Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-05-30 / 22. szám

1999. május 30. Közéből A pepecselős, nem éppen az ideges ter- mészetűekre jellemző hobbi az 1980-as évek elejétől foglalkoztatja a parancsno­kot. Első darabja egy tank volt, és akkori­ban még mindenféle makettet - re­pülőket, autókat, motorokat - készített. Idővel aztán, ahogy tökéletesedett a technikája, úgy te­relődött csak a tűzol­tóautók felé az érdek­lődése. Minthogy a makettek pőrén kap­hatók, úgy gondolta, akkor tudja azokat igazán „felöltöz­tetni”, kifesteni, ha tudja, látta, a rideg műanyagot. Márpedig ő mindennap „ta­lálkozik” tűzoltóautókkal. Az sem volt mellékes, hogy az országban csak kevesen specializálód­tak erre a területre. A világon most 15 tűzoltóautó-típust gyárta­nak makettben. Sándor arra törekszik, hogy mindet megszerezze. Nyolc már megvan. Most éppen a Simba cég Rosenbauer-felépítményel gyártott reptéri tűzoltókocsijára fáj a foga. Egyébként a parancsnok — aki szabad idejé­ben még a számítástechnikával is szívesen fog­lalkozik és mellékesen még önkormányzati kép­viselő is — nemcsak űzi hobbiját, hanem sikeres is vele. Egy gyönyörű, 1911-es autó makettjével — amely eredetije az amerikai New Jerseyben szolgált — 1994-ben első díjat is nyert egy kiállí­táson. A szakértők szerint a 300 darabból össze­állított — Amerikában gyártott - makett olyan minőségben készült el, hogy nyugodtan ki le­hetne állítani egy múzeumban. Tóth András Él megyénkben egy tűzoltóparancsnok, akinek szabadidejében is foglalkozá­sa a hobbija. Kelemen Sándor tűzoltó alezredes, a tiszafüredi tűzoltók pa­rancsnoka ugyanis ha éppen rá is ér kevéske szabad óráiban, akkor is a tűz­oltóautókat gyűjti. Persze nem az igazi nagyokat, hanem a hozzájuk megszó­lalásig hasonló maketteket. Hivatali vitrinjében jó pár sorakozik ezekből. « sf1■ $ : Bosnyák fenyők Öt éve nekilátott reklámokat gyártani. Újvidéken háromszor nyert országos dí­jat reklámkészítésért. A reklámok a lakásában berendezett utómunka-stúdióban készülnek, ahol minden létező hanghordozó előfordul. Ezeken őriz több mint félszázezer köny- nyűzenei felvételt az ötvenes évektől napjainkig. Mióta tévézik, rádiózik, gyűjt mindenféle hangeffektust. Van tehén bőgése, nyugodt újságla­pozgatás zizzenése és dühös ember újságlapozásának hangja. Autócsikorgás hangjából ötvennél töb­bet tárol, de ha a megren­delőnek gázfröccs kell háromezres fordulatszá­mon, elkészíti az ötvenvalahanyadikat. A pár másodperces effek­tuson általában több órát kell dolgozni. Tibornak vannak még álmai, például hogy le­gyen több ideje a családjá­ra, természetjárásra, nyu­godt zenehallgatásra és az internetes reklámkészítésben való elmélyülésre. És vágyik egy szintetizátorra, később egy saját szinkronstúdióra, ahol a teljes audio-video utómunkákat el lehet vé­gezni. Azt mondja: néhány év múlva ez is meglesz. Járvás Zsuzsa Hét éve érkezett családjával Újvi­dékről Magyarországra szerencsét próbálni, mert életébe durván bele­szólt a nagypolitika. Útipoggyászá­ban néhány bosnyák fenyőcsemete is lapult. A fácskák szépen gyara­podnak, köszönik, jól érzik magu­kat a tószegi ház udvarán. Hogy mi­re gondolhat Hám Tibor, mikor rá­juk néz, azt senki sem tudhat­ja, de azt az olvasók Is el­dönthetik, megérte-e a fia­talembernek vállalni a kockázatot... Hám Tibor már tíz eszten­deje az Újvidéki Rádió és Televíziónál dolgozott, műszaki vezetőként, ze­nei szerkesztőként, mű­sorvezetőként, mikor 1992-ben kért egy hó­nap fizetetlen szabadsá­got, s elindult Szolnokra állást keresni. Élete irányváltoztatására a po­litika kényszerítette. Két választása maradt: vagy el­adja potom pénzért a házát, vagy nem, de akkor is szerbek vagy bosnyákok költöznek be­le. Pedagógus feleségével és gyerme­keivel albérletbe kényszerült Szolno­kon. Mire a letelepedési, munkavállalási és egyéb engedélyeket elintézte, majd­nem megbánta, hogy elhagyta hazáját. Szerencsére a televíziónál szükség volt a szaktudására. 1995 januárjában a televíziózást rádi­ózásra cserélte fel. Negyvenen túl ránk szakad az ég? Míg számtalan nyugati ország­ban a nők java része a gyer­meknevelés évei után, negyve­nen túl kezdi építeni karrierjét, addig nálunk sok nő úgy érzi, hogy a negyedik X-en túl bezá­rulnak előtte a lehetőségek. Ez az érzés annál is inkább riasztó, mert sokszor nem magától jön, ha­nem — úgymond — éreztetik velük. Ida 47 éves. A férje taxis, ő maga nem jár el dolgozni. Bár van egy üz­lete, de elege lett abból, hogy foly­ton idegeskedjék, bemegy-e dol­gozni az alkalmazott vagy sem. így hát kiadta a boltot, és most a bérle­ti díj a „fizetése”. A férje jól keres, kertes házban élnek, és Ida háztar­tásbeli teendőit a mosogatógépen kívül számtalan robot segíti. Még sincs megelégedve. Valami mégis hiányozhat az életéből, mert hely­zetét röviden így summázza:- Nálunk negyven fölött a nőket egyszerűen „leírják”. Tudomást sem vesznek rólunk, mintha nem is léteznénk. Kati három fiával és középisko­lai tanár férjével él együtt. Negy­venöt éves, munkahelye, családja van, szerető férje, mégsem boldog maradéktalanul. Egyszerűen gyűlölöm a mun­kahelyemet! Viszont nem ugrálha­tok, mert negyvenöt évesen hová mehetnék? A főnökök a kezdők után kapkodnak, akiket aztán mini­málbérért robotoltathatnak. A leg­rosszabb az a gyűlölet, amit a mun­kahelyemen néhány kollégám iránt érzek. Ilyenkor szinte magam is megrémülök: de hát ez nem én va­gyok! Vali negyvenkét évesen egyedül neveli a gyermekét. Vállalkozó ba­rátja nős. — Persze sosem ér rá — panasz­kodik —, mindig én vagyok az utol­só a sorban. Első a vállalkozás, az­tán a gyerekei, és leghátul kullogok én. Már azon is gondolkodtam, hogy „kiugróm” a kapcsolatból, el­végre csinos, mutatós nő vagyok. És tudod, mi lett a vége? Rá kellett jönnöm, hogy én már az ötvenéve­seknek sem kellek. A hatvanas kor­osztálynak fáj rám a foga. Úgyhogy inkább maradok, és eltűröm, hogy a barátom még az ágyból is mobil­telefonál... A 43 éves Zsuzsának mindösz- sze annyi hozzátennivalója van a témához: — Tudod, mi történt velem a múltkor? Átadták a helyet az autó­buszon!-paulina­Tiszafüreden, az Órvényi úti, már le­zárt temetőben van Monon Kálmán sír­ja, aki két dologról volt híres.’Az egyik: remek kereskedő hírében állott. A há­ború után kisboltjában úgy szedte ösz- sze magát, hogy a rossz közlekedés mi­att kerékpárokat szeréit össze és adott el. Kiírta az üzlete ajtajára: — Egy kerékkel több van önnek? Ná­lam eladhatja!- Hiányzik önnek egy kereke? Tő­lem megveheti. ■ Az emberek nevettek, és ^efték a kétkerekűeket. Később szövetkezeti dolgozó lett. Remekül értett az embe­rek nyelvén, és megrendelésre, meg sa­ját szórakoztatására humoros sírfelira­tokat eszkábált. ■ Kunhegyesre a ravatalozó felőli te­metőbe is került egy: ■ . „Sokáig taposta Nagy Pál a fold hátát Doberdői harcban lőttek el fel lábát Kétséges, kétséges, felér-e a mennybe. Mivel hogy mankóját is lenn felejtette. " A füredi tehetős ember egy vasat sem hagyott utódaira, elmulatta a va­gyont. Az örökösök egy négysorossal álltak bosszút: „Kedves halottunk Itt hagyunk örökre Ha meguntad hanyatt Támaszkodj könyökre!” • Néha az elmúlásért fohász, ima jár. íme: !.. „Itt nyugszik e csendes helyen Szabó Ágnes, kedves nejern, :■ n V, Az ár adta, visszakérte, f Áldassék aneve érte! ” \ ;.,y, - yő.; Püspökladányba ezen közlemény H kerüjt: „Itt nyugszik Jóljárt Pál Ki a vízbe fulladt Jól teszi, ki érte Néhány könnyet hullat. 55 múlt és; megitta a telkét Mégsem a. bor, hanem a víz Oltotta ki lelkét. ” Mások remeknek indult családi ese ményen hagyták itfe világot: ~ ­„Ezen sírboltban nyugszik a Csorba Egy disznótorban úgy vágták orrba, \Hbgy ifjú korában hullott a porba. ” v ' ' ' " Az is kitetszik- olykor, a paraszti élet, a jószágtartás is áldozatokkal járt. „Kovács Pétert megrágta a tehene - Itten nyugszik: ehen-e. ” ! . " Poroszlóra is jutott egy zsenge: „Egy dologkerülő nyugszik a sírboltban Nem volt életében sóim semmi dolga. Mindig naplopó volt, lustálkodott, henyélt 1 - ’ ' • ; ; Még mostan is henyél, csak fekhelyét esetéit.” . ■; A többszöri házasság nem bizfos, hogy többszöri boldogság; Lássuk: rí-T . ,.■HM „Ott nyugszik Varga Péter első felesége Tovább a soron második, harmadik. Sőt mellettük negyedik 'felesége Átellenben Varga Péter. Végre békességbe. ” : Monori Kálmán pedig húsz-egyné- hány éve az Örvényi úti temetőben szendereg. Sírkövén a maga fabrikált- felirat: \ f „Bocsássón meg, ha megáll a sírom előtt, hogy nem üdvözölhetem." ' D. Szabó Miklós iiliS Hajt, mint a meszes Csinos és Rigó kissé fásultan húzza a dögnehéz kocsit, amelyet Jakab Lajos hajt. A kocsiról jófajta darabos meszet árul, amelyet a Noszvaj melletti Cserép­faluról hurcol le. Ha elkél a 12 mázsa égetett mész, akkor fordul csak vissza, és bizony van úgy, hogy egy hét alatt nem ér haza. Az 58 éves férfi 17 éves kora óta fuvaros. Hogy milyen a vándorélet? Megszokta. Bebarangolta már megyén­ket széltében-hosszában, gyakran lehet vele hol itt, hol ott találkozni. Mi Ti- szaburán futottunk vele össze. Hát van-e asszony, aki ezt a cigányéletet, ezt a hosszú kimaradást eltűri? — kérdezzük. Azt feleli erre nagy huncutul, hogy van, minden faluban ... Hogy nagyot mondott-e vagy sem, nem tudjuk ellenőriz- #ni, de egy tényleg van odahaza, sőt, három gyermeke lis született az idős „világcsa- "vargónak”. Hogy aztán egy'1 ^asszonytól-e, már nem firtat- ^ tűk. -™*— >L

Next

/
Oldalképek
Tartalom