Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-06-13 / 24. szám
FOTÓ: JÁRVÁS ÊÊg^k ranyos, a vécé után a falat is tessék megtörölni — hallatszik egy kedves hang a távolból. Mint később kiderül, a főnővéré. A Illa köpenyes takarítónő megértőén bólogat. A kopár folyosót tisztaságlllat lengi be. A Hetényl Géza kórház sürgősségi osztályán Járunk, ahol hót óra után néhány perccel már nyolc beteg ücsörög. Hamarosan bevlharzlk Sebestyén Mihály osztályvezető főorvos, szépen őszült hajkoronával, határtalan derűvel. Kezembe nyomja szobája kulcsát, mert őt már várják. Fél óra múlva köpenyt ránt, s közli, hogy műteni megy. Nagy Sándomé Kati főnő vérre „hagyományoz”, aki azonmód körbevezet az osztályon, és a bejárás után , rezignáltan veszi tudomásul, hogy tegnap még eggyel több csaptele- ™ pük volt. A nappali műszakba 7 óra *' 40-kor hoz az első mentő egy idős nénit, erős hasi görcsökkel. Ekkorra minden széken beteg ül, sor áll a sebészeti, a belgyógyászati kezelő és a ront- , gén előtt, s már rég nem tu- M dóm követni az esemé nyékét. Egy aprócska lány nagyon sír, bekapta a kerékpár a lábát Egy karonülőt kibontva ringat az Iis szülők riada1999. június 13. Közéből Hetedik oldal keznek hozzájuk, az összes beteg több mint fele, így tehát itt mindig történik valami. Bármikor fogadóképesek, és a rászorulókat mindig el tudják látni. Náluk nem érkezési sorrend van, hanem sürgősségi. A főorvos arra a legbüszkébb, hogy 31 év praxisa alatt beteg még soha nem panaszolta be. A kezelőkben nincs ebédszünet. Most következnek a kevésbé súlyos esetek. Egy fiatal- asszony félénken megszólal, nem tud tovább várni, mert a gyerekeit egyedül hagyta. Behívják, bár a szabály szerint hat órán belül kell ellátni a beteget. Idős férfi kiabál: — Ne fogja a kezemet, nem szeretem. Kati főnővér segíteni V akar, s majdnem meg- ™ ütik érte. De egy perc múlva — ebéd helyett — vadul alkudozik a telefonban egy műszer javításáért. Azt mondják a többiek, mindig min- ß dent megszerez. anyja. A szemében lom. Fél kilenckor mellkasi fájásos fiatalemberrel érkezik a mentő. Ugyanakkor kéztöréssel jön egy fiú, pár perc múlva pedig egy lány is. Többen várnak gipszcserére. Kilenc óra húszkor ötven körüli, infarktusgyanús férfival száguld a mentő, majd húsz perc eltéréssel két tüdőgyulladásgyanús idős nénivel kanyarodnak. Fél tizenegykor elszabadul a pokol, hat mentő fut be. Fehér köpenyes nyüzsgés kezdődik. Törékeny nőt megbilincselve kísér egy férfi és egy női fegyőr. Rohama van, mindenki őt bámulja. Injekciókat kap, ágyba bújtatják. Ajtajától nem mozdul a két szürke ruhás. Déltájt előkerül Sebestyén főorvos. Ekkorra végez a három műtétjével. Fáradt, de azért szívesen elmondja, hogy 1976. június 1-jén nevezték ki a sürgősségi osztály élére. Évente 20-21 ezren érTizenkettő harminckor a rabnő átöltözik. Lila miniben, fehér szandálban és zavarban távozik. Eddig tartott a kinti lét. A rabszállító autót kicsit kiszellőztetik, mielőtt beülnek. Messziről figyelem. Mellettem egy nővér és egy fiatal mentős beszélget. — Azt hiszem, lecsúszott a cipzáram, megnézné - kérem a nőt. A cipzár rendben van, de a fiú felajánlja: szívesen lehúzná. Mondom, majd írok a mentősökről is. Nem jön zavarba. Tizenhárom óra tíz perckor fej sérült férfit hoznak. Negyedóra múlva síró nőt. Valahol összeesett. Öt perc múlva kísérője már trágárul üvölt, mert még nem látták el az asszonyt. A betegek arrébb húzódnak, egy gipszelt kezű kisfiú sírni kezd félelmében. A férfi még jobban kiabál. Valaki riasztja a biztonsági őrt. A síró nő és a kiabáló férfi alkoholszaga betölti a folyosót... Tizenhárom óra harmincnégykor ne- gyedjére jár körbe kis kocsijával a takarítónő. — Már megint? — kérdem. — Itt mindig kell — válaszolja, s eltűnik egy fehér függöny mögött. Két órakor magas vérnyomással érkezik egy férfi. Négykor ismét öt mentő torlódik. A kivérzett beteg, a trombó- zisos és a fulladásos rohammal küszködő a kórházban marad, a másik kettőt hazaengedik. Az esti váltásig több mentő már nem jön, de x a kezelők előtt még sokan várnak. Egy kis statisztika: 12 óra alatt a belgyógyászati kezelőkbe 20 mentő érkezik, a baleseti kezelőben 27 főt látnak el, a röntgenen 40-ről készítenek felvételt. Gipsz csak tíz keményedik, de 24 óra alatt 20-25 szokott, bár 40-re is volt már példa. A nyolc laboros - akik a sürgősségi osztály mellett az egész kórház vérvételét ellátja — háromszáz fölött szúr, ezernél több üvegcsében sorakozik a vér. A nappalos nővérek az osztályon takarítanak, fertőtlenítenek, aztán a betegeket név szerint átadják. Innentől az éjszakásaké a felelősség. Több mázsa adminisztráció, kódok, X- ek. Szerencsére ők értik. Este hatkor és is elköszönök. A folyosón még szép számmal várakoznak a betegek. Szerencsére sürgős eset nincs köztük. Azt mondják a nővérek, ez egy gyenge közepes nap volt. De egy perc múlva bármi történhet... Járvás Zsuzsa Az első húsz dal Különös stílus az övék. Valami megfoghatatlan, költészet előtti állapotot tükröző. Egyszerű, mégis sokatmondó. Visszafogott és félelmetesen kitárulkozó is egyben. Mással összetéveszthetetlen ujjlenyomat, melyeket a Cseh Tamás—Beremé- nyi Géza szerzőpáros hagyott a magyar zenei élet ablaküvegén. A Szolnoki Mű vésztelep Paál István Stúdiószínházának derengő szürkeségét egyetlen lámpa fénye töri át. Egy emberre vetül a fény, de ő talán észre sem veszi. Csak gitárjának hangjára, dalainak súlyára figyel és nem is énekli, inkább megEgy magyar segélyszállítmány közvetlen közelében robbant fel egy NATO-bom- ba a minap. Honfitársaink még ma is remegő hanggal mesélnek arról, mi is történt velük. Kozenkay Jenő, az Eurocaritas Kht. vezetője szerint már a határon lehetett sejteni, igen veszélyes időszakban fognak autózni.- Újvidékre vittünk fecskendőket. Úgy kezdődött, hogy a határátkelőnél nem volt áram, s nem tudták " a szállítóleveleinket a jugoszláv határőrök lemásolni - mesélte Kozenkay. - Addig húz- ták-halasztották a beléptetésünket, mire délutánba fordult az idő. Mondtam is a többieknek, ha így folytatjuk, a kora esti bombázás kellős közepébe csöppenünk. így is lett, a vöröskereszt újvidéki bázisa, ahová tartottak a magyarok, egy olajfinomító közelében van. Éppen rakodták ki a több tízezer fecskendőt, amikor egy óriási, fülsiketítő robbanás hallatszott, elsötétült minden, aztán percekig levegőt sem kaptak az iszonyatos porban. — Bevallom, azt hittük, itt a vég. Odébbtaszított a légnyomás, remegtek és betörtek a környékbeli házak ablakai, az üvegcserepek repkedtek a levegőben. Isteni csoda, hogy megúsztuk karcolás nélkül, hiszen alig száz méternyire voltunk légvonalban a finomítótól. Érdekes, hogyan viszonyulnak az újvidékiek a háborúhoz. — Megdöbbentő a nyugalmuk, ugyanakkor ijesztő a fásultságuk. Az emberek komppal közlekednek a Dunán, még amikor a repülők jöttek, akkor is. A legmeglepőbb közönyt mégis akkor tapasztaltuk, amikor felrobbant az a bomba mellettünk. Az emberek csupán annyit tettek, hogy megfogták a sörüket, nehogy leessen az asztalról. Aztán mintha mi sem történt volna, folytatták a csevegést és a pakolást, hiszen csak egy bomba robbant... Pókász nyes otthonától, kertjétől, kedves virágaitól, és beköltözött a tízemeletes panelház sötét kis lakásába. Ódon bútorai között magányosan, elárvultán ténfergett. S persze fülelt, mikor csapódik az ajtó, mikor érkezik hozzá látogatóba unokája, akinek ablakára rálátott saját lakásából. De az ajtó egyre ritkábban nyílt; az unokának is akadt baja éppen elég, saját családja mellett nehezen szakított időt még a nagymamára is. A néni pedig napról napra kevésbé figyelte az ajtó csapódását. Lassan már azzal sem törődött, vajon keddet vagy szerdát mutat a naptár, ha pedig apró-cseprő bajaiban segítségre volt szüksége, a szomszédokhoz kopogtatott be. Nekik mutatta meg a féltve őrzött, elsárgult fényképeket is, melyeken férje, gyerekei mellett kisunokája is ott állt rémülten, tágra nyitott szemmel. Aztán esténként, amikor már mindenki bezárkózott saját lakásába, a néni ismét elővette a fényképeket. Nézte a kedves arcokat, orrában újra érezte a virágai illatát és már nem is volt egyedül... szilvási A néni kertben élte le az életét. A ház körüli munka, a családdal való törődés kitöltötte napjait. Korábban még fürgén, frissen járt-kelt, sosem volt — nem lehetett — fáradt, a gyerekeknek, férjének szentelte magát. Aztán a csemeték kirepültek, saját életüket élték, ő pedig „urával” együtt szép lassan megöregedett. Már csak komótosan, apránként végezte a napi teendőket, megfőzte kettejük ebédjét, elszöszmötölt a virágok között. Egy reggel pedig hiába költögette élete párját, az már az égiekből figyelte óvó szemekkel asszonyát. A néni egyedül maradt a nagy házban. Ráncos arcán még mélyebb barázdákat vájt a bánat, miután gyermekei is hamarosan követték édesapjukat. Egyetlen támasza időközben felcseperedett unokája maradt, aki rábeszélte, költözzön a közelébe, mindannyiuknak kényelmesebb lesz úgy. A néni engedelmesen elbúcsúzott tágas, napfééli, amit előad. A szerzőtárs a közönség közt, a félhomályban iil. Az előadó minden rezdülését követve hallgatja közös munkájuk kezdeteinek eredményét: az első húsz dalt... Aztán rövid időre megszakad a varázs, hogy folytatódhasson az est vendégeivel kialakuló közös beszélgetések során. Először Cseh Tamással ülünk le egy csendes sarokba, hogy a fellépés előzményeiről, jövőbeni terveiről és hétköznapjairól kérdezzük. — Egy éve letettem a gitárt, és nem gondoltam, hogy jön még ilyen pillanat az életemben — mondja. — A zenélést megelőzően festettem, és úgy tűnt, visszatérek e foglalatossághoz, ám a sors közbeszólt. A budapesti Bárka Színház tagjaként lehetőségem nyílt átgondolni eddigi életművemet. Újra elővettünk hát minden dalt, amelyekből összeállt egy közel kétéves előadás-sorozat anyaga: hét-nyolcszáz szám. Ennek főpróbáját tartottuk Szolnokon. Hogy miért pont ebben a városban? Szeretem ezt a helyet és az embereket. Barátaim, ismerőseim vannak itt, és tudom: ezen a formálódó koncerten tévedhettem volna bármilyen nagyot, ők megbocsátják ... Bereményi Géza író, rendező, szövegíró. A szerzőtárs. Miután leül mellénk, szinte folytatja az előadó gondolatmenetét, amikor a dalszövegek születéséről, zenéjük \ hajdani fogadtatásáL ' ról kérWL * \ dezzük. * V — Mi valahogy mindent „fordítva”, más * \ oldalról közelítettünk meg. A * dalainknál is a zene született '-j, előbb, azután a szöveg. Nekem TaI í£, más gitárjátéka adta az ihletet. Tari^. Ián keményen hangzik, de azt hi- szem, bennünket úgy istenigazából a dalok tartanak össze. Sokat gondolkodtam már ezen, de megfejthetetlen ... Mint ahogy az is, hogyan készíthettünk 20-30 évvel ezelőtt ilyen merész hangvételű dalokat. Mai fejjel végiggondolva elképesztő, hogy baj nélkül meg- úsztuk. Azt hiszem, akik árthattak volna, egyszerűen nem vették komolyan. Nem értették, nem is figyeltek ránk. Akik kerestek, azok viszont megtaláltak bennünket. Talán az egész csak ennyiről szól... Bugány János Egyedül
