Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-06-06 / 23. szám

A legelső fogásokat a bátyjától leste el, aki sajnos fia- á talon m 1999. június 6. Közelről Harmadik oldal Május 30. vasárnap: Színes rendezvényekkel kedveskedtek a legkisebbeknek a gyermek­nap alkalmából megyeszerte. • Országos első helyezett lett a kisújszállási Kossuth Lajos Ál­talános Iskola Szíriusz csapata a csillagászati diákversenyen. Május31. hétfő: A szolnoki köz­gyűlés megszavazta az intézmények átszervezéséről, iskolák, óvodák be­zárásáról, összevonásáról szóló előterjesztést. • Katona Kálmán közleke­dési, hírközlési és vízügyi miniszter jelenlétében ünnepélyesen átadták a szolnoki Víz- és Csatornaművek Rt.-nél megvalósult új víztisztítási techno­lógiát. • Kirabolták és bántalmazták a jászjákóhalmi plébánost. Június 1. kedd: Közművelődési szakemberek kétnapos konferenciája kez- dődöttSzolnokon. * A kerékpárosifjúsági kupa éssegéd-motor-kerékpá- ros verseny országos döntőjét rendezték meg a megyeszékhelyen. • Har­minckéttagú kábítószer-terjesztő hálózat büntetőperét kezdte mega me­gyei bíróság. Június 2. szerda: Az Országgyűlés jóváhagyta Tiszaugcsatlakozását Bács- Kiskun megyéhez. Június 3. csütörtök: A szolnoki sportrepülőtéren megnyílt a Farmshow, a hagyományos mezőgazdaságigép-kiállítás és-vásár. • Jászberényben a Déryné Művelődési Központ Ifjúsági Házában tartották az ünnepi könyv­hét megyei megnyitóját. • Évadzáró testületi ülés tartottak a Szigligeti Színházban. Június 4. péntek: A megyei közgyűlés döntött a Hajdú és Szabolcs megyével közös területfejlesztésirégió létrehozásáról • Országos minősí­tő hangversenyt rendeztek Martfűn, melyre a megye egész területéről ér­keztek szólisták, népdalkörök és együttesek. Június 5. szombat Koncz Zsuzsa nagy sikerű koncerten szórakoztatta Szolnokon a nagyérdeműt. • Szolnoki nyár ‘99-Vastaps címmel programsorozat kezdődött a megyeszékhelyen. Ji -Ær:/ meg- halt. Ekkor tudatosult : MlF benne: ezt a ZJ' -.'J: 'ÿB leluv. apróié ®jr kos, de csoda- szép szakmát, a hangszerkészítést neki kell tovább vinni. A jó fa vége nem reped, de nem is lágy. Ebbe a kategóriába tartozik a ___ m ...O­"' oklevél bizonyítja, hogy az egyre magasabb homlokú mester otthonosan mozog ebben a szakmában. Legújabb és legnagyobb elisme­rése az az Életfa-díj, amelyet a Néprajzi Mú­zeumban nyújtottak át neki, néhány ezer fo­rinttal kibélelt boríték kíséretében. Ami ugyan nem volt sok, de hát mivel a nyugdíj sem csil­lagászati, nem jött rosszul az a kis pluszpénz. Egyébként a legelső hangszert, citerát 1954-ben készítette: napokig bíbelődött vele, és elmondása szerint elég jól sikerült. Nem csak csinálja a hangszereket, játszik is rajtuk. Jó néhány fellépése aratott már vastap­most nyolcvanegyediket taposó kisújszállási Tuka Zsigmond eredetileg sok mindenbe bele­kóstolt. Libapásztor, kocsis, vasutas, pályamunkás, katona volt, és ezzel . korántsem teljes a lista. A háborúban a jobb lábát elveszítette, de a hitét, a munkába vetette hitét nem. Azt, hogy valamiért van ezen a világon, és ez a valami a citera-, furulya- és tambura- készítés. bükk, a körte meg az alma. Az akác és az eper nem jó — állítja. És ha ezt ő mondja, el kell hinni, hiszen 1489 citera, 648 furulya és 180 tambura került ki eddig a keze alól. A fél világ­ba szállították a „Tukazsiga”-féle citerákat: Ja­pánba, Vietnamba, Kínába, az USA-ba, de Nyugat-Európába éppúgy jutott belőlük, mint a hazai színházak vezető színészeinek. Általában tizennégy húrosak a citerái, kísé­rő vendéghúrok nincseneka hangszerein. Hét évig zeneiskolai oktató, zsűritag, és rengeteg sót. Legutóbbi szereplésekor háromszor tap­solták vissza a teremben ülők, így újabb és újabb ráadás kellett. Hogy valakinek a kezében sírjon, zokog­jon, netalántán kacagjon ez a hangszer, ahhoz nem elég a zenei felkészültség, a technikai tu­dás és a jó citera. Még két, legalább ennyire fontos feltétel szükséges hozzá: legyen a fejé­ben is valami, meg a szívében. Mert ha ezek hiányoznak, vagy közülük csak egy, már nem teljes a produkció ... D. Szabó Miklós VASÁRNAP REGGEL Magánügy Fizetnék a bolt kasszájánál, de egyelőre a fel­sorolást kell hallgatnom. Az eladó - miközben üti be az összegeket - beszélget a társával. Azt ecseteli „színesen”, hogy mi baja van az epé­jének. Részletes kitárgyalása következik an­nak, hogy mit mondott az orvos, milyen álla­potban van az epevezeték és az epehólyag, mik a tünetek és a kilátások. Állok ott, és nehezen leplezem ingerültsé­gemet: mi közöm nekem ehhez? Miért éppen a vásárló előtt kell ezt az abszolút magánügyet megbeszélni? A szerencsétlen vevőre zúdítani az epeproblémát? Ugyanez a hatás ér másnap egy vendéglő kerthelyiségében. A szomszédos asztalnál ücsörög a tulaj, kezében a mobiltelefon, ame­lyen éppen a pénzügyeit tárgyalja az üzlettársával. Szó van ott bankhiteltől kezdve váltóig minden­ről. Jó, elismerem, ez a vendéglő az övé, azt csi­nál benne, amit akar, ha kedve támad, hát bukfen­cet vethet az asztalokon. De az egész üzlet egyéb­ként meg a vendégekért üzemel. Vajon mibe kerülne a vendéglőtulajdonos­nak vagy a bolti eladónak ilyenkor bevonulni a raktárba, irodába, és ott kitárgyalni az epeve­zeték meg a bankszámla állását? Ami annyit jelentene, hogy megadja a tisz­teletet a vevőnek, a vendégnek. De gyanítom, ezt nem tanítják a menedzseriskolákban, üz­letemberképzőkben. Paulina Éva Nincs még egy hónapja, hogy be­számoltunk arról, hogy a Tiszafü­redi Horgászegyesület elnöke, Do­mokos László egy kapitális har­csát fogott ki a Tiszából. A sze­rencse, vagy a türelem sportjá­nak áldozatos szeretető meghoz­ta újabb gyümölcsét, ezúttal egy 198 centis és 47 kilós harcsa akadt öccse, Gábor,horgára. Az óriás nagy bajuszút ugyanott akásztotta meg, ahol a bátyja, a Ti­sza úgynevezett Kékesi kanyarjá­ban, s ötvenes zsinórral, másfél órá­ig fárasztotta álmainak régóta dé­delgetett „tárgyát”. így most 7 kilóval és 17 centivel vezeti a házi halfogóversenyt a ki­sebbik Domokos. A testvérek azonban jókedvvel mesélték: re­mélik, folytatódni fog a családi harcsacsata! Hogy ez békés kime­netelű lesz, arra garancia lehet az, hogy Gábornak éppen a bátyja - hajnali horgászatából hazafelé tartva - sietett a segítségére, s vágó­horgával öccse ladikjába emelte a család második kopoltyús büszke­ségét. A zsákmány ezúttal nem nadály- ra (piócára), hanem kishalra ha­rapta az utolsót.-percze­A Szigligeti Színház tánctársulata az elmúlt évek so­rán országos hírnevet szerzett. Román Sándor tár­sulatának egyik meghatározó alakja Szent-lvány Kinga, aki azonban mostanában a prózai szerepek felé is kacsingat. Rózsavíz I Annácska nagyon nem szeret iskolába járni, s V ebből kifolyólag tanulni sem. Sok gyerek küzd hasonló problémával, de ennek a kislánynak I nem(csak) a feje és a hasa fáj, hanem egyene- I sen a lelke. Mert őt a játék csábítja-igézi, a szí- nes ceruzák és a mesekönyvek. Annácska a második osztály második fél- I évében még nem tudott olvasni. Szerencsére a I sors úgy rendezte, hogy épp akkor találkozott a nyugdíjas pedagógussal. A tanító néni megsi- ! mította a kislány kerek fejét, aztán beszélni ; kezdett vele, úgy, hogy közben rá figyelt. Egye- ; dűl őrá. Öt perc múlva a kislány a vadidegen I asszony ölelésében engedett-melegedett, s már f nagyon szeretett volna a tanító nénihez járni ol- ! vasni tanulni. Az első alkalommal Annácska sugárzó arc­cal, nehéz kölniillatba burkolózva tért haza. És csak mesélt, mesélt, boldogan, önfeledten. Mert a rózsáról olvastak... S hogy, hogynem, de a tanító néni polcáról lekerült egy üvegcse ró­zsavíz is. A szülők azóta sem tudják pontosan, mi minden történhetett. Egy biztos, Annácska egy hétig nem engedte megmosni a haját, a csa­lád pedig egy hétig kerülgette a kislány rózsa­vízzel átitatott fürtjeit. Annácska azóta nagyon szeret a tanitó néni­hez járni. Sőt titokban mesekönyvet lapozgat. De már nem a képek miatt. Olvassa hangosan, s örül, hogy nem döcög. A szülők is örülnek. Nemcsak annak, hogy a kislány megtanult olvasni, hanem annak, hogy vannak még ilyen, minden titkot ismerő, rózsa­vizes, nagybetűs TANÍTÓ NÉNIK. De vajon hányán vannak még, és meddig. És lesznek-e követőik...?! J. Zs. Kinga szüleivel 1987 karácso­nyán érkezett Magyarországra Erdélyből. Korábban Marosvá­sárhelyen éltek, s tizenkét éves korában, az ottani művelődési ház válogatóján szemelték ki először a balettoktatók. A tehet­séges kislány azután a kolozs­vári balettintézetbe került, majd Budapesten is folytatta a táncot, az itteni intézetben érettségizett. Arcát, alakját az­óta minden zenés darabban felfedezhe­tik a nézők, sőt az utóbbi időben prózai darabokban is gyak­ran feltűnik. Először a Nagymama című előadásban kapta meg Piroska szerepét. Érthe tő módon óriási élményt jelentett Négy évvel ezelőtt Ladányi Andrea kérésére jött Szolnokra. A Szigligetiben a West Side Story című nagy sikerű musi­calben táncolt először, a követ­kező évadban pedig, amikor Román Sándor összeállította az új társulatot, Kinga maradt. számára, hogy együtt játszha­tott Tolnay Klárival, Sinkovits Imrével, Béres Ilonával és a töb­bi nagyszerű színésszel. Az idei szezonban előbb a Szentivánéji álomban, majd a Hegedűs a háztetőn-ben lépett színpadra. Kinga egyre határozottabban kacsingat tehát a színészet felé, emellett azonban — mivel tud­ja, hogy a táncot előbb-utóbb kénytelen lesz abbahagyni — je­lentkezett idegenforgalmi, szál­lodaipari szakra. Amit pedig igazán szeret — persze a tánc mellett —, az a tanítás. Éppen ezért még most júniusban mo­derntánc- és dzsesszbalettkur- zust szeretne indítani gyere­keknek, és akár felnőtteknek is. Sosem lehet tudni, talán a bot­ladozó apróságok között meg­találja azokat, akik követni fog­ják őt a színpadon ... szilvási ® Kunszentmárton központjában, a Penny áruházzal szemben épülő többfunkciós üzletház és lakás megvalósításához várjuk a befektető érdeklődők jelentkezését! Contract Kft. Tel.: 7Ó/472-187 üzenetrögzítővel o Tájékoztatás: H 9-12, Sz-Cs 14-16 óra között

Next

/
Oldalképek
Tartalom