Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-08-15 / 33. szám

Apáról fiúra szállt a mesterség Még néhány évvel ezelőtt nagy megrendelők számára is készített Horváth Ferenc mezőtúri kötélverő különbö­ző termékeket, de ma már ka­zánfűtőként keresi kenyerét. Az agrárium sorvadása be­szűkítette piaci lehető­ségeit, visszaadta az „ipart”­Horváth Ferenc apja, nagyapja is ebben a szakmában találta meg a megélhetését, neki ez már nem sikerült. Bár 1982-től volt iparengedélye a tevékeny­ségre, nemrégiben visszaadni kényszerült, egyszerűen olyan kevés volt a megrendelése, hogy nem volt érdemes tovább vernie no nem magát, hanem a kötelet. Pedig volt olyan idő­szak is, hogy az Agrokernek szállított. Ma viszont olyan ke- I vés a szarvasmarha, hogy nem ' igazán kelendőek az általa ké­szített kötőfékek s egyéb felsze­relések. A lovas gazdák meg­rendelései is elkoptak, alig van már efféle igás állat a városban. Valaha gépésztechnikusnak tanult, először végzettségének megfelelő munkahelyen dolgo­zott. De a tradíciók köteleztek, apja mellett kitanulta a családi szakmát is. Mintegy 17 évvel ezelőtt úgy gondolta, meg tud élni belőle, önállósította magát. Aztán először csak másodállá­sosra változtatta vállalkozói en­gedélyét, majd idén március­ban visszaadta. Pedig utánpót­lás lenne, hiszen mint azt fo­tónk is tanúsítja, gyermekei is elsajátították ezt a könnyűnek látszó, ám roppant odafigyelést igénylő tevékenységet. Azt azért elárulta, ha igény lenne az általa készített eszközökre, bizony nem habozna, vissza­térne örökölt mesterségéhez, s lekerülnének a gépek a padlás­ról. Mert azok ott várják a jobb időket. Garancsi helyből valót - és addig hegyezte, míg az egy tűhegynél is tökéletesebb lett. Végül jött a „má­gia”. A mikroszkóp lencséje alatt addig farig­csálta a — csupán látszatra fatörzs méretű — ce­ruzabelet, amíg bíbelődésének nyomán külön­böző formák nem születtek. Azóta is féltve őrzi kincseit, melyek közt egy ilyen grafitba faragott Dózsa György-arckép és egy, térben kimunkált elefánt látható - persze csak a sólyomszemmel megáldottak számára. Németh György bevallotta, pihenteti, megnyug­tatja e tevékenység. Ma már két-három óra alatt megalkot egy „grafitelefántot”. Persze ilyenkor levegőt is csak ritkán vesz —, hiszen a mikro­szkóp alatt remegés nélkül tartott szerszámon még a szívverése is „átüt”... Bugány János VASÁRNAP REGGEL Általában úgy gondoljuk, az emberi telje­sítőképességnek vannak határai. Aztán szembesülünk a valósággal... Az egy évtizede Budapestről Tiszakürtre került Németh György miniatúrfaragó (egykori nyom­dász) fafaragás iránti vágyát először a korább­ról származó, hangszergyűjtő hobbija ébresz­tette fel. Különleges zeneszerszámainak gyűjtö­getése közben ugyanis rájött, hogy soha sem lesz elegendő pénze mindazt megvenni, amit szeretne. így azután elkezdett maga is kurió­zumszámba menő hangszereket fabrikálni. Ma is büszke saját készítésű marinhurjára — mongol, húros népi hangszer -, zsebméretű te­kerőlantjára és mandolinból átalakított szitájá­ra. Ám mindenek felett talán éppen egyedi „vé- céülőke-hárfájára”, amelyhez a nevében is sze­replő „közszükségleti” cikk szolgáltatta az alap­anyagot. Miután a fafaragásban már kellő rutinra tett szert, egy régi újságban véletlenül gyufaszálba rótt, miniatűr faragványokra bukkant. Illő el­szántsággal azonnal elhatározta, márpedig ő képes lesz hasonlót alkotni. S lám, a kitartás el­nyerte jutalmát: rövidesen seregnyi gyufaszál- figura sorjázott ki a keze alól. Később persze újabb kihívásokat keresve to­vább finomította tudományát. Elkészítette pél­dául Gutenberg mester egykori nyomdagépé­nek hű és működőképes, kicsinyített mását. S ha mindezzel még nem sikerült volna ismerőse­it kellően ámulatba ejtenie, kitalálta a módját el­képzelhetetlen képességeket igénylő feladatok megoldásának is. Vett egy mikroszkópot, ami alatt ötvenszeres nagyításnál farönknek tűnik egy ceruza hegye. Aztán fogott egy árat - amolyan régi, cipészmű­Majomember Olvasom az újságban, hogy egy állatfarmon al­bínó pitont fejlesztettek ki. Tették mindezt azért, mert a teljesen fehér állatért százszor töb­bet hajlandók fizetni a vásárlók, mint egy „nor­mális” példányért. Szerencsétlen kígyókért soha nem rajong­tam, de ezt a képet kifejezetten undorodva néz­tem, mert szegény állat borzasztóan természet- ellenes volt hófehér színével. És arra gondoltam, milyen marhaságokra ké­pes még az ember? Szerintem az egész a fehér csokoládéval kezdődött, mit ne mondjak, időbe telt, míg az albínó csokiszeleteket megszoktam. Persze az is lehet, hogy az emberi kapzsisággal kezdődött ez az egész „változtassuk át a termé­szetet” felkiáltású bődületes ostobaság. Mert hát mire gondoljon az ember, amikor arról hall naponta, hogy ezt és ezt klónozták (kristálytisztán még ma sem fogom fel, ez azt jelenti, hogy egyszer csak szembe jövök ma­gammal?!), hogy génsebészetileg ennek és en­nek a növénynek, állat­nak a tulajdonságait vál­toztatták meg csak azért, hogy iparszerűvé tegyék „termelését" (természete­sen már eddig is oly’ sok műanyagot és dioxint me­getettek velünk, hogy el­képzelem, nem állnak meg a kutatók csak azért, mert olykor felébred az emberiség, és tiltakozik az ilyen kísérletek el­len). Az évszázad fejlődésének hozományaként hihetetlen beavatkozásokra lett képes az em­ber. A világot uraló (?) faj mindenbe beleszól, semmi nem jó neki úgy, ahogy van. Hogy hova vezet ez az ingoványos út, nem tudhatom, de remélem, idővel nem „fejlesz­tünk” majd ki olyan értelmes, az embertől „füg­getlen életet élő” állatot (vagy növényt), ame­lyik képes lesz arra, hogy a saját maga géntech­nológiájával az emberből egyszer csak majmot csinál... Tóth András Augusztus 9., hétfő: Szolnokon a városházán első fogadónapját tartotta az intézményi átszervezések során állás nélkül maradt dolgozók segítésé­re létrejött munkába helyezést elősegítő bizottság. Augusztus 10., kedd: Megnyílt a felújított mezőtúri művésztelep, ahol je­lenleg tizenöt meghívott képzőművész dolgozik. • Az utóbbi idők két je­lentős bűntényének felderítésében kiemelkedő munkát végző nyomozó­kat jutalmaztak meg a Szolnoki Rendőrkapitányságon. Augusztus 11., szerda: Az évszázad utolsó napfogyatkozásának szemta­núi lehettünk, a Hold térségünkben „csak” 96-98 százalékban takarta el a Napot. medencét figyeli. Jókötésű, ott­hon badizik, akad egy-két erő- J sítőgépe, és a gyerekeket is sportosan nevelik. Sok itt az idős vendég, meg az igen csi­nos budapesti, kecskeméti, nagykőrösi, debreceni ifjú lány. Egy részük a szülőkkel nyaral,' \ mások csoportban jönnek és lubickolnak. Ottó nézi őket, hi­szen hűséget fogadott, de nem vakságot és egy szőke felé mu­tat. — Ha kellene, kimenteném | én őt is — mert a tündér afféle | félig fuldokló, félig kutyaúszás ban igyekszik a víz hátán ma radni. Meghallja a hölgy, és jót § nevet az állításon, de derülnek |j a többiek is. Hiába, ez az Ottó áldott jó­szívű úszómester, aki ha kell, akár a fiatal hölgyeket is men­tené ... D. Szabó Miklós Augusztus 12., csütörtök: Agrárnagygyűlést tartottak Szolnokon a mező- gazdaságból élők érdekeinek érvényesítéséért. Augusztus 13., péntek: Jászkiséren megnyílt az országos gyermeknép- tánc-fesztivál és megkezdődött az országos szántóverseny regionális dön­tője. Augusztus 14., szombat Kőteleken a Tisza-parti lovaspályán meghívásos lovasversenyt rendeztek. Ha nem lenne, ki kellene találni, hiszen lassan úgy hoz­zánőtt ez a Kunmadarason lakó férfi a tiszaörsi strand­hoz, mint a délelőtthöz a délután. Patócs Ottó a becsüle­tes neve: csinos feleséggel és három remekbe szabott gyerekkel, akik már 14,13 és 12 évesek. A gyerekek már megvannak, az esküvő még hiányzik, ez is mutafja, hogy hivatalos papír nélkül is lehet sikeres a családter­vezés. Ugyanakkor a tiszaörsi úszómester ígéri, csak meglesz előbb vagy utóbb az esküvő is. Lehet, majd az egyik gyerekükkel közösen a szülők is kimondják hivata­losan is az igent. Ottó eredetileg budapesti, de a sors úgy hozta, hogy Madara­son talált párt magának és léte­sítettek otthont, alapítottak csa­ládot. Szerfölött érdekesek a korábbi foglalkozásai: volt már festő, bányász, kéményseprő, sírásó, telefonszerelő. Néhány esztendeje szezonban a tisza­örsi strand közismert, közked­velt úszómestere. Olykor két napig sem fúj a sípjába, egyre több az ismerős visszajáró ven­dége. Ottó úgy van közöttük és tart rendet a strandon, hogy jó­szerével észre sem lehet venni. .. — Nem én vagyok a fürdő fő­szereplője, úszni, napozni, ki­kapcsolódni jönnek ide az em­berek — mondja munkája érté­kelésére. Reggeltől estig kinn van, ke­rékpárral jár, és fél szemmel mindig a csordultig telt nagy­1999. augusztus 15. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Augusztus 8., vasárnap: Szüle­tésnapi ünnepségét tartotta a jászberényi állatkert, ez alka­lomból a medvék, farkasok, oroszlánok, tigrisek új, tága­sabb kifutókat kaptak. • Jász­kiséren özvegy Csekő Józsefnét 101. születésnapján köszöntöt­ték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom