Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-06-13 / 24. szám

Enni vagy nem — Vigyázz, ne egyél földiepret és nagylevelű zöldféléket, mint például a saláta, mert fertő­zöttek! — kaptam a minap a figyelmeztetést ismerősömtől. Szerinte ugyanis a jugoszláv háborúban lebombázott kőolaj-finomítók­ból, üzemanyagraktárakból és vegyi üze­mekből a levegőbe került szennyező anya­gok egy része nálunk „csapódott le” és került a növényekbe. Sőt azt is kihangsúlyozta, hogy mindezt nem a kisujjából szopta, mivel illetékes helyen látta is a károsanyag-kimu- tatásokat. Többségünk ilyenkor csak legyint. Nem mintha nem bujkálna bennünk a kisördög, hogy valami csak van a levegőben, de hiva­talos helyről ezt senki sem erősítette meg ed­dig, sőt, éppen hogy megnyugtattak minket: semmi vész. Hogy aztán „jugoszláv hatás” nélkül is a táplálékunkkal mennyi fajta káros anyagot veszünk magunkhoz, arról talán fo­galmunk sincs. Nem véletlenül kering köz­kézen egy olyan lista, amely az egészségre veszélyes — hogy ne mondjam: rákkeltő — VASÁRNAP REGGEL enni? 1/ élelmiszer-színező anyagokat, adalékokat sorolja fel. Vagy elég csak emlékeztetni az utóbbi napok csirkebot­rányára: a dioxinos táp keltette, egyáltalán nem alaptalan félelmek miatt igencsak megcsap­pant a vásárlók érdeklődése a baromfi iránt. Az emberek többsége persze nem olvas­gatja, miből is készültek azok az ételek-ita- lok, amelyeket leemel a boltok polcairól. Ő a saját ízlése szerint választ magának. Hogy aztán azzal „mérgezi-e” magát vagy sem, ki tudja. Van, aki azt mondja, nem lehet állandó rettegésben élni, mások szerint jobb tudni, mit küldünk le a torkunkon. Az igaz­ság persze, mint mindig, valahol félúton van. Ismerősöm egyébként — aki az elején még keményen védte álláspontját — két nap múl­va már úgy jött vissza: — Nem bírtam ki, csak ettem epret. Hiszen olyan finom ... Baranyi György és a szolnoki Magna Zoltán természetgyógyász kezelése­it követően egyre jobban „működik” a karja. „Úgy tű­nik, két év múlva kéz lesz be­lőle” — mutatott roncsolódott bal kezére az asszony. Korábban fia vállalkozásá­ban segített, piacokra járt, ru­haneműt árult. Most özvegyi és rokkantnyugdíjából él, ha­vonta harmincezer forintot kap. Nem zárult még le a biz­tosítás megítélése sem. Or­vosszakértői véleményeket, papírokat kell beszerezni. Hogy mennyit ítélnek meg neki, azt nem lehet még tud­ni, mindenesetre nem na­gyon biztatták. Az emberek közé nemigen szeret járni, akkor mindig új­ra és újra el kell mesélni tör­ténetét. Az ismerősök, bará­tok — egy-két kivétellel — las­san elmaradtak mellőle. Min­denkinek megvan a maga ba­ja, nem nagyon akarják a má­sét is a nyakukba venni. — Tudja, nem jó magyaráz­kodni. Nem nagyon lehet el­mondani azt, ami lejátszódik, lejátszódott bennem. Bárki kipróbálhatja, hogy fogalma legyen arról, mit érzek. Elég, ha leköti az egyik kezét fél órára', és nekiáll krumplit pu­colni... Mindennapjaimat ki­tölti, hogy tornáztatom a ke­zem, kezelésre járok. Nem szabad, hogy tovább sorvad­janak az amúgy is roncsoló­dott izmaim. Egyszer talán használni is tudom majd... banka nű, hogy soha nem is tesznek —, legin­kább az érdekli, milyen érzés lehet kiug- I rani közel egy kilométeres magasságból, van-e félelem az ejtőernyősben, kivált­megelőző felkészítés, és persze a tapasz­talt társak — időnként a várható veszélyek szempontjából eltúlzott — élménybeszá­molói is adnak némi támpontot a dologról. IR9MÍMI* Iliül W8MÊ8ÊÊSM g M £8 I 1! A napfényes Itáliába indult nővérével és keresztlányával I Forintos Béláné egy társas körutazásra tavaly júliusban. A jászjákóhalmi asszony nem szeretett volna mást, csak kiszakadni egy kicsit a mindennapok lesújtó valóságá­ból: férje nem sokkal azelőtt, hosszú betegség után halt |( meg. Felejteni, kikapcsolódni akart, de rémálom lett az I utazásból... Közel egy éve történt a tragé­dia, és a sajtó vezető helyen foglalkozott akkor az olaszor- ! szági buszbalesettel. A Ró- ! mából Nápolyba vezető autó­pályán a buszsofőr hibájából — melyet azóta elismert a ve­zető - felborult a nyílt pályán haladó jármű. Egy pillanat alatt megváltozott Forintos Béláné élete. A legsúlyosabb sérültek között volt. Roncso­lódott a bal karja, lényegében kiszakadt belőle a mozgató­izmok jő része, a könyök­csontja gyakorlatilag eltűnt, arcán is súlyosan megsérült. Mostanra át kel­lett szervez­nie egész életét. A kezét még mindig nem tudja használni, de óriási eredmény, hogy a karját fel tudja emelni. Már négy műtéten esett át, de operációk sora következik még karján és arcán egy­aránt. Első orvosáról nem sok jót tud mondani a jákóhalmi asz- szony: — Az utazási iroda tel­jes egészében visszafizette a körút korábban befizetett költségeit. Ezt a százezer fo­rintot egy az egyben odaad­tam az orvosnak, mégsem foglalkozott velem. Mielőtt megműtött, csak a hüvelyk­ujjam mozgott a bal keze­men, a műtét után az sem... Forintosné ezért otthagyta a budapesti kórházat, és Miskolcon találta meg a ne­ki megfelelő sebészt. A dr. Szabó Zsolt által elvégzett érnyeles bőrátül­Valljuk be, Mongóliáról még ma is igen keveset tudunk. Jórészt csak a Góbi-sivatag, a jurták meg a kumisz jutnak közhelye­sen eszünkbe. No meg Batu kán és a tatárjárás. Arról pedig, hogy ott modern rockzenei élet is len­ne, végképp nincs informáci­ónk. Éppen ezért számít igazi különlegességnek az a mongol rockegyüttes, amely hamarosan a Tisza-tó partjára érkezik. A tiszafüredi Papp Gábornak, az első Országos Omegabarát levelezőklub megalapítójának köszönhető ez a kuriózum. Leg­utóbbi mongóliai útján ugyanis markánsan európai, de mongol szövegű és dallamvilágú zenét hallott egy ulánbátori diszkó­ban. A minőség felkeltette az ér­deklődését, és azonnal megis­merkedett a hard rockot szolgál­tató Hurd (ez mongolul sebes­séget jelent) együttes tagjaival, akikkel barátságot is kötött. Olyannyira őszintét, hogy egy fergeteges sikerű unplugged koncert (azaz erősítés nélküli játék) után meg is egyeztek: ezt az élményt meg kell hogy is­merjék Magyarországon is! Ba­tu kán hódító katonái után így egy jóval békésebb csapat kí­vánja meghódítani júliusban hazánkat. Nem nyilakkal, ha­nem a mongol népzene rockosí- tott változatával, ami bizonyo­san a tiszafüredi Európa-napok egyik kuriózuma lesz.-percze­A fiatal hallgatók életük második ugrásá­hoz mindenesetre nagy elszántsággal ké­szülődtek... Horváth Győző Közéből Harmadik oldal 1999. június 13. Június 6., vasárnap: Fontos mérkőzést játszottak az NB III. Mátra-csoportjában: az Új­szász ellen nyert a Jászberényi SE-Vasas, így a következő for­dulóban már a bajnoki címért mérkőzik. Június 7., hétfő: Jászapátin századik születésnapja alkalmából köszöntötték Nagy Jánosnét. • Lő­rinc L. László, a híres keletkutató volta szolnoki Hild ViktorVárosi Könyv­tárvendége. Június8., kedd: Ünnepélyes állománygyűlésen nevezték ki a Kunszent­mártoni Rendőrkapitányságvezetőjévé Lévai Istvánt • Szolnokon a vá­rosháza dísztermében a tiszai árhullám megfékezésében résztvevőket köszöntötték. Június 9., szerda: A megyei bíróságról megszökött egy letartóztatott vádlott. • SzimpóziumottartottakSzolnokonakőolaj-ésföldgázkútki- törések, -tüzek elfojtásáról. Június 10., csütörtök: Karcagon az önkormányzat és a finn Nokia cég rendezett konferenciát az ipari együttműködés lehetőségeiről. • Tan­évzáró ünnepséget tartottak a megyeszékhelyen. Június 11., péntek: A megyei polgármesterek klubja Jászalsószentgyör- gyön ülésezett. • Tiszafüreden rendőrnapot tartottak. Június 12., szombat A nagykörűi cseresznyefesztivál cseresznyefelvo­nulással kezdődött. • Teleház-futást rendeztek JászfeIsőszentgyör- gyön, melyen részt vett Kovács István hosszútávfutó is. A szokásos, kéthetes, Magyar Hon* védség-szintű ejtőernyőstábor tagjai népesítik be a napokban Szolnokon a szandai repteret. Sokan már vtsz- szatérő „vendégeknek” számítanak ezen a helyen, ám mindig akadnak, akik először lépnek erre az ejtőer­nyősberkekben igen jól ismert gye­pes területre. A szolnoki Török Péter és a Nyíracsádről érkezett szakasztársa, Tréfán László, a szentendrei tiszthelyettesképző iskola hallgatói, ez utóbbiak közé tartoznak: a mostani táborban hajtották végre első ejtőernyős ugrásukat.- Aki felderítőnek megy, annak ezt is kell csinálni, sőt, sokan éppen emiatt j választják ezt a munkát • vélekedik Péter, aki csak- : úgy, mint társa, beszélge-1_ tésünk időpontjában már ' túl volt élete első ugrásán. Azokat, akik még soha, nem tettek ilyet - és valószí­Török Péter (balról) és Tréfán László összpontosítása már a második ugrásuknak szól FOTÓ: MÉSZÁROS képp az első alkalommal. László szerint nem félelem, hanem sokkal inkább fe­szültség az, ami az első ugrás al­kalmával a hatalmába kerítette őt. So­kat számít ugrást az 1TT: — Hatalmas élmény kiugrania semmibe - összegez Péter. - Amikor elhagyjuk a gé­pet, nincs más körülöttünk, csak a nagy csend és a szürkeség, majd egyszer csak „beránt” az ernyő, és szinte megállunk a levegőben. Innentől kezdve már meg­nyugszik az ember, lehet szemlélni az alattunk elterülő várost, sőt még beszélgethetünk is egy­mással. : Azt szintén hallomás- ból tudják, hogy csak a negvedik. ötödik ugrás környékén, akkor, ami­kor már valamelyest ol­dódik az ugrásokat öve­ző feszültség, döbben- nok rá valójában mit is inálnak, milyen ve- .zélyeknek teszik ki agukat. Kell ez ne­kem, \nem túl nagy őrültség ez? - vetőd­het fel a sorsdöntő kérdés Péterben és Lászlóban is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom