Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-10-10 / 41. szám
1999. október 10. ★ KÖZELRŐL ★ 3 mm rölgeti a viaszosvászonnal fedett hokedlit. Feleslegesen. Tisztaság van. Ekkor veszem észre, hogy a sarokban egy sámlin kucorog valaki. Ifjabb Takarcs Mihály né, a gyerekek anyja. Mindannyian zavarban vagyunk néhány pillanatra. — Akkor talán kezdjük a gyerekekkel — indítványozom. Tériké néni csillogó szemmel sorolja őket. Mindegyikhez fűz valami magyarázatot. — A legelső unokám... ő szokott bevásárolni járni, a kincsem... épp most serdül... őt viselte meg leginkább anyja cselekedete... pont a tévéműsor napján volt a születésnapja... — meg ehhez hasonlókat. — Beszélhetünk az ügyről? — kérdem a 39 éves — de jóval többnek látszó — fiatalasz- szonytól. — Beszélhetünk, de higgye el, már nagyon megbántam. Tavaly július 18-án történt az eset, 20-án kihallgattak, 21-én már el is vittek. Nagyon megbántam, nagyon megbántam... — ismételgeti sírásba csukló hangon, és még jobban összegörnyed. — Ami rajtuk volt, abban jöttek a gyereSzerónyen húzódik meg a fegyverneki vakolatlan házikó a magas fák rejtekében. A szürke kerítésről mállik a festék. Az udvarban dália és apró fejű krizantém bókol. Japáncsirkék kapirgál- nak szerteszét. Érkezésemre tiszta tekintetű, idős asszony siet elő a házból, kezében ecsettel, lábán sűrű festékfoltokkal. Ő özvegy Tukarcs Mihályné (képünkön), az a televízióból országszerte ismert nagymama, aki egyedül nevelte négy unokáját, míg az anyjuk a börtönbüntetését töltötte, mert fia tökfőzelékébe patkánymérget kevert A büntetés letelt, az anya szeretné visszakapni gyermekeit, csakhogy azok a nagymamánál akarnak maradni __ T ériké néni szabadkozik a felfordulás miatt. — Magam festek, mázolok, mesterre nem telik — mondja mosolyogva, miközben a kiskonyha felé tessékel. Párát lehel a kicsiny helyiség ablakára a gáztűzhelyen rotyogó étel. Egy pádon gubbaszt a nagyfiú. Néhány perce jött haza az iskolából, nagyon fáj a füle. Nagymamája hellyel kínál, zavartan tőkék hozzám. Ruhát vettem nekik, heverőket meg iskolafelszerelést. Szegény uram szíve nem bírta a szégyent, decemberben meghalt. Rákja is volt, de azt mondta az orvos, azzal még sokáig húzhatta volna. Az összes pénzünk elment a temetésre, száztízezerbe került. Azóta sem tudjuk anyagilag összeszedni magunkat... Özvegy Tukarcsné hangja fátyolossá válik. Témát váltunk. — A kislány mindennap elmegy a boltba. Két kiló kenyeret meg tizenöt zsemlét vesz. Egy héten egyszer harminc deka párizsit. Csirkét, disznót nem tartunk, takarmányra nem telne. A zöldséget, paradicsomot elvitte a víz meg a betegség. Üres a kamra — sorolja. — Ittam, a bűncselekmény elkövetésekor is, összesen vagy öt-hat évig. De már leszok-,, tam. Szeretném visszakapni a gyerekeket — szól közbe halkan, sírósan Ilona, az anya. — De mi nem megyünk vissza, nem érted meg?! — csattan a nagyfiú hangja, aki eddig szótlanul üldögélt. — Hiába nem iszol, engem többé nem érdekelsz!- Nem szabad gyűlölködni, kisfiam - csitltja nagymamája —, add meg a tiszteletet, hogy majd te is megkapd a gyerekeidtől. — Én megadom, köszönök neki, de többet ne akarjon - dacol a kamasz.- Nehogy azt tessék hinni, velem is így beszél. Jó gyerekek ezek, segítenek. Kivették a kezemből az ecsetet, hogy nem bírod már, mama. Most festéskor segítettek pakolni, takarítani. A kislány még meg is masszírozott, mikor nagyon elfáradtam — kel védelmükre az idős asszony. — Amúgy közepes tanulók a legkisebb kivételével. Belátják a helyzetünket, nem követelőznek. Tavaly még azt is megértették, hogy mi nem karácsonyozhatunk. Aztán az alsó tagozatos tanító nénik jóvoltából karácsonyfánk lett, meg ajándékot is kapott minden gyerek - hadarja Tériké néni, aki csak a téltől fél, mert nincs tüzelőjük és centrifugájuk sem, pedig a hideg lakásban mostanában nehezen szárad a mosott ruha. — Ezt majd megoldjuk valahogy. De három gyereknek kellene egyszerre szemüveg. Tessék megmondani, azt hogyan fizessem ki?! — És a nagymama sír. Rejtené könnyeit, mert csak akkor szokott sírni, ha egyedül van, vagy az unokái már alszanak. De mit tegyen? Csak dolgozni és sírni tud. Kérni nem szokott. Azt szégyelli ez a tiszta tekintetű, egyenes tartású, egyébként jó kedélyű asszony. Aki ötvenezer forint körüli összegből tartja el hátukat. Ugyanis a menyére is a hatvankét éves asszony főz. Mert annak semmiféle jövedelme nincs, eladni már nem tud mit az üres házból, a börtönkórházban háromszor műtötték, hétezer forint árú gyógyszert fogyaszt havonta, most a leszázalékolását várja.- Egy tányér levessel több vagy kevesebb, ugye nem számít? — kérdi Tériké néni, megerősítést remélve. Azt hiszem, valóban nem számít. De csak egy ilyen erős, nagyszerű, nagylelkű asz- szonynak, mint ő... Járvás Zsuzsa Bam (Folytatás az 1. oldalról) Nagyobb volumenű kérdés volt az, hogy én úgy gondoltam, ma is úgy gondolom, hogy három téren nem lett volna szabad elengedni kontroll nélkül a kötetlen piacgazdálkodást: az oktatásügyben, az egészségügyben és a művészeti mecenatúrában. Ugyanis evidens volt akkor, hogy ha ez megtörténik, akkor társadalmilag hasznosítható tudást csak nagy pénzért lehet szerezni, legkorszerűbb egészségügyi ellátást ugyancsak , és hát a művészeteknek, különösen a képzőművészetnek szüksége van valamilyen mecenatúrára, amely gyenge szinten, de azért működött régebben, ezt valamilyen formában fenn kell tartani. Azt hiszem, hogy ez nagyjából be is jött. Azt látom az oktatásügy és az egészségügy rákfenéjének, hogy sok pénzbe kerül, ha valaki igazán eredményesen akarja iskoláztatni a gyerekét, vagy magas szintű egészségügyi ellátást akar kapni - ebbe nemcsak az orvosi munkát, de a hotelfunkciót is beleértem. Nekem nem rokonszenves ez az anyagi szelekció, hogy a pénztárca szelektál. Ezekről beszélgettünk. Neki egészen sajátos beszélgetési stílusa volt, bementem, elmondta, mi foglalkoztatja, és kérdezte, hogy mit gondolok róla. Nekem területem nem volt, bár nyilván, hogy a szakmám miatt értek valamit az oktatáshoz, a felsőoktatáshoz, a szociálpolitikához. Nem is mint szakembernek, hanem mint általa értelmesnek tartott humán pasasnak kérdezte a véleményemet, én meg elmondtam. Neki volt egy notesze vagy blokkja, és arra jó nagy betűkkel időnként valamit fölírt, fogalmam sincs, hogy mit, sosem kérdeztem. Beszélgettünk. Azután hirtelen letette a blokkját, és azt mondta: különben hogy vagy? Különben jól vagyok. És akkor vége volt a beszélgetésnek.- Figyelemmel kísérte, hogy a véleménye mennyiben tükröződött kormánydokumentumokban, -döntésekben? — Olyan nagyon nem kísértem figyelemmel, mert komolyan vettem azt a megállapodást, hogy a dolgok rajta csattannak, akár rosszak, akár jók. Ő sohasem jelzett vissza, de az volt a benyomásom, hogy kezdetben több elképzelésem valahogy beszivárgott a kormányzásba, később egyre kevesebb, és egy idő után, mire ’96 ősze lett, úgy gondoltam, hogy már nagyon formális a szerepem, talán már nincs is rám szükség. Másfajta szemléletek uralkodnak, és akkor leköszöntem. Nehezen fogadta el, de azért jóban vagyunk.- Egy másik miniszterelnök mellett vállalna-e hasonló szerepet?- Hát... erre nem tudok felelni. Ez igencsak attól függne ma már, hogy ki az illető. Egyrészt azt láttam, hogy ahogy ezt Horn Gyula csinálta, nagyon kötött dolog volt. Sok helyről akarták ezt az országot akkoriban kormányozni: a pártfrakciók, a koalíciós egyeztető tanács, a kormány. Azt láttam, hogy sohasem tud egy koncepció következetesen végigmenni, muszáj mindig kompromisszumokat kötni. Fontos, hogy valaki milyen feltételek mellett miniszterelnök, a kötöttség szempontjából, másrészt, hogy milyen a karaktere. Annyira személyes dolog ez, föltétele, hogy tudunk-e egy nyelven beszélni, s főleg, hogy bízik-e bennem. Bistey András Október 3., vasárnap: Jászberény határában egy közúti ellenőrzésen illegális szeszszállít- mánytfoglaltak le a rendőrök. • Körmenettel emlékeztek Szolnokon a Vártemplom előtt a Magyarok Nagyasszonya ünnepére. Október 4., hétfő: Újraindult a termelés Jászberényben az Electrolux-Lehel Hűtőgépgyár nemrégibentűzkártszenvedettüzemében. • Szolnokon, a Verseghy Ferenc megyei könyvtárban megnyílt az őszi könyvtári napok rendezvénysorozata. Október 5., kedd: Tiszafüreden a térségi önkormányzatok szakemberei és a vállalkozások képviselői kamarai fórumon vettek részt. • Az ENSZ ciprusi missziójából hazaérkezett 59 magyar békefenntartót fogadtak Szolnokon a Magyar Honvédség 88. Számú Gyorsreagálású Zászlóaljánál. Október 6., szerda: Az aradi vértanúk mártírhalálának 150. évfordulóján megyeszerte megemlékezéseket tartottak. • Jászárokszálláson átadták a viharkárokban megsérült, de azóta felújított közintézmények egy részét, valamint megjutalmazták a védekezésben részt vevőket. Október 7., csütörtök: Mezőtúron a GATE Mezőgazdasági Főiskolai Karán kezdetét vette az alföldi tudományos tájgazdálkodási napok rendezvény- sorozata. Október 8., péntek: Háromnapos nemzetközi vízilabdatorna kezdődött Szolnokon. Október 9., szombat Nyitóhangversennyel vette kezdetét a III. őszi szolnoki művészeti hetek rendezvénysorozata. • Jászszentandráson népdalköri találkozót tartottak. Mészáros László neve valószínűleg nem ismeretlen a salakmotor és a jégmotorozás szerelmesei előtt. A szenvedélyes motorgyűjtő ugyan ma Is indul versenyeken egy nemzetközi old boy csapatban, de mostanában inkább gyűjteményével szeretne ismertté válni. A kilencvenes évek elején a salakmotoros klubok megszűnése Mészáros László gyűjtőszenvedélyének malmára hajtotta a vizet. A méhtelepekre szánt, de még működőképes gépeket megvásárolta, s amelyikkel lehet, azzal versenyen indul, a többi pedig garázsában pihen. — Otven motorom van már, többségük Jawa típusú, de ez érthető is, hiszen az egyik legelterjedtebb motorról van szó. A büszkeségem egy negyvenéves Jawa Eső, ami akkoriban verhetetlen gép volt a salakmotorozás világában. Mészáros László garázsa is külön világ. Motorblokkok sorakoznak a polcokon katonás rendben, s természetesen éppen a szerelés kellős közepén tart egyik kedvencével. — Ezzel versenyzek — mutat egy húszéves, gyönyörűen karbantartott gépre. - Mostanában old boy viadalokon veszek részt jobbára, igaz, nincs okom panaszkodni, mert legutóbb Angliában például négy futamgyőzelmet szereztem. Persze behatárolt a mozgásterem, nagyon drága egy ilyen út. Ausztriába készülök legközelebb, az legalább közel van. A nagy álom, a Guinness-re- kord egyelőre messze van, bár megkönnyíti a helyzetet, hogy salakmotort nagyon kevesen gyűjtenek. — Hallottam egy siófoki gyűjtőről, akinek több motorja van, mint nekem, de ez nem keserít el. Sajnos egyre nehezebb motorhoz jutni, ráadásul én pénzzel sem bírom az egyre emelkedő árakat. Mészáros László motorok iránti 'szent elkötelezettsége nem ismer határokat. Ha ő valamit elhatároz, akkor az úgy is lesz. Na persze ez könnyű annak, aki ha motorra ül, megszűnik körülötte a világ. Ki tudja, talán hamarosan új kategóriát nyitnak a Guinness Rekordok Könyvében. Pókász E. I il I = OTTHON A FÁBAN Akciós orosz fenyő fűrészáru Bányászéi deszka 9.500 ft/in + áfától tAP-lemez termékek teljes választéka, FALCO, INTERSPÁN laminátos lapok. Egyes munkalapok és laminát lapok 40 °/o-os engedménnyel. Hullámpala 849 rt/tábla. Parketták, hajópadlók falburkolók teljes választéka. Szalagparketta: 1.900 Ft/mHöl. Falburkoló, lambéria: 990 Ft/mMöl RIGIPS gipszkarton-rendszer 20 %-os engedménnyel. ONDULINE hullámlemez 20 %-os engedménnyel 1.899 rt/tábla. Az akciók a készlet erejéig érvényesek. Szolnok, Körösi u. 55. Telefon: 56/520-330, Áruház 56/520-331 lg ratelep: 56/520-334, fax: 56/520-337 Sándor Service Kft. 5310 Kisújszállás, Közraktár u. 4. C: 59/321-134 g/l'ax: 59/322-300 IVECO Szerviz, alkatrész, karosszériajavítás. Használtautó-beszámítás, kedvező hitellehetőség, ; helyi ügyintézés. : IVECO Turbo Daily modellek már 836.880,- Ft + ÁFA kezdő befizetéssel megvásárolhatóak. IVECO a szállítás világa A LINGA Kft. Csokoládéüzem pusztamonostori telephelyére női és férfidolgozókat keres betanított munkára. Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni: 57/421-460 teiefonszámon. Kedvezményt Névrokonom, Paulina megy a tévében. Persze, én erről mit sem sejtve, felhívom egyik nőismerősömet. Nagyon el is csodálkozom, mert igencsak szűkszavúan és szórakozottan felelget a kérdéseimre, úgy, mint aki oda se figyel. Közben hallom, hogy a háttérből beszűrődik a tévé zaja, de ez már máskor sem zavart bennünket abban, hogy megbeszéljük, amit akarunk. Közben lázasan jár az agyam, és találgatok: mitől ilyen kimért? Haragszik rám? De nem sokáig kell találgatnom, mert bevallja magától is, hogy nem akar most többet beszélni, mert a Paulinát nézi a tévében. Sürgősen befejezem hát a beszélgetést, és eljátszom egy gondolattal: ha a Paula és Paulina ideje ennyire sérthetetlen ennek a hölgynek, nyilván nincs vele egyedül. Ki tudná megszámolni, vajon hányán húzzák ki a telefont vagy nem veszik fel arra az időre, amíg a sorozat megy a tévében? Aki meg fölveszi, VASÁRNAP REGGEL kérek kelletlenül morog néhány szót, és leteszi a kagylót. Ez bizony komoly veszteség a telefon- társaságnak. Biztosan mérhetően csökken a beszélgetések száma és időtartama a „normál” időszakokhoz képest. Szerintem lépniük kellene a veszteség behozására. Valahogy inspirálni azokat, akik fittyet hányva a szappanoperáknak, ezekben a „szent” időkben is telefonálnak. Gondolom, egy kedvezmény adásával kellően ösztönöznének bennünket. Sőt, ha tovább akarom finomítani a dolgot, a kedvezmény mértéke is változtatható, mondjuk így: Paulina 40 százalék, Marimar 30 százalék és a többi. Én meg teljesen átállítanám a telefonálgatást a sorozatok idejére. Csak az a kérdés, hogy lenne-e kivel beszélnem. Paulina Éva
