Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-09-19 / 38. szám
i 1999. szeptember 19. ★ KÖZELRŐL ★ 7 ’ «sie Nekik hiányzik az édesapa a legjobban: a feleség és a három fiú SZEMÉLYI G £ZOLVÁN FOTÓ: CSABAI ISTVÁN Tarjáni György a személyi igazolványát nem vitte magával Követelőző, névtelen levél is érkezett - Ha megcsörren a telefon, reménykedik a család Rendőrségi keresés A rendőrség körözési tevékenységét törvény írja elő, a feladat végrehajtását pedig belső rendelkezések szabályozzák. E tevékenységi körbe tartozik az ismeretlen helyen tartózkodó, eltűnt személyek felkutatása is, amit az államigazgatási eljárás szabályai alapján végeznek a területileg illetékes rendőrkapitányságok. Az eltűnt személyek felkutatására a hozzátartozók, közeli ismerősök, munkatársak, szomszédok bejelentése nyomán intézkedik a rendőrség. Ha az eltűnt gyermek- vagy fiatalkorú, illetve idős, magáról gondoskodni nem képes felnőtt, akkor haladéktalanul, minden lehetséges eszközzel megkezdik az eltűnt keresését, ezzel egyidejűleg elrendelik az országos körözést. Egyébként pedig ha az elsődleges intézkedések nem hoznak eredményt, 72 órán belül rendelik el a körözést. Sikertelen kutatás esetén 90 nap után határozatot hoznak az eljárás befejezéséről, ám a rendőrök ezt követően is leellenőriznek minden újonnan felmerült adatot. A körözés természetesen tovább él. Ha továbbra sem kerül elő az eltűnt, öt esztendő elteltével a rendőrségi dokumentációk alapján a bejelentő a bíróságtól kérheti a nyoma veszett hozzátartozó holttá nyilvánítását. A körözés még ekkor sem szűnik meg — a legsúlyosabb bűncselekmény, az emberölés elévülési idejéhez igazodva —, az eltűnt húsz évig szerepel a rendőrség országos körözési nyilvántartásában. —hgy— Miért tumk el valaki? Szerencsére a rendőrséghez bejelentett eltűnt személyek a legtöbb esetben hamarosan épségben előkerülnek. A Szolnoki Rendőrkapitányság gyakorlatában évente két-hároin eset az, amikor reménytelennek tűnik a helyzet. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy az elhalálozás miatti eltűnések okaként nem a keresett személy sérelmére elkövetett bűncselekmény áll. Jellemzőbb a baleset vagy az öngyilkosság. A körözési munkában jártas rendőrségi szakember úgy látja, a szerencsésen végződő esetek hátterében fellelhető okok között ha az eltűnt fiatal, légin kábh a kalandvágy, illetve a családból való kitörés dominál. E korosztályt tekintve kritikus idő szakok is kimutathatók, ilyen például a bizonyítványosztás ideje és a nyári szünet. A felnőtteknél már más a helyzet. Esetükben gyakoribb az öngyilkossági szándék, az eltűntek közül sokan pszichiátriai problémák kai küzdenek, sőt kezelés alatt is állnak. Az eltűntek között sajátos réteget jelentenek, azok, akiket a rendőrök notórius eltűntekként tartanak számon. Ők jellemzően az intézetben nevelkedő fiatalok, illetve a pszichiátriai kezelés alatt álló személyek közül kerülnek ki. Felkutatásuk — mivel az előző eset körülményeit mint kiindulási alapot vehetik figyelembe a nyomozók — általában gyorsabban megy, mint más esetben. —hév— I gazi, nagy szerelem volt az övéké. A jóvágású tiszabői fiú és a fegyverne- ki tanítónő, Bajnok Erzsébet találkozott, és annak rendje-módja szerint egymásba szeretett. 1980 augusztusában esküdtek, és még ugyanabban az évben beköltöztek Gyuri házába, Szolnokra, a Pletykafaluba. Dolgoztak mindketten, Erzsiké mint tanítónő, Gyuri pedig gáz- és olajégő-szerelőként, noha időközben az aranykezű mester hat szakmát sajátított el. Csino- sítgatták az otthont, ha lassan is, de gyarapodtak. Akár a család: Gyuri érkezett elsőnek, 1981. szeptember 2-án. Néhány év elteltével, 1984. augusztus 10-én kopogtattak az ikrek: elsőként Mihály, röpke pillanatok múlva Imre. Nemcsak ő a legfiatalabb, a legkisebb, de talán ő volt a legapróbb is. Telt-múlt az idő, nőtt a három legény: a két iker tavaly ősszel már a nyolcadikat, bátyjuk a harmadikat kezdte a Pálfyban. Hogy tulajdonképpen mikor és hol kezdődtek az esetleges bajok, arra Erzsébet, a feleség így emlékezik: — Tavaly, december 12-én múlt öt éve, hogy meghalt Antall József. Nézte az emlékműsort, majd azt mondta, nagyon megviselte a film. Azon a héten többször fájlalta a gyomrát. 1998. december 17-e, péntek úgy köszöntött be, mint a téli szünet előtti utolsó tanítási nap. Erzsiké hazajött, ellátta a fiúkat, vacsora, fürdés, majd végtelenül fáradt lévén, lefeküdt. Gyuri, a legidősebbik így idézi fel ezt a napot: Szerencse az egészben, hogy a rokonok, szomszédok, a pedagógusok mellettük álltak. Pedig Erzsikét néha az idegkimerülés környékezte, volt, hogy a kezét sem bírta emelni. Igaz, követelőző, névtelen levelet is kaptak: ha fizet ötvenezer forintot, és ide meg ide teszi, megmondják, hol van az elveszett. Nem mondták meg. Vizsgálta a kézírását grafológus is, és szerinte jó ember volt, de beteg. Pedig szépen éltek, nevelték a gyerekeket. Sokszor javasolta a feleségének is: vidám órákat tarts az iskolában, így kedvelnek meg a gyerekek, a szülők. Amióta apuci nincs otthon, az ikrek kézírása romlott. Azóta ők is középiskolások lettek, édesanyjuk pedig izgatottan várja, miképpen veszik a nehezedő akadályokat. Közben folyamatban van az édesapa eltűntté nyilvánítása is. Ha megcsörren a telefon, reménykednek. Ha csöngetnek, összenéznek, hátha ő. Gyuri szerint meg kell hogy valahol legyen. Imre állítja: egyszer jönni fog. Mihály úgy gondolja, már nem él. Erzsiké reménykedik és reménykedik. Mi csak annyit fűzünk a történethez, ha valahol valakik megismerik, felismerik ezt a bajszos embert, a szolnoki Tarjáni Györgyöt, vagy tudják, hol van, kérjük, vegyék fel a telefont. Mert őt is és vele kapcsolatban minden hírt nagyon vár a három fia, felesége. Meg az édesanyja, a testvére, a rokonai, barátai. Mindazok, akik ismerték, szerették, tisztelték ezt a 47 éves férfit, aki egy ködös, barátságtalan éjszakán eltűnt. Legalábbis eddig ... D. Szabó Miklós A múlt év decemberének egyik ködös, koromfekete éjszakáján a háromgyermekes szolnoki édesapa óvatosan felkelt az ágyból. Csendesen felvette a ruháját, a csizmáját, majd a bejárati ajtó belső kilincsére fűzött egy levelet. Behúzta, be is zárta az ajtót, mielőtt elment. Nem vitt magával pénzt, iratot, igazolványt, így vágott az éjnek. Vagy valami másnak: a városnak, egy kórháznak, a Tiszának, a világnak — ha mi ezt pontosan tudnánk, nem készült volna el ez az írás a 46 éves Tarjáni György különös eltűnéséről. hasonlót írt a nővérének is. Az édesanyjának arra is utalt: nekimegy a hideg víznek, mert nem egészséges. Nap telt napra, és keresték a fiúk a tovatűnő édesapát. A lengyel piacon, az utcákon, elmentek a Tiszához, oda, ahol nyaranta fürödtek, végiggyalogoltak vagy négy kilométert a gátakon. Közben kinyíltak az egek dunnái, a havazás mindent befedett, eltakart. A rendőrség is kutatta Tarjáni Györgyöt. Várták, mindig várták. Borzasztó volt nélküle az első karácsony: nagyon csendes, nagyon üres. Pedig jöttek a nagymamák, barátok, szóval nem maradtak egyedül. Misi például a padlón aludt, mert éjszakára nyitva hagyták, nem zárták kulcsra az ajtót: így jobban meghallja majd a koppokat, ha nevetve betoppan. De azok a léptek nem közeledtek ... Még egy adalék az eltűnéshez: két éve történt egy koccanása. Jobban mondva ő állt a kocsival, de egy pityó- kás vezető beléhajtott, hiszen ő soha nem ivott (és nem is dohányzott). Nem zárult le az ügy, még tavaly december Az eltűnt apa fiaival — Ködös, ronda idő volt, amikor délután, de inkább kora este hazaértem. Köszöntem a szülőknek, fájt a fejem, korábban lepihentem. Amikor felébredtem, láttam, apuci sakkozik az ikrekkel. Imre, a legfiatalabb fiú: — Szerettem aput, sokszor segítettem neki, azt hiszem, ő is szeretett. Szi- J gorú volt a munkában, nem tűrte a lő- dörgést, sokszor adott pénzt is. Nyá- j ron együtt fürödtünk a Tiszában, nem messze innen, azután sokszor I kirándult a család. Azon az estén J sakkoztunk, és apa engedett győzni. 1 Azután lefeküdtünk: én apu és anyu közé kéredzkedtem. Misi, Imre ikertestvére: — Én másik ágyban aludtam, nem velük. Tudom, valahol biztosan megvan az én apukám, de szerintem már nem él. Azóta Gyuri, a nagyte- sóm lépett az ő itthoni helyére. De hát még most negyedikes, neki is sokat kell tanulnia, mi meg most kezdtük a középiskolát. Még annyit: három levél maradt az édesapa után. Az egyik nekik szólt, a lényege az, hogy beteg, ezért eltünteti magát, és derekán is érkezett hivatalos levél, és félt attól, esetleg neki is a jogosítványa bánja. Pedig az számára létfontosságú volt, hiszen kellett a munkájához. Talán ez is bántotta, ki tudja. Erzsiké, a feleség bizakodó
