Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-05-30 / 22. szám
VASÁRNAP REGGEL 1999. május 30. Közelről Május 25., kedd: A szolnoki közgyűlés ismét elhalasztotta a döntést az intézmények átszervezéséről. «Tiszaderzsen ezentúl naponta kétszáz kisgyermek kap két deciliter tejet és egy kiflit. Május 26., szerda: Gyurcsek Ferenc szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás a martfűi művelődési házban. Május27., csütörtök: Kunmadarason a B. és a K. család összeverekedett, amelynek során egy ember életveszélyesen megsérült. második napja raboskodtak a gyerekek. — A helyiségben egy ágy volt — számolt be a helyszín részleteiről a nyomozó. — Volt még egy elektromos rezsó és egy rádió is, ezeknek szabadon lógtak a vezetékei. A kisfiú két napja ugyanabban a nadrágpelenkában volt, a kislány pedig, WC híján, kénytelen volt a lakrész másik szobájában elvégezni a dolgát. — Miután a rendőrök elvitték a kicsiket, késő este egy másik nő társaságában hazajött az anya, Anikó, de csak nevetett, amikor mondtam, mi történt. Azt felelte, ő arra számított, majd csak szerdán jönnek a gyerekekért — mesélte a szomszéd. A rendőrség egyelőre kiskorú veszélyeztetése miatt indított eljárást az azóta ismeretlen helyen tartózkodó furcsa pár ellen. Horváth Győző Tiszta Kassandra Ha még csak a sötét középkor éveit írnánk, akkor minden'bizonnyal a kunmadarasi Lóié Melindát már régen megégették volna mint boszorkányt. Ugyanis olyan a gyöngy fogsorú, éjfekete hajú, kék szemű lány nézése, hogy a férfiembernek mindjárt az a nóta jut az eszébe: neki menjek, vagy ne menjek a gyönyörű szemednek... Melinda eddig még nemigen használta ki csáberejét, bár talán most jól hasznosulhat számára vidám természete, hamiskás mosolya, de még inkább szép arca, minthogy állítólag kísértetiesen hasonlít Kassandrára, a tv2 csatorna hasonló elnevezésű, venezuelai sorozatának főszereplőjére. És minthogy a tévécsatorna meg is hirdette a Kassandra- hasonmás versenyt, Melindának nagy esélye van azt megnyerni és ezzel egy dél-amerikai utat nyerni. A több jelentkező közül Melinda már a kiválasztott öt között van, és szerinte ő lesz a nyertes. Bár eleinte nem volt ilyen határozott, hiszen nem is akart benevezni a versenybe, csak amikor már annyian mondták neki, hogy te tényleg olyan vagy, mint Kassandra, akkor jött meg az önbizalma. Erre bizonyság, hogy olyan természetességgel pózol a kamerának, mintha profi modell lenne. Reméljük, teljesül álma, és legközelebb arról írhatunk, hogy megnyerte a versenyt és már a dél-amerikai utazás lázában ég! „Amikor a hatósági tanúk jelenlétében levertük az ajtóról a lakatot, először nem is akartak kijönni a gyerekek. Féltek a sötétben, de a kislány az anyjától is tartott. Megdöbbentő volt.” Ekképp emlékezett vissza Szakács Sándor főhadnagy, a Tiszaföldvári Rendőrőrs nyomozója, aki a minap részt vett a martfűi szükséglakásban édesanyjuk által fogva tartott gyerekek kiszabadításában. A család — a nyolc hónapos terhes anya, az ötéves kislánya és annak kétesztendős kisöccse, valamint az asszony barátja — egy hónappal ezelőtt költözött be önkényesen a lakatlan házba. A nyomorúságos lakásban víz, mosdó, de még bútor sincs, mégis menedéket jelentett számukra. A szomszédos lakrészben élők már idejekorán felfigyeltek arra, hogy a két kisgyereket rendszeresen magára hagyja az anya, aki el-eltűnik élettársával. Ilyenkor állítólag isznak, csavarognak. A gyerekeket viszont nem bántották, sőt a togyogós kisfiúnak liberóról is gondoskodtak. A kicsikre rázárták az ajtót. Szerencsére ezen hiányos volt az üvegezés. Ez a rés szolgált arra, hogy a nagyobbik gyerek által „tatának" becézett szomszéd ember időnként élelmet juttasson a kis „foglyoknak”. A bejelentések nyomán a helyi gyámhatóság indított eljárást, ám a szomszéd, akit végképp nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, hogy felgyorsítsa az eseményeket, a rendőrség segítségét is kérte. A rendőri intézkedéskor már . t a m , a nézők felállva tapsoltak az előadás végén. Ez a darab egyébként nagyon sokat jelent számomra. Középiskolás voltam még, amikor bemutatták, és nagyon szerettem volna megnézni. Aztán amikor a _____színművéL ^ÿ«:'üiBP»'szeti főiskolára járJúnius 1-jétől a Madách színház vendégszerepei a szolnoki Szigligeti Színház- II ban Webber világhírű musicaljével, a Macskákkal. Bombalurina szerepében Détár Enikőt láthatják a bérletesek, aki meglepő bejelentéssel kezdte beszélgetésünket.- Kevesen tudják, hogy Szolnokon születtem. Igaz, sohasem laktam itt, de akkoriban Vezsenyen éltek a szüleim, s a legközelebbi kórház a megye- székhelyen volt. Sajnos Ve- zsenyről sem maradt túl sok emlékem, még kisgyerek vol- » tam, amikor elköltöztünk.- Most azonban egy hónapra visszatér születése színhelyére a Madách társulatával. — Mivel a színházunkat éppen felújítják, mindig máshol vendégszerepelünk a Macskákkal. Számtalan helyen felléptünk már ezzel a musicallel szerte az országban. Legutóbb Tiszaújvárosban játszottuk, s óriási élményt jelentett, hogy váratlanul felkértek, hogy vegyem át Szilvássy Annamária szerepét a Macskákban. Az első este, amikor színpadra léptem, macskaként egy óriási székben kellett kuporognom. Hirtelen úgy éreztem, édesapám - aki már régen meghalt - figyel engem a nézőtérről, és nagyon büszke rám. Azóta már a harmadik szerepet játszom, s úgy érzem, a mostani, Bombalurina áll hozzám legközelebb.- A Macskákat kizárólag bérletes előadásként játsz- szák, de a közeljövőben azok a szolnokiak is láthatják Önt, akiknek nincs színházbérletük.- Valóban, június 5-én a Szolnoki Nyár programsorozat keretében adunk elő egy musicalválogatást Vásári Mónikával, Bardóczy Attilával és Kárpáti Norberttel. Igaz, ott valószínűleg nem a Macskákból fogok énekelni, viszont sok más zenés darab híres dalait hallhatják majd a nézők. szilvási — 1/ Lila akácok Az idős férfi türelmesen várt a pénztár előtt kanyargó sorban. Kopottas, de tiszta felöltőt viselt, színét vesztett szövetnadrággal és lyukacsos nyári szandállal. Jobb kezében kék áruházi kosarat himbált — alján két vékony csomaggal. Baljában három szál lila akácot szorongatott. Százkilenc forint — mondta a pénztárosnő. Az idős férfi két fémpénzt helyezett a pultra. Aztán meg a lila akácait, mert még hibádzott nyolc forint. Elővette feslett bukszáját, s inas kezével kotorászni kezdett a kevéske apró között. A parányi pénzdarabok minduntalan kicsúsztak merev, göbös ujjai közül. Mögötte a sorban egy kislány várakozott az apjával. Látszott a gyereken, hogy nagyon szeretne segíteni, de nem tudta mitévő legyen. Az idős férfi végül csak megbirkózott a garasokkal. Ekkor vette észre a kicsi lányt. Egymásra mosolyogtak. — Uram, megengedi, hogy adjak ennek a gyönyörű gyereknek egy szál virágot? — fordult az apához. A férfi meglepetten bólintott. Az öregember kezébe vett egy szál lila akácot, és óvatosan lefejtette az összes tüskét róla. A tömeg ezalatt szótlanul várakozott, majd feszülten figyelte, amint átnyújtotta a gyereknek a virágot. A kislány szeme felcsillant. Az idős férfi szemébe pedig a fakóság helyett hirtelen hihetetlen fény költözött. Ebből a ragyogásból még a körülöttük állóknak is jutott. Aztán a férfi — kezében a lila akáccal — a kijárat felé csoszogott. Az ajtóból lopva visz- szapillantott. A kislány — kezében a lila akác- • cal — intett neki, s addig nézett utána, míg kopottas felöltője eltűnt a házak között. A szétterülő meleg csendben zaklatottan kattogtak a pénztárgép billentyűi. Egy nő arcán végigfolyt a könnye. Hagyta. Valaki halkan dúdolni kezdte: „Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj...” Járvás Zsuzsa Május 23., vasárnap: Megalakult a Rotary Klub Szolnok. Céljuk a jó szándékot és a megértést közvetíteni. Május 24. hétfő: Felavatták Szolnokon a - svájci segítséggel készült - metodista egyház új közösségi házát. Május28., péntek: Kisújszálláson háromnapos, országos Herman Ottó biológiaverseny kezdődött. • Megyénk bábosai találkoztak Nagykörűben. • Ádám Jenő országos és nemzetközi dalverseny kezdődött Szolnokon. Május 29., szombat Ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette a Túrkevei Nyár ' 99 rendezvénysorozat. mindösz- sze a kilencedik esztendejüket taposó ifjú szóró hölgyekről általában nem nagyon szoktunk írni, ám amiért a szolnoki Ecseki Ágotával kivételt teszünk, annak az az oka, hogy a szolnoki Konstantin Általános és Alapfokú Művészeti Iskola másodikosa kétszeres(l) országos bajnok. Mégpedig olyan területeken, amelyek annyira távoliak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Kezdjük a korábbival: óvodás kora óta balet- tozik. Rimóczi Márta balettmester szerint — akinek jó néhány tanítványa a Balett Intézetben izmosodik - eddig ő a legtehetségesebb. Klasszikus szóló balettből megyei, területi, majd országos első, győztes. Ha táncol a színpadon a 128 centi magas, vasárnapi ebéd után 22 kilós kisasszony, kisebb csoda lopakodik a terembe, amit figyelni kell. Azután szorobán- ból is indították, ami egy japán számolóeszköz. Az ország minden részéből 128 fiúval és lánynyal versenyzett korcsoportjában, és mit ad az ég, újból kibérelte a dobogó tetejét a másodikos kislány. Ágotát szorobánból tanárnője, Földváriné Kupái Judit készítette fel a nem mindennapi megmérettetésre. Mindezekért otthon és a suliban temérdek puszit kapott, és anyukája jóvoltából nem hiányzott az asztalról kedvenc étele, a borsó és a rizs. Hogy azért a tanulásról is essék szó, eddig a legrosz- szabb jegye az ötös, még egy kósza négyes sem került sohasem az ellenőrzőjébe. Ha izmai bírják a terhelést, nem sérül meg, balett-táncosnő szeretne lenni. Ha nem, akkor matematikus. Mindkettőhöz jó ajánlólevél a közelmúltban szerzett két országos bajnoki cím. D. Szabó Miklós T. A.
