Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-06-20 / 25. szám

Mal Egy ibrányi (Szabolcs-Szatmár- Bereg megye) ácsmesternek kö­szönhetjük (a felújíttató Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületen kívül), hogy meg­újul a Kengyel községhez közeli bagimajori szélmalom. A ma­lom akár működésképessé is tehető, csak némi pénz szűk- í i ségeltetik még hozzá. 1999. június 20. Közeliül Harmadik oldal !-:J Ezt írja a Szülőföldem, Jászkunság című telepü­léstörténeti összeállí­tás: „A Kengyelhez tartozó Bagima- jorban egy 1850 kö­rÜl'--TZi Br épült] népi mű-1 emlék szél­malom van. A] dombon levő, 15) méter magas tégla­épület kúp alakúj zsindellyel fedett te-i tővel, vitorlák nélkül áll. Az 1960-as évek elején még két szélla­pátja megvolt. Berendezése is hiányzik.” Nos, ez utóbbi állítás szerencsére nem teljesen igaz, mert néhány apróbb tartozék endő. A napokban befejezik all méter hosszú széllapátok felszerelését, an)it az ib­rányi Tar Miklós ácsmester irányít. A mun­kálatok Pongrácz Pál tervei alapján folynak. A mester lapunknak elmondta, első szélma­lom-felújításán „esik át”. Még soha nem csi­nált ilyet, és a tapasztalatgyűjtéshez elég volt kétszer felkeresnie a karcagi szélmal­mot, amelynek két vitorlája már hi­ányzik. A mester azt mondja, az ő munkája jobb, tartósabb lesz. A felújításhoz vörösfenyőt és tölgyet használ­tak, az ukrán és szlovák alap­hnK kivételével mindene megvan. Ha egyes bel­ső faszerkezetek felújítására is futná, akkor működhetne is. Addig azonban még hátravan néhány te­anyagra két évet vártak, hisz nem „terem” minden bokorban akkora méretű fa, ami egy ilyen munkához kell. Tóth András Június 13., vasárnap: Kor­mos Mihály és családja ajándékát, egy carrarai már­ványszobrot avattak a jász- alsószentgyörgyi templom­ban. Június 14., hétfő: Szolnok volt a helyszíne a „Keressük 1999 legígéretesebb fiatal vállalkozóját" című pályázat regionális döntőjének. Június 15., kedd: A lengyel parlament képviselőit látták vendégül Szolnokon a megye és a város vezetői, valamint az önkormányzati képviselők. Június 16., szerda: Megalakult a Kunmadaras és Térsége Vállal­kozási Övezet Programtanácsa, mely hat település gazdasági fej­lesztését kívánja összehangolni. • Húsz ország versenyzőinek részvételével szkander-Európa-bajnokság kezdődött a megye- székhelyen. Június 17., csütörtök: Reménytelennek látják a helyzetet, ezért le­álltak a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtéssel az iskola- és óvodabezárások ellen tiltakozó szolnoki szülők. Június 18., péntek: Bűnmegelőzési napot rendeztek Rákóczifalván a rendőrség és a tűzoltóság részvételével. • Az öcsödi futballpá- lyán csaptak össze a Jászság és a Kunság polgármesterei. Június 19., szombat „Kinyitott” a nyár Abádszalókon, ünnepélyes megnyitóval kezdetétvette a nyári programkavalkád. • Jászberény­ben új játszóteret avattak az állatkertben S reánk borul a sötétség Teremtő Isten! szemeimre A vakságot tán csak nem küldöd? Mi lesz belőlem, hogyha többé Nem láthatok lyányt s pipafüstöt! Ezt írá Petőfi Sándor „Szemfájásomról” című %'ersében az 1842. július 8-i napfogyatkozás ürügyén. A fiatal költő épp ez időben diákos- kodott Pápán,sa reggeli órákban,6.54-korér­te el a Kisalföld környékét az akkori „naptíín- te”. Petőfi, barátai tilalma ellenére, virtusból végignézte az elsötétedést, mely — kevesen tudják — komoly sérülést okozott a bal szemé­ben. Hogy miként élte volna meg az öregkort az egyre romló látászavarokkal küszködő nemzeti hős — ki tudja? Mindenesetre bohém- ságára jellemző, hogy fiatalon milyen értéke­ket részesített előnyben a később magaszto­said) eszmékről rigmnsoló Petőfi... Az sem egészen tudvalévő, hogy átlagosan évente egyszer van napfogyatkozás. Csak­hogy többnyire a holdárnyék lakatlan földré­szekre, vagy az óceánokra vetődik ez idő tájt, így ezekről kevesebb szó esik, mint a látvá­nyos, lakott településeken átsuhanó sötétség­ről. Egy adott helyen egyébként . átlagosan 410 évente jele- * nik meg a napfogyatko- ’ Magyarország idén I nyáron az érdeklő- 2 I dés középpontjába —^ I kerül. Augusztus Jt I 11-én a déli órák- I ban — a természe-4H I ti jelenség inegfi I gyelése szempont- I jából a legideáli- I sabb időpontban — í hazánk észak- I nyugati részétől a I délkeleti teriilete- I kig, mintegy nyolc ! perc alatt átvonul az M ••• árnyék. Ennek sebessége 2450 kilométer/óra, a földre vetülő sávjának szélessége pedig 112 kilométer. A sötét tartomány zömmel me­gyénk alatt húz majd el, kis részben azonban a Tiszazug területét érinti. Tulajdonképpen ez a napfogyatkozás Új-Skócia partjaitól 300 kilométerre délre, 9.30-kor kezdődik, majd végigvonulva Európa jó néhány országán is, Indiában, a Bengáli-öbölnél ér véget, a helyi napnyugta időszakában. Ezalatt 14 ezer kilo­métert tesz meg, s a Föld területének mintegy 0,2 százalékát érinti. Amennyiben felhősödés nem zavarja az égi jelenséget, a látványosság zavartalanul megfigyelhető lesz. Ám óva intenek minden­kit, szabad szemmel ne kísérjék végig az egyébként közel két percig tartó napfogyatko­zást. A szem ideghártyáján maradandó egész­ségkárosodást okozhat az erős fény, amely a későbbiekben sem gyógyul. Sőt, a kormozott üveg sem ad biztonságot, hiszen átengedi a káros sugarakat. A legjobb megoldás a speci­ális, fémgőzölt szűrővel ellátott szemüveg (Napvadász), melyet már több helyen is áru­sítanak. A teljes napfogyatkozás viszont sza­bad szemmel is megtekinthető. A hőmérsék­let 5-10 fokot csökkenhet, s valószínűleg ' sokaknak pszichikailag is megpró­báltatást jelent majd a totális elsö- tétiilés. Ám, minden bizonnyal a legtöbbünknek fantaszti­kus élményt nyújt az au­gusztusi napfogyatko­zás. Legközelebb I 2001-ben lesz látha­tó, június 21-én Kö- zép-Afrikában, míg nálunk talán unoká­ink fogják látni 82 esztendő múlva 2081 szeptember 3-án, a Dél-Dunántúlon. Mészáros Géza Megszelídült „tigriskölykök Azt, hogy ki miért akar mio denképpen pilóta lenni, még maguk a repülő­gép-vezetőnek ké­szülő egyetemi hallgatók sem tudják csak úgy egyszerűen megfogalmaz­ni. Aki már ki­próbálta a re­pülést, annak nyomban nyil­vánvalóvá vá­lik a válasz — állítják. Ők tí­zen, a Zrínyi Miklós Nemzet­védelmi Egyetem Szolnokon működő repülőtiszti intézeté­nek végzős hallgatói jól Ismerik ezt az érzést: négy éven át küzdöttek azért, hogy a katonai pilótáskodásról dé­delgetett álmuk egyszer valóra váljon. Most, hogy a sikeres vizsgarepüléseken is túl vannak, már biztosan nem rajtuk múlik, hogy vágyuk mégsem teljesül. A tíz hallgató közül ugyanis csupán egynek adatott meg, hogy repü­lőgép-vezetéssel keresse a kenyerét. A helyzet az, hogy Magyar Honvédség jelenlegi koncep­ciója szerint nincs szükség pilótákra, így a pi­lótaképzésre sem. A tíz fiú közül négyen elfogadták a részükre felajánlott földi beosztást, ötöt azonban még tisztté sem avatnak — tudtuk meg Doma Sándor alezredestől, a szolnoki 89. Ve­gyes Szállító Repülőezred „Tigriskölyök” nevet vise­lő kiképző századának parancsnokától. __ — Én nem mara­dok - árulta el Ju­hász Krisztián (képünkön), a végzős hallgatók egyike —, pedig repülőgép-veze­tő akartam len­ni. Az első év vé­gén már felme­rült, hogy való­színűleg nem lesz belőlünk pilóta. Vé­gül most áprilisban dőlt el, hogy biztosan nem repülhetünk. A fiúkon még az esetle­ges protekció sem segíthet. Mint megtudtuk, Illés Krisztán is „földre” került, pedig édesapja is pilóta. Ő azonban elfogadta a felkínált lehetőséget és marad: Pápán kapott beosztást. Arról azonban egyikük sem tett le végleg, hogy egyszer pilóták legyenek. A rendeltetését illetően az országban egye­dülálló, meglehetősen nagy repülési tapaszta­lattal rendelkező tisztekből álló század ötéves fennállása óta egyébként 6900 órát repült, és közel száz hallgató kezdte itt a repülős alapki­képzését. Most, hogy a pilótaképzés szünetel, a „megszelídült” Tigriskölyök század léte is kétségessé válhat. H. Gy. VASÁRNAP REGGEL Azt mondják a diákok... à Bolgovics András Kisújszálláson a Nagykun Szövetke­zetben mezőgazdaságigép-szerelő, növénytermesztő gépész. Eredetileg nyolcadik után Szegedre felvételi­zett művészeti szakközépiskolába, ahol maximális pontot ért el. Igen ám, de sokszoros volt a túljelentke­zés, és helyhiány miatt az első fordulóban nem került be. Fellebbezni nem fellebbeztek, így hogy érettségi­hez és szakmához jusson, Karcagon tanult tovább és végzett a technikumban. Azért ezekből a korai művé­szeti ambíciókból valami ma­radhatott vissza, mert először farostlemezekre festett. Nem akármilyen sikerrel, mert ki­állítás is volt. Kár, hogy jó szí­vű lévén a képeit elajándékoz­ta, emléküket csak színes fo­tók őrzik. Azután rájött, pisztollyal is tud bánni. No, nem hatlöve­tűvel, először az alvázvéde­lemben jeleskedett. Legújab­ban autókra, kerékpárokra, motorok tankjára, vázára fest állatokat, tájakat, megrende­lésre bármit. Saját kismotor­ját havas táj színesíti, az egyik kerékpárvázon halak haladnak a géppel együtt. Legújabban egy húsz-egyné- hány éves Volskwagen elejére a tengerpartot fújta rá festék­szóró pisztollyal. Akkora si­kerrel, hogy már jelentkeztek nála mások is, akik a járgá­nyuk oldalát, tetejét nem mindennap látott motívu­mokkal szeretnék érdekeseb­bé változtatni. D. Sz. M. ... már a vakáció sem olyan, mint régen. Az él­ménygazdag, gondtalan nyári szünet kevesek kiváltsága. Arra mindenesetre jó, hogy két és fél hónapig nem kell cipelni az iskolatáskát. Mert a táska bizony átkozottul nehéz. Egyre nehe­zebb. Azt mondják a diákok, a szülőkkel megvetet­nek egy sor fölösleges dolgot, amit ők naponta magukkal hordanak, mert ha valami otthon ma­rad, azért bizony büntetés jár. A „Tanárnő ké­rem, nehéz az iskolatáska...”, vagy „Majd lesza­kad a hátam...” kezdetű kifogásokkal nem iga­zán mernek, tudnak élni. Meg a jogaikkal sem. Mit lehet hát tenni? Gyakorlatilag semmit. A pedagógus kiválasztja az általa megfelelőnek ítélt könyveket. Sok tantárgy, sok tankönyv. Nagy üzlet. No persze nem a tanulóknak és nem is a kritikák kereszttüzében álló tankönyv­terjesztő tanárnak. A szülő tavasszal kifizeti a csomag árát. A legolcsóbb is sok ezerbe kerül. Szeptember- ok­tóberben részletekben megérkeznek a köny­vek. Aztán bepakol a gyerek a táskába, és kide­rül, hogy nem bírja. Fáj a háta, meggörbül a gerin­ce. A szülő legfeljebb dü­hönghet, elviheti kocsival az iskolába (már akinek telik erre), és elkísérheti az ortopédiára. És a szülő megfogad­hatja, legközelebb nem hagyja annyiban, de mindig vagy túl korán, vagy túl későn szól. A gyerek pedig tovább görnyed, teste-lelke nyo- morodik, már a vakációnak sem tud igazán örülni. Pusztán megkönnyebbül, hogy nem kell két és fél hónapig az iskolatáskát cipelni. Azt mondják a diákok, a két és fél hónap alatt az illetékeseknek talán lehetne gondolkodni ezen, meg a azon is, ha jövőre minden pedagó­gus 1-2 könyvvel kevesebbet rendelne, köny- nyebb lehetne az iskolatáska. Mert sok tan­tárgy, sok tankönyv. S ha könnyebb lenne a tás­ka, talán kellemesebb lenne a vakáció is. Mindenkinek... Járvás Zsuzsa mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom