Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-10-17 / 42. szám

1999. október 17. ★ KÖZELRŐL ★ 3 tiltottak tőle, mert rossz szelek fújtak róla, de az ő szülei is el­lenezték a kapcsolatot. Én még egy pofont is kaptam miatta a mamámtól, mert akkor nem úgy voltunk nevelve, mint ma a fiatalok, hogy mennek, amerre akarnak. — Eddig ötven évet éltek együtt. Mi a hosszú házasság titka? — A türelem, a türelem és a türelem — vallja Mária néni. — Sokszor elmehettem volna én is. Sok mindent megéltünk együtt. Négy gyereket nevel­tem, kettőt elveszítettem. Ha nem lett volna jó a kapcsola­tunk, akkor nem éltünk volna együtt ennyi évet. — Szerintem két igazság nincs - foglalja össze tömören együtt maradásuk titkát Zsig- mond bácsi. — És kinek kell engedni? — Jobbadán a férfinak. Mária néni nem teljesen ért egyet ezzel, és hozzáteszi: — El kell viselni egymást, ha sokszor nehéz is. Ha vihar vant majd elmúlik. — Mennyire fontos, hogy a házastársak segítsék egymást az életben? — Jelenleg én vagyok rászo­rulva a segítségre — mondja a feleség —, mert az egészségi ál­lapotom már nem a régi, bete­ges vagyok, műtéteken is átes­tem. Mikor betoltak a műtőbe, az volt az utolsó gondolatom, hogy látom-e még a gyerekei­met. Miattuk vállaltam a műté­teket is. így Zsigmond bácsinak most sokat kell segítenie ott­hon, elmondása szerint min­den munkát el is végez, csak főzni ne kelljen! Paulina Éva VASÁRNAP REGGEL Nem mondható, hogy a jászberényi állat- és növénykert vezetői a babérjaikon ülnének, hi­szen mindig kitalálnak valami közönségcsalo- gatót. Most éppen azt eszelték ki, hogy a fiata­lok minél életközelibb helyzetben találkozhas­sanak bizonyos állatokkal. Ennek érdekében oktató-bemutató termet, vagyis ahogy ők neve­zik, zookuckót alakítottak ki egy régi épület­ből, ahol a gyermekek közvetlenül érintkezhet­nek nyúllak görénnyel, papagájjal, bagollyal, teknőssel, és meg is lehet őket fogni. Az sem mellékes persze, hogy té­len is érdemes lesz a gyermekeknek kilá­togatniuk, hiszen akkor is „műkö­dik" majd a kuc­kó. A csoportok megszervezé­sére és a talál­kozások leve- zénylésére felvettek egy zoopedagó- gust is. Mag­da Andrea fel­adata ezen túl­menően az lesz majd, hogy az állatkertben cso­portokat vezessen. Ezzel kapcsolatban Fercsik Péter igazgató- helyettestől megtudtuk, az állatkertben jövőre „rendszert vezetnének be”. Ez azt jelenti, hogy a „lakókat” állandó, adott időpontokban etetnék, így a látogatók előre megtervezhetnék a napjukat azzal, hogy tudják, mikor melyik vad táplálkozik. Etetés­kor ugyanis jobban megfigyelhető az állat, job­ban érintkezésbe lehet vele kerülni, hiszen ki­jön a helyéről, jobban mozog, ráadásul ott az ápolója is, akitől lehet kérdezni. Minthogy állatbőrgyűjteménye is van az ál­latkertnek, azzal is vannak terveik. Mégpedig az, hogy a bőrökbe be is öltözhetnek a gyere­kek, és eljátszhatják mondjuk azt, hogy hogyan keríti be az orosz­láncsapat a zebrát. További terveket is szövögetnek a 70 állat­faj 280 egyedének la­kóhelyet biztosító herényi zoóban. Jövőre szeretné­nek egy Afrika- kifutót, ahol zebrák, struc- cok, antilopok élhetnének együtt. Ilyen közös élettér már létezik: a medvék a far­kasokkal talál- ; hatók közösen, vagy a tó és kör­nyéke, ahol a szarvas a vaddisz- : : novai és a tőkésré­cével él együtt. Az Aí- rika-kifutóhoz már . ak pénz kell, ugyanis nincs zebrájuk és struccuk. soha nem adják fel a re­De ményt... Tóth A. Elküldte a lány, hát feleségül vette Amikor Marika a kirakatot Október 12. kedd: Negyvenöt vádlott beidézésével kezdetét vette a Szolnoki Városi Bíróságon egy számla hamisítás és fiktív számlák fel- használása miatti büntetőper. nézegette és megszólította egy fiú, a lány egész egy­szerűen elküldte. Akkor még nem gondolta, hogy sok időt tölt majd ezzel a fi­úval. Eddig fél évszázadot sikerült. A napokban ünnepelte ötvene­dik házassági évfordulóját a tö­rökszentmiklósi Király Zsig­mond és felesége, Mária néni. Pedig az első találkozásuk nem úgy indult, hogy meg lehetett volna jósolni az életre szóló kapcsolatot. — Azért nézett ki magának, mert elzavartam — emlékezik vissza az első találkozásra Má­ria néni. Zsigmond bácsi megjárta a második világháborúban a frontot, végiggyalogolta egész Szlovákiát, egy évet töltött ha­difogságban. Amikor hazajött, akkor ismerte meg a jövendő­belijét. A szép lány azzal fogta meg, hogy nem akart szóba áll­ni vele. — Fegyverneken történt. Néztem az egyik kirakatot az utcán, amikor odajött hozzám egy fiú azzal, hogy: ugye, mi­lyen szép a kirakat? Mondom: mi köze hozzá? Ez volt az első találkozásunk. Másodszor a pi­acon láttam meg, fagylaltot árult. A haverjával volt ott, én meg egy barátnőmmel. Nagyon egy gyereknek tenni kell tanulnak. Az iskola pe­dig számukra kifeje­zetten könnyű — itt magyar irodalom mai és a nyelvtan­nal vannak gondjaik. Fő­leg a verseket említették, na­gyon nehéz megtanulni egy hoszszabb műal­kotást. Hamarosan kide­rült az is, hogy igazi világjárók gyermekkoruk elle­nére, Oroszország, Kína, Len­gyelország szerepelt eddig az úti célok között. Azért annak ellenére, hogy mindannyian éveket töltöttek távol hazájuk­tól, honvágyuk van, hiányoz­nak a rokonok, az ottani bará­tok. S hogy milyenek a magyar gyerekek? Jók, aranyosak, na­gyon kedvesek, s megkönnyí­tették a beilleszkedést. Csak mások, mint a mongolok. Ar­rafelé nem divat összeveszni valakivel, majd hirtelen kibé­külni. A barátság szent dolog, de ha valaki nemet mond, ak­kor azt be is tartja, ha pedig igent, akkor az igen marad hol­nap is. Mogi, Szárá, Atga, Édzsi, Geri és Mogho, ahogyan az iskolában hívják őket, ugyanolyan gyerekek, mint magyar „kollégáik”. Velük be­szélgetve az embernek az az érzése, felnőttebbek itteni kor­társaiknál, s ugyanakkor gond­talanabbak is. Néha hazavágy­nak, néha pedig nem, ugyan­olyanok, de mégis mások: mongolok. Pókász Endre Heten vannak, mint a gonoszok, de szépek, mint az angya­lok. Pedig nincsenek könnyű helyzetben, hiszen mongol­ként tanulni egy magyar általános iskolában nem egysze­rű feladat. Tiszaföldváron a Belterületi Általános Iskola színfoltja és büszkesége a kicsiny mongol gyermekhad, akikre egyetlen tanárnak sincs panasza, jól tanulnak, és kiválóan beszélnek magyarul. Kissé félénken ültek elém, ami­kor beszélgetésre hívtam őket. Az első derültséget a saját ne­vük okozta bonyodalom váltot­ta ki, s amikor látták, hogy kiej­teni még véletlenül sem fogom őket, nemhogy jól leírni, elvet­ték a füzetemet, s beírták egyenként. Ceveltagtah Mön- göncacal, Otgomba- tor Szarancsimeg, Handzsamc Atgand- zsargál, Handzsamc Enkzsargal, Otgom- bator Szarangerel, Ce­veltagtah Mönhcacal — állt hamarosan a pa­píron hat név, (hetedik társuk ugyanis az iskola egy másik épületében tanul, így ő nem tudott eljönni), de azért meg­nyugtattak hamar, van becenevük is. Ők he ten már városi gyere­kek, Mongólia két legnagyobb városából, Ulánbátorból és Dar- hanból jöttek a szüleikkel Ma­gyarországra. S hogy mit keres­nek Tiszaföldváron? A család- fenntartók dolgoznak egy helyi . varrodában, ők pedig te­szik, amit több Október 13. szerda: A megyeszékhelyen a Jász-Nagykun-Szolnok Me­gyei Szakképzési Bizottság és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munka­ügyi Központ országos szakmai konzultációt tartott a megyei szakkép­zési bizottságoknak. Október 14. csütörtök: Átadták a Nagykunsági Vízgazdálkodási Társu­lat 43,7 millió forintért felújított öntözőrendszerét, melyTiszabő-Fegy- vérnek-Kunhegyes térségét látja el öntözővízzel. Október 15. péntek: Az évad első színházi premierjén a Szigligeti Szín­házban Arisztophanész-Schwajda Lüszisztráté című darabját mutat- I tákbe. à Október 16. szombat A Szolnoki Városi Művelődési és Zenei Központ- : JJ! ban véget ért A VI. Globe fesztivál, az országos diákszínjátszó-találko­Csak úgy füstölgők A minap beismerte a világ egyik legnagyobb dohánycége, hogy a dohányzás árt az egész­ségnek. Végre. Nekem a beismerés azzal egyenértékű, ami­kor a Vatikán hosszú évszázadok után végre je­len korunkban beadta a derekát, és beismerte, hogy mégis forog a Föld. Ami évmilliókon ke­resztül természetes volt, csak a világegyetem egyik legkonokabb fajának, az embernek nem, amin nem is kellett volna vitázni, az egyszer csak természetesnek hirdettetett. Most a dohányipar ismerte el, hogy forog a Föld, azaz a dohányzás rákot okoz, meg mi egyebeket, vagyis az egészségre ártalmas. És nemcsak annak, aki közvetlenül szívja, hanem annak is sajnos, aki más cigarettafüstjét kény­telen „élvezni”, beszívni. Évtizedeken át tartó ádáz csatára tett most pontot a beismerés. Arról folyt a vita, vajon árt-e a cigi az egészségnek. Az iparosok váltig állították, hogy ebbe még senki nem halt bele, miközben az orvosok bebizonyították, hogy átlag 9 évvel rövidíti meg az életet. No persze, állítólag a dohánylobbi maga volt a törvény, hi­szen a droghoz — mert én annak tartom a ci­garettát - szokatott emberek több milliárd dollárt füstölnek el éven­te. Márpedig mint tudjuk, ahol a pénz, ott a hata­lom, így nem véletlen, hogy eddig mindig a gyár­tók győztek. Én persze úgy vagyok vele, mindenki ott szúrja el az életét, ahol akarja, fe­lőlem nyugodtan szívhat­ják a cigarettát akár kette­sével is. Csak én ne részesüljek a füstből! Mind­azonáltal sajnálom embertársaimat, mert egy romboló szenvedély rabjai. Sajnálom azokat a tizenéveseket is, akik mondhatni már életük kezdetén oly nagy elánnal fújják a füstöt, holott például a sportban is lehetnének élenjárók. Szerencsére az utóbbi időben az emberek szeretnek egyre egészségesebben élni, így a dohány fokozatosan teret veszít. Végre-valahá- ra nálunk is törvény született a nemdohányzók védelmére. Persze erre minden dohányos fity- tyet hány, de talán eevszer megváltozik a szemlélet, és isme érdese lesz nyilvá­nos helyen nem doha . zni. Merthogy régen még léteztek ilyen feliratok: A padlóra köpni ti­los! És ezek a táblák az illem „fejlődésével” el­tűntek. Talán azok is maguktól eltűnnek, amik­re ez van írva: Tilos a dohányzás! Tóth András ISIT / / Október 10. vasárnap: A Szol­noki Galériában megnyitották Mészáros Géza festőművész retrospektív kiállítását'. Október 11. hétfő: Jászberény­ben a Jászsági Önkormányzat­ok Szövetsége ülésén a terület- fejlesztési törvény kistérsége­ket is érintő határozatairól tájé­koztatta a jászsági polgármestereket Kis Zoltán országgyűlési képviselő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom