Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-11-28 / 48. szám

1999. november 28. ★ SPORT ★ 11 ’/UjŰíJJUJJ] jjjüJijjühu/ Floorball. Magyar bajnokság: Szolnoki Cannibals-BP ’94, Széchenyi Gimnázium, 13. Kézilabda. Bajnokok Ligája, férfiak: Fotex Veszprém-Par- tizán Belgrád (MTV2), 15. Kosárlabda. Magyar Kupa, férfiak: Kecskemét-Sz. Olaj KK, 17. Lábtoll-labda. IV. felnőtt or­szágos bajnokság, Újszász, Városi Sportcsarnok, 9. Röplabda. Férfi extraliga: Nyíregyháza-Sz. Titász RK, 17. Teremfoci-ajánlat Mikulás Kupa Jászjákóhalmán december 5- én, tizenkét csapat részvéte­lével rendeznek teremtornát. Érdeklődni, illetve nevezni Fejes Attilánál lehet a 06-57- 438-003-as telefonszámon. Szilveszter Kupa Kétszázezer forint összdíjazá­sú teremtornát rendeznek 1999. december 27-30. között a karcagi Városi Sportcsarnok­ban. Nevezni december 15-ig lehet a 06-59-311-025, illetve a 06-30-9-387-265-ös telefon- számon Laboncz Jánosnál. PP-Prod Kupa Abonyban ismét megrende­zik a hagyományos teremtor­nát, melynek összdíjazása ez­úttal már 200 ezer forintra emelkedik. Harminckét együttes nevezését fogadják el - érkezési sorrendben - a szervezők a 2000. január 7-9. között sorra kerülő viadalra. A meccseket az 5+1-es, ha­gyományos szabályok alap­ján rendezik. Bővebb felvilá­gosítást a 06-30-209-6663-as telefonszámon, Kiss Zoltántól kaphatnak az érdeklődők. Géczi István fintorog az Üllői úti légkörtől " „Az emlékekből nem illik megélni” A megyei edzőválogatottak minapi tornája csendben múlt el, s bár a szolnoki rendezvény megfelelő pro­pagálást kapott, az érdek­lődőket visszatartotta a hétköznap délelőtti idő­pont. Pedig a házigazda Jász-Nagykun-Szolnok, vala­mint a Bács-Kiskun és a He­ves megyei trénerek, illetve a Budapesti Labdarúgó-szö­vetség alkalmazottai között jó néhány ismerős névvel is találkozhattunk, akik aktív sportpályafutásuk idején a topon kergették a labdát. Mint azt tette például az 55 esztendős dr. Géczi István is, az FTC legendás hálóőre. A Ferencváros egykori kapusa 1964 és 1974 között 23-szor öl­tötte magára a magyar váloga­tott címeres mezét, s tagja volt az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet nyert csapatnak is. Az Üllői útra 1962-ben került, majd öt bajnoki arany után 76- ban a zöld-fehérektől vonult „nyugállományba”. Az említett tornára a BLSZ edzőbizottságának elnökeként érkezett, s magával hozta a fő­városi Ifjúsági és Sport Központ számos munkatársát is, ahol Géczi Istvánt mindenki igazga­tó úrnak szólítja. - De mivel fog­lalkozik az ISK? — kérdeztük a legérintettebbet, az intézmény első emberét. — A főváros XV. kerületében 300 gyermek mozgáslehetősé­gét biztosítjuk. Néhány sport­pálya a birtokunkban van, s ezeken többek között a labda­rúgás, a tenisz és az atlétika alapjainak elsajátításával foglal­koztatjuk a diáko­kat. A kerület több iskolájában szer­veztünk egy-egy sportosztályt, szá­mukra megemelt óraszámú testneve­lésórát adunk, majd délutánon­ként specifikus sportági képzést tartunk.- Valóban öröm a gyerekekkel foglal­kozni, de önt nem vonzza inkább a felnőttek világa? — Értem a célzást. Korábban is, mos­tanában is kaptam felkérést a ferenc­városi vezetőktől edzői és szakta­nácsadói poszt be­töltésére, de rendre elutasítottam az ajánlatokat. Egyre rosszabb a légkör az Üllői úton, én pedig nem szeretek fintorogva dolgoz­ni. Persze, könnyű lenne akkor igent mondanom, amikor megy a szekér a szakosztálynál, de je­lenleg akkora a káosz a klub­ban, hogy ember legyen a tal­pán, aki felvállalja a rendcsiná­lást. Pedig higgyék el nekem, nem Torgyán doktor ott a legna­gyobb bajkeverő és nem is Pok- lepovics a leggyengébb edző. Egyébként a felnőttek világában én már csák öregfiúk futballtor- nákon mozgok otthonosan. Egy-egy rendezvényre beállók még a kollégáim mögé a kapu­ba, de a Fradi öregfiúk együtte­sében már nem mutatnék vala­mi fényesen, így ott nem is sze­repelek.- Gondolom, a ’60-as, ’70-es évekre kellemesebb emlékekkel emlékezik vissza?! — Nem akarok olyan hibába es­ni, hogy összehasonlítom a múltat a jelennel. Ami akkor volt, az szép volt, de már csak történelem, amiből megélni igencsak meg lehetne, de felfo­gásom szerint egyáltalán nem illik. Én nagyon is jól érzem ma­gamat a gyerekek között, akiket ambiciózus fiatal'és tapasztalt idősebb edzők treníroznak. Ha a lurkók közül csak egy lesz klasszis, a többi pedig „csupán” egészséges, akkor már elmond­hatjuk magunkról, hogy nem dolgoztunk hiába, s így nekem sem hiányzik annyira majd az Üllői út világa... Mészáros Géza Az edzők jobban szeretnek focizni, mint tanítványaik? Már megszokhattuk, hogy a megyei labdarúgó-szövetség edzőbizottságának vezetője, Sólyom Vilmos rendre nagy fába vágja fejszéjét, legyen szó akár sereghajtó csapat átvételéről vagy országos rendezvény tető alá hozásáról. Legutóbb aktív játékosok és edzőik számára szervezett teremtornát a szolno­ki Olaj-csarnokban. Bár végül mindkét esemény a futball jó propagandájának bizonyult, azért a kívülálló szájíze kicsit keserű maradt. Hogy miért? Jász-Nagykun-Szolnok megye válogatottjának húszas névsorát már hetekkel korábban közzétette a mester, megkérve a kiszemelt játékosokat, sérülés, betegség vagy egyéb elfoglaltság esetén időben jelezzék távolmaradásukat. Nos, alig egy csapatra való játékos jött össze a gyülekezőkor, s mindössze hárman vették a fáradságot, hogy lemondják a részvételt. Magától adódik a kérdés: az otthon maradottak nem szeretnek focizni, számukra nyűg a játék? Ezzel szemben a JNSZ megyei edzőválogatott keretét szinte napról napra, óráról órára bővítenie kellett Sólyom Vilmos­nak, hiszen újabb és újabb trénerek jelentkeztek be, mond­ván, szívesen mezbe öltöznének a presztízsrangadókra. Tóth Dénes (Szolnoki MÁV) fájós lábát feledve, Ágh Gábor (Kar­cag), Csontos Lajos (Rákóczifalva), Makai János (Öcsöd) a rossz útviszonyokat legyőzve, Szabó Imre szabadsága idejére tervezett téli vadászatát félbeszakítva eljött, hogy részt vehes­sen az örömfocin. Ők (és természetesen kollégáik) azok, akiknek'fátékszerete- téről példát vehetnének a mai játékosok. (Géléi József) Ők azok, akik Igazán szeretik a focit Veszélyben a szolnoki kézilabdacsapat Nem mindenkinek ízlenek az új feltételek Az elmúlt tíz fordulóban mindössze 5 pontra futotta az NB l/B-s AKE-Szolnok kézi­labdacsapatának erejéből. A nyáron alaposan megtizedelt piros-feketék tovább gyen­gültek a napokban, ugyanis egyik frontemberük, Berkó Lajos bejelentette, hogy nem kíván tovább szerepelni sora­ikban. Vajon mi áll a játékos döntésének hátterében? - erről (is) kérdezősködtünk a csapat háza tóján. Berkó Lajost nem kell bemutatni a sportág ismerőinek, hiszen a 23. életévében járó balátlövő tag­ja volt annak a Mól ifinek, ame­lyik az ország legjobb csapata volt az évtized közepén. Ő egy­kori társaival ellentétben nem hagyta el a klubot az elmúlt esz­tendőkben. Most mégis úgy gon­dolja, elege van az egészből, az elmúlt héten már a Kecskemét el­leni bajnoki meccsre sem utazott el, sőt azóta az edzéseket sem lá­togatja.- A mostani feltételek mellett nem akarok Szolnokon kézilab­dázni - jelentette ki az abonyi il­letőségű fiatalember. - Itt nem­csak az anyagiakra gondolok, a legnagyobb problémán, hogy szakmailag nem tudok fejlődni, kevesen vagyunk az edzéseken, elegem van, a hol van, hol nincs tréningekből. Azt gondolom, hogy színvonalas edzésmunka nélkül ma már a második vonal­ban sem lehet eredményt elérni. Hogy őszinte legyek, itt már nem látom sok értelmét a szereplés­nek, igazából a csa­patnak sem megy, jobban teszem, ha odébbállok.- Ön mindent megtett a jó szereplés érdeké­ben?- Azt nem állítom, hogy hiba nélkül ját­szottam, de próbál­tam hozni magam.- Nem gondolja meg magát?- Nem valószínű, hogy másképp dön­tök. A szolnokiak edzője, Nagy József szerint, sem lehet ott színvo­nalas edzésmunkát végezni, ahol csupán 7-8 ember „lézeng” a gyakorlásokon, rá­adásul közülük há­rom kapus. Ebből a szempontból tehát megérti a játé­kost. Ám mégis az véleménye, Berkó cserbenhagyta társait, mert a többiek a megváltozott fel­tételek ellenére is vállalták a sze­replést, míg ő sietve kiszállt a bu­liból. Természetesen megkérdeztük Bodnár Józsefet, az AKE elnökét, hogy mik azok a bizonyos új fel­tételek, amiket nem vállal mind­egyik játékos.- A napokban összehívtam'a csa­patot, és közöltem velük, hogy előre bekalkulált összegek nem érkeztek meg a számlánkra - így a megállapodásban leírt pénze­ket nem tudom kifizetni nekik. Mindezt a játékosok - Berkó ki­vételével - tudomásul vették, és vállalták, hogy az őszi szezon hátralévő mérkőzéseit ezekkel a feltételekkel is végigjátsszák. Én megértem Lajost, de neki is alkal­mazkodni kell(ene) hozzánk.- A sportág berkeiben azt rebesge­tik, hogy a szezon végén akár meg is szűnhet a szolnoki kézi­labdacsapat. Mit szól ehhez?- Ezt cáfolnom kell. Nem dúská­lunk az anyagiakban, de azon va­gyunk, hogy a város egyetlen NB-s kézilabda-együttesét fenn­tartsuk. Terveink vannak, többek között a saját’utánpótlásra aka­runk támaszkodni, ennek érde­kében kapcsolatba léptünk a sportiskolával és a Szandaszőlő- si Általános Iskolával, ahol folyik a kézilabdás csemeték képzése. Keressük, kutatjuk a lehetséges támogatókat. Nincs szó tehát megszűnésről, de kétségtelen, hogy nehéz helyzetben vagyunk, most már a lét a tét - véli az AKE elnöke. Varga Csaba Berkó Lajos nem akar tovább szolnoki kézilabdás lenni Miért szeret a il/VfAfTül w mü jr m w I m aiaMfe radiiiiisil ébredni? ■ V S** maPm ■■ ■ imádom « Szegő Hidd »Könnyedség kell , a neu reggel minden ébredéinek”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom