nyitott embereket inspirálják, figyelik a techni- 1 kai fejlődést, a Föld fertőzöttségét és a szennye- ; ződések okozta mutációkat. Ők nem emberek, nem emberként gondolkodnak, ezért sokszok visszásnak tűnnek a kapcsolatteremtéseik. Furcsa, de a mi befogadóképességünk határozza meg, hogyan közelednek hozzánk. Gyerekko- j romban sok fantasztikus könyvet olvastam, ké- I sőbb a tudományos oldalról közelítettem a kér- I dések felé. Az a megdöbbentő ebben az egész- I ben, hogy a sci-fi csak addig fantasztikum, amíg I a technika, a tudomány utol nem éri az ideát. Ab- I ban a pillanatban ugyanis valósággá válik. * Persze a laikusokhoz hasonlóan engem is a I találkozásokok érdekeltek a legjobban. Kéré- I semre Robi felidézett néhány nem szokványos I történetet. — A klubtagok még ma is emlékeznek arra az I idős asszonyra, aki csak egy alkalommal fordult A három A három tenor — mondják róluk, akkor is, ha csak egyet látnak belőlük. Tévedés ne essék, ezúttal nem a zenei nagyságokról lesz szó. Balázs László, Hegedűs B. Ferenc és Hegedűs B. Zoltán — utóbbiak ikrek — a szolnoki Széchenyi István gimnázium dráma tagozatos tanulói. Valahogy rajtuk maradt az elnevezés, s nem is nagyon tiltakoznak ellene. Ugyanis fellépéseiken, koncertjeiken kizárólag a három tenor — Pavarotti, Carreras és Domingo — repertoárjából adnak elő. Egyre nagyobb sikerrel... Idegenek közöttünk meg körünkben. Különös történetén senki sem nevetett, a szeméből sugárzott az életerő. A 80 éves hölgy nem mutatkozott be, mindössze annyit mesélt, hogy közel harminc éve látogatják az idegenek, akik esténként fényjá tékokkal tréfálják meg, néha pedig munka közben lepik meg. Egy alkalommal a szántóföldön \ kapált, s fényes nappal tíz méterrel előtte lebegett az űrhajó. A hölgy részletesen beszélt az idegenek tanításairól, fizikai törvényekről és a jövő katasztrófáiról — emlékszik vissza Robi. Akik maguk is azt vall- ^ ják, átéltek már hasonló találkozást, érdekes módon inkább a hatás félelmetessé gét emelik ki. A fizikai bénultságot és az emlékezetkiesést, amire nincs racionális magyarázat. Robi egyik barátja csupán megszomjazott éjszaka, és inni indult a konyhába. Amikor a hűtőajtót becsukta, egy idegen állt előtte. A különös látogató kisugárzása kissé sok- kolóan hatott rá, mozdulni sem tudott. A látogató később többször megjelent, kapcsolatot tudott teremteni kiválasztottjával, akit ilyenkor tanított. Szokatlan jelenségekkel maga Robi is találkozott. — Egy nyári este a Holt-Tisza-parton sátoroztunk egy nagyobb társasággal, amikor a víz fölött néhány percig egy fénylő korong lebegett. Az esetnek több szemtanúja van, valamennyien láttuk. Úgy négy éve pedig hatalmas vihar volt a város fölött, ami engem és a feleségemet Szan- daszőlősön ért. Teljes áramszünet volt, és az autóban vártuk, hogy csillapodjon az eső. Feltűnt azonban egy 20-25 fénygömbből álló, spirálisan kavargó valami, ami úgy 15 méter hosszú lehetett. Mind- « ketten az ablakra „tapadva" vártuk, mi lesz. Eltűnt. A legbizarrabb esetem pedig a házunk udvarán történt, de erről nincsenek tiszta emlékeim. Szerszámokért indultam, és az udvaron egyszerűen kiesett egy bizonyos idő az életemből. Arra jött vissza az öntudatom, hogy egy fénycsík húzódik vissza az ég felé, és az egyik „csillag” pici ívet húzva eltűnik - fejezi be történetét Robi. fotó-, es. I. , „A legbizarrabb eset a házunk udvarán történt. Szerszámokért indultam, és egy bizonyos idő egyszerűen kiesett az életemből.” A történetek persze vadul hangzanak a hétköznapi események tükrében, arról nem is beszélve, hogy az ember nehezen bizonyíthatja a saját érzéseit. Akivel valóban megtörtént a találkozás, annak az életén ottmarad a hatása, aki pedig maga találja ki az eseményeket, azt könnyen sarokba lehet szorítani keresztkérdésekkel. Persze fölmerül a kérdés, ha valaki ennyit foglalkozik a világegyetemmel, mit gondol a transzcendens dolgokról. — Van istenhitem, de nem ruházom fel személyes felelősséggel, ami az enyém — fejti ki Robi. — Érzem az energiát, ami áthatja a növényeket, a köveket, az embereket. Nem gondolom, hogy jóról és rosszról kellene döntenie, inkább hogy végtelen számú lehetőséget ad az embereknek. Varga Hajnalka Beszélgetésünk idején öltönyt viselnek nyakkendővel, makulátlan hófehér inget és ragyogó fényű cipőt. Ez a fellépőruhájuk. De civilben — ránézésre — ugyanolyanok, mint a legtöbb mai fiatal. Legfeljebb abban különböznek, hogy szeretik a komolyzenét, könnyűzenéből csak igényeset hallgatnak, szeszes italt nem fogyasztanak, nem cigarettáznak, s nem zavarja őket, ha kinevetik különcségükért. Nem mennek a „nyáj” után. Egyszerűen így érzik jól magukat. Tavaly szilveszterkor kezdődött minden. Egy tízfős baráti házibulin búcsúztatták az óévet. Egyszer csak valahogy előkerültek Pavarottiék cé- dén. Senki sem tiltakozott ellenük. A nem várt fordulaton felbuzdult a három fiatalember, s a nagy tenorok után szabadon — dalra fakadt. Totális döbbenet következett a néhány perces csendben, majd a közönség egyhangúan úgy döntött: folytatniuk kell. Ami nem esett nehezükre, hisz Feri korábban két évig járt zeneiskolába, Zoli hatodikos kora óta folyamatosan játszik fagotton, és Lacinak sem törte a kedvét, hogy annak idején elküldték az iskolai énekkarból, mondván, ne dörmögjön már ott. Mindhárom fiú mindig szeretett énekelni, zenét hallgatni (Zoli csak ko Íj molyzenét), (T így hát magánénektanárhoz kezdtek járni, és | iskolájuk tavaszi gálaműsorán már a nagyérdeműt is elkápráztatták produkciójukkal. Azóta heti három alkalommal gyakorolnak. Kétszer az iskolában, egyszer valamelyiküknél. Ez utóbbi eleinte olykor röhögésbe fulladt, de ma már nagyon komolyan veszik az egy-másfél óra készülést, ahol kibic- nek, barátnak, osztálytársnak semmi keresnivalója nincs. Az éneklés viszont fizikailag nagyon leterheli őket. — Meg a tanulmányi eredményünkön is észrevehető — mondja Balázs Laci, a többiek egyetértő bólogatása kíséretében. A három tenor önmagát menedzseli, meghívót szerkesztenek, plakátháborút vívnak a jobb helyekért, ragasztanak, s leragasztott plakátjaikra kitartóan újabbakat ragasztanak. Úgy érzik, jót tett nekik a népszerűség, ismertebbek lettek, ezáltal több barátra lelnek. Irigységgel, cikizéssel csak olyan elenyésző százalékban találkoznak, amivel nem is érdemes foglalkozni. Viszont a lányoknál nem vágódtak be a klasszikus stílussal. — Nem érezzük, hogy tapadnának ránk a lányok, mióta három tenor vagyunk - veti közbe Feri -, legfeljebb nagyot néznek, ha meghallanak bennünket. — Ettől még nem va gyünk komolyak. Azt viszont már most körn o 1 y a n gon- dőljük, ma Ma- gyarorszá- gon ebből a / letek Most, hogy az üzleteket, illetve azok környékét a karácsony élőt ti vásárlási Iá* ban élők tömegesen lepik el, úgy tűnik, eljött a zsebe- sek Ideje is. Általános érvényű lehet az a megállapítás, ahol tömeg van, ott előbb-utóbb megjelennek azok is, akik a tolvajlásnak ezt a speciális módozatát választották „hivatásul”. A három fiatal énekes - a Hegedűs ikrek és Balázs László - nagy álma, hogy egyszer a Szigligeti Színházban lépjenek fel fotó: m. j. A karácsony előtti bevásárlás biztonságára Szolnokon például fokozottan ügyel a rendőrség, a karácsonyi faluban egyenruhás rendőr és civilbe öltözött nyomozó igyekszik azon, hogy elejét vegyék a kellemetlenségeknek. Az elmúlt esztendőben ez százszázalékosan sikerült. Ahol ott a rendőr, nem valószínű, hogy akcióba lépnek a zsebesek - tudtuk meg Szndi Ferenc főhadnagytól, a Szolnoki Rendőrkapitányság alkalmi lopási csoportjának vezetőjétől. Szolnokon egy viszonylag állandó, nyolctíz főből álló csapat az, amely veszélyes lehet a vásárlás közben elbámészkodó, a holmijaira kevésbé odafigyelő polgárok bukszájára.- A szolnoki zsebeseket személy szerint ismerjük, így ha rendőrt látnak, szinte kizárt, hogy vállalkoznának a közelben a tolvajlásra — tudtuk meg a főhadnagytól. — Ugyanakkor tény az is - tette hozzá -, hogy ha a bűnmegelőzésnek ez a módja éppenséggel nem működik, mert például a karácsonyi faluban nem állhat minden árus stand mellett egy rendőr, akkor utólag már igen nehéz eredményesen lefolytatni a büntetőeljárást ebben a műfajban. Könnyebb védekezni persze, ha konkrétan ismerjük, milyen veszélyekkel kell számolnunk egy-egy „ártatlannak” vélt, mindennapos szituációval kapcsolatban. Az általános tudnivalók közé tartozik például, hogy a zsebesek többnyire 2-3 főből álló csoportokban portyáznak. Az elkövetők többségükben nők, a csapat olykor kiegészül ki- sebb-nagyobb gyermekekkel is. Ez utóbbi „felállás” büntetőjogi szempontból kedvező számukra, mert lebukás esetén a büntethetőség alsó határát, a 14 évet még el nem ért nebulóra igyekeznek „rákenni” a balhét. Egyébként pedig nem olyan feltűnő a tömegben való, a zsebtolvajláshoz szükséges lökdösődés, ha a tettes egy, a gyerekét karjában tartó anyukának álcázza” magát. A zsebesek álma az olyan „préda”, aki a vásárlók tömegében vagy éppen az utóbuszra várva, netán épp arra fel- szállva elmélázik, ezért észre sem veszi, hogy a válltáskáján valaki elhúzza a cipzárt és kiveszi a pénztárcáját. Kiváltképp csalogató lehet a hátra vetett válltáska és egyéb más csomag az autóbuszra történő felszállás közben, mert a lépcsőn még kevésbé feltűnő a lökdösődés és az, ha időnként meg-megakad a kézben tartott csomag. Rendszerint csak órákkal később döbben rá az illető, hogy a táska nem puszta véletlen- ségből, hanem attól akadt meg, hogy a tolvaj könyékig benne matatott a pénztárca után. Szudi Ferenc tapasztalatból tudja, ha egyszer már megtörtént a lopás, akkor igen nehéz helyzetbe kerül a nyomozó és a sértett egyaránt. Még ha látja is valaki az „akciót”, a leleplezett tolvajnál hétszentség, hogy semmit sem találnak, mert a jól begyakorolt koreográfia szerint átadott szajréval már hét határon túl jár a tettestárs. Az „ártatlanul” megvádolt asszonyság ilyenkor persze akkora patálját csap, hogy a szemtanú ezerszer is megbánja, hogy megpróbált segíteni. Talán ez is oka a zsebtolvajok áldozatai iránt tanúsított közömbösségnek. A zsebesek és a nyomozók között vívott szüntelen macska-egér harc tehát viszonylag kiegyensúlyozottnak tűnik. Az, hogy a bűnözők minél kevesebb- szer nyerjenek csatát, leginkább a kiszemelt áldozatokon múlik. Nem vitás, hogy az értékeire még a vásári kaval- kádban is láthatóan odafigyelő embert kevésbé érhetik kellemetlen meglepetések. Horváth Gy. műfajból nem lehet megélni - filozofál Zoli. Már pattognak is az érvek, ellenérvek. Megkérdezem hát, szoktak-e veszekedni. Egyszerre buggyan ki belőlük a nevetés. — Rengeteget. Én már voltam úgy, hogy fellépés előtt három perccel azt üvöltöttem, kilépek. Szerencsére jött a tanárnő, és lehűtött bennünket — meséli Balázs Laci. — De a Feri soha nem szokott, csak mi ketten — teszi még hozzá. — Minek, hisz nincs értelme — tárja szét kezeit az öreg keleti bölcsek higgadtsásával Feri —, énekelni kell. Például a fotós kedvéért az Az asz- szony ingatag... kezdetű operaária csendül fel. Igaz, nem magyarul, de felismerjük. Vajon miért pont ezt választották a fiúk? Akiknek nagy álma teljesülne, ha egyszer a Szigligeti Színház színpadán énekelhetnének. Telt ház előtt. Addig is beérik a gimnáziumi fellépésekkel. Legközelebb december 20-án. Ha nem hiszik, járjanak utána... j. zs.
