Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-09-12 / 37. szám
1999. szeptember 12. ir ARCKÉP ~k 7 Ülünk a repülőtér hatalmas betonján. Körös-körül többtonnás gépek, melyek közelébe az egyszerű földi halandó csak nehezen juthat. Vári Gyulával beszélgetek. A világ legjobbjának titulált vadászpilótával, aki eddig megnyert mindent, amit csak lehet. Sztár lett belőle, de nem kérdezem, bánja-e. A harminckét éves kecskeméti vadászpilóta köszöni szépen, jól van. Az utóbbi időben azonban csakis akkor nem éri el a média valamely képviselője, ha egyszerűen kikapcsolja a telefonját. Vajon milyen perspektívák nyílnak azután, hogy kétszer nyert világ- bajnokságot? — kérdeztük. A négy éve bemutató ' pilótaként alkalmazott őrnagy nem igazán tud még erre választ adni. Egy biztos, ezt nem lehet sokáig csinálni, mert igénybe veszi a szervezetet. Mint meséli, a légi harcot szereti jobban. Az kevésbé látványos, de igazán ott derül ki, hogy ki a legjobb. A v e Vári: - Kicsit fáraszt mára az, hogy megyek az autómmal, aztán cseng a telefon, megállók, időpontot egyeztetek, kérdésekre válaszolok, és mindezt „Minden vészhelyzetben úrrá kell lenni a gépen és magunkon. S mindenképp lehozni a repülőt. Még nem katapultáltam, de nincs is az elérendő célok című listámon. ” bele kell építenem az életembe. Azért minden meghívásnak szívesen teszek eleget. Az adott szavamat pedig mindig betartom. Ki nem állom a pontatlan, megbízhatatlan, sőt kiszámíthatatlan embereket. :<1 A kollégáival milyen a kapcsolata, mióta a pályája felfelé ível, s úgymond a vízcsapból is azon neve folyik? Vári: - Én úgy érzem jól kijövök minden pilótatársammal. Ugyan visszahallottam már, hogy a sok siker egy kicsit mássá tett, de az ellenkezőjét is. Szerintem én ugyanaz a nagykőrösi gyerek maradtam a lelkemben, mint aki voltam is. A b e m u t a - tórepülések elég sok fizikai energiát kiszívnak belőlem, a koromnál jóval. idősebbnek is néztek már, úgyhogy ha valaki ezt irígyli tőlem és utánam tudja csi- n á 1 n i, hát tessék, szabad a pálya... Akkor még az újságírók extrém dolgait nem is említettem. Legutóbb például azt kérték tőlem, hogy feküdjek le Csak repülőgéppel jár a felhők felett könnyebb lenne a sorsom. A magamfajta vadászpilóták ott az én dollárba átszámított keresetem tizenháromszorosát is megkeresik. Kár, hogy itt nem úgy becsülik a mi szakmánkat, mint azt szerintem kellene. Amerikában a kiképzésem alatt szinte irigyeltem az ottani pilótákat. „Kárbaveszett nap az, amikor legalább egyszer nem süthetek el egy jó poént. ’’ Ifi:« Közelítenek a Top Gun főszereplőihez talán? Vári: - Az a film szakmai szemmel igencsak nevetséges. De remek toborzófilm az amerikai tengerészgyalogságnak. Szórakoztat, és ezzel elérte a küldetését. A valóságos légiharcok azonban nem úgy néz- nek ki. Ifi:« Mi az, amit szívesen kipróbálna még? Vári: - Minden gondolkodás nélkül elmennék egy torló- sugaras motorcsónakkal túrázni szűk kanyonokban, amolyan túlélő feladatként. Amerikában látni leginkább ilyesmit. Egyszer talán sikerül... Most paplanernyős ugrásra próbálnak rábeszélni, meg vízbe ugrani és hasonlók. Azért senki ne higgye azt, hogy én valami hős vagyok, aki soha semmitől nem fél! I'i MAkad ilyen az életében? Vári: - Persze! Egy fogorvos, ha vinnyogó fogfúróval közelít felém, halálos remegés kerít hatalmába. (Németh) „A legcsodálatosabb látvány az, amikor 21 500 méter magasból láttam a föld gömbölyödését és felettem már sötétkék volt az ég. ” a betonra a sisakom mellé, mert a sisakomból visszatükröződő sziluettből akarnak engem lefotózni. Csak azért nem tettem meg, mert vagy százhúsz sorkatona ott helyben vizesre nevette volna a nadrágját. Az ilyesmire szerintem létezik műterem, meg digitális technika. A fotózást pedig elég intim dolognak tartom. Néha ki is kell találni újabb marhaságokat. Szabadidőmben persze egyebet is csinálok, mint ilyesmin töröm a fejem. Szeretnék többet horgászni, illetve imádom a sci-fi irodalmat. Otthon több száz kötetes gyűjteményem van belőle. Csupán az a baj, hogy A világ legjobb vadászpilótája Elégedett-e saját karrierjével? Unja-e a felhajtást maga körül? Kipróbálná-e tudását valós háborús körülmények között? Mennyire érzi sebezhetőnek magát? (1-10): 8 Névjegy Született: 1967. május 06. Bika jegyében Iskolái: Kassai Repülőtiszti Főiskola, USA Alabama Állam, Maxwell Légitámaszpont, British Council, Elismerései: mindössze egy, a legutóbbi miniszteri ezüstplakett Első repülése: 1983 Kedvenc géptípusa: Messerschmidt 109 G ifjtfl A sisakját nézve különlegesnek ítélem, de én nem vagyok szakember. Ez itt véletlenül nem egy agyvelőt ábrázol? Vári: - Egy biomechanikus légi komputer, bal oldalon van egy bemeneti lövés nyílás, jobb oldalon pedig egy kimeneti... Agyvelővel és egy inter- processzorral. Elég élethű. Én terveztem, egy cég festette. Megengedett. Társaival olyanok mindany- nyian, akár a kölykök. A világ legjobb vadászpilótája ebben is vezet. Szódásszifonokkal hadakozik, a csata végén bokáig járnak a buborékokban. Félhomályos helyiségben egérfogót élesít a társa mobiltelefonjának töltőjére. Talált, süllyedt, pontosabban csapott. A vödör víz lendületből már szinte rutinnak számít.- Ez mind igaz, de azért létezik egy aranyszabály. Egy poént csak egyszer lehet elsütni. olvasás közben nagyon könnyű elaludni. ifit«- Vannak gyengéi? Vári: - Mint mindenkinek. Most például az jut eszembe, hogy van olyan kollégám, aki hangya- szorgalommal tud tanulni. Nagyon irigylem ezért. Én sajnos már a főiskolán sem voltam erre képes. Kitartó vagyok, de más téren. Egy-egy bemutató előtt kitartóan gyakorolni kell, még a földön, fejben, elméletben is. Az elemek egymás után következését úgy kell tudni, mit az iskolásoknak a verset. szély mindennapos kísérője, akár az árnyéka. Élismeri, hogy volt vészhelyzetben már. Előfordult, hogy egy madár betörte a gép homloküvegét, úgy kellett leszállnia. A veszély ellenére mégis a repülőgépben érzi otthon magát. Tervei a levegővel,a gépmadarakkal kapcsolatosak, de még kiforratlanok. Hol érezné legszívesebben magát? Vári: - Itt, Kecskeméten. Azért kifejezetten csak a kérdésre válaszolva, nyilván a tengeren túl allűrök nélkül 1
