Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-08-15 / 33. szám
Apáról fiúra szállt a mesterség Még néhány évvel ezelőtt nagy megrendelők számára is készített Horváth Ferenc mezőtúri kötélverő különböző termékeket, de ma már kazánfűtőként keresi kenyerét. Az agrárium sorvadása beszűkítette piaci lehetőségeit, visszaadta az „ipart”Horváth Ferenc apja, nagyapja is ebben a szakmában találta meg a megélhetését, neki ez már nem sikerült. Bár 1982-től volt iparengedélye a tevékenységre, nemrégiben visszaadni kényszerült, egyszerűen olyan kevés volt a megrendelése, hogy nem volt érdemes tovább vernie no nem magát, hanem a kötelet. Pedig volt olyan időszak is, hogy az Agrokernek szállított. Ma viszont olyan ke- I vés a szarvasmarha, hogy nem ' igazán kelendőek az általa készített kötőfékek s egyéb felszerelések. A lovas gazdák megrendelései is elkoptak, alig van már efféle igás állat a városban. Valaha gépésztechnikusnak tanult, először végzettségének megfelelő munkahelyen dolgozott. De a tradíciók köteleztek, apja mellett kitanulta a családi szakmát is. Mintegy 17 évvel ezelőtt úgy gondolta, meg tud élni belőle, önállósította magát. Aztán először csak másodállásosra változtatta vállalkozói engedélyét, majd idén márciusban visszaadta. Pedig utánpótlás lenne, hiszen mint azt fotónk is tanúsítja, gyermekei is elsajátították ezt a könnyűnek látszó, ám roppant odafigyelést igénylő tevékenységet. Azt azért elárulta, ha igény lenne az általa készített eszközökre, bizony nem habozna, visszatérne örökölt mesterségéhez, s lekerülnének a gépek a padlásról. Mert azok ott várják a jobb időket. Garancsi helyből valót - és addig hegyezte, míg az egy tűhegynél is tökéletesebb lett. Végül jött a „mágia”. A mikroszkóp lencséje alatt addig farigcsálta a — csupán látszatra fatörzs méretű — ceruzabelet, amíg bíbelődésének nyomán különböző formák nem születtek. Azóta is féltve őrzi kincseit, melyek közt egy ilyen grafitba faragott Dózsa György-arckép és egy, térben kimunkált elefánt látható - persze csak a sólyomszemmel megáldottak számára. Németh György bevallotta, pihenteti, megnyugtatja e tevékenység. Ma már két-három óra alatt megalkot egy „grafitelefántot”. Persze ilyenkor levegőt is csak ritkán vesz —, hiszen a mikroszkóp alatt remegés nélkül tartott szerszámon még a szívverése is „átüt”... Bugány János VASÁRNAP REGGEL Általában úgy gondoljuk, az emberi teljesítőképességnek vannak határai. Aztán szembesülünk a valósággal... Az egy évtizede Budapestről Tiszakürtre került Németh György miniatúrfaragó (egykori nyomdász) fafaragás iránti vágyát először a korábbról származó, hangszergyűjtő hobbija ébresztette fel. Különleges zeneszerszámainak gyűjtögetése közben ugyanis rájött, hogy soha sem lesz elegendő pénze mindazt megvenni, amit szeretne. így azután elkezdett maga is kuriózumszámba menő hangszereket fabrikálni. Ma is büszke saját készítésű marinhurjára — mongol, húros népi hangszer -, zsebméretű tekerőlantjára és mandolinból átalakított szitájára. Ám mindenek felett talán éppen egyedi „vé- céülőke-hárfájára”, amelyhez a nevében is szereplő „közszükségleti” cikk szolgáltatta az alapanyagot. Miután a fafaragásban már kellő rutinra tett szert, egy régi újságban véletlenül gyufaszálba rótt, miniatűr faragványokra bukkant. Illő elszántsággal azonnal elhatározta, márpedig ő képes lesz hasonlót alkotni. S lám, a kitartás elnyerte jutalmát: rövidesen seregnyi gyufaszál- figura sorjázott ki a keze alól. Később persze újabb kihívásokat keresve tovább finomította tudományát. Elkészítette például Gutenberg mester egykori nyomdagépének hű és működőképes, kicsinyített mását. S ha mindezzel még nem sikerült volna ismerőseit kellően ámulatba ejtenie, kitalálta a módját elképzelhetetlen képességeket igénylő feladatok megoldásának is. Vett egy mikroszkópot, ami alatt ötvenszeres nagyításnál farönknek tűnik egy ceruza hegye. Aztán fogott egy árat - amolyan régi, cipészműMajomember Olvasom az újságban, hogy egy állatfarmon albínó pitont fejlesztettek ki. Tették mindezt azért, mert a teljesen fehér állatért százszor többet hajlandók fizetni a vásárlók, mint egy „normális” példányért. Szerencsétlen kígyókért soha nem rajongtam, de ezt a képet kifejezetten undorodva néztem, mert szegény állat borzasztóan természet- ellenes volt hófehér színével. És arra gondoltam, milyen marhaságokra képes még az ember? Szerintem az egész a fehér csokoládéval kezdődött, mit ne mondjak, időbe telt, míg az albínó csokiszeleteket megszoktam. Persze az is lehet, hogy az emberi kapzsisággal kezdődött ez az egész „változtassuk át a természetet” felkiáltású bődületes ostobaság. Mert hát mire gondoljon az ember, amikor arról hall naponta, hogy ezt és ezt klónozták (kristálytisztán még ma sem fogom fel, ez azt jelenti, hogy egyszer csak szembe jövök magammal?!), hogy génsebészetileg ennek és ennek a növénynek, állatnak a tulajdonságait változtatták meg csak azért, hogy iparszerűvé tegyék „termelését" (természetesen már eddig is oly’ sok műanyagot és dioxint megetettek velünk, hogy elképzelem, nem állnak meg a kutatók csak azért, mert olykor felébred az emberiség, és tiltakozik az ilyen kísérletek ellen). Az évszázad fejlődésének hozományaként hihetetlen beavatkozásokra lett képes az ember. A világot uraló (?) faj mindenbe beleszól, semmi nem jó neki úgy, ahogy van. Hogy hova vezet ez az ingoványos út, nem tudhatom, de remélem, idővel nem „fejlesztünk” majd ki olyan értelmes, az embertől „független életet élő” állatot (vagy növényt), amelyik képes lesz arra, hogy a saját maga géntechnológiájával az emberből egyszer csak majmot csinál... Tóth András Augusztus 9., hétfő: Szolnokon a városházán első fogadónapját tartotta az intézményi átszervezések során állás nélkül maradt dolgozók segítésére létrejött munkába helyezést elősegítő bizottság. Augusztus 10., kedd: Megnyílt a felújított mezőtúri művésztelep, ahol jelenleg tizenöt meghívott képzőművész dolgozik. • Az utóbbi idők két jelentős bűntényének felderítésében kiemelkedő munkát végző nyomozókat jutalmaztak meg a Szolnoki Rendőrkapitányságon. Augusztus 11., szerda: Az évszázad utolsó napfogyatkozásának szemtanúi lehettünk, a Hold térségünkben „csak” 96-98 százalékban takarta el a Napot. medencét figyeli. Jókötésű, otthon badizik, akad egy-két erő- J sítőgépe, és a gyerekeket is sportosan nevelik. Sok itt az idős vendég, meg az igen csinos budapesti, kecskeméti, nagykőrösi, debreceni ifjú lány. Egy részük a szülőkkel nyaral,' \ mások csoportban jönnek és lubickolnak. Ottó nézi őket, hiszen hűséget fogadott, de nem vakságot és egy szőke felé mutat. — Ha kellene, kimenteném | én őt is — mert a tündér afféle | félig fuldokló, félig kutyaúszás ban igyekszik a víz hátán ma radni. Meghallja a hölgy, és jót § nevet az állításon, de derülnek |j a többiek is. Hiába, ez az Ottó áldott jószívű úszómester, aki ha kell, akár a fiatal hölgyeket is mentené ... D. Szabó Miklós Augusztus 12., csütörtök: Agrárnagygyűlést tartottak Szolnokon a mező- gazdaságból élők érdekeinek érvényesítéséért. Augusztus 13., péntek: Jászkiséren megnyílt az országos gyermeknép- tánc-fesztivál és megkezdődött az országos szántóverseny regionális döntője. Augusztus 14., szombat Kőteleken a Tisza-parti lovaspályán meghívásos lovasversenyt rendeztek. Ha nem lenne, ki kellene találni, hiszen lassan úgy hozzánőtt ez a Kunmadarason lakó férfi a tiszaörsi strandhoz, mint a délelőtthöz a délután. Patócs Ottó a becsületes neve: csinos feleséggel és három remekbe szabott gyerekkel, akik már 14,13 és 12 évesek. A gyerekek már megvannak, az esküvő még hiányzik, ez is mutafja, hogy hivatalos papír nélkül is lehet sikeres a családtervezés. Ugyanakkor a tiszaörsi úszómester ígéri, csak meglesz előbb vagy utóbb az esküvő is. Lehet, majd az egyik gyerekükkel közösen a szülők is kimondják hivatalosan is az igent. Ottó eredetileg budapesti, de a sors úgy hozta, hogy Madarason talált párt magának és létesítettek otthont, alapítottak családot. Szerfölött érdekesek a korábbi foglalkozásai: volt már festő, bányász, kéményseprő, sírásó, telefonszerelő. Néhány esztendeje szezonban a tiszaörsi strand közismert, közkedvelt úszómestere. Olykor két napig sem fúj a sípjába, egyre több az ismerős visszajáró vendége. Ottó úgy van közöttük és tart rendet a strandon, hogy jószerével észre sem lehet venni. .. — Nem én vagyok a fürdő főszereplője, úszni, napozni, kikapcsolódni jönnek ide az emberek — mondja munkája értékelésére. Reggeltől estig kinn van, kerékpárral jár, és fél szemmel mindig a csordultig telt nagy1999. augusztus 15. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Augusztus 8., vasárnap: Születésnapi ünnepségét tartotta a jászberényi állatkert, ez alkalomból a medvék, farkasok, oroszlánok, tigrisek új, tágasabb kifutókat kaptak. • Jászkiséren özvegy Csekő Józsefnét 101. születésnapján köszöntötték.
