Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-06-13 / 24. szám
Enni vagy nem — Vigyázz, ne egyél földiepret és nagylevelű zöldféléket, mint például a saláta, mert fertőzöttek! — kaptam a minap a figyelmeztetést ismerősömtől. Szerinte ugyanis a jugoszláv háborúban lebombázott kőolaj-finomítókból, üzemanyagraktárakból és vegyi üzemekből a levegőbe került szennyező anyagok egy része nálunk „csapódott le” és került a növényekbe. Sőt azt is kihangsúlyozta, hogy mindezt nem a kisujjából szopta, mivel illetékes helyen látta is a károsanyag-kimu- tatásokat. Többségünk ilyenkor csak legyint. Nem mintha nem bujkálna bennünk a kisördög, hogy valami csak van a levegőben, de hivatalos helyről ezt senki sem erősítette meg eddig, sőt, éppen hogy megnyugtattak minket: semmi vész. Hogy aztán „jugoszláv hatás” nélkül is a táplálékunkkal mennyi fajta káros anyagot veszünk magunkhoz, arról talán fogalmunk sincs. Nem véletlenül kering közkézen egy olyan lista, amely az egészségre veszélyes — hogy ne mondjam: rákkeltő — VASÁRNAP REGGEL enni? 1/ élelmiszer-színező anyagokat, adalékokat sorolja fel. Vagy elég csak emlékeztetni az utóbbi napok csirkebotrányára: a dioxinos táp keltette, egyáltalán nem alaptalan félelmek miatt igencsak megcsappant a vásárlók érdeklődése a baromfi iránt. Az emberek többsége persze nem olvasgatja, miből is készültek azok az ételek-ita- lok, amelyeket leemel a boltok polcairól. Ő a saját ízlése szerint választ magának. Hogy aztán azzal „mérgezi-e” magát vagy sem, ki tudja. Van, aki azt mondja, nem lehet állandó rettegésben élni, mások szerint jobb tudni, mit küldünk le a torkunkon. Az igazság persze, mint mindig, valahol félúton van. Ismerősöm egyébként — aki az elején még keményen védte álláspontját — két nap múlva már úgy jött vissza: — Nem bírtam ki, csak ettem epret. Hiszen olyan finom ... Baranyi György és a szolnoki Magna Zoltán természetgyógyász kezeléseit követően egyre jobban „működik” a karja. „Úgy tűnik, két év múlva kéz lesz belőle” — mutatott roncsolódott bal kezére az asszony. Korábban fia vállalkozásában segített, piacokra járt, ruhaneműt árult. Most özvegyi és rokkantnyugdíjából él, havonta harmincezer forintot kap. Nem zárult még le a biztosítás megítélése sem. Orvosszakértői véleményeket, papírokat kell beszerezni. Hogy mennyit ítélnek meg neki, azt nem lehet még tudni, mindenesetre nem nagyon biztatták. Az emberek közé nemigen szeret járni, akkor mindig újra és újra el kell mesélni történetét. Az ismerősök, barátok — egy-két kivétellel — lassan elmaradtak mellőle. Mindenkinek megvan a maga baja, nem nagyon akarják a másét is a nyakukba venni. — Tudja, nem jó magyarázkodni. Nem nagyon lehet elmondani azt, ami lejátszódik, lejátszódott bennem. Bárki kipróbálhatja, hogy fogalma legyen arról, mit érzek. Elég, ha leköti az egyik kezét fél órára', és nekiáll krumplit pucolni... Mindennapjaimat kitölti, hogy tornáztatom a kezem, kezelésre járok. Nem szabad, hogy tovább sorvadjanak az amúgy is roncsolódott izmaim. Egyszer talán használni is tudom majd... banka nű, hogy soha nem is tesznek —, leginkább az érdekli, milyen érzés lehet kiug- I rani közel egy kilométeres magasságból, van-e félelem az ejtőernyősben, kiváltmegelőző felkészítés, és persze a tapasztalt társak — időnként a várható veszélyek szempontjából eltúlzott — élménybeszámolói is adnak némi támpontot a dologról. IR9MÍMI* Iliül W8MÊ8ÊÊSM g M £8 I 1! A napfényes Itáliába indult nővérével és keresztlányával I Forintos Béláné egy társas körutazásra tavaly júliusban. A jászjákóhalmi asszony nem szeretett volna mást, csak kiszakadni egy kicsit a mindennapok lesújtó valóságából: férje nem sokkal azelőtt, hosszú betegség után halt |( meg. Felejteni, kikapcsolódni akart, de rémálom lett az I utazásból... Közel egy éve történt a tragédia, és a sajtó vezető helyen foglalkozott akkor az olaszor- ! szági buszbalesettel. A Ró- ! mából Nápolyba vezető autópályán a buszsofőr hibájából — melyet azóta elismert a vezető - felborult a nyílt pályán haladó jármű. Egy pillanat alatt megváltozott Forintos Béláné élete. A legsúlyosabb sérültek között volt. Roncsolódott a bal karja, lényegében kiszakadt belőle a mozgatóizmok jő része, a könyökcsontja gyakorlatilag eltűnt, arcán is súlyosan megsérült. Mostanra át kellett szerveznie egész életét. A kezét még mindig nem tudja használni, de óriási eredmény, hogy a karját fel tudja emelni. Már négy műtéten esett át, de operációk sora következik még karján és arcán egyaránt. Első orvosáról nem sok jót tud mondani a jákóhalmi asz- szony: — Az utazási iroda teljes egészében visszafizette a körút korábban befizetett költségeit. Ezt a százezer forintot egy az egyben odaadtam az orvosnak, mégsem foglalkozott velem. Mielőtt megműtött, csak a hüvelykujjam mozgott a bal kezemen, a műtét után az sem... Forintosné ezért otthagyta a budapesti kórházat, és Miskolcon találta meg a neki megfelelő sebészt. A dr. Szabó Zsolt által elvégzett érnyeles bőrátülValljuk be, Mongóliáról még ma is igen keveset tudunk. Jórészt csak a Góbi-sivatag, a jurták meg a kumisz jutnak közhelyesen eszünkbe. No meg Batu kán és a tatárjárás. Arról pedig, hogy ott modern rockzenei élet is lenne, végképp nincs információnk. Éppen ezért számít igazi különlegességnek az a mongol rockegyüttes, amely hamarosan a Tisza-tó partjára érkezik. A tiszafüredi Papp Gábornak, az első Országos Omegabarát levelezőklub megalapítójának köszönhető ez a kuriózum. Legutóbbi mongóliai útján ugyanis markánsan európai, de mongol szövegű és dallamvilágú zenét hallott egy ulánbátori diszkóban. A minőség felkeltette az érdeklődését, és azonnal megismerkedett a hard rockot szolgáltató Hurd (ez mongolul sebességet jelent) együttes tagjaival, akikkel barátságot is kötött. Olyannyira őszintét, hogy egy fergeteges sikerű unplugged koncert (azaz erősítés nélküli játék) után meg is egyeztek: ezt az élményt meg kell hogy ismerjék Magyarországon is! Batu kán hódító katonái után így egy jóval békésebb csapat kívánja meghódítani júliusban hazánkat. Nem nyilakkal, hanem a mongol népzene rockosí- tott változatával, ami bizonyosan a tiszafüredi Európa-napok egyik kuriózuma lesz.-perczeA fiatal hallgatók életük második ugrásához mindenesetre nagy elszántsággal készülődtek... Horváth Győző Közéből Harmadik oldal 1999. június 13. Június 6., vasárnap: Fontos mérkőzést játszottak az NB III. Mátra-csoportjában: az Újszász ellen nyert a Jászberényi SE-Vasas, így a következő fordulóban már a bajnoki címért mérkőzik. Június 7., hétfő: Jászapátin századik születésnapja alkalmából köszöntötték Nagy Jánosnét. • Lőrinc L. László, a híres keletkutató volta szolnoki Hild ViktorVárosi Könyvtárvendége. Június8., kedd: Ünnepélyes állománygyűlésen nevezték ki a Kunszentmártoni Rendőrkapitányságvezetőjévé Lévai Istvánt • Szolnokon a városháza dísztermében a tiszai árhullám megfékezésében résztvevőket köszöntötték. Június 9., szerda: A megyei bíróságról megszökött egy letartóztatott vádlott. • SzimpóziumottartottakSzolnokonakőolaj-ésföldgázkútki- törések, -tüzek elfojtásáról. Június 10., csütörtök: Karcagon az önkormányzat és a finn Nokia cég rendezett konferenciát az ipari együttműködés lehetőségeiről. • Tanévzáró ünnepséget tartottak a megyeszékhelyen. Június 11., péntek: A megyei polgármesterek klubja Jászalsószentgyör- gyön ülésezett. • Tiszafüreden rendőrnapot tartottak. Június 12., szombat A nagykörűi cseresznyefesztivál cseresznyefelvonulással kezdődött. • Teleház-futást rendeztek JászfeIsőszentgyör- gyön, melyen részt vett Kovács István hosszútávfutó is. A szokásos, kéthetes, Magyar Hon* védség-szintű ejtőernyőstábor tagjai népesítik be a napokban Szolnokon a szandai repteret. Sokan már vtsz- szatérő „vendégeknek” számítanak ezen a helyen, ám mindig akadnak, akik először lépnek erre az ejtőernyősberkekben igen jól ismert gyepes területre. A szolnoki Török Péter és a Nyíracsádről érkezett szakasztársa, Tréfán László, a szentendrei tiszthelyettesképző iskola hallgatói, ez utóbbiak közé tartoznak: a mostani táborban hajtották végre első ejtőernyős ugrásukat.- Aki felderítőnek megy, annak ezt is kell csinálni, sőt, sokan éppen emiatt j választják ezt a munkát • vélekedik Péter, aki csak- : úgy, mint társa, beszélge-1_ tésünk időpontjában már ' túl volt élete első ugrásán. Azokat, akik még soha, nem tettek ilyet - és valószíTörök Péter (balról) és Tréfán László összpontosítása már a második ugrásuknak szól FOTÓ: MÉSZÁROS képp az első alkalommal. László szerint nem félelem, hanem sokkal inkább feszültség az, ami az első ugrás alkalmával a hatalmába kerítette őt. Sokat számít ugrást az 1TT: — Hatalmas élmény kiugrania semmibe - összegez Péter. - Amikor elhagyjuk a gépet, nincs más körülöttünk, csak a nagy csend és a szürkeség, majd egyszer csak „beránt” az ernyő, és szinte megállunk a levegőben. Innentől kezdve már megnyugszik az ember, lehet szemlélni az alattunk elterülő várost, sőt még beszélgethetünk is egymással. : Azt szintén hallomás- ból tudják, hogy csak a negvedik. ötödik ugrás környékén, akkor, amikor már valamelyest oldódik az ugrásokat övező feszültség, döbben- nok rá valójában mit is inálnak, milyen ve- .zélyeknek teszik ki agukat. Kell ez nekem, \nem túl nagy őrültség ez? - vetődhet fel a sorsdöntő kérdés Péterben és Lászlóban is.
