Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-05-16 / 20. szám
\ VASÁRNAP REGGEL Kösz, Apa! / Ági sokára született és nehezen. Talán ezért maradt egyke. Apja kreatív mérnökember, anyja ügyes kezű kozmetikus. Szeretetben, harmóniában éltek, egészen addig, míg az apát egy napon minden előzetes értesítés nélkül „leépítették” a munkahelyén. A férfi először csak megdöbbent, aztán mély depresszióba zuhant, végül inni kezdett. A nyugtatókra. Ági ekkor volt nyolcadikos. Anyja biztatta, menjen csak nyugodtan a jó nevű gimnáziumba. Ne mondjon le mindnyájuk közös álmáról, a jogi pályáról. A lány kitűnően tanult, az anyja pedig szakadásig dolgozott. Már lakásán is fogadott vendégeket, miközben egyfolytában a szomszédok feljelentéseitől rettegett, meg a „feketén” dolgozókat megrendszabályozó hivataloktól. Hiába, kellett a pénz. Hárman éltek a keresetéből. Mire a lány negyedikes gimnazista lett a család boldogsága szilánkokra hullott. Már alig-alig szóltak egymáshoz. Az apa még mindig önmagát sajnálta. A lány meg az anyját, aki közben tíz évet öregedett, és lábain fájdalmasvastagon kidudorodtak a visszerek a sok állástól. Aztán elérkezett a továbbtanulási jelentkezési lapok beadása. Ági egyetlen intézményt sem jelölt meg. Ügy döntött, munkába áll, s önmaga finanszírozza majd jogi tanulmányait. Az anyja hetekig pirosra sírt szemmel jártkelt, az apa pedig szótlanul, ám egyre tisztább tudattal. Néhány héttel később fehér inget és nyakkendőt öltött, s elindult munkát keresni. Talált. Negyedév telt el azóta. A család élete lassan kezd a régi kerékvágásba visszatérni. Agi tegnap elballagott. Apja szemzugában két kövér könnycsepp ragyogott, mikor átnyújtotta a vékony aranyláncot. A saját fizetéséből vette. Kösz, Apa! Majd jövőre - súgta Ági. S mindannyian tudták, a jogi egyetemre gondol... Járvás A szőke folyó „büszke kapitánya” 1999. május 16. Közelről Harmadik oldal konyha lelke — nem Erzsébet — Örzsébet, a ház asszonya, a lányok anyja, Imre párja. Akkor dolgoznak és annyit, amennyit kell. Hiszen hetente kétszer kondizni járnak, háromszor aerobikra, és fiúzni is illik. Mindkettőnek van barátja, Judit akkora májusfák kapott a bejárat elé, mint a daru. A hölgyek szeretnék elnyerni a Népművészet Ifjú Mestere címet. Ezért Kecskemétre, az országos pályázat színhelyére edényeket küldtek. Kíváncsian várják a hónap végét, mivel május 28-án lesz az eredményhirdetés. Mellesleg tudják, sok mindent az „öregnek” köszönhetnek. Tisztelik, ügyes, de ezt a világ minden kincséért sem mondják ki. Hogy is ne, tőle sem hallottak eddig efféle elismerést. Most már csak az a kérdés, ha netalántán Kecskeméten valamelyikőjük, vagy mindketten nyernek, mit mond apuci. Lehet, hogy hümmög valamit? Már ez is jobb, több a korábbi hallgatásánál... D. Szabó Miklós ke rá, manapság minden megtakarított pénzét az ő versenyeztetésére költi. Vincze István mindezeken túl úgy is menedzseli, hogy rendszeresen úsztatja és futtatja hűséges társát. Custeau, mélytengeri kutató névadójához mél- tón ( még ha a kapitány nem I is pontosan így írta a nevét — a szerk.) otthonosan mozog a vízben, ami nem is lehet más, mint a Tisza. A vízi szezon márciustól novemberig tart, míg a tél a futóedzéseké, napi másfél órában, erősítve ezzel a.gazdi szívét is.- Ezt csak azoknak szabad elkezdeni, akik mindenből a legjobbat akarják kihozni - mondta Vincze István, aki nem is titkolta: ő bizony minden elérhető címet és rangot be akar söpörni Custeauval mind idehaza, mind a nemzetközi porondon. Ehhez minden esélye megvan, hisz labradorja még szemtelenül fiatal. Custeau, a szőke folyó „büszke kapitánya”, az 1998- as esztendő legeredményesebb ifjú labradorja legutóbb egy budapesti nemzetközi kiállításról tért haza a legkiválóbb érdemjeggyel Füredre. Első útja a Tiszához vezetett: fürödni. —p— Május 13., csütörtök: A megyeszékhelyen megnyitotta kapuit a 7. szolnoki nemzetközi kiállítás és vásár. Az érdeklődőket a városi művelődési központ és környéke várja május 16-áig. Május 14., péntek: DADA-gyermeknap zajlott a Tiszaligetben. Az általános isko- lásoknaka dohányzás, alkohol, drog és AIDS káros hatásairól szóltak látványos bemutatók és vetélkedők keretében. • A mezőtúri főiskolán valétanapokattar- tottak. Május 15., szombat Polgármesterek báljának adott otthont a Szolnoki Galéria. Sűrűn vendégeskedik mostanában megyénkben a komolytalanságáról elhíresült Pa-Dö- Dő „leányzenekar". A testben elterebélyesedett énekduó Jászalsószentgyörgyön, majd legutóbb Szolnokon is a mozgékonyabb tánc- karával állt a nagyközönség elé. A színpadon frissnek tűnő Lang Györgyi és falusi Mariann a koncert végén egyaránt kifacsart citromhoz hasonlított. Kezdjük a bajuszossal, mivel vitathatatlan, hogy ő a régebbi kiadású. Szűcs Imre nem enged a 48-ból, hiszen 1948- as. Most már húsz-egynéhány éve tiszafüredi, ámbár korábban Kántor Sándor műhelyében inaskodott. Ragadhatott rá valami az öreg Kossuth-díjas tudományából, hiszen figurái mintha élnének, motívumai életszernek. Meg is kapta a Népművészet Mestere címet, ámbár nem erre a legbüszkébb. Amikor 1972-ben megnősült, arról álmodott, hogy jönnek a gyerekek és benépesül a műhely. Jöttek is: az első esztendő teltével. Imre szerint eredetileg fiúnak készült, de hát az már kideríthetetlen mi csúszhatott közbe, mert a mutatós jövevény születése után az Andrea nevet kapta. Imre kitartó ember, konok ember, kun ember, nem adta fel: a második feltétlenül legény lesz. Szusszanás- nyi szünet, és 1976-ban megint bővült a família: mit ad az ég, vagy a sors, megint nőtt a hölgyek aránya, mert a kistesó Judit lett. Szűcs Imre tudta, tovább kísérletezni — ezen területen — aligha érdemes, így beletörődött abba, hogy náluk a szebbik nem 3:l-re vezet. Vele, a bajuszossal szemben a családban. Nagy ravaszul addig mesterkedett, hogy a lányai leragadtak mellette, és ma együtt teszik- veszik a dolgukat. A hölgyek szerint az „öreg” nem minden magyar szót ismer, mert például a remek, a gyönyörű, a jó, ezeket ki nem ejtené a száján. Akkor sem, ha a hölgyek álomszép darabokat raknak elébe. Ha nézi, és nem szól, az az ő szemében: tűrhető, ha szól, akkor baj van, mert valahogy így kezdi: — Megint pocsékoltátok az agyagot! Pedig mennyi jó dolgot ki lehet abból hozni... Azért remekül elvannak ők, így hárman: a bajszos apu, ami a szívén a száján Jutka, és a szolidabb, csendesebb Andrea. No, meg a család, illetve a Vincze István, bár mindig szerette a kutyákat, pár évvel ezelőtt még nem gondolta, hogy egyszer majd az egész életét kitöltik a hűséges „csábosok”. Pedig így történt. 1994-ben a szíve kényszerű nyugdíjba küldte a füredi mezőgazdasági szövetkezet elnökhelyettesét. Az akkor 46 éves mezőgazdász elhatározta, belevág a kutyatenyésztésbe, ami mára jóval több számára, mint egy egyszerű hobbi. Ez elsősorban Custeau-nak, a 18 hónapos labrador kannak köszönhető, ugyanis a gazdi büszkesége futószalagon hordja haza Tiszafüredre a díjakat. Az ambiciózus négylábú, akit Blondriver Capitan Custeau- ként jegyez a törzskönyv, belga ősöktől származik. Erre a kiváló vérvonalú pe- digrére nem is hozott szégyent, hiszen már szin te mindent megnyert, amit egy másfél éves ku tya megnyerhet. Háromszoros ifi cham pion, ugyanannyiszor volt a felnőt tek között is faj- > tagyőztes, nem beszélve azokról a ki állítások ról, hazai é nemzetközi derbikről, ahonnan mindig eminensen tért haza. Mivel 1998-ban töltötte be első élet- I évét, abban az esztendőben csak negyedéve maradt befogni a labradorok egész évben versenyző ifjú elitjét. Custeau \ dicsősége, hogy Î245 kiállítási pontig jával nem csak utolérte, hanem le is körözte a mezőnyt, elnyerve a Magyar Kutyatenyésztők Szövetsége által adományozott „Legeredményesebb Fiatal Labrador” címet. A gazdija, aki méltán büsz- Huú.J Várjunk már azokkal a kérdésekkel - sóhajt fel Györgyi - most inkább oxigénpalackra lenne szükségünk!- De hiszen lassan fél órája véget ért már a koncert!?- Na látod! Ha csak ennyi ideig tartott volna a fellépésünk, már a válaszokon is túl lennénk.- Mindig ennyire megvisel benneteket egy előadás?- Próbálj csak meg két tonnát két órán keresztül megmozgatni. Szerintem, te is a lábad között lélegeznél. Egyébként nagyon kevés levegő volt itt a szolnoki Olaj-csarnokban.- Van-e különbség egy jászalsószentgyörgyi, egy szolnoki vagy egy Budapest sportcsarnokbeli fellépés között?- Van! A levegő mennyisége! — „fuldoklik” még mindig Györgyi, ám Mariann átveszi tőle a szót, megmentve ezzel alteregóját. — Ugyanazokat a dalokat adjuk elő a legkisebb faluban is, mint a legnagyobb városban, nem teszünk ilyen téren semmilyen különbséget. Ha viszont arra gondolsz, hogy a technika itt és ott másképp viselkedik, hát ez valóban így van. Jászalsószentgyörgyön annyiban volt csak gondunk, hogy nem tudtuk a hátteret felrakni, mert délutáni bulira hívtak bennünket, világítás pedig nem volt. A polgármester azonban annyira édes volt, és annyira helyes volt a hallgatóság, hogy az kárpótolt bennünket mindenért. Ilyen kis településen az a legjobb, hogy közvetlenebb a közönség, míg a nagyobbaknál látványosabb a műsor show- jellege.- Tízéves a Pa-Dö-Dő. Benneteket egy örökké vidám, furcsa párnak ismert meg az ország. Meddig lehet a „jópofiságot" tiszta szívből művelni?- Rátapintottál a lényegre. A hajnali ébredést követően „kivasaljuk” az arcunkat, a szánkat a fülünkhöz „varrjuk”, és kezdődhet a nap. Most reggel is forgattunk az RTL-Klubban, s azért szerződtettek bennünket, hogy műsorvezetőként jókedvre derítsük a nézőket. Napközben többnyire koncertezünk, éjjel pedig az új lemezünket készítjük'. Párhuzamosan annyi dolgot csinálunk, hogy sokszor 1 tényleg ki vagyunk bukva. A minap odajött hozzám egy srác, s azt mondja: Énekelj már valami humoros nótát. Mire megkérdeztem tőle: Ne haragudj már, de mi is a te munkád? Pék! — vágja rá! Na látod — mondom neki —, süssél már nekem ide azonnal egy kenyeret! Szóval, nem szeretjük állandóan mutogatni a jókedvűséget. Egyébként annyi előnyünk van, hogy alapvetően vidám természetűek vagyunk, és eléggé hülyék ahhoz, hogy jókat röhögjenek rajtunk az emberek. S ezt bármeddig lehet bírni, még kilencvenévesen is, ha érezzük az irántunk megnyilvánuló szeretetet.- Györgyi! Ha már levegőhöz jutottál, akkor jöhet most már a „gőz" is?- ...? Jaaa! Lassan esett le, mint koncert után a vércukrom. Hogyne, öt éve repertoáron van a Budapesti Kamaraszínházban a Gőz című színdarab, melyet én rendeztem. Emellett folyamatosan játszunk színházakban is, de mostanában készülünk egy hatalmas meglepetésre. Nagy durranás lesz, az biztos, csak előtte jó nagy levegőt kell majd vennünk... Mészáros Géza Május 10., hétfő: Dr. Tamás Károly, a Földművelésügyi és Vidék- fejlesztési Minisztérium államtitkára gazdafórumot tartott Jászla- dányon a térség termelőinek. Május 11., kedd: Aranyozott Szé- chenyi-emlékérmet adományoztak a szolnoki ár- és belvízvédelem felelős irányítóinak • A Jászkun Volán Rt gépkocsiparkja háromcsillagos távolsági luxusautóbusszal bővült, mely a nemzetközi forgalomban teljesít szolgálatot. Május 12., szerda: Megkezdődtek a hagyományos középiskolai ballagások. A szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban 106 diák búcsúzott tanáraitól és az iskolától. 1
