Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-10-31 / 44. szám
1999. október 31. ★ KÖZELRŐL ★ 5 tudják, hogy Budapesten született pénzügyőr édesapa és háztartásbeli édesanya gyermekeként. Egyetlen testvére már meghalt. Általános iskolában még szolid nebuló volt, és mindvégig jó tanuló. Vegyészmérnöknek készült. A technikusságig el is jutott, aztán mégis közgazdasági egyetemet végzett, majd egy gyógyszergyárban dolgozott. Szolnoki látogatása alkalmából a Vasárnap Reggel nem politikáról faggatta... cl Z G — Elnök úr, bármit kérdezhetek? — Nem létezik olyan kérdés, amire ne válaszolnék. — Követett-e el valamilyen emlékezetes diákcsínyt? — Túl sokat is. A középiskola első két évében édesapám többet járt az iskolámba, mint én, hogy a kicsapástól megmentsen . — Mikor volt először szerelmes? — Húszéves koromban. — írt valaha szerelmes levelet? — A katonaságtól az első szerelmemnek, később a feleségemnek. — Létezik-e örök szerelem? — Csak ha az örök élet is létezne. — Hogyan viselte, ha elhagyták? — Igen rosszul. — Lehet-e férfi és nő között barátság? — Lehet, de minek. — A hosszú vagy a rövid szoknya tetszik? — A rövid, de feltétele, hogy a hölgynek jó lába legyen. — Milyen az ideális nő?- Soha nem voltam maximalista. Csinos, kedves, érdeklődő, okos, de nem okoskodó.- Mire lenne képes egy nőért?- Nem gyújtanék cigarettára. (Soha nem dohányzott, életében két szál cigarettát szívott el.)- Családja?- Feleségem és egy egyetemista lányom van, aki médiakommunikációt tanul.- Milyen házban él?- Miután végigjártuk a lakótelepi panel stációit, egy 104 négyzetméteres sorházi lakásban állapodtunk meg. Külügyminiszterként is ott laktam. Ha a kacsalábon forgó palotámról esik szó, azt szoktam mondani, ha van egy fél órád, gyere el és nézd meg.- Van-e háziállata?- Nincs, de a lányom törpeuszkárját mindig én sétáltatom.- Civilben milyen ruhát visel szívesen?- Farmert hozzá illő inggel, trikóval.- Kedvenc étele, itala?- Szilvás gombóc, sült kacsa, laza fröccs. A magyaros ételek mellett a kínai és az olasz konyhát is kedvelem.- Melyik színt szereti a legjobban? — A türkizkéket vagy -zöldet. Nem tudok különbséget tenni, annyira hasonlítanak egymásra.- Legkedvesebb magyar írója? — A két György. Konrád és Moldova.- Szíve virága? — A szegfűt illene mondanom, de a rózsát szeretem. Az érdekes színűeket. Kivéve a sötétkéket.- Mikor ízlelte meg a sikert? — Korán, még általános iskolában.- A legnagyobb pofon, amit az élettől kapott? — Anyám halála.- A legnagyobb öröme? — Lányom születése.- Mire biztatná a mai gyerekeket? — Törekedjenek, hogy majd kiegyensúlyozott, elégedett emberek legyenek.- Mitől tiltaná el őket? — A kábítószertől és a bűnözéstől. — Ön szerint mik a legfontosabb emberi tulajdonságok? — Tisztesség, megbízhatóság. — És a legelítélendőbb? — A gyűlölködés. — Kivel nem ülne le egy asztalhoz soha? — Egy politikus soha nem mondhatja azt, hogy soha. — Hová utazna el szívesen? — Nyáron a Balatonhoz, cudar télben pedig meleg tengerpartra. — Van-e visszatérő álma? — Repülővel vészesen közelítek egy hegycsúcshoz. Az ütközés elkerülhetetlennek tűnik, de még sosem következett be, mert a tragédia előtt mindig felébredek. — Mitől fél? — A haláltól, különösen a hozzátartozóimétól. — Mit nem tenne meg? — Nem ölnék embert. — Unja-e az újságírók kérdéseit? — Nem. — Mit un? — A mostani parlamenti stílust. Kérdezett: Járvás Zsuzsa Ami elkísér az utolsó útra Évszázadokkal ezelőtt is szokás volt oly módon temetkezni, hogy a sírba a meghalt mellé, köré munkaeszközök, állatok, élelmek, esetleg fegyverek kerültek. A koporsós temetésekről ma sem hiányoznak az érdekes, sajátos kérések. Mert nemcsak derékalj, kispárna fekszik alul, hanem mást is kérnek a hátramaradottak. Esetleg az elhunyt akaratát teljesítik. Pintér Mária most 94 éves. 1912-ben elsős volt Tisza- gyendán, amikor a nagyapját temették. — Emlékszem rá, nagyon féltem, hogy mennyire sárga, amikor éjszaka mécses mellett virrasztottunk a földes szobában. A szemére rézpénzt raktak, hogy fel ne pattanjon, mellé a tajtékpipát meg a kostökzacskót tettük dohánnyal, kovakővel, taplóval együtt, mert akkor még így csiholták a tüzet. Azóta eltelt másfél emberöltő, és a sajátos szokások ma sem hiányoznak. Az egyik roma így emlékszik szerette temetésére. — Mielőtt édesapámat letettük volna, kikövezték a sírt, alulra meg a koporsóra szőnyegeket raktak, mellé családi képeket, enni- és innivalót is. Pénzt a zsebébe, mert micsoda dolog az, hogy nélküle kopogjon annak a másik világnak az ajtaján. — És ha gyereket temetnek? i ; — Felöltöztetjük fehérbe, a legszebb ruhájába, mintha lakodalomba 4 menne. Kikövezik a sírt, mindennel el- . látják: a kedves könyve, játékai vele maradnak. Azután étel, ital, pénz is. De hát ez csak részben szokás kérdése, inkább az anyagi helyzeté. Bizonyára így igaz, hiszen nemcsak az élet, de az utolsó út is függ a hátramaradottak, az elhunyt pénzügyi lehetőségeitől. Azért most is előfordulnak speciális kérések. A18 esztendős, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt diáklányt — aki Szolnokon tanult, de vidéken temették el — nem akármilyen módon helyezték végső nyugalomra. — A kedvenc verseskötetét, kazettáját, kismagnóját kérte, mert sajnos tudta, hogy meghal. Azután a barátja fényképét, a családét és egy üveg parfümöt. Elvégre mutatós teremtés volt, szeretett szépen járni, öltözködni. Fehér blúzban, piros pettyes szoknyában temettük, és akadt pár öregasszony, aki megszólt érte. Fütyültünk rájuk, üzentük: majd ha ők is 18 évest kísérnek utolsó útjára, csinálhatják másképpen. Egyébként az idősebb korosztálynál gyakran útitárs a ravatalon az imakönyv, katolikusoknál a rózsafüzér. Öreg férfiak mellé pipát, dohányt, botot, egy üveg bort, pálinkát is tesznek, ha szerette a megboldogult. Legutóbb meghökkentő kérés érkezett temetés előtt az illetékesekhez. — Jó lenne ezt a kis széket is belerakni a koporsóba. Ezen szeretett ücsörögni, tanyázni. Nem volt be- hemót a sámli, de így is hosszában fért csak el a néni felhúzott térde alatt — így mondja, aki temette. Egy Kunhegyes körüli településen fordult elő szokatlan óhaj, egy idős asszony temetése előtt. Leírom, de az ügy jellege miatt névtelenül. — A bugyit ne húzzák rá, ha öltöztetik, mert azt sose hordott a megboldogult, csak hosszú szoknyát. Hogy amiatt született sok gyereke, esetleg másért, ezt már nem tudakoltam... Elhangzanak teljesíthetetlen kérések is: egy autóbalesetben elhunyt férfihoz nem tették le az összelapított kis kocsit, bármennyire is óhajtották a hátramaradottak. Mint ahogy a híres zenész sem vitte magával értékes hegedűjét. Azért, mert a gyerekei szerint ez több ^ mint százezret ér. Hogy ne csorbuljon a hagyomány, egy vonót mellé rakott a két fiú a meglévő háromból. Ámbátor ne legyen teljesen hangszer nélkül, a vonó mellé egy furulyát is kapott a koporsóba. Ha már idefenn csodálatosan zenélt, aligha lesz ez másképpen abban a másik világban sem. Legfeljebb vonós hangszer helyett fúvóson játszik, indokolták tettüket a fiúk. Legdöbbenetesebb a gyerekhalál. A vasúti balesetben elhunyt kislegény koporsója tele volt játékkal, családi fényképpel, könyvvel, tollal. Ezt vitte magával a 12 éves diák. És fenn a sírt a fejfa mögött műanyag tankok, harcosok, katonák őrzik. Szomorúan tudatva az arra járókkal, hogy a lenn nyugvónak nem adatott meg az sem, hogy hosszabb-rövidebb ideig felnőtt váljon belőle... E gy apró kis hang- szerbolttal kezdődött 1960-ban. London egyik nyugati kerületében, Hanwelben dobokat, később gitárokat és zenekari felszereléseket árult. Mára legendává vált James Charles (Jim) Marshall neve a rock V roll világában. Az élő legenda a napokban Jászberényben járt. Jim Marshall egy budapesti hangszer-kiállításra érkezett országunkba, ám előbb meglátogatta világhírű történelmi borvidékünket, Tokaj-hegyalját. Közben azonban útba ejtette Jászberényt is, hogy körülnézzen Szajkó Sándor hangszerüzletében. A kis boltban otthon érezhette magát Marshall, hiszen erősítői, hangfalai vették körbe. A legei — Énekesként, kabarészínészként hatvankét évvel ezelőtt kerültem a show business-be — mesélte. Ezerkilencszázötvenhá- romban fejeztem be hivatásos zenészi tevékenységemet, elkezdtem dobot tanítani. Olyan emberekkel találkozhattam ezalatt, mint Jimi Hendrix, Rod Stewart. Később nyitottam egy dobüzletet, ám a hozzám betérő vásárlók meggyőztek: gitárokat, gitárerősítőket is kell tartani. Végül arra gondoltam, miért ne gyárthatnám én ezeket. Az első erősítő 1962 szeptemberében készült el. Azóta folyamatosan növekedett a cég, vele együtt annak ismertsége. Sikerült azt a hangzást előállítani, amit a gitárosok hallani akartak. Mára heti ötezer erősítőt gyártanak, és a világpiac egy jelentős szeletét tudhatja magáénak. — Már hetvenhat éves vagyok, de még mindig azon gondolkodom, hogyan lehetne még többet elkészíteni — mondja Jim Marshall. — Nagy szerepet vállal a zenész tehetségek felkutatásában, pártolásában. Támogatja azokat a szervezeteket, amelyek felkarolják a fiatal talentumokat. Idén tavasszal a jászberényi Öregzenészek Baráti Köre is díjat vehetett át tehetség- gondozó munkájáért. Miért fontos ez az Ön számára? — Napjainkban a fiatalok rengeteget költenek számítógépekre. Az előrelépést mégis az jelenti, amivel az ember elméjét, érzékeit is fejleszteni tudja, és ez a zene. Meggyőződésem, hogy a közeljövőben a fiatalok vissza fognak térni a kompútertől az élő zenéhez. A zenélést tanulni kell, gyakorolni pedig a sírig lehet. Jim Marshall egy olyan karitatív szervezetnek a képviselője, melynek az egész világon összesen százharminchat tagja van. Jelvényük egy arany patkány. Alapszabályukban lefektették, hogy soha nem lehetnek többen kétszáznál. A segélyszervezet legújabb képviselője Brian May, a Queen együttes gitárosa, de korábban tagja volt a nálunk Stan és Pan figurája révén ismertté vált színészpáros is. Ez a legrégebbi — immár száztíz éves —, a szórakoztatóiparban dolgozók által fenntartott jótékonysági szervezet. Felvállalják a zenészek, színészek támogatását, idősek pártfogását. Az élő legenda látogatásáról egyébként a herényi Duó hangszerüzletben egy dedikált Marshall erősítő tanúskodik, mely bekerült az üzlet relikviái közé. bcs D. Szabó Miklós
