Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-08-08 / 32. szám

1999. augusztus 8. ★ KÖZELRŐL ★ 3 számukra. Aki felderítőnek jön, annak mindezt vállalnia kell — mondják. A mélységi felderítők olyan legények, akiknek meg sem kottyan a partraszállás gyakorlásaként egy kis űszkálás ruhástól, géppisztolyostól, húszkilós hátizsákot ci­pelve. Ez számukra nem kunszt, sőt nyá­ron még kellemes is. Ha úgy szól a pa­rancs, akkor ugyanezt télen, a jeges víz­ben is megteszik. És ha fáznak? Akkor legfeljebb a kikép­zés részeként a laktanyáig futnak a Tiszá­tól. H. Gy. mondván, ennek kötelezővé tételével is javítani lehetne a helyzeten. Amikor a szolnoki 34. Bercsényi Felde­rítő Zászlóalj szerződéses és hivatásos katonáit a minap végrehajtott vízi kikép­zésükön megfigyelhettük, úgy tűnt szá­munkra, hogy ők bizony nem szorulnak a testedzésnek erre a módjára. Nekik ugyanis a speciális kiképzések sem jelentenek különösebben nagy meg­próbáltatást. A vízi, a sí, a hegyi, valamint a feiderítők fő profilját jelentő ejtőernyős Aki korábban, mondjuk úgy tíz évvel ezelőtt volt katona, bizonyára jól emlékszik arra, hogyan is zajlottak a reggeli tornák a seregben. A kora reggeli kötelező program jóformán a „sunnyogás” művészetévé vált, az egészséget, a jó kondíciót vajmi ke­véssé szolgálta. Mostanában, a vezérkari főnökváltást kö­vetően — a katonák állítólagos gyenge fi­zikuma és állóképessége kapcsán - újra terítékre került a reggeli torna kérdése, Augusztus 1. vasárnap: A Ma­gyar Országos Horgász Szövet­ség válogatóversenyén a nők között a legjobb eredményt a szolnoki Csesznokné Magyar Gizella érte el. • Két orosz, ille­gális határátlépőt talált Cibak­házán egy bokorban a körzeti megbízott. Augusztus2. hétfő: Megkezdődötta Kun Kupa nemzetközi utánpótlás-lab­darúgótorna Kunhegyesen és Szolnokon. • A sorozatos természeti csapá­sok miatt megyénkben is megalakult a helyreállítási és újjáépítési bizott­ság. • A Cserkeszőlőért Alapítvány kuratóriuma jutalomban részesítette a kunszentmártoni tűzoltókat a belvízvédekezésben nyújtott teljesítmé­nyükért. Augusztus 3. kedd: Törökszentmiklóson csak forralva fogyasztható az ivó­víz, tilos a fagylalt- és szikvízkészítés. • Abbahagyták megyénkben az ara­tást, a búza termésátlaga 3,3 tonna lett hektáronként. • Elfogták az áp­rilis 29-i szolnoki álarcos rablás tetteseit. • Századik születésnapján kö­szöntötték a törökszentmiklósi Nyilas Sándornét. Augusztus 4. szerda: Szolnokon fél szélességben lezárták a Rékasi úti fe­lüljárót, a felújítási munkák előreláthatólag november 15-igtartanak. Augusztus 5. csütörtök: Megtörtént a kárösszesítés Jász-Nagykun-Szolnok megyében: a természeti csapások során 1200 ingatlan károsodott, az új­jáépítéshez-előreláthatólag-755 millió forint szükséges. • A partra­szállást gyakorolták Szolnok határában a mélységi felderítő zászlóalj ka­tonái. Augusztus 6. péntek: A hetedik rockfesztivál várja az érdeklődőket Jász­berényben. • Az elmúlt bő egy hét alatt félezer túlsúlyos sertést vásárol­tak fel intervenció keretében. Augusztus 7. szombat Jászberényben nemzetközi mézvásárt és méhész­találkozót tartottak. • Megkezdődött az NB II küzdelemsorozata, a har­madosztályú labdarúgó-bajnokságban újoncként lépett pályára a Jászbe­rényi Vasas és a Kunszentmártoni TE. Harminc fok árnyékban A fő helyen két negyvenes nő feltűnően nevet­gél. Hiába a kínálás, nem akad vevő a műsorra. Nem messze tőlük sovány férfi roskad a virág­tartó szélére. Vékony lábszárára tekeredik a vi­zes klottgatya. többet ivott a kelleténél. Széplányok a sokadik kört róják. Hibátlan alak, frizura, smink. A kék bikinis megszólal: - Én már nem bírom tovább behúzott hassal. Apuka és csemetéi érkeznek márkás cuccok­ban. A kisebb gyerek a lábmosót keresi. — Nektek nem kell, ti sterilek vagytok — mondja a márkás apuka. Aggódó anyuka egy pádon sopánko­dik, füldugót, szemüveget, úszósapkát erőltetne lányká ira. Azok tiltakozásul mesz- szire elúsznak. Aggódó anyuka szeme, mint rulett­golyó jár, követi minden . mozdulatukat. Egy jóindulatú köp­cös férfi megállás nélkül karúszót, úszógumit fúj, labdát szedeget. Hat-nyolc gyerek rajongja körül. Kövér nő, törülközőbe bugyolálva, kezében hatal­mas hamburgerrel vonul Mögötte kövér gyerek, töröl­közőben, kezében hatalmas hamburgerrel. Sokan moso­lyognak. — Szúrja a lábam — visít egy kisfiú. Hiába könyörög, anyja nem veszi fel. — Csupa pepecs leszek tőled - tolja el magától a gyermeket. Egy idősebb rokon végre felnyalábolja a fiúcskát. Őszülő férfi kiabál a partról: — Ne tedd le a lábad! A kis­lány szenved. Bemegy hozzá, hátára veszi, úgy úsznak. A gyerek ragyog a boldogságtól. A család kosárból elemózsi- ázik, az apa közben cigizik, a hamut a fűbe szórja, a csikket ujjával a távolba pöcköli. A fiú szorosan öleli a lányt. — Meglátnak — tiltakozik erőtlenül a lány. — Akkor menjünk a mélyebb vízbe — súgja a fiú. VHH — Az meg hideg - nyafog a lány. Másfél éves lányka pityereg a vízben. 1 Anyja a medence betonperemére teszi. - Pi­silj ide - biztatja. A kicslnem oda akar, végül az inger bizonyul erősebbnek. A hőmérő hi­ganyszála harminc fok fölött remeg. A nap egy­beolvasztja a kontúrokat. Vibrál a lég. A gondozott, zöld gyepet a leterített tarka törölközők és plédek szinte befedik. Az emberek egymás képébe szuszognak. A termálvizes me­dencében képtelenség úszni, annyira zsúfolt. A kristálytiszta, kék vizű nagy­medencében mégis kevesen vannak. Hidegnek találják. A pancsolóból egy „baleset” miatt épp leenge- Apu dik a vizet. Az apróságok nem kák han- értik, miért terelték ki gosan be- őket a partra... szélgetnek. A neonzöld úszósortos minden második szava b... meg. Messzire hú­zódnak tőle. Amputált lábú férfit segítenek a part­éi ra. Gyorsan a hóna alá csúsztatják a mankót. Szánakozva nézik. — Ez legyen a legnagyobb örö­me, hogy elvitte a papucsodat — dühöng hangosan egy fel­bőszült asszony és haragosan rángatja maga után a gyerekeit. Mozgássérült, értelmi fogyaté­kos lányt vezet kézen fogva az any­ja. Gyengéden törölgeti a vékony kis testet, és dacos-büszkén állja a tekinteteket. Egy-kettő-három! — ; üvölti a serdülőlány-trió és legalább negyvenedjére ugranak be oldalról a víz- | be, hiába a tiltó tábla. Anya, lánya meg an­nak az udvarlója úszni tar­tanak. A fiút szemmel láthatóan jobban érdeklik a kedves mama még kellemes bájai. Az asszony csacsog, nyíltan flörtöl, testbeszéde ígéreteket rejt. Visszafele a lány lemaradva bandu­kol. Jó testű, fiatal fiú fekete tangó­ban, virágmintás szandálban sé- i tál. Még a negyven feletti hölgyek is végigmustrálják. A fiú kicsit ké­sőbb egy ugyancsak jó testű srác fe­nekét paskolja meg. Félreérthetetle­nül... Közeledik a záróra, a vizet leenge­dik. A büfénél tizenéves csitrik vihán- colnak. — Vajon tudja az anyjuk? — só­hajt egy középkorú nő és meghúzza de­resedé sörösüveget. t Dekoratív nő apró ruhában vonul, j az idős bácsi utánafordul. — Előre j nézz, mert elejted a széket! —mór- ; dúl rá a párja. Lassan a kijárathoz csoszognak. Hangosat nyikor- I dúl a „vendégadagoló szer­kentyű”. A nap még mindig % melegsárgán csorog alá... Járvás Zsuzsa A balatoni nyaralóból a szolnoki rendőrség fogdá­jába vezetett az útja an­nak a két fiatalembernek, akit a hónapokon át tartó nyomozás után végre si­került elfogniuk a nyomo­zóknak. A keddi elfogást az őrizetbe vétel követte, csütörtökön délután pe­dig már a Szolnoki Városi Bíróság elrendelte Sz. Zol­tán és B. Róbert büntetlen előéletű, szolnoki lakosok előzetes letartóztatását. .S A begyűjtött bizonyítékok, foto: m j A rendőrség a két gyanúsítot­tat teszi felelőssé a szolnoki, József Attila úti számítás- technikai szaküzlet sérelmé­re április 29-én elkövetett fegyveres rablásért. A táma­dók a déli órákban rontottak be a boltba, ahol az eladót megverték, majd egy ragasz­tószalag segítségével gúzsba kötötték. Az üzletből mint­egy félmillió forint értékben vittek el különféle számító­gép-alkatrészeket. A zsaruk a kezdetben majdhogynem reménytelen­nek tűnő nyomozás során a számítástechnikában jára­tos fiatalok körében keres­ték a tetteseket, mint később is elmondták, a rabolt zsák­mányt 150 ezer forintért ad­ták el több személynek. A bevételen azonban sajátosan osztoztak meg: egyiküknek 130 ezer forint, másikuknak a maradék pénz és a lopott Trabant jutott. A kapitányság emberei a gyanúsítottaknál, és még számos helyen tartottak ház­kutatást, amelyeken az üz­letből hiányzó áru egy része is előkerült. A „fegyver” egy 4 mm-es Flaubert pisztoly volt. Ezt az egyik gyanúsított ismerősének lakásában ta­lálták meg. H. Gy. be is bizonyosodott: helye­sen. Kiderítették, hogy a Ba­laton mellett tölti a nyarat az a két húszesztendős fiatal, akik elfogásához a Somogy megyei kollégáik segítségét kérték. A kihallgatások tisztáztak több olyan kérdést is, ame­lyekre a rendőrség jó ideje igyekezett választ találni. Többek között kiderült, hogy az alaposan kitervelt rablótámadáshoz egy Tra­bantot használtak az elköve­tők, amit az akció előtti éjje­len, kifejezetten erre a célra loptak el Cegléden. A fogdába került fiúk azt Hol jó lakni? Apró településen jártam a minap, talán ezren sem laknak ott. Éppen ezért, ha egy idegen fel­tűnik, az már esemény, hiszen mindenki is­mer mindenkit. Itt nincs emelet, csák kertes házak. Házigazdám nem kis örömmel újságol­ta, hogy a két lánya ugyan a szomszédos, va­lamivel nagyobb, vagy hasonló nagyságú tele­pülésre ment férjhez, de az egy szem fiú meg­csinálta a szerencséjét, városi lányhoz kötöt­te az életét, így az egyik megyeszékhely sok­emeletes házában él. Pontosabban a hetedi­ken. Elgondolkodtam a hallottakon, mert a so­kat megélt ember minden szava azt sugallta: ő az egyetlen szerencsés a famíliában, mert ott már kábeltévé sugároz, azután bemenni is csak papucsban lehet. Nekem volt részem mindkét életformában, hiszen kertes házban születtem, éltem harminc-egynéhány évet, majd a panellakások jótékonyságából sem maradtam ki. Hallom, mi fő ebédre mások­VASÁRNAP REGGEL nál, milyen zenét szeret­nek a fiatalok, és olykor mit mond a krónika. Ép­pen ezért őszintén hi­szem, egyszer még visz- szakerülök olyan kör­nyezetbe, ahol az ablak alatt szőlőlugas guban- cosodik, hátul gyümölcs­fák bólogatnak, és kutya jelez, ha belép a kertaj­tón valaki. Ha ez városban lesz, jó, ha kisebb helyen, még jobb. Elvégre az élet értelme so­ha nem a sokemeletes házak számától, meg a település nagyságától függ. Azt is elismerem, hogy a városi élet talán komfortosabb. Ugyan­akkor magányosabb is, mert az ember olykor azt sem tudja, kik a lépcsőház lakói. Nem cso­da, hogy akik tehetik, egyre többen hagyják ott a városi panelt és mennek ki községekbe, falvakba. Ki érti ezt? Valószínűleg azok, akik mindkét életformát megkóstolták, megízlel­ték egyszer... D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom