Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-08-22 / 34. szám

1999. augusztus 22. ★ KÖZELRŐL ★ 3 ^Hnincs menekvés Ha az országúton járművünkkel haladva megpillantunk egy rendőrt, nyom­ban eszünkbe jut: nem léptük át a megengedett sebességhatárt? Mindent szabályosan csináltunk? A kocsival sincs semmi gond? A rend egyenruhás őrei láttán tapasztalt különös, de mindenképpen óvatosságra intő érzés ta­lán még erőteljesebben jelentkezik, ha a közlekedőt motoros rendőrrel hoz­za össze a sors. A különlegesnek tűnő jármű, a speciális védőruha, netán a sejtelmes szkafander teszi ezt? A két keréken „dübörgő” járőr mindenesetre olyan benyomást kelt az emberben, mint akik elől biztosan nincs menekvés. Azt, hogy ez egyáltalán nem alaptalan fel- tételezés, maguk a megyei rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendészeti osztályá­nak motoros járőrei - Zimányi Zsolt törzszászlós és Zana Péter őrmester — erősítették meg. — Valóban azt tapasztaljuk, hogy tartanak tőlünk a közlekedők. ~ « **> Ami igaz, az igaz, előlünk tény leg nem lehet elmenni — állítják — A motorkerékpár szá mos olyan tulajdon- X Sággal ren­delke­zik, ami adott eset­ben előnyt jelenhet a gépkocsi­val szem­ben. Míg egy autóval eltart egy ideig k ámíg meg lehet fordulni az úton, addig a motor­ral alig pár pillanatig tart ez a manőver. Az is a motor mellett szól, hogy e kétkerekű jármű segítségével sokkal jobban ki lehet szűrni a mozgásban lévő szabálytalanko­dókat. A két motorosjárőrtől néhány „kulisz- szatitkot” is megtudhattunk. Elmondták például, hogy több alkalommal is talál­koztak már azzal a tévhittel, amely szerint a rendőrmotorokat feltuningolják, ihogy gyorsabbak legyenek széria- 1 társaiknál. Ezzel szemben a való­ság az, hogy ezek a járgányok sem „különbek” civil társaiknál, jól­lehet vannak olyan típusok, amelyeket rendőrségi hasz- ’náltra készítenek a gyártók. Ilyen például Zimányi Zsolt Ya­maha XJ 650 P típusú motor-, ^ ja is, amely felszerelé­sét illetően ki­mondottan rendőrségit? , váltó­zat. A gép egyébként 58 lóerőt és közel 200 km/órás csúcssebességet „tud”, de „lovasa” szerint nem ez a meghatározó. Sokkal fontosabb, hogy a motorkerékpár legyen teherbíró és megbízható, mint az övé, ami már 160 ezer kilométert futott 12 év alatt. És hogy mibe kerül egy-egy ilyen csillo- gó-villogó szerkezet? Nos, az említett Ya­maha ára úgy 1,2-1,5 millió forint között van, de azt tudni kell, hogy ezt a motort a szerényebb árfekvés jellemzi. A BRFK-n használatos 1100 köbcentis BMW-kért ugyanis ennek az árnak a többszörösét is elkérik. A járőrpár nem tagadja, civilként is vonzódtak a motorkerékpározáshoz, ezért is választották ezt a szakmát. ■»> Szolgálat közben bőven van alkalmuk a motorozásra, épp elég feladatot kapnak megyeszerte. Ez pedig külön sze­rencse számukra, mert mo­tor híján szabad­idejükben nem hó- s*dolhat- i nak szenve­délyüknek. H. Gy. Közülük hárman kötődnek Szolnokhoz. Egyi kükkel, Nagy Péterrel beszélgettünk, aki har madéves egyetemistaként vitéznek tudhatja magát. Péter még általános iskolás­ként került kapcsolatba a hadtu­dományokkal. A szolnoki csata 140. évfordulóján korhű jelmezben állt őr­séget, később harci járművek, figurák makettjeit készítet­te el. Barátait, is­merőseit is „meg­fertőzte” ked­venc időtöltésé­vel, ráadásul hét évvel ezelőtt a Néplap hasáb­jain olvasott egy jászberényi hagyományőr­zőről, akivel fel­vette a kapcsola­tot. 1996-ban megalapították a Szolnoki Magyar Királyi Honvéd Ha­gyományőrző Alapít­ványt, s azóta rendsze­resen szerepelnek külön­böző rendezvényeken, illet­ve ők maguk is szerveznek programokat. Péter most harmad­éves Szegeden, a JATE történész sza­kán, s a tavaszi szolnoki hadtörténeti kiállítás szervezésében komoly szerepe volt. Az ahhoz kapcsolódó hadtörténeti konferencián is tartott előadást, ami nem meglepő, hiszen később had- és egyenruha-történész szeretne lenni. FOTÓ: CSABAI Végső soron a vitézzé avatást is a hagyo­mányőrzésnek köszönheti, hiszen Horthy Miklós kenderesi újratemetésének ötödik évfordulóján ők álltak díszőrséget. Akkor kerültek kapcsolatba a kormányzó által 1921-ben alapított Vitézi Renddel. Péter tehát csütörtökön letette az esküt a Szent Koronára, s bí­zik benne, hogy frissen avatott fia­tal társaival sike­rül megváltoztat­niuk a Vitézi Renddel kap­csolatos, meg­lehetősen fele­más érzéseket. Persze mos­tantól sem vitéz Nagy Pétert hív­ják majd vizs­gázni az egyete­men. Ennek egyik oka, hogy hivatalo­san nem használha­tóak hazánkban az ilyen címek, másrészt ő a Vitézi Rend nemzet- védelmi tagozatának lett tagja. Azt ugyanis, hogy vala­ki igazán vitéz legyen, saját cí­mén, tetteivel kell kiérdemelnie. Sze­rencsére háborús helyzettől nemigen kell tar­tanunk, ráadásul Péter még sorkatona sem volt. Egyetem után azonban mindenképpen bevonul — ígéri. . szs A két világhábo­rú közötti évek­ben igen nagy dicsőség­nek számított, ha vala­kit vitézzé avattak, 1945 után azonban jobbnak tűnt elfelejteni ezt a címet. A rendszer- váltás után ez a hagyo­mány is újjáéledt, s idén 175 jelöltet avat­tak vitézzé au­gusztus 19-én. Augusztus 15., vasárnap: Lo­vasversenyt rendeztek Kőtel­ken, mindhárom versenyszám­ban a szolnoki S. Papp Jenő lett az első helyezett. • Jászkiséren gyermeknéptánc-fesztivált tar­tottak szépszámú hazai és kül­földi fellépővel. Augusztus 16., hétfő: Az V. országos szalmafonó népművészeti és iparmű­vészeti pályázatanyagaitzsűriztékTörökszentmiklóson. • A belügyminisz­ter az árvíz során kárt szenvedett szolnoki és tiszafüredi rendőrségi dolgo­zókat részesített segélyben. Augusztus 17., kedd: Ételkülönlegességekkel és színes programokkal vár­ja a vendégeket Szolnokon az Ételköz. • Ismét árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Zagyván. Augusztus 18., szerda: Karcagon megkezdődött a Vili. nagykunsági kul­turális napok programsorozata. • A szajoli sportcsarnokban az ország leg­nagyobb repülőgép- és hajómodelleiből nyílt kiállítás. Augusztus 19., csütörtök: Szolnokon a megyeháza dísztermében a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat Közgyűlésének ünnepi ülésén ti­zenöten vehették át az önkormányzat kitüntető díjait. • Szépségkirálynőt választottak Tiszafüreden. Augusztus 20., péntek: Szent István napján megyeszerte ünnepségeken emlékeztek az államalapítóra. • Felavatták a szolnoki Damjanich múze­umban Kaposvári Gyula bronz portrédomborművét. Augusztus 21., szombat Átadták Szajolban az új községházát. Hideg étkek nagymestere (Folytatás az 1. oldalról) A versenyzés ezután kö­vetkezett. Otthon hidegtála­kat készített, lagzikban fő- zőcskézett. Mígnem egy tele­vízióban látott tudósítás után megkérdezte magától: miért is ne próbálhatnám ki maga­mat?- Bújtam a könyvtárakat, kerestem az utalásokat, kora­beli receptúrákat, hiszen a nagyszakácsi verseny külön­legessége, hogy a Mátyás-ko­rabeli, reneszánsz Európa konyhájából kell étkeket vá­lasztani és megfőzni.- Milyen menüvel indult az idei versenyen?- Öt kategóriában zajlik a verseny, ebből minden csa­patnak két kategóriában köte­lező „megalkotni” az étele­ket. Úgy döntöttem, hogy idén is mind az öt kategóriá­ban elkészítem az ételeket. A hidegétek a posár (ponty) hi­degen, fokhagymával, tormá­val. A lábasedényben főzött ételem a „vadlúdfi leány sár- jában” volt. A bográcsban őz­nek húsa sakkvászonnal, kö­leskásával Totyogott. Kemen­cében készült remekmű volt a kenyérlepény babbal, kol­básszal, káposztával. Nyár­son sült az őz, nyúlfik töltve tik-(tyúk) nyomosán, illetve roston sütöttem csukát, ke- csegét. Étekvégi fogás volt a büjtös szilva, sütemény, a nádmézes pogácsa, a perecek és a rozscipó. A szomjat nád- mézsörrel, ürmösborral olt­hatta bárki. Nem kisebb díjat, mint a hideg étkek királyi nagymestere címet és a nem­zetközi zsűri elismerését sze­reztem meg.- Az alapanyagokat, a ko­rabeli ruhát honnan gyűjtöt­te?- Barátok, ismerősök, vol­tak a támogatóim, nem volt egy nagy cég, amely felkarolt volna, mindent magam, illet­ve néhány segítőm erejéből és jó szándékából gyűjthet- tem össze. A reneszánsz sza­kácsruha is kölcsönzőből va­ló, hisz annak varratása száz­ezrekbe került volna. Nekem rengeteget jelent az az elis­merés, amit munkámért im­már második alkalommal megszereztem. B. Cs. VASARNAP REGGEL A kenyér héja meg a bele Az ebédlő lengőszárnyas ajtaja a folyosóra nyílik. Bent a meleg húspárában apró gyerek­kezek birkóznak izgatottan a csirkecombbal. Kint a hideg-szürke folyosón áll két gyerek. Aprók, maszatosak, seszín hajukat otthon nyírhatták tarkónál egyenesre. Hatalmas, ko­pott pulóver lötyög vézna testükön. A lépcső korlátjába kapaszkodnak. Nem szólnak egy­máshoz, csak néha kitágul az orrcimpájuk, néha meg nagyot nyelnek. Nézik, ahogy a töb­biek az illatos melegben csirkecombot szopo­gatnak. Ők nem ebédelnek soha, a szüleik nem tudják előteremteni a rávalót. A két gyerek áll a lépcsőkorlátba kapasz­kodva, néhány lépésnyire a gőzölgő tálaktól. Arra megy egy tanárnő. Ő is néhány napja „jár” még csak abba az iskolába, mint a gyere­kek. — Hát ti ? — csodálkozik rájuk. — Mi nem ebédelünk — mondja a kicsi. — Mi otthon eszünk — fűzi tovább a nagyobb. — Mit szok­tatok enni? - kérdi a tanárnő. A gyerekek fa­kó szeme felcsillan, egymás szavába vágva so­rolják: pörköltet, sült húst, kalácsot... És na­gyot nyelnek. — Értem — feleli a tanárnő, és ő is nagyot nyel. Kis idő múl­va kezében két combbal meg két szelet kenyérrel tér vissza. A gyerekek mohón rávetik magukat a puha kenyérre. Kosztól feketéllő ujjacskáik- kal tépik a puha, fehér kenyér belét, tömik magukba és nyelik rágás nélkül. A csirke­combhoz hozzá se nyúlnak. — Jó lesz vacso­rára —mondja a nagyobb, betekeri a vékony kávéházi szalvétába, a megmaradt kenyérhéj mellé. A kicsi követi példáját, és elégedetten állnak a lépcső korlátja mellett. Hogy miért meséltem el ezt a történetet? Ez jutott eszembe az új kenyér ünnepéről. És ezt meséltem el a gyerekeimnek, mikor nem értet­ték, miért ragaszkodom hozzá, hogy a tízórai maradékát mindig hozzák haza az iskolából. Mert a kenyér nem szemétkosárba való. Még a héja sem ... Járvás Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom