Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-07-04 / 27. szám
1999. Július 4. ★ KÖZELRŐL ★ 5 Taxival az éjszakában Este fél hét után érkezik a taxi a lakásom elé. Harangi Miklóssal néhány perc alatt az Irodában vagyunk. A fiatal diszpécsernő négy telefont kapkod, a CB-rádión beszél és közben részletes nyilvántartást vezet az összes rendelésről. Miklós megiszik egy kávét, bejelentkezik a kollégáinak, és elindulunk megszokott drosztjára ... E gy órahosszáig ülünk az autóban, 7:51-kor végre felbukkan egy srác, majd odébb is áll, mikor meglát, s a következő autóba száll. Hátraülök, jól összehúzom magam. Öt perc múlva rendelésre indulunk. Négyen vannak, kiszállok, föl-alá járkálok. A környék lakói gyanakodva méregetnek. Egy szürke autóból segíteni akarnak. Kedvesen hárítok, pedig már ázok. — Volt egy fuvarom — szabadkozik Miklós. A hátsó ülésre huppanok, aztán a kanyarodási technikától jobbra meg balra. A MÁV-kórháznál fiatal párt veszünk fel, az ügyeletes gyógyszertárat keresik, a lány már két napja lázas. Egy szőke nő két kilométert utazik. Elmagyarázza, melyik irányból közelítsük meg a címet. Nem hiszi, hogy arról a hosszabb. K ilenc órakor úton vagyunk a Tiszaliget felé, a rendezvényt elmosta az eső, a hívás vaklárma. Utas nélkül indulunk vissza. Egy taxis kolléga leint bennünket. Beázott a kocsija. A két srácot átvesszük, és 150 méterre fuvarozzuk egy kocsmába. Rádión érkezik a rendelés. A papírgyárba kell kivinni egy férfit éjszakai műszakba. Szidja az időjárást, kerékpárral akart menni. Fiatal párral elegáns étterembe igyekszünk. A lány egész úton a fiút oktatja, az meg engem bámul, kétli, hogy potyautas vagyok. T ízkor egy étterem tulajdonosát repítjük otthonába. Úgy tűnik, a forgalomnak megártott .... _ ________a vihar. T íz perc Miklós felugrik a lakására egy kardigánért, mert már nemcsak tengeribeteg vagyok, hanem fázom is. Valamit morog, hogy minden nő egyforma, aztán hazaviszünk a Titásztól egy dolgozót, aki most ért vissza vidéki útjáról. Egy fiú közismert szórakozóhelyre igyekszik. Az after shave-jétől hányingerem lesz. Letekerem az ablakot. Egy jópofa srác hangulatos kocsmába viteti magát. A kisvendéglőtől hárman a buszpályaudvarra igyekeznek. Egy túlsúlyos fiú nagyokat szuszogva félig rajtam ül. T izenegy órakor rendelésre megyünk egy étterem elé. A fiú a túloldalról jön két lánnyal. Beülnek, zavart mesébe kezdenek, tudjuk, lódítanak, ezt a taxit nem ők hívták. A fiú ósdi szöveggel - sok nyelvi hibával - kábítja a lányokat, azok visítanak a gyönyörtől. A bámulós srácokkal megint összefutunk, egy másik szórakozóhelyre - ötszáz méterre — vitetik magukat. Erős szeszszaguk megreked a kocsiban. Három, 18 év körüli lány osztálytalálkozóról a menő diszkóba igyekszik. Hangos csó- kolommal üdvözölnek. Miklós lányának osztálytársai ugyanoda tartanak, nem kérdik, mivel tartoznak, de legalább megköszönik. Tájiéikor ismét a JCídroszton állunk. Kilenc perc múlva három fiatal jön az autóhoz. A sofőr tőlük is megkérdezi, zavarja-e őket a po- z t y a -x" utas. Ők az elsők, akik bevallják, és fejvesztve menekülnek. Alig egy perc múlva három szimpatikus, udvarias fiúval a város legnagyobb lakótelepére tartunk. Visszafele kocsmai vendéget veszünk fel. Szandára megy, közben megáll egy háznál. Fél egykor sokáig nyomja a csengőt, de senki nem jön ki. A főúton leintenek. A sötét utcában még látjuk, az orrkarikás lányt a szőkére festett fiú vadul csókolja és blúzát gombolja. E gy órakor a droszton várakozunk. Harminc körüli ittas férfi a buszmegállóban felénk fordulva vizel, aztán minden taxihoz odamegy. — Mé’ nem viszel el? — kiabál Miklóssal. — Mert nem mostál kezet - válaszolja. Csendesen eloldalog. K ettőkor állítólag az igazak álmát alszom, ezért nem emlékszem, miről is beszélgettünk. H árom órakor úton vagyunk - másfél órás várakozás után - két lánnyal az elegáns környék felé. Egyikük - alkoholos befolyásoltság alatt — háromszor megy neki a ház előtti bokornak, míg megtalálja a kapuhoz vezető utat. H áromnegyed négyig már nem jön senki. Miklós megteszi autójával a szokásos tiszteletkört, így köszön el a várostól, aztán hazafuvaroz. Én hiányolom, hogy nem történt semmi izgalmas dolog. Ő meg annak örül, mert ami a firkásznak szenzáció, az neki többnyire baj. Azt mondja, szerencsém van, ugyanis hónapok óta nem volt ennyi fuvarja. Gyorsan hozzáteszi, nem én voltam jó kabala, a vihar tette ... Járvás Zsuzsa S portembernek vélt) létemre — szégyen szemre — alig értem utol Deák Bili Gyulát. Pedig a blues műfaj hazai apostola tudvalévőén mankó segítségével Jár, közeledésünk útjában azonban egy alacsonyra méretezett pad állt. Mentségemre legyen mondva, \ „koncertsötét” volt a szolnoki Olaj-csarnokban, ahol Bili az Őri- go zenekar vendégeként lépett szín- padra. Miután szépen lassan feltápászkod- tam a földről és leporoltam magam, sán- tikálva odaléptem interjúalanyomhoz. Az első pillanatban attól tartottam, azt hiszi, egy rajongója csúfolódik vele. Már éreztem arcomon testőrei „maflását”, ám megelőzve az incidenst, messziről odakiáltottam: - Csak néhány kérdést szeretnék feltenni az egyik legnagyobb Fradi- drukkemek! — No, ez mentett meg az újabb blamától. — Engedjétek csak ide azt a fickót! Mit is mondtál, mi van a Fradival? — Mind Nem kell a „gyémántberakásos arany műláb” harsogott Bili hangja, miközben kétszer a földhöz koppantottá végtagpótlását.- Azt hallottam, szimpatizálsz a zöld-fehérekkel! — Szimpatizálok!? Én vagyok a Ferencváros legnagyobb szurkolója. Ne feledd: hajrá, Fradi, a zene hatalom, mindhalálig blues!- Netán ez egy új számod szövege? — Na ne hülyéskedj! Ez az életfilozófiám.- Pedig a blues nem mondható manapság divatos zenének. — Nem is az! Nem is volt, és nem is lesz az. Mivel kisebbségi zene, csak némely rétegben felkapott irányzat. Ez egy önkifejező műfaj, melyben születhetnek slágergyanús szerzemények, melyekre vevő néha a rádió, a tévé, sőt még olykor a diszkósok is.- Manapság kevesebbet hallani rólad. Merrejársz? — Nézd, hat éven keresztül kirakatban voltam a Hobo Blues Banddel, hat évig rockoperákA minap fényes társaságban jártam. — Miért vagy tarka? - kérdezte tőlem fintorogva egy szempilla-rebegtető szőke cicababa. — Mert a kertben — a gyomok fölött hajlongva — így ért a nap. — Ciki - nézett rám lesaj- nálóan. És nincs szoláriumod? — Nincs. Helyette viszont elmondok egy történetet. Kezdő firkász koromban egyszer olyan társaságba tévedtem, ahol nagyon kellemetlenül éreztem magam, de sehogy sem tudtam rájönni, hogy miért. Egyszer odalépett hozzám egy erősen festett, túlsúlyos, vörös hajú, vörös bőrű nő. „Nem tudtad, kiscsillag, hogy ide minimum a szoláriban szerepeltem. Játszottam többek között az István, a Idrályban, az Attilában, a Jézus Krisztus Szupersztárban, a János, a vitézben, vagy a Költő visszatérőén. A HBB felbomlott, a rockoperák ideje lejárt, majd jön valami más alkalom, hogy újra a nyilvánosság előtt szerepeljek. — Megbocsátasz a következő kérdésemért? — Na, állj elő a farbával! — Számos koncert, filmes és színházi fellépés, lemezek és kazetták bevételei után talán már lenne rá lehetőséged, hogy ne mankóval éld le az életed!? — Lehet, hogy már gyémántberakásos aranyból is csináltathatnék műlábat. De kérdem én, minek? Nekem nem hiányzik, így ismert meg a szakma és a közönség is, minek rontsam el a rólam alkotott képet. Nem a külső, hanem a belső számít, na meg a hangom. Stevie Wonder és Ray Charles is el van vakon, én is elbicegek még valahogy... Mészáros Géza umbarna bőr a belépő?” — 1 szegezte nekem a kérdést. | „Hivatalból vagyok itt” - j mondtam hűvösen. A rákvö- I rös nő értetlenül bámult rám. j De nem sokáig, mert elég ha- j mar eljöttem. Érted már, miért f nincs szoláriumom? — kér- I deztem a szőkét.- Nem, de ciki - válaszol- | ta, és otthagyott. Szerintem is ciki... J.Zs. i „szűk levegőjű” ötvenes évek, hál’ istennek, mára már a történelemkönyvek lapjaira kerültek. A Rákosi-rendszer az emberek kiszolgáltatottságának, a hatalom és a kommunista párt mindenhatóságának, az élet legapróbb intimitásaiba való beavatkozásának időszaka volt. A törvénytelenségek, megaláztatások, kivégzések, kitelepítések, beszolgáltatások ideje ez. Az alábbi bírósági ítélet jól jellemzi a kort, és példaértékű arra, hogy mi történik egy hetvenéves asszonnyal, ha nem tud eleget tenni a kötelező beszolgáltatásnak. „A Népköztársaság nevében! A törökszentmiklósi járásbíróság, mint büntetőbíróság nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: özv. Czégény Józsefné szül. Patkós Julianna, 1882. december 13-án Mezőtúron született, uo. (Wesselényi u. 2. sz.) lakos, magyar állampolgár, özvegy gazdálkodó, 2 önálló gyermek anyja, 4 elemit végzett, volt 36 hold földje, melyből 28 holdat az államnak átadott, jelenleg 14 hold földön gazdálkodik, vádlott bűnös (...) közellátás érdekét veszélyeztető bűntettben. A járásbíróság ezért özv. Czégény Józsefné vádlottat (...) 800 (nyolcszáz) forint pénzbüntetésre, mint főbüntetésre és a közügyektől 1 (egy) évi tartamra eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítéli. A pénzbüntetést behajthatatlanság Tyúk- és tojásper 1951-ből esetére (...) 20 (húsz) forintonként egy napi, összesen 40 (negyven) napi börtönre kell átváltoztatni. (...) Indokolás! A járásbíróság vádlott nyilatkozata, valamint a feljelentés adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg: özv. Czégény Józsefné vádlott a jelen gazdasági évben Mezőtúron 14 k. hold és 1071 négyszögöl földterületen gazdálkodik. Földterülete után az 1951. évi 10. számú törvény alapján baromfi és tojás beadására van kötelezve, melyet Mezőtúr város tanácsának végrehajtó bizottsága a gazdalajstrom adatai alapján 33,75 kg. baromfiban és 450 db. tojásban állapított meg. E kötelezettségéből (...) 1951. évi július hó 1-ig 10% baromfit, vagyis 3 kiló 37 dekát és 70 % tojást, vagyis 3J5 db. tojást tartozott volna beadni. Ő azonban a mai napig sem baromfit, sem pedig tojást nem szállított be a felvásárlást eszközlő földműves-szövetkezethez. Vádlott nem ismerte el bűnösségét. Védekezésében azt adta elő, hogy nincs tyúkja, s azért nem tudott beadási kötelezettségének eleget tenni, pénze pedig nincs, hogy azt megvásárolja. A baromfi és tojás beadási kötelezettséget megállapító törvény a földterület után kötelezi a gazdálkodókat beadásra, tekintet nélkül arra, hogy van-e baromfija, vagy nincs. Ezen kötelezettség elengedésének vagy mérséklésének, illetve más terménnyel való helyettesítésének helye nincs. A rendelet abból a feltevésből indul ki, hogy minden gazdá1 kodónak - ha okszerű en gazdái kodik rendelkezni kell földterületéhez mérten annyi baromfival, hogy a különben nem terhes ezen beadási kötelezettségét teljesíteni tudja. Vádlott 14 hold földön gazdálkodik, melyen rendes gazdálkodás esetén kell hogy baromfit is neveljen. Ha még nem is lakik kinn a szántóföldön, annak a terméséből feltétlen tudott és tud is baromfit nevelni. Minthogy baromfi hiánya nem mentesíti őt beadási kötelezettsége alól, következésképpen a bíróság bűnösségét megállapította. Mulasztása eredményeként megvaI íme az elbocsátólevél a járásbírósági börtönből, mely megmutatja: a hetvenéves özvegy- asszonynak tíz napot a börtönben kellett ülnie, mert nem tudott fizetni. (Egy másik elbocsátólevél tanúsága szerint ez előtt három hónappal ugyanezért már huszonnégy napot ült a börtönben) mennyiségnek tekintendő, a vádtól eltérően (...) minősítette. A büntetés kiszabása tekintetében a bíróság vádlott javára szolgáló körülményként értékelte büntetlen előéletét és idős korát, vele szemben súlyosbító körülményt nem észlelt, és úgy találta, hogy a Btá. enyhítő szakasz alkalmazása helyénvaló. Vádlottat (...) megfelelő súlyú pénzbüntetéssel újabb bűncselekmény elkövetésétől hatályosan lehet visszatartani, mint a vele szemben esetleg szánalmat keltő börtön- büntetéssel, és mert remény van arra, hogy a büntetés serkenteni fogja kötelezettsége maradéktalan teljesítésére, pénzbüntetést alkalmazott. Osztályhelyzetéből következtethető egyéniségére figyelemmel a bíróság mellékbüntetésül - mert a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik — a közügyektől is eltiltotta. (...) Törökszentmiklós, 1951. évi július hó 24. napján. (Aláírások — vezető járásbíró és két ülnök)”
