Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-07-25 / 30. szám
Kurt Russel vagány zsarut játszik a Tango és Cash című amerikai filmben. Az egyik jelenetben egy kínai drogdílert faggat az őrszobán, igen kü- lönös módon: a' „húzottszemu" nyakára dobja székét, majd arra ráülve faggatja. Vajon hasonlóan hallgatják ki Magyarországon is a gyanúsítottakat? Erről vallattuk Vasas Károlyt, a Szolnoki \ Rendőrkapi- í■ tányság vizsgálati osztály- vezetőjét. 1999. Július 25. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Megcsíphető chipes pontyok I BMX-esek — mondom. — Azok a lila hajú őrültek? — kérdezik. — Nem egészen — válaszolom. Normális a hajuk, jópofák, és a napokban tértek haza Spanyol- országból, ahol a Madrid külvárosában megrendezett BMX-vi- lágbajnokságon vettek részt. Korcsoportjukban ötvenöt induló közül a huszonegy éves Dónké Attila a huszonkettedik, a huszonöt esztendős Horváth Gábor pedig a kilencedik helyen végzett. A szolnoki fiúk nyolc éve ismerik egymást. Az utcán találkoztak ösz- sze, ahol először csak nézték azokat, akik már a BMX urai voltak. Az első gondolatuk az volt: látványos és nehéz, de azért jó lenne megtanulni. A szülők egyáltalán nem lelkesedtek a fiúk ötletéért, de kis idő múlva lehiggadtak, néhány éve pedig egyenesen büszkék rájuk. Attila és Gábor az első kerékpárját még kilencezer forintért vásárolta. És elkezdtek gyakorolni, együtt az utcán. Az első két esztendő kínszenvedés volt. Jellemfejlesztésre és a kudarctűrés képességének kialakítására mindenesetre tökéletesen megfelelt. Mert eldöntötték, bármi is történjék, ők ezt sportágnak tekintik, amiben eredményeket akarnak elérni. Ezért hét éve minden országos és világbajnokságon ott vannak, kezdetben csak nézőként, később versenyzőként. Mindketten elnyerték az országos bajnoki címet, és több dobogós helyezéssel büszkélkedhetnek. Attila és Gábor kora tavasztól késő őszig edzenek, van úgy, hogy nyolc órát, van, hogy csak kettőt-hármat. Az apróbb sérülések természetesen mindennaposak. Szerencsére komolyabb balesete eddig még egyikőjüknek sem volt. — Csak a sípcsontunk hasonlít az Alpokaljához — mondja Gábor. Látni akarom. Engedelmesen húzzák fel a nadrágszárat. Igazat mondtak. A fiúk régebben évente „elfogyasztottak” egy-egy kerékpárt, mostanában már másfél- két évet is kibír alattuk egy járgány, csak ezek már rég nem kilencezer forintba kerülnek. És minden költséget maguk állnak. Mert bármilyen hihetetlen is egy béemikszesről, ők dolgoznak, sőt polgári foglalkozásukon túl Németországban és Franciaországban több hónapot töltöttek, ahol cirkuszokban szórakoztatták hajmeresztő gyakorlataikkal a nagyérdeműt. Valahogy csak elő kell teremteniük a költséges sportágra valót. Szponzoraik nincsenek, eddig segítséget még csak a megyei közgyűlés előző elnökétől kaptak... Donkó Attila és Hor- váth Gábor még most is az utcán gyakorolnak, mint ahogy nyolc éve kezdték, mert más lehetőségük nincs. Szolnokon ugyanis sem pálya, sem fedett csarnok nem áll a BMX-rajongók rendelkezésére. Pedig ha lenne, talán megszelídülnének az utcai BMX-banditák is. Mert azért olyanok is vannak... J. Zs. fotó: mészáros — Egyik-másikuk bizony megérdemelné — teríti ki lapjait őszintén Vasas Károly. — Én csupán annyit mondhatok, hogy „viszonylagosan” a szabályoknak megfelelően hallgatjuk ki az őrizeteseket.- Mit jelent az, hogy „viszonylagosan "? — Nézze, az osztályom két alosztályból áll: a vagyon- és életvédelmi, valamint a gazdaságvédelmi alosztályból. Az utóbbiak vizsgálata speciális szakismereteket igényel. Ide tartoznak az úgynevezett „fehérgalléros” bűnözők, akik eleve ügyvéddel jelennek meg a vizsgálóknál. Többmilliós ügyek várnak tisztázásra, a gyanúsítottakat nehezebb hazugságon fogni, hisz’ kiokítják őket, mit kell mondaniuk. Nekünk sem szabad hibáznunk, niert az ügyvédjeik azonnal nekünk esnek. A „vagyonosoknál” már más a helyzet. Ott inkább pitiáner bűnözőkkel találkozunk. Nem tagadom, náluk el-elcsattan egy-egy pofon, de nem ütjük-verjiik őket agyba- főbe, mert azzal nem érünk el semmit. Inkább az emberismereteünkre alapozunk, szinte mindenkinél más a kihallgatási technika. — Pertuban kell lenni egy zsi- vánnyal!?- Ha muszáj! Amikor én kezdtem a szakmát, azt mondták az öregek: „Legyen mindig nálad egy doboz cigi, hogy meg tudjad az őrizetest kínálni!”- És ön dohányzik? — Nem, de most már nálam is van egy dobozzal, igaz, a legócskábból. Azt is elárulhatom, volt idő, hogy sörözni vittük el a kihallgatásra váró személyt. A közelébe férkőztünk, megtudtuk, amit akartunk, majd visszavittük a cellájába. Persze ez ma már nem történhetne meg.- Mi a szép ebben a munkában? — Először is változatos, nincs két egyforma nap. Fontos emberek közelében dolgozunk. Például a főiskola után a forradalmi rendőrezrednél Kádárra vigyáztam, majd ott voltam a BM-palo- tában, amikor Grósz Károly föloszlatta az MSZMP-t, ‘92-ben pedig Boros Péter adta át a tízesztendős szolgálatomért a jubileumi emlékérmet. S mivel tombol bennem az igazságszeretet, természetesen büszke vagyok arra, ha megcsípem a rosszembereket. De árnyoldala is van a szakmának. Amikor vérbe fagyott öregeket találunk a szegényes viskójukban, vagy kihúzunk egy megmerevedett gyerkőcöt a Tiszából, kicsi buksiján egy búvárszemüveggel... — Úgy tudom, önt FBl-zsarunak is hívják. Miért? — Kicsit túlzás, de a BM-berkekben valóban így is ismerik azokat a rendőröket, akik elvégezték a Nemzetközi Rendészeti Akadémiát. Mivel az anyagokat amerikai oktatók FBI-szisztémá- ban tanítják, a végzősöket ekképp nevezik - és tisztelik... Mészáros Géza A tiszafüredi Halas napok Idején tíz gyönyörű ponty került a Tisza- tóba. Önmagában már az is hírértékű, hogy a Tisza legkedveltebb halfaja tíz kilogrammos egyedekkel gazdagodott, ám az igazi meglepetést az okozta, hogy vízbe eresztésük előtt egy úgynevezett chip-díszt kaptak a kopoltyúsok. Sokan a mozi halálos ítéletét látták a videomagnók megjelenésében. Való igaz, már a televízió elterjedése jelentős csapást okozott a filmvászon világában, s ezt csak fokozta az otthoni videózás lehetősége. Azért gyászhangulatról korántsem lehet beszélni, de nincs is erre szükség. A tengerentúlon Hollywood ki tudja hányadik virágzását éli, özönlenek a rajongók a multiplex mozikba, a filmsztárok igazi héroszok a nyugati világban, dollármilliókat hoz egy-egy sikeres film, de ha csak a Titanic vagy a nálunk még be sem mutatott új Csillagok háborúja epizódra gondolunk, a milli- _ árdos haszon sem álom többé. Mi a helyzet nálunk? Természetesen nem beszélhetünk ekkora összegekről, már csak azért sem, mert hazánk tizennégy éven felüli lakosságának pusztán harminchét százaléka jár valamilyen rendszerességgel moziba. Az igazi rajongók még kevesebben vannak. A Multiplexmánia Főleg a fővárosban jellemzőek a multiplex, azaz többtermes mozik. Gyakorlatilag egész nap vetítenek valamilyen filmet, a legtöbb helyen éppen ezért összekötik a hasznosat egy másik hasznossal az üzemeltetők, és egy nagy bevásárlóközpontban építik fel a multiplex moziegyüttest. A nézők számára a modem kor csodájának tartott újfajta filmszínház a régi mozisok réme, hiszen nem tudnak versenybe szállni a tőkeerős cégekkel, így sok esetben tönkremennek. Az amerikai minta, úgy tűnik, nagyon népszerű, gombamód szaporodnak a multiplexek, és a közönség szinte mindenütt átpártol az újba. Fűrész György, a Mohosz halakat megjelölő szakembere érdeklődésünkre elmondta, hogy nem valami tudományos kísérlet szemtanúi voltak a jelenlévők. Csupán arról van szó, hogy aki majd kifogja ezen chipes — apró jel, Mohosz felirattal — halak egyikét, az egy évig ingyen horgászhat a Tisza-tó térségében. Mivel híradásunk időpontjáig még senki sem fogott ki azonosító jellel ellátott pontyot, itt az alkalom a pecásoknak, hogy „megcsípjenek” egy chipes halat. Megéri tehát most horgászni, és nemcsak a jutalom miatt, hiszen a Mohosz egyébként is meg kívánja őrizni a horgászok jókedvét. Idén ugyanis már 394 mázsa egy-, két-, illetve háromnyaras pontyot, 7,4 millió előnevelt pontyivadékot, 65 mázsa compót és körülbelül 500 ezer kis ragadozóhalat helyeztek el a Tisza-tavi horgászvizekbe. A csendes vízi világról egyébként a következőket mondta Domokos László, a Tiszafüredi Sporthorgász Szövetség elnöke: idén csak az nem fog halat, aki nem akar. A „horgász- főnök” persze könnyen beszél abból a szempontból, hogy ő már megakasztott egy 41 kilós harcsát! Ám chipes ponty még neki sem (si) került a szákjába. —percze— Háttérben Európa Amerika-mániás a moziba járó magyar közönség, a filmek toplistáján csak amerikai, esetleg egy- egy angol film szerepel. Ma a Múmia a sláger, Pesten például egyetlen hét alatt negyvenötmillió forintot hozott a forgalmazóknak. Ez év | januárjától számítva a Szerelmes Shakespeare volt a legnépszerűbb, csak a fővárosban 150 ezren látták, ők közel hetvenötmillió forintot költöttek el jegyekre. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a már említett Múmiát egy hét alatt nyolcvanezren tekintették meg, ami előrevetíti a film jövőbeni he- | lyezéseit. S akkor még nem is veti- | tették a Csillagok háborúját! tizennegyedik életévüket betöltött honfitársainknak két százaléka vált heten- | te mozijegyet, három százaléka kéthetente, míg tíz százaléka havonta teszi meg ezt. Érdekesség, hogy míg a Budapesten élők 48 százaléka szeret moziba járni, addig ez a szám a megyeszékhelyeken már kevesebb, a kisebb településeken pedig már-már elenyésző. A községekben például átlagosan az ott élők tíz f százaléka látogat el néha egy-egy moziba, s az emberek háromnegyede egyáltalán nem él a szórakozásnak ezzel a j fajtájával. PE | Chip kerül a tízkilós pontyra FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS
