Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-06-20 / 25. szám
Mal Egy ibrányi (Szabolcs-Szatmár- Bereg megye) ácsmesternek köszönhetjük (a felújíttató Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületen kívül), hogy megújul a Kengyel községhez közeli bagimajori szélmalom. A malom akár működésképessé is tehető, csak némi pénz szűk- í i ségeltetik még hozzá. 1999. június 20. Közeliül Harmadik oldal !-:J Ezt írja a Szülőföldem, Jászkunság című településtörténeti összeállítás: „A Kengyelhez tartozó Bagima- jorban egy 1850 körÜl'--TZi Br épült] népi mű-1 emlék szélmalom van. A] dombon levő, 15) méter magas téglaépület kúp alakúj zsindellyel fedett te-i tővel, vitorlák nélkül áll. Az 1960-as évek elején még két széllapátja megvolt. Berendezése is hiányzik.” Nos, ez utóbbi állítás szerencsére nem teljesen igaz, mert néhány apróbb tartozék endő. A napokban befejezik all méter hosszú széllapátok felszerelését, an)it az ibrányi Tar Miklós ácsmester irányít. A munkálatok Pongrácz Pál tervei alapján folynak. A mester lapunknak elmondta, első szélmalom-felújításán „esik át”. Még soha nem csinált ilyet, és a tapasztalatgyűjtéshez elég volt kétszer felkeresnie a karcagi szélmalmot, amelynek két vitorlája már hiányzik. A mester azt mondja, az ő munkája jobb, tartósabb lesz. A felújításhoz vörösfenyőt és tölgyet használtak, az ukrán és szlovák alaphnK kivételével mindene megvan. Ha egyes belső faszerkezetek felújítására is futná, akkor működhetne is. Addig azonban még hátravan néhány teanyagra két évet vártak, hisz nem „terem” minden bokorban akkora méretű fa, ami egy ilyen munkához kell. Tóth András Június 13., vasárnap: Kormos Mihály és családja ajándékát, egy carrarai márványszobrot avattak a jász- alsószentgyörgyi templomban. Június 14., hétfő: Szolnok volt a helyszíne a „Keressük 1999 legígéretesebb fiatal vállalkozóját" című pályázat regionális döntőjének. Június 15., kedd: A lengyel parlament képviselőit látták vendégül Szolnokon a megye és a város vezetői, valamint az önkormányzati képviselők. Június 16., szerda: Megalakult a Kunmadaras és Térsége Vállalkozási Övezet Programtanácsa, mely hat település gazdasági fejlesztését kívánja összehangolni. • Húsz ország versenyzőinek részvételével szkander-Európa-bajnokság kezdődött a megye- székhelyen. Június 17., csütörtök: Reménytelennek látják a helyzetet, ezért leálltak a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtéssel az iskola- és óvodabezárások ellen tiltakozó szolnoki szülők. Június 18., péntek: Bűnmegelőzési napot rendeztek Rákóczifalván a rendőrség és a tűzoltóság részvételével. • Az öcsödi futballpá- lyán csaptak össze a Jászság és a Kunság polgármesterei. Június 19., szombat „Kinyitott” a nyár Abádszalókon, ünnepélyes megnyitóval kezdetétvette a nyári programkavalkád. • Jászberényben új játszóteret avattak az állatkertben S reánk borul a sötétség Teremtő Isten! szemeimre A vakságot tán csak nem küldöd? Mi lesz belőlem, hogyha többé Nem láthatok lyányt s pipafüstöt! Ezt írá Petőfi Sándor „Szemfájásomról” című %'ersében az 1842. július 8-i napfogyatkozás ürügyén. A fiatal költő épp ez időben diákos- kodott Pápán,sa reggeli órákban,6.54-korérte el a Kisalföld környékét az akkori „naptíín- te”. Petőfi, barátai tilalma ellenére, virtusból végignézte az elsötétedést, mely — kevesen tudják — komoly sérülést okozott a bal szemében. Hogy miként élte volna meg az öregkort az egyre romló látászavarokkal küszködő nemzeti hős — ki tudja? Mindenesetre bohém- ságára jellemző, hogy fiatalon milyen értékeket részesített előnyben a később magasztosaid) eszmékről rigmnsoló Petőfi... Az sem egészen tudvalévő, hogy átlagosan évente egyszer van napfogyatkozás. Csakhogy többnyire a holdárnyék lakatlan földrészekre, vagy az óceánokra vetődik ez idő tájt, így ezekről kevesebb szó esik, mint a látványos, lakott településeken átsuhanó sötétségről. Egy adott helyen egyébként . átlagosan 410 évente jele- * nik meg a napfogyatko- ’ Magyarország idén I nyáron az érdeklő- 2 I dés középpontjába —^ I kerül. Augusztus Jt I 11-én a déli órák- I ban — a természe-4H I ti jelenség inegfi I gyelése szempont- I jából a legideáli- I sabb időpontban — í hazánk észak- I nyugati részétől a I délkeleti teriilete- I kig, mintegy nyolc ! perc alatt átvonul az M ••• árnyék. Ennek sebessége 2450 kilométer/óra, a földre vetülő sávjának szélessége pedig 112 kilométer. A sötét tartomány zömmel megyénk alatt húz majd el, kis részben azonban a Tiszazug területét érinti. Tulajdonképpen ez a napfogyatkozás Új-Skócia partjaitól 300 kilométerre délre, 9.30-kor kezdődik, majd végigvonulva Európa jó néhány országán is, Indiában, a Bengáli-öbölnél ér véget, a helyi napnyugta időszakában. Ezalatt 14 ezer kilométert tesz meg, s a Föld területének mintegy 0,2 százalékát érinti. Amennyiben felhősödés nem zavarja az égi jelenséget, a látványosság zavartalanul megfigyelhető lesz. Ám óva intenek mindenkit, szabad szemmel ne kísérjék végig az egyébként közel két percig tartó napfogyatkozást. A szem ideghártyáján maradandó egészségkárosodást okozhat az erős fény, amely a későbbiekben sem gyógyul. Sőt, a kormozott üveg sem ad biztonságot, hiszen átengedi a káros sugarakat. A legjobb megoldás a speciális, fémgőzölt szűrővel ellátott szemüveg (Napvadász), melyet már több helyen is árusítanak. A teljes napfogyatkozás viszont szabad szemmel is megtekinthető. A hőmérséklet 5-10 fokot csökkenhet, s valószínűleg ' sokaknak pszichikailag is megpróbáltatást jelent majd a totális elsö- tétiilés. Ám, minden bizonnyal a legtöbbünknek fantasztikus élményt nyújt az augusztusi napfogyatkozás. Legközelebb I 2001-ben lesz látható, június 21-én Kö- zép-Afrikában, míg nálunk talán unokáink fogják látni 82 esztendő múlva 2081 szeptember 3-án, a Dél-Dunántúlon. Mészáros Géza Megszelídült „tigriskölykök Azt, hogy ki miért akar mio denképpen pilóta lenni, még maguk a repülőgép-vezetőnek készülő egyetemi hallgatók sem tudják csak úgy egyszerűen megfogalmazni. Aki már kipróbálta a repülést, annak nyomban nyilvánvalóvá válik a válasz — állítják. Ők tízen, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Szolnokon működő repülőtiszti intézetének végzős hallgatói jól Ismerik ezt az érzést: négy éven át küzdöttek azért, hogy a katonai pilótáskodásról dédelgetett álmuk egyszer valóra váljon. Most, hogy a sikeres vizsgarepüléseken is túl vannak, már biztosan nem rajtuk múlik, hogy vágyuk mégsem teljesül. A tíz hallgató közül ugyanis csupán egynek adatott meg, hogy repülőgép-vezetéssel keresse a kenyerét. A helyzet az, hogy Magyar Honvédség jelenlegi koncepciója szerint nincs szükség pilótákra, így a pilótaképzésre sem. A tíz fiú közül négyen elfogadták a részükre felajánlott földi beosztást, ötöt azonban még tisztté sem avatnak — tudtuk meg Doma Sándor alezredestől, a szolnoki 89. Vegyes Szállító Repülőezred „Tigriskölyök” nevet viselő kiképző századának parancsnokától. __ — Én nem maradok - árulta el Juhász Krisztián (képünkön), a végzős hallgatók egyike —, pedig repülőgép-vezető akartam lenni. Az első év végén már felmerült, hogy valószínűleg nem lesz belőlünk pilóta. Végül most áprilisban dőlt el, hogy biztosan nem repülhetünk. A fiúkon még az esetleges protekció sem segíthet. Mint megtudtuk, Illés Krisztán is „földre” került, pedig édesapja is pilóta. Ő azonban elfogadta a felkínált lehetőséget és marad: Pápán kapott beosztást. Arról azonban egyikük sem tett le végleg, hogy egyszer pilóták legyenek. A rendeltetését illetően az országban egyedülálló, meglehetősen nagy repülési tapasztalattal rendelkező tisztekből álló század ötéves fennállása óta egyébként 6900 órát repült, és közel száz hallgató kezdte itt a repülős alapkiképzését. Most, hogy a pilótaképzés szünetel, a „megszelídült” Tigriskölyök század léte is kétségessé válhat. H. Gy. VASÁRNAP REGGEL Azt mondják a diákok... à Bolgovics András Kisújszálláson a Nagykun Szövetkezetben mezőgazdaságigép-szerelő, növénytermesztő gépész. Eredetileg nyolcadik után Szegedre felvételizett művészeti szakközépiskolába, ahol maximális pontot ért el. Igen ám, de sokszoros volt a túljelentkezés, és helyhiány miatt az első fordulóban nem került be. Fellebbezni nem fellebbeztek, így hogy érettségihez és szakmához jusson, Karcagon tanult tovább és végzett a technikumban. Azért ezekből a korai művészeti ambíciókból valami maradhatott vissza, mert először farostlemezekre festett. Nem akármilyen sikerrel, mert kiállítás is volt. Kár, hogy jó szívű lévén a képeit elajándékozta, emléküket csak színes fotók őrzik. Azután rájött, pisztollyal is tud bánni. No, nem hatlövetűvel, először az alvázvédelemben jeleskedett. Legújabban autókra, kerékpárokra, motorok tankjára, vázára fest állatokat, tájakat, megrendelésre bármit. Saját kismotorját havas táj színesíti, az egyik kerékpárvázon halak haladnak a géppel együtt. Legújabban egy húsz-egyné- hány éves Volskwagen elejére a tengerpartot fújta rá festékszóró pisztollyal. Akkora sikerrel, hogy már jelentkeztek nála mások is, akik a járgányuk oldalát, tetejét nem mindennap látott motívumokkal szeretnék érdekesebbé változtatni. D. Sz. M. ... már a vakáció sem olyan, mint régen. Az élménygazdag, gondtalan nyári szünet kevesek kiváltsága. Arra mindenesetre jó, hogy két és fél hónapig nem kell cipelni az iskolatáskát. Mert a táska bizony átkozottul nehéz. Egyre nehezebb. Azt mondják a diákok, a szülőkkel megvetetnek egy sor fölösleges dolgot, amit ők naponta magukkal hordanak, mert ha valami otthon marad, azért bizony büntetés jár. A „Tanárnő kérem, nehéz az iskolatáska...”, vagy „Majd leszakad a hátam...” kezdetű kifogásokkal nem igazán mernek, tudnak élni. Meg a jogaikkal sem. Mit lehet hát tenni? Gyakorlatilag semmit. A pedagógus kiválasztja az általa megfelelőnek ítélt könyveket. Sok tantárgy, sok tankönyv. Nagy üzlet. No persze nem a tanulóknak és nem is a kritikák kereszttüzében álló tankönyvterjesztő tanárnak. A szülő tavasszal kifizeti a csomag árát. A legolcsóbb is sok ezerbe kerül. Szeptember- októberben részletekben megérkeznek a könyvek. Aztán bepakol a gyerek a táskába, és kiderül, hogy nem bírja. Fáj a háta, meggörbül a gerince. A szülő legfeljebb dühönghet, elviheti kocsival az iskolába (már akinek telik erre), és elkísérheti az ortopédiára. És a szülő megfogadhatja, legközelebb nem hagyja annyiban, de mindig vagy túl korán, vagy túl későn szól. A gyerek pedig tovább görnyed, teste-lelke nyo- morodik, már a vakációnak sem tud igazán örülni. Pusztán megkönnyebbül, hogy nem kell két és fél hónapig az iskolatáskát cipelni. Azt mondják a diákok, a két és fél hónap alatt az illetékeseknek talán lehetne gondolkodni ezen, meg a azon is, ha jövőre minden pedagógus 1-2 könyvvel kevesebbet rendelne, köny- nyebb lehetne az iskolatáska. Mert sok tantárgy, sok tankönyv. S ha könnyebb lenne a táska, talán kellemesebb lenne a vakáció is. Mindenkinek... Járvás Zsuzsa mm
