Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-11-14 / 46. szám

1999. november 14. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Csók a szádra egy udvarlóm, de vele még a kézfogá­sig sem jutottunk - nevet, és még most is elpirul, ahogyan a hajdani eljegyzést meséli... Egyébként pu­szit bárho vá lehet Természetesen nemcsak az ajkakra lehet adni, ha két ellentétes ne­mű, szerető szív imádja egymást. Kellemes annak is, aki kapja, annak is, aki adja, holott emberöltőkkel korábban ha valaki nyílt utcán csó- kolózott, bizony számíthatott a törvény szigorára. Ismétlődés esetén az „efféle” paráználkodásért 25 „páltza-ütés” du­kált, ha ez mások szeme láttára történt. Azóta nagyot fordult a világ kereke, más a megítélése egy hosszan tartó utcai száj a szájon akció­nak. Vajon ki mikor csókou először és hol? Egyáltalán, hány éves volt, amikor először átesett ezen a felettébb jóízű műveleten? Pedig egykoron sokáig kellett várni az első igazi csókra. Nagyné Marika néni 77 éves, és sokszor előfordul a szolnoki piacon. Apró házi kertje ter­mékeit árulja. — ’42-ben esküdtünk az uram­mal, és a legelső igazi csókot akkor kaptam, amikor a gyűrűt felhúzta az ujjamra. Koráb­ban volt Húszéves, szép arcú, barna hajú lány V. Edit. — A legelső csók furcsa körülmények között csattant el. Otthon tartózkod­tam a szobában, a másikban a húgom aludt. Ketten voltunk egy 16 éves fiú­val, aki egy évvel volt öregebb nálam. Péknek tanult, és játszott a vállig érő hajammal, hogy most fonott kalácsot csinál belőle. Ide-oda dobálta a fürtö­ket, majd egyszer csak elém perdült, és se szó, se beszéd, megcsókolta a szám. Noha nekem korábban ez a srác nem volt szívesetem, nagyon jólesett az el­ső, igazi csók. Azóta is barátok marad­tunk, bár az útjaink szétváltak. Persze, nem mindenki vár tíz-egy- néhány esztendőt a legelső csókra. A harmincegy éves, gyerekes és ma is mutatós hölgy korán kezdte. — Nagycsoportos óvodás voltam, és ketten öltözködtünk az egyik fiúval. Hirtelen szájon csókolt. Mit mondjak? Érzéki volt nagyon. Az az érdekes, hogy ugyanabba az óvodába járnak a gyerekeink, és ha találkozom vele, mindig elmosolyodik. Mert a legelső, igazi csók tőle származik. Nagy a szerelem a két tini között. A lány kezdi. — Kezdetben mással jártam, de már akkor is tetszett. Mert magas, mert idő­sebb nálam, mert komoly. Amikor szakítottam az előzővel, odajött egy szünetben, és beszélgetni kezd­tünk. Három óra múlva megeső költ. Lehunytam a szemem, na­gyon jólesett, és mások is észre­vették. De nem szóltak, mert akadtak ott párok jócskán. — Azóta? — Dúl a szerelem. Remekül csókol, lehetett korábbi gya­korlata. Kaptam már tőle pu­szit a nyakamra, kezemre, há­tamra. Soroljam? — Gyanítjuk, gondoljuk... A fiú veszi át a szót. — Vele remekül lehet csóko- lózni, mert viszonozza élvezi a puszikat. — Hogyan jelzi? — Az arckifeje­zéseivel, a sze­mével, a sóhajai­val, a szájával, a mosolyával. Úgy, hogy átölel. Volt már nálunk is, elfogadják a szü­leim és az ő szü­lei is engem. ni egy fiúnak is, meg egy lánynak is, ez elsősorban két ember ügye és ízlés dol­ga. Ha nekik úgy jó, kinek lehet kifogá­sa? Van, aki teljes nevével vállalja élete soha el nem múló legelső csókját. A már ezüstös hajú Kontra József így em­lékezik rá. — Talán nyolcadikos lehettem Ti- szagyendán, ő meg valamivel fia­talabb. Tél volt, hideg, este a könyvtárból ballagtunk haza. Nagykabátban, sapkában. Hir­telen odafordultam hozzá, megcsókoltam, és viszonoz­ta. — Később? — A feleségem lett, szüle­tett két szép lányunk. A sors irigykedhetett ránk, mert a lányokat már én ne­veltem, nevelem. Tíz éve meghalt... D. Szabó Miklós stí/usa? ffSS fotós. bfAe>!ö1' évesen? SZjot>b is. rszágon. tkmagyar nők? ISSfOnw' MM (Folytatás az 1. oldalról)- Nem érzem magam sztárnak — mond­ja nevetve —, nem is igazán értem a ra­jongóimat, bár nagyon szeretem őket, csak furcsállom, mi mindenre képe­sek egy autogramért. Talán ezért is hallani-olvasni Bé­res Alexandráról lépten-nyomon, hogy tőle kedvesebb, szerényebb, barátságosabb, jószívűbb ember rel nem találkozni. Pedig akad­nak rosszakarói bőven, akik irigylik nőiességét, sikereit és a pénzét. Ennek ellenére tö­retlenül bízik az emberek­ben, s nagyon tudja ér­tékelni a szetetet, a jóindulat és a szor­galom minden megnyilvánulási formáját. Elítéli vi­szont a rosszindu­latot, az önzést és a É mártírságot. Nemrégiben majd egy évet Amerikában töltött, ahol nem­csak versenyzett, ? hanem egy tápiá- Jj lékkiegészítő ter- ® méket is népszerű­sített. . — Rengeteget dol­goztam, nyelvet tanul­tam, mégis nagyon nyugal­mas volt az életem Los Angeles­ben, csak hát a honvágy nagy úr - sóhajt egy nagyot. A versenyzésen túl az egészsé­ges életmódot hirdeti, ahol csak tudja. Jelenleg ötven tanítványa van, gyerekek és felnőttek, akiket segítőivel készít fel a versenyekre. Tavaly saját edzőtermet nyitott, ahová bárki betérhet egy kicsit mozogni. Nemrégiben pedig meg­jelent első videókazettája Változz velem címmel, ami máris óriási siker.- Zsírégető program, tíz­perces blokkokra bontva. Ta­lán azért tetszett meg a kö­zönségnek, mert nincs ben­ne „ugrálás”, amit a magyar nők többsége nem nagyon kedvel - adja meg a látszó­lag teljesen egyszerű ma­gyarázatot. Béres Alexandra ku­a ^ilíUJ tyasétáltatással kezdi a napot, úgy hét óra körül. Akiért ezt teszi, egy Sába névre hallgató bűbájos boxer, Amerikából hozta magával. Ezután az egyetemre siet. Délutánonként szigorúan két óra hosszát edz, aztán eleget tesz a hallatlan nép­szerűséggel járó közéleti szerepléseknek. És majd mindennapra jut egy újságíró is. Gyakran zárja edzőtermében a napot, ami általában éjfél előtt egy órával ér véget. — Sokan azt hiszik, én egy aszkéta vagyok, s még enni sem szoktam, pedig azt eszek, amit akarok, s annyit, amennyit csak akarok. Szok­tam sokat enni is. Csak épp tudom, hogy mit lehet. Sajnos Magyarországon még nem olyanok a viszonyok, hogy mindenki meg tudja vásárolni az egészséges élel­miszereket, s vannak olyan helyek, ahová el sem jut. De bízom ben­ne, hogy 2-3 év múlva ez is megoldódik — jut eszébe mindez az étrendjét firta­tó kérdésről. 173 centi magas, 61 kilogrammos fitnesz- királynőnk tudja, hogy megdobogtatja a férfiszíveket. De már férjezett, boldog, szerelmi házasságban él Barna Krisztián fotóművésszel. Azt is készségesen elárulja, mi a jó há­zasság titka: — A kölcsönös tisztelet, s az, hogy a párunk na­gyon jó barátunk is legyen... Járvás Zsuzsa __ £,s° iga. "Tizenhat ~Aecti/e/?c 'Sötétzöld yoööjap Utazás bái "Askandi "Kikész/t, uferiem, tgyrejot mIí™ "jrenet Gyönyöre-yen ka Meghittet FOTO: BARNA KRISZTIÁN N em vagyok egy szégyenlős fajta, de amikor Mary Zsuzsi szolno­ki fellépése előtt fél órával beengedett az öltözőjébe, bizony pironkodtam. Tekintettem én mindenfelé, de a szűk sminkszo­ba minden szegletéből tükrök verték vissza a „szépkorúságában” járó énekes még mindig tökéletes alakját. S, ha nem mellékesen megemlítem, hogy csupán egy áttetsző, combközépig sem érő fekete selyem- kombinéban fogadott, gondolhat­ják, a vörös melyik árnyalatá­ban játszhatott a fizimiskám...- Túl meleg van itt, nem zava­rom, majd megvárom odakint — húzódtam volna kifelé kissé zavarodottan az öltözőből, de a művésznő mosolyogva invi­tált vissza a szoba belsejébe. — Tessék kérem, nyugodtan kér­dezzen! — Kérem, ne értsen félre, ön még mindig elragadó! — Köszönöm. A koromat nem áru­lom el, de manapság úgy is érzem magam, mint ahogy ön szerint kiné­zek. Pedig nagycsaládos anya vagyok, hat gyermeket hoztam a világra. Ritka szerencse az életemben, hogy ennyi „ké­szítés”, kihordás, megszülés és nevelés után még mások is mindig színpadképesnek tarta­nak és számos meghívást kapok. — Pedig akár el is feledhették volna? — Valóban. Közel három évtizedes német- országi „kiruccanásom” után nem gondol­tam volna, hogy még egyszer Magyarországon reflektorfénybe kerülhetek. Határtalan boldogság ez nekem, szinte újjászülettem. Újraélem a régi dalo­kat, s minduntalan megborzongok, ha megtapsolnak. — Távol a szülőföldjétől milyen sikerei voltak? — Siker minden világra jött gyermekem, sikertelen, hogy a legelső, szüle­tése után nem sokkal elhunyt... Gondolom, sokan tudják a korosabbak kö­zül, hogy Dobos Attilával együtt hagytuk el az országot. Tőle egy, későbbi páromtól, Klapka Györgytől pedig további négy remek csemetét kaptam. A dalaimat pedig odakint meghagytam a fürdőszobára vagy egy-egy szűkebb baráti társaságra. Nem léptem fel nagyobb fórum előtt Németországban, épp ezért fantasztikus öröm számomra, hogy visszatérve Magyarországra, ismét rajong értem a közönség. — Természetesen önnek, de bizonyára a nosztalgiahullámnak is köszön­hető, hogy ismét divatba jöttek a régi számai... — Bizonyára örökzöld slágereket énekelek. A Mama például már több mint harmincesztendős nóta, hiszen már ’68-ban megnyerte a Táncdalfesz­tivált. Persze az én - úgymond - sztárságomat elsősorban a szerzőknek, kü­lönösen Dobos Attilának köszönhetem. Őt, az én szőke hercegemet, mint vérbeli szegedi boszorkány bűvöltem meg akkoriban. Manapság újra egy­másra találtunk, legalábbis a zenében, én pedig ezáltal megint kivirultam. Mészáros Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom