Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-09-19 / 38. szám

II. ÉVFOLYAM, 38. SZÁM trow tugwwum bogr mMea érten mgnHiéutlk a févmstai es a mdkíiIíMnI« - 'gr SWKw! » » » Sutám; tut»ét*:ti«-*tt ióm >s «re*rt .■•*/.: utitti. mef a tenéenvm: rontegy Mtietüuiai fetattak tegnap Swtiwkon a Hét*-» Mu+r «8 starttal 1 t&«ügeti isiig ' ' ; X^r . - ­Illat- és ízparádé fogadta azokat, akik tegnap kilátogattak a szolnoki Tiszaligetbe, ahol először rendezték meg a szolnoki guiyásfesztivált, egyebek mellett a magyar konyha ételeinek népszerűsítése céljából. Az érdeklődőket nemcsak a bográcsokban rotyogó, különféle gu­lyásételek kóstolója várta, hiszen szórakoztató programokkal is kedvesked­tek a szervezők. A program ma folytatódik, amelyben többek között „óriások konyhája” néven háromszáz adag pincegulyást főznek. Fotó: M. J. A fél világgal társalog „Szép” rendőrök Valószínűleg nagyon sok olyan família van hazánk­ban, amelyben az édesapa szakmáját választják a gyerekek. Az azonban szinte biztos, hogy rendőrcsa­lád már sokkal kevesebb van. Mindenesetre egyre rá­akadtunk Tiszaszőlősön. A következő írás mottója ta­lán az is lehetne, hogy ott, ahol családi ügy a bizton­ság, még „szép”, hogy a fiúk Is rendőrök. Ugyanis a negyvenöt éves Szép József főtörzszászlós és fiai, a huszonhárom éves Krisztián és a húszéves Norbert mindhárman rendőrök. Az édesapa 21 éve tagja a rend­őrség állományának, s ez a szám abból a szempontból iga­zán nyerő volt a családfő szá­mára, hogy ezek az évek soron kívüli előléptetésekről, kitünte­tésekről, jutalmakról mesélnek ma úgy, hogy Szép apukának soha sem kellett a szőnyeg szé­lén állnia választásai miatt. Mindezek mellett tanult, ké­pezte magát, hogy előbb közle­kedési járőrként, majd baleseti helyszínelőként és vizsgáló­ként is megállja a helyét. Ma pedig hivatali ügyeletesként igyekszik átadni tapasztalatait a fiataloknak. Fiai közül Krisztián Abád- szalókon nyomozó. Ő a meg­fontoltabb, amolyan tettei előtt kilencig számoló. A technikum elvégzésekor döntött csak úgy, hogy rendőr lesz. Döntését nem bánta meg, hiszen életre szóló hivatásnak tekinti válasz­tását. Öccse, Norbert, aki Füre­den közlekedési járőr, amolyan „egyik lábam itt, a másik ott” tí­pus. De ez nem jelenti azt, hogy afféle hebehurgya, szele- burdi lenne. Nagyon is megfon­tolt, hiszen a család állítja: ő már a járókából kilépve követ­te az apját — még a rendőrség­re is. Krisztián, az apuka, anyuka és Norbert A családi „parancsnok” anyuka, Piroska igazi rendszer- szervező, hiszen három szere­tett rendőre bizony akarva-aka- ratlanul felrúg minden szab­vány házirendet. Nem tudni ugyanis, hogy kinek, mikor csörög a telefon, hogy változik a szolgálat. Az anyukának így igazi varázslónak kell lennie, hogy időben asztalon legyen az étel, ne zavarjon senki és sem­mi, ha pihenni kell. — Másnak lehet, hogy furcsa lenne, de nekem már természe­tes — válaszol, amikor az áldo­zatvállalásról faggatjuk. Egyébként látszik rajta, hogy büszke férjére és fiaira. Nekik ők a legkedvesebbek, no és a legszebbek: Szépek, a rendőrök... Percze Pt j < wg hTTFí i í ; jfi§,:.. 4 F ra § ^ 11 ” - jiiiiiii ^t/ I ; \~*2 *Tt i'A'f I-fn «

Next

/
Oldalképek
Tartalom