Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-07-25 / 30. szám
1999. Július 25. ★ KÖZELRŐL ★ 3 u VASÁRNAP REGGEL Felhőtlen? Naná, hogy nem az! Nem az égről van szó, annak a felhőit már megszoktuk, hanem a nyaralásról. Amiről az emberek többsége egész évben álmodozik, hogy nyáron majd gondtalan, felhőtlen két hetet eltölt itt vagy ott. Kifekszik a napra, kiül a hűvösbe, vagy motorcsónakkal száguldozik, kinek-kinek ízlése és vér- mérséklete szerint. Nem főz, nem mos, nem takarít, feltétlenül otthon felejti a gondokat. Valljuk be, aki igazi vérbeli nyaraló, az ilyenkor még a rádiótól, tévétől, újságoktól is távol tartja magát... Mert hát ott csak problémákról, természeti katasztrófákról, gyilkosságokról hall, ami megzavarja a lelkivilágát. De ennek a zavartalanságnak mostanra vége-. Evekkel ezelőtt még el lehetett tölteni felhőtlenül napokat legalább belföldön úgy, hogy az embert nem érdekelte más a pihenésen kívül. Ma már létfontosságú, hogy a nyaraló ne essen ki a mindennapok zaklatott történéseiből. Mert ha például a Mátrába utazott megyénkből, akkor mindennap leshette a híradót, hogy hol, melyik út van lezárva a víz miatt, merre jöhetnek majd haza. Ha meg a Balatonnál vagy a Velencei-tónál töltötte a szabadságát, addig a vízbe se mert lépni, amíg el nem olvasta vagy meg nem hallgatta az aktuális jelentést arról, hogy szabad-e fürödni vagy pedig veszélyes. Hírekkel kelhetett, feküdhetett, nem beszélve arról, hogy ezek sokszor egymásnak ellentmondtak, így még a döntés felelőssége is az övé volt, hogy most melyiknek is higgyen. Az idén megint új fejezet nyílt a nyaralások történetében. Amikor is nem az otthoni gondokat hagytuk magunk mögött, hanem a pihenés lelki békéjét, zavartalanságát. Paulina Éva ccok a kevi gat mellett Régen státusszimbólumnak számított egy strucctollas kalap, ám manapság már nem is olyan nehéz hozzájutni. Sőt, a fejfedő ékességét „szolgáltató” mada rak itt futkosnak körülöttünk. Lassan ugyanis szinte már alföldi tanyasi madárrá válik a strucc. Megyénkben több helyen is megta- 1 á 1 h a t ó k s magángaz- ^ dáknál ezek az Afrikában őshonos futómadarak, így például Túrkevén tudomásunk szerint ketten is tartanak struc- cot. Az egyik „struccos gazda” Szabó Ferencné, akitől megkérdeztük, egyáltalán hogyan jut eszébe egy, a Hortobágy- Berettyó gátja mellett élő családnak, hogy ilyen egzotikus állatot tartson. Nos, túl nagy titok nem áll mögötte, egyszerűen az egyik ismerősük úgy vélte, a tanyán jó helyük lenne a sokszor mázsásra is megnövő hosszúnyakúaknak, Szabóék pedig - miért is ne?! alapon - belefogtak a tartásukba. Három felnőtt példánnyal és hat kicsivel kezdték, de ma már ez utóbbiak közül sem nevezhető egyik sem aprónak, hiszen a hatvan-nyolcvan kilót biztos megütnék a mázsán. Már ha le lehetne őket mérni. Ugyanis ma már ezt nem tudnák megtenni. Igaz, amikor egy évvel ezelőtt elhelyezték a struccokat a karámjukban, még sokáig bejárhattak közéjük tollat szedni (nem kalapra, merthogy az senkinek sincs a családban), de azóta változtak az erőviszonyok: a struccok bár re- feáW&s pülni nem, de csípni és rúgni jókorát ; tudnak, ha úgy hozza a kedvük. Szabóék madarai pedig igen nagy indíttatást éreznek erre, ha valaki beme- sr részkedik közéjük. !.. Bár meglepőnek tűnhet, de afrikai létükre nem sínylették meg a telet sem, igen sokat futkostak, jegesre taposták ahavat. Egy sajnos elpusztult: elcsúszott, és nem élte túl az esést. De gazdáik reménykednek, hogy madaraik nemsokára esetleg tojásokat raknak, és lesznek fiókák is. Eddig ugyanis csak a pénzt vitték, így bevétel a fiókák eladásából származhatna. Carancsi Valószínűleg minden emberben lakozik egy csipetnyi kalandvágy. Képzeletben mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne távoli tájakon küzdeni a természet vad erőivel. Ám lehetőségeink és bátorságunk általában itt megálljt is parancsol az ábrándozásnak. De azért vannak néhányan, akikben az átlagosnál jóval erősebb az ősi ösztön: a kíváncsiság. A szolnoki Menyhárt József közéjük tartozik. Szenvedélye a horgászat, ami azonban számára nem egy-egy kényelmes sörözéssel kísért, végigücsör- gött vasárnap délutánt jelent. Itthon a Tisza a kedvenc vize, de ott is a mozgalmasabb módszerek híve. Néhány esztendeje viszont már nem éri be eny- nyivel. Időről időre nyakába veszi a nagyvilágot, és bebarangolja az ősmagyarok egykori otthonát: a Duna, a Volga és az Ural torkolatainak vidékét. A „kalandor” a napokban eddigi leghosszabb útjáról, a hazánktól több mint 4000 kilométerre fekvő Ili folyó deltájából tért vissza - életre szóló élményekkel.- Közel a kínai határhoz, Kazahsztán sivatagba hajló, homokos pusztái fogják körbe a hatalmas Balchas tavat, melybe az Ili folyó ömlik. Fantasztikus vidék ez: teljesen lakatlan, még egy árva fát sem látni. Csupán nádtenger, víz és az ég keretezi a szemhatárt. Nappal hőség, éj szaka vacog- tatóan hűvös, és mérhetetlen menynyi- ségű szúnyog fogadja a vándort - emlékezett Menyhárt József.- Ti- zenketted- magammal há rom jurtában laktunk az ott töltött két hét alatt, rajtunk kívül csak a temérdek ragadó zó madár és a halak csobogása törte meg a vidék csendjét.- Ahogy a 36 órás, elgyötrő utazást követően megérkeztünk, igazi horgászlelkesedéssel mindenki azonnal a vizet kereste. Én is csónakba ültem, és végigkuttyogtattam a délutánt. Az Ili delta elsősorban hatalmas harcsáiról híres, de hogy mi volt ott . . . Pár óra alatt három harcsát fogtam, a legkisebb 30, a legnagyobb 60 kilós lehetett. Aztán jött az első három nap, és még tizenkét behemót, átlagosan 40-50 kilósak. Felkészülten érkeztem, nem értek váratlanul az erős halak, de elképesztő volt, ahogy egyik- másik néha még a csónakból is majdnem „kivett”. Két kézzel erőlködve tartottam a botot. Citerázott a bival y- erős zsinór és visított az orsó, ahogy a kétméteres „tengeralattjárók” küzdöttek a szabadságukért.- A mi kis csapatunk azonban csak az „élményekre horgászott”. A halak közül csak azokat tartottuk meg, amelyeket elfogyasztottunk. No nem mondom, volt választék. Egész idő alatt szinte csak halételt ettünk. A vízi „gigászokat” így a büszke fényképezés után visszahelyeztük éltető elemükbe. Ha igaz, még most is valahol ott keverik a kristály- tiszta Ili folyó vizét. Bugány János Július 22., csütörtök: A júliusi vihar és esőzések okozta károk felmérésének összegzését a megyei területfejlesztési tanács elküldte a Belügyminisztériumba. • Motorostalálkozó kezdődött Kunhegyesen. * Megindult a termelés a jászberényi Electrolux-Lehel Hűtőgépgyár Kft. két hónapja felavatott üzemében. Július 19., hétfő: ítélkezési szünetet tartanak a bíróságokon augusztus 20-ig. Július 20., kedd: Fiatal szocialisták tanácskozása kezdődött Szolnokon, a nyitónapon részt vett Kovács László pártelnök is. Július 21., szerda: Fürdésre alkalmas az Alcsi-Holt-Tisza - jelentette be Szolnok polgármestere az ÁNTSZ vizsgálata alapján. Július 23., péntek: No drog koncertet rendeztek Abádszalókon a megyei rendőr-főkapitányság szervezésében, az Origó együttes részvételével. • Megalakult az augusztus 12-i országos mezőgazdasági nagygyűlést előkészítő bizottság Szolnokon. Július 24., szombat Az Abádszalóki nyár programsorozat keretében megválasztották a Tisza-tó Szépét. Július 18., vasárnap: Véget ért Nagykörűben a cseresznyefesztivál. • Jászberényben közös hangversenyt adott a németországi Goslari Goldene Aue Kórus és Zenekar és a Lehel Vezér Gimnázium Kórusa. Az Öcsöd! templomban nagy esemény zajlott szombaton: egyházi esküvőnek adott helyet a sokat látott református templom. A pár kifejezett kérése volt, hogy az ilyenkor szokásos ünnepi zenét Horváth Géza szolgáltassa. Ez újabb különleges esemény is volt egyben, ugyanis most fordult elő több éve először, hogy megszólalt a templom orgonája. Az 59 éves Horváth Géza eredeti foglalkozása kőműves. Jó ke- smÄä»» zű és eszű mesterként hamar a költségvetési üzem élén „találta" magát, amit 1968- tól 1979-ig igazgatott, majd kisiparos lett, és hogy el ne feledjük, 15 évig magántervezőként is dolgozott. Újabb állomás 1989-ben érkezett el az életében: felhagyott a kőműveskedéssel, és sírkövesnek állt; ezt az ipart egyedül ő űzi a faluban. Keze nyomát azonban nemcsak a temető sírkövei őrzik, hanem ő készítette az öcsödi és a tiszakür- ti világháborús emlékműveket is. Feleségével „mellesleg” tavaly kapták meg az Öcsöd községért kitüntető címet. És hogyan került a templomba, az orgona \ elé? Ügy, \ hogy ősei mát követve ő is jó református, aki már kisgyerekként eljárt az istentiszteletekre. Egyik rokona például az orgona felújításához is hozzájárult, amelyen a drága emlékű Sárika néni, azaz Manda Dezső lelkész felesége is sokat játszott. Sárika néninek köszönheti az orgona szeretetét, hiszen sokat segédkezett neki a zenélésben. Felnőttként azonban előbb tangóharmonikázott, csak később vett egy Hohner orgonát, amelyen saját kedvtelésére játszott. A zenélést sosem tanulta, a kottát sem ismeri, csak úgy fejből, improvizálva játszik. Az alapokat ehhez soksok komolylemez meghallgatása adja. Egyébként 12 éve játszik a jeles eseményeken a házasságkötő teremben. Hát így került a templomba az orgona elé Horváth Géza, aki alapjában véve kőművesből lett sírköves. Tóth András
