Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-01-17 / 3. szám
games. I I lyentájt Szolnokon, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola folyosóján várakozók, könyveket bújók, látszólag fesztelenül beszélgetők között kétféle ember létezik. Az egyik szorgalmasan tanul, a közelgő megmérettetés már nemcsak hőemelkedést, de lázat, vizsgalázat varázsol az arcára, szemére. A másik a fáradtan nyugodt, a látszólag lezser: akiről lerí, túl van a nehezén. Legalábbis az aznapi megmérettetésen. Nagy Andrásáé, a tanulmányi osztály vezetője nem unatkozik. Szinte állandóan nyílik az ajtaja. Ki halasztást szeretne, más szepegve érkezik: kitagadják otthon, ha nem sikerül a vizsga. Van, aki valamilyen igazolást, pecsétet óhajtana. Ahány ember, annyi kérelem, sóhaj. A soproni hallgató- Záhonytól-Hegyeshalomig, Szentgott- hárdig négyezer nappali, levelező, távoktató hallgatónk ad számot ilyentájt tudásáról. Egyéb, rövidebb képzésben részesülők is akadnak vagy ötszázan. A levelezőknél ez most 5-6, a nappalisoknál 7-8 vizsgát jelent.- Mennyi a bukás?- Nem mindegy, ki hányadikos és szigorlatról, netalántán kollokviumokról van szó. Általában 10 százalék körüli. Plechl Sándor 32 éves, és az ország túlsó feléről, Sopronból érkezett. Vendéglátószálloda szakos, elsős.- Dolgozom a Lővérekben, és mindenképpen kellene a diploma.- Hány vizsgát kell legyűrni?- Hatot. Öt kollokvium, egy gyakorlati jegy. Még kettő van hátra, mert hála Istennek a matek kettesre sikerült.- Hogy tetszik a város?- Lehetek őszinte? Afféle szocialista kinézetű. A Tisza-partot, néhány épületet kivéve panelművek sora. Segít-e a kabala? Távolabb hölgyek rágják a körmüket. Pestről, Szegedről, míg Kálmán Adrienn Ajkáról jött.- Negyedik vizsgám lesz. Kettő sikerült, a matek nem, most ismételek Nagy Tamás tanár úrnál.- Hányadéves?- Elsős, levelezős. Otthon, édesapámnál dolgozom, korábban Németországban is töltöttem másfél évet. Nyelvtanulásnak remek volt.- Kabala?- Nincsen. Esetleg ökölbe szorítom a kezem, hátha segít. Van viszont kabalája annak a félhosszú hajú hölgynek, aki egy Duna melletti városból vonatozott ide.- Ez a kavics, foglalatban a kezemben. Afféle segítő talizmán, én hoztam fel a Duna fenekéről. A többiek nevetnek, biztatják:- Ázt is áruld el, mi a másik fontos babonád! Elpirul a hölgy, és nevetve kéri a neve elhallgatását.- Minden vizsga előtt kétszer pisilek a vécében. Eddig bejött, egyszer már voltam, de a másik sehogy sem jön össze. Nem pontos a szám, hogy Záhonytól Hegyeshalomig akadnak diákok, mert ennél távolabbról is. Huszonegy külföldi is vizsgázik, köztük még koreai úr is. Nem vetkőzött le tesi- órákra, mivel állítólag csinos hölgyek tanítják ezt a tárgyat. No, az úrnak nem meztelenre, csak sportöltözékre kellett volna. Most kivételesen aláírták az indexét, de kötelezték, hogy a jövő félévben minden tesiórán részt kell vennie. Ellenkező esetben nincs aláírás: le is út, fel is út. Más az imaszőnyegére esküszik, és arra kéri Allahot, segítse. Eddig segítette, de- hát azért a könyvet, jegyzeteket sem árt megtanulni, átnézni. Amikor a hóhért akasztják Hogy néhány légről is essék szó: a legfiatalabb 19 lesz, a legidősebbik hallgató férfi, februárban tölti a 44-et, ámbár a hölgyek között akad, aki nem enged a 48-ból. Foglalkozást nézve vannak vállalkozók, akik meseautókkal érkeznek, háziasszonyok, ők vonattal döcögnek, helybeliek, a busz gyorsan ideér velük. Még itt tanító tanárok is tanulnak itt és vizsgáznak bizonyos szakokból. Ahogy hallottam, furcsa érzés a kollégát faggatni, dehát aki itt akar oklevelet szerezni, annak tudni kell. Akkor is, ha másik karon tanár. Úgy szokták ezt mondani: ezek azok az esetek, amikor a hóhért akasztják. Eddig remekül sikerült az „akasztás”, a főiskolai tanárok jól vették a vizsgákat. Holott a tételeket ugyanúgy becsukott szemmel húzták, mint a diákok. Igaz, akkor ők is azok voltak... D. Szabó Miklós 1999. január 17. Közelről Hetedik oldal Ezüstpénz, favödör és sparhelt Akár egy orvosi rendelőben, hasonlóan „ijesztően” sejtelmes vegyi illat terjeng a levegőben Császár Péter restaurátor dolgozószobájában. Persze van némi párhuzam a két hely között, hiszen míg az orvos az embert gyógyítja, addig Péter a réges-régi fémtárgyakat varázsolja újjá. A szolnoki Damjanich János Múzeum restaurátorműhelyének szegletében Péter dolgozóasztalain az ember a történelem egy-egy részletével, a civilizáció már-már szétporladt apró tárgyaival szembesülhet, például III. Béla pénzével, különféle vas- és avarkori tárgyakkal, de itt vár felújításra többek között a milléri vízügyi múzeum több, nem ennyire régi időkbeli tárgya is. Péter halk szavú, csendes fiatalember, kerek szemüveges, mint a tudósemberek. Kis túlzással az is, hiszen hogy a régi tárgyak megszépüljenek, ismernie kell a vegyészet csínját-bínját. Ezen tudás nem is hiányzik belőle, a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban kémia szakosként végzett. Nyaranta a múzeumban segédkezett az ásatásoknál, így került kapcsolatba a régészettel. Iskola után nem véletlen, hogy a múzeumban kezdett dolgozni, de hogy restaurátor lehessen, el kellett végeznie a Képzőművészeti Főiskolát, viszont hogy ide bekerülhessen, öt év gyakorlattal kellett rendelkeznie. Ez teljesült, ahogyan a főiskola is, ahol 1991-ben végzett. A főiskolán ismerkedett meg a tűzzománccal. Akkor kötelezően ki kellett próbálni a technikát, és hogy ez nem volt számára megerőltetés, mutatja, ma is szívesen szentel időt az igen aprólékos munkára. Tíz év alatt - a szemlélődő állíthatja - gyönyörű munkák születtek a keze alatt. Nemrég volt az első kiállítása másik négy tűzzománcossal - érdekesség, hogy három művész a Vargában végzett -, és Péter nem bánta meg, hogy eddig csak magának alkotott. Mostanra ugyanis mint egy jó bor, úgy beérett a művészete. Bátran mondhatjuk, hogy Péter méltón képviseli a négyezer éves ötvös zománctechnikát. A már említett „ötösfogat” legközelebbi kiállítása január 21-én lesz Tiszafüreden. Ahogyan Péter tréfásan fogalmazott, immár elindultak világhódító útjukra alkotásai. Egy-egy műve hosszú ideig készül, hiszen nem kis feladatot jelent számára a múzeumbeli kötelezettség sem. Két kollégájával - Horváth Máriával, aki a kerámia- és Turóczi Tiboméval, aki a fatárgyakat restaurálja - csak hárman vannak restaurátorok, így tetemes munka szakad rájuk. És hogy melyik restaurálására emlékezik vissza különösen szívesen? A jászsági ezüstpénzleletre, mert mennyisége hatalmas volt, egy, a kecskeméti múzeumnak kolléganőjével közösen felújított avarkori, bronzpántokkal ellátott favödörre, valamint - és ez nem vicc! - egy 1930-as évekbeli, a szolnoki tájházban látható míves sparheltre... Tóth András Maximálisan jól érzi magát a Minivel Van, akinek az Audi, a Ford Escort jelenti álmai autóját - a karcagi Király Ferencnek azonban a Mini Cooper a favorit. Az autószerelő fiatalember két lányt hagyott már ott ezen szenvedélye miatt. S hogyan is kezdődött ez a nagy szerelem? Prózai módon: a túrkevei középiskolában magyarórán verselemzés helyett inkább a pad alatt autóskönyvet olvasott. Ebben látott egy Mini Coopert, s abban a pillanatban tudta, ez az az autó, ami neki kell! így kezdődött „minimániája”, mely már két évtizede tart. A csak Cooper becenévre hallgató fiatalember már általános iskolában vonzódott az autókhoz, így nyolcadik után a túrkevei Ványai Ambrus Közlekedésgépészeti Szakközépiskolába jelentkezett. Ennyi év távlatából már bátran bevallhatja, hogy verselemzések helyett szívesebben nézegette az autós könyveket. így előfordult, hogy nem tudta a verset - ám ha valamelyik gépjárműtípusról kérdezték volna, akkor jeles lett volna a felelet. Ha szerelméről, az autóról van szó, bármilyen áldozatra képes, így amikor meglátta a Mini Cooper fotóját, prospektust kért róla Angliából. Miután nem tudott angolul, húsz forintért lefordíttatta levelét, így küldte el kérését a Leyland cégnek, majd ausztráliai, finnországi és ausztriai cégképviseletek következtek. Aztán kezdte beszerezni a fellelhető szak- irodalmat és kereste a Mini-tulajdonosokat, így képes volt elmenni Párádra, hogy megnézze Ko- tász Lászlót versenyzés közben, vagy felutazni Budapestre Tóth Imre műhelyébe, ahol lefotózta a javításra váró Minit. Több ország minisével vette fel a kapcsolatot, szerepel az amerikai Mi- ni-klubregiszterben is. A minisek imakönyvét, az Angliában megjelenő Mini World Magazint is olvassa, így már mindent tud álmai autójáról. Szülei belátták, hiába is próbálnák lebeszélni szenvedélyéről, beletörődtek, hogy spórolt pénzéből élete nagy álmát, egy 1974-es Innocenti Mini Cooper 1300 Escortot vásárolt, melyet azóta is nagy becsben tart. Külön sztori az is, ahogy övé lehetett ez a ritkaság, melyet Tóth Imre közvetítésével vehetett meg.- A tulajdonos azonban nem akarta nekem eladni az autót - meséli Király Ferenc -, mert túl fiatalnak tartott. Hosszú, kitartó telefonálásaimnak köszönhetően, ami akkor még nem is volt olyan egyszerű, hiszen Karcagon nem volt crossbar- központ, így munka után átmentem Püspökladányba, és onnan hívtam Józsi bácsit, aki végül beadta a derekát. Ferihegyig ő vezette az autót, majd könnyes szemmel adta át a kulcsait. A kisautóval azóta már több külföldi találkozón is járt Király Ferenc, ahol szintén ilyen fanatikusokkal találkozott. S bár nem beszél angolul, nem esett kétségbe, rajzkészségével jól kommunikált. Sporttársának rajzolta a Minit elölről hátulról, s így magyarázta el, mit szeretne tudni az autója motorjáról, teljesítményéről. Öt éve egyik tiszaúj városi sporttársával megalapította a Mini Club Hungary-t, ahol a legfiatalabb minitulajdonos 17, a legidősebb 72-73 éves. Évente rendeznek találkozókat, s ilyenkor több tucat Mini vonul végig Budapest utcáin. Az idén negyvenedik születésnapját ünneplő kisautó tulajdonosai évadnyitó találkozójukat március 6-án Budapesten a Közlekedési Múzeumban tartják, ahol időszaki kiállítás is nyílik Király Ferenc rendezésében. Április 17-én a salgótarjáni Palóc tavaszon, május 9-én a karcagi „Álferenc-napi” találkozón csodálhatják meg a Miniket az érdeklődők. Június- b a n jáL Szlová- k i a , július- Á ban Kaposvár az úti cél, augusztus 13-15. között pedig a 40 éves angliai jubileumi találkozóra szeretne elmenni Király Ferenc. Daróczi Erzsébet Király Ferenc ha szerelméről, a Mini Cooper autóról van szó, bármilyen áldozatra képes.
