Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-07-04 / 27. szám

1999. Július 4. ★ ARCKÉP ★ 7 A futásig 108 ezer perc van hátra. Aztán a 42 ezer 195 méter minden perce ma­ga az örökké­valóság... Szász János Woyzeck című filmje vógigtarolta a világ filmfesztiváljait. Hullott a siker­esőből néhány kövér csepp Kovács Lajosra, a címszereplőre is. A vidéki színészre. 'I Pályája során az ország majd’ minden jelentős színházában színpadra lépett, filmezett min­denfelé, de végig vidéken la­kott, Gyulán. S ma is bejáró szí­nész. Hivatásos ingázó. Gyula (korábbi vezetésének) lelkiis­merete Kiváló polgár címmel jutalmazta. Köszönettel elfo­gadta a megemlékezést, aztán bevitte a városházára, s vissza­adományozta. Tavalyelőtt kiválasztatott, az­óta a Bárka (Színház) viszi ma­gával. Mint rendesen, most is megvannak a maga külön útjai. Mostanában éppen a gyulai sportpályán, ahol szorgalma­san köröz a salakon. A mara­toni készül teljesíteni. Ötvenöt évesen.- Jó otthagyni egy kicsit ezt a filmtelen, tévéden, szinkronta- lan világot - lihegi árnyékba ke­rülve. - Legjobb lenne szabad­úszónak. Meg rendezni szeret­nék. Kertet. Az elmúlt öt évben Osztályozókönyv (1-10): Szász János Vonat (amelyen utazik) Hajpánt Bárka Kollégák iszonyúan sokat dolgoztam. Ta­valy a filmfesztiválon hét filme­met mutatták be. Regenerálód- nom kell. Elhatároztam, futok. Mim - De az isten szerelmére, maratoni? Kovács: - Tízéves koromtól futok. Szeptemberben kezdőd­nek a Bárka Napok, ennek tisz­teletére lefutom a maratoni tá­vot. Nem verssel köszöntőm a színházat, nem is balettozom a tiszteletére. Gödöllőtől a Pályacsúcsai Színház: Vörösmarty: Csongor és Tünde — Balga. Shakespeare: Hamlet. Csehov: Ványa bácsi. Dürrenmatt: Fizikusok - Tullius, illetve Möbius. Film: (a közel ötven közül) Nyolcvan huszár, Nárcisz és Psyché, Banánhéjkeringő, Szerelem első vérig, Szerelem második vérig, Hanussen, Legényanya, A nagy postarablás, Woyzeck, Szamba, Érzékek iskolája, Witman fiúk. Világhír: Woyzeck, illetve a Skóciában felvett Motor Head-klip. Elismerések: Jászai-díjas 1992 óta. 1993-ban a Magyar Filmszemlén a legjobb férfialakítás, valamint a film- és tévékritikusok díját kapta. Hekuba-díj: 1994-ben. Ludovikáig futok, ahol most a Bárka_Színház működik.- A maraton nem játék. Kovács: — Monspart Sarolta vállalta a felkészítésemet. Meg­mértük, mennyi idő alatt futom le a tízezer métert. Ötvenkilenc perc alatt teljesítettem. Egy hét múlva már egy perccel hamarább.- Biztatta az edzője? Kovács: — Persze. Azt mond­ta, ne tudjam meg, milyen iszo­nyú dolgok várnak rám har­minc és negyven kilométer kö­zött. Az is felmerült, hogy ne egyedül fussam le a távot, ha­nem induljak el október harma- dikán a budapesti maratoni ver­senyen. Könnyebb lenne a két­ezer tébolyult között. Szász Já­nos rendező rögzítené a futáso­mat. Azt kérdezte tőlem: „La- joskám, közben ugye tudsz majd beszélni?”- Tegeződnek Monspart Saroltával? Kovács:: - Nem is tudom. Hogy is szokott lenni? „Kezét csókolom, Sarolta!” De vajon hogy folytatódik? Mindenesetre már eleve borzalmasan tisztel­tem. Az első edzés előtt izgal­mamban ötször kellett kimen­nem, mert jött Sarolta... BÜS- Né­mely koca- kocogók, ha lefut­nak egy sörre, már­kás cuccot öltenek, karjukra mini kompu­tert csatolnak. Miben fut, aki maratonra készül? KQvács: - Egy jó futó­cipő valóban fontos. Sa­rolta tanácsolta, milyet vegyek. A cicerék- ficerék csak futáspót­lók. Most voltam a Testnevelési Egyete­men terhelési próbán. Jókora késéssel érkez­tem oda, harminchét év után. Ugyanis valaha testnevelő tanár akar­tam lenni. Sarolta azt mondta nekem: „Meg csinálja Lajos, hacsak meg nem áll.” Na, akkor magázzuk egymást! «na - Tényleg „meg- könyvesítik”? Kovács: - Az életemet? Igen, Bérezés László írja a könyvet. Már ehhez is szponzor kell. Markó István vállalkozó barátom, aki gyu­lai, vállalta, hogy kézbe veszi ezt a munkát. «na - Hová fut? Kovács: - A futás nagyban ha­sonlít a művészethez. Mindkettő esetében nagyon kell tudnod ön­magadról. A legjobb gondolata­im futás közben jönnek. Futni - öröm. Ha szenvedtet, abba kell hagyni. Hogy a művészetet is? Kiss A. János Monspart Sarolta: M áh Fölhívott, hogy adjak neki edzéstervem. Hogy Lajos ötvenöt éves? A mara- V V ton kortalan, de nem mindenki alkalmas a teljesítésére. Az Angelika presz- szóban találkoztunk először, egy szombat délután. Kiöltöztem. Beállított hajpánto- san, melegítőben. Ránéztem, mondtam neki: a hosszútávfutásban elöl állnak a cerkák, hátul a radírok -ső radíralkat. Mindig is futott, leszokott a cigarettáról, az italról, csak egy kis gerincbántalma van. Hirtelen lekapott a felsőtestéről mindent, a presszó talaján levágott néhány fekvőtámaszt. Mutatta: van hátizma. Én meg csak pironkodtam összevissza, bennünket nézett mindenki. Úgy éreztem, sem­mit sem találhatok ki, hogy lebeszéljem ezt az embert. Fantasztikus az akarása. Jön megbeszélni, hogy felsliccelje-e a nadrágját, egyen-e, igyon-e valamit. Tudja, időnként felhív, s - szó szerint -jelent nekem. Ez az ember megcsinálja! Kiő? Született: Bátaszéken, 1994. február 9-én Diplomázott: 1967-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Felesége: Zsuzsa, a gyulai polgármesteri hivatal dolgozója Gyermekei: Vanda - ünnepelt színésznő Miskolcon. Dávid- idén lett jogász. Béres László: Húszegynéhány éve is­merem és barátomnak mondhatom Kovács La­jost. Ez a sors nagy ajándéka, talán ki sem érdemeltem. Engem az ember és a világ érdekel, amit megszületésem óta nem értek. Ismeretségi körömben Lajos az az ember, aki ebbe a legmé­lyebben belenézett. 0 az, aki talán tudósíthat a tit­kok e fekete lyukáról. Nála tapasztalom legin­kább, hogy az ember a természet része. m m i mmmÊKKKÊmmmmmm Szepesi György és Vitray Tamás stíl­szerűen a sportújság­írás világnapján he­lyezte el kéznyoma- tát az örökvalóság számára az Alkotás úti Pizza Hut falán. A sportriporterek hal­hatatlanjait a konku­rensről kérdeztük. HHi * BjjPiiii : :: il m Mikor látta-hallotta először a másikat? Szepesi: - Ötvennyolcban láttam, az emlélkezetes sámlis interjúját, aztán ab­ban az évben az úszó-Euró- pa-bajnokságon személye­sen találkoztunk. Vitray: - ’46-’47 táján hal­lottam, amikor a legendás Gulyás és Szepesi felváltva közvetített. I Dolgoztak-e valaha is együtt? Szepesi: - Néhányszor ta­Halhatatlanok lettek AZ A KLASSZ TWEED SPORTZAKO Arról már korábban beszámoltunk, hogy Vitray Szepesinek (is) köszönheti a televízióhoz kerülését. (Szepesi nem tudott eleget tenni egy felkérésnek, és a rádió angol nyelvű szekcióját ajánlotta, így Vitray ment el.) Azt viszont talán nem tudják, hogy miként talál­koztak először. Vitray Tamás a Kölcsey Gimnázium tanulója volt. Lelkesen látogatta az iskola sport szakkörét, ahol 1948-ban élménybeszámolót tartott Szepe­si György. Ekkor gondolt először arra, ha mégsem lesz színházi ren- ^ dező, akkor Szepesi pályáját választja, mert nagyon klassz tweed sportzakója van. g í%>roRT. Szepesi György és Vitray Tamás > beletenyerelt — sPoRÍ’ pr fttZ* tilAGOÜ / un VAi A * lálkoztunk sportesemé­nyeken. Biztosan jó lett vol­na együtt dolgozni, de pár­huzamosan alakult az éle­tünk. Vitray: - Nagyon régen egy szilveszteri műsorban léptünk fel együtt. Nem volt semmilyen kizáró ok, de a sorsunk párhuzamosan ala­kult, a párhuzamosok pedig sohasem találkoznak. Mit irigyel a másiktól? Szepesi: - A kamera előt­ti humorérzékét! Egyértel­műen a tévére született. Fantasztikusan adja vissza a pályán történteket. Vitray: - Az 1948-as és 1952-es szenzációs eredmé­nyeket hozó olimpiákat. To­vábbá azt a három remek évet a magyar labdarúgó-vá­logatott, az Aranycsapat mellett. (sch) fala •0RT- "fífÉ lAGOK I ma W' SPOI CSILM ' FAI Hány olimpiai bajnoki címet közvetített? Szepesi: - Negy­venhat olimpiai bajnoki címet közvetítettem. Il­letve 1956-ban még további ha­tot, de azok nem hangzottak el. Vitray: - Nem tu­dom. Egyszer ta­lán összeszámo­lom, most még csak a kollégák szokták feleleve­níteni néhányat. Szepesi 1948, míg Vitray 1960 óta minden (nyá­ri) olimpián részt vett. I0TÓ:! EB/KÖRMENDI IMRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom