Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-05-09 / 19. szám
Forma Mintha mindenfelől karcsú, fiatal, Izmos, egyenletesen bámult Ideálok mosolyognának (minimum negyven hófehér foggal) ránk. Azt sugallva, csak akkor le- : hot bennünket szeretni, ha llyen- 2 né válunk. Igyekszünk Is mind többen megfelelni az új kihívásnak. Talán csúcspontján van a fltnesséletérzés. Csak az egészségről (és a Jó fogakról) esik még mindig kevés szó... Este hat óra. Májusi eső szitál a vastag szürke felhőből. Színes ernyők árnyé- I kában nők igyekeznek a tornára. Néhány ruhadarab lekerül, s hónuk alatt törölközővel beállnak a sorba. Az elöl állókon formás izmokra feszül a nad- ’ rág, trikó. Ők az alakjukra vigyáznak, vagy még szebbek akarnak lenni. Az XL-es méretet a hátsóbb sorokban viselik a fogyni vágyók, vagy épp a csontjaik ritkulásáért aggódók. Feldübörög a zene. Vezényszavak pattannak. Jobb lábat a bal után. ...Hét és nyolc. Na még egyszer! Nedvesednek a pólók. Verítékcseppek keverednek a parfüm párolgásával. Poénok csattannak. Még tudnak nevetni. Valaki elbliccel néhány gyakorlatot. Az oktató észreveszi, rápirít. Egy újonc nehezen tudja követni az utasításokat. A mellette álló szívesen segít neki. Mikor harmadjára keveri össze a jobb kezét a ballal, cinkosan kuncognak. Háromnegyed óra múlva li- hegések szimfóniája járja át a teret. Páran sietősen távoznak, mások váltanak néhány szót. Ismerősök és isaz iz- m a i ! A bü- I f é b e igyek- z e m . dítő, turmixital a poharakban. Minden hely foglalt. A pultnál egy miniszoknyás lány ráérősen kakaót szürcsöl. Se neki, se nekem nem ajánlja fel a székét egy férfi sem. Így a dzsúszt a folyosón nyeldesem. Kíváncsiságból bekopogtatok egy öltözőbe. A négy felöltözött férfi furán néz rám. A Köjáltól jöttem - nyögöm ki az ócska poént. A kijáratnál hallom, egyikük utánam szól: — Én meg az anyámtól. Sietek és örülök, mert még mindig esik. Hagyom, hogy durva röhögésük visszhangját kimossa belőlem a májusi eső... Járvás Zsuzsa tartalom nélküli meretlenek. Itt mindenki egyforma, akár agyonmosott pólót visel, akár márkásat, mert a mozgás öröméért vannak itt... Hét óra. Az eső vadul dobol a lakótelepi lakásból átalakított konditerem ablakán. Minden gép foglalt. Olyan szűkös a hely, hogy egymás képébe lihegnek a testformálók. Fiatal nő talpig szürkében tudatosan edz. Pontosan számon tartja hányat kell eveznie és mennyi kalóriát kell elégetnie a fu- tópadon meg a szobakerékpáron. Fegyelmezetten szedi a levegőt az orrán, összeszorított száját egy másodpercre, egy szóra sem nyitja ki. A sarokban egy harminc körüli nő emelgeti elszántan a lábát szigorú koreográfia szerint. A comb belső oldaláról szeretne fogyni. - Az a legnehezebb - nyögi kimerültén. A háziasszony pecsétes szabadidőruháját átjárta a főzelék és sült hús szaga. Csak leugrott kicsit tekerni, mert' a szülések után komoly súlyfeles leg maradt rajta Szökve jár ide mert a férje tiltja. A tulajdonos falaz neki, a többiek meg szánják sorsáért, vagy csodálják merészségéért. Erősen kifestett lány érkezik bokatörő szandálban. Felháborodottan nyávog, mert még foglalt a szolárium, pedig ő bejelentkezett. Unottan szedi le ujjairól a gyűrűket, majd dühösen felsziszszen, mert egy körme letört... Nyolc óra. A divatos konditerem előtérben formás fiatal lány. A tenyérnyi márkás top többet mutat a melléből, mint takar. Mellette egy kevésbé formás és kevésbé fiatal hölgy, aki láthatóan határtalan ön bizalommal rendelke zik. Matricás műkörme közt hosszú cigarettát' forgat. Köszönésemet nem fogadják. Megvető pillantásaik össztüzéből elsietek. Az első ajtónál két megtermett férfi - felül tetoválásba, alul törölközőbe öltözve — so- ^^^dorna el, ha nem engedném őket előre. Egyikőjük lazít a tö- csomóján. - Láttam már olyat - jegyzem meg. Hangosan felnyerítenek. A teremben szoláriu- mozott egyenbarna bőrű, duzzadó zmú férfiak és néhány nő feszül a géleknek. Súlyok, tárcsák, rudak, fémes csattanások. Begyakorlott mozdulatok, sóhajtások, egy kis virtus. Életmód és életérzés. A kívülálló itt nagyon idegennek érzi magát. Míg leskelődöm, két férfi tőlem fél méterre a földön egymásba gabalyodva bonyolult és látványos gyakorlatba kezd. Igyekszem nem bámulni őket. A csíkos nadrágost két hónapja láttam. Hogy azóta milyen látványosan felfújódtak mmmmmíi. MMBMIMIHMMail A nem túl nagy sikert aratott Kalózok című magyar filmet követően országos turnéra Indult a betétdalokat előadó Jazz+Az zenekar. A minap a zsúfolásig megtelt szolnoki Olaj-csarnokban fellépő együttes frontemberét, Geszti Pétert a hangos ovációval ünnepelő tömegben kaptuk tollvégre a koncert után.- Remélem, nem haragszol, ha úgy fogalmazok, nagyobb sikere van a zenekarnak, mint a filmnek! — Én nem, talán csak a filmalkotók. Egyébként ez a turné legalább annyi előkészülettel járt, mint a mozifilm, s talán a költségeiben is megközelíti. Az életben is így vagyunk ezzel: valamivel bakot lövünk, valami pedig jól sül el. Nem lépünk fel diszkókban, nem járunk haknizni vagy playback koncertekre. Kevesebb ezáltal a bevétel, a turné pedig iszonyatos pénzeket és energiákat emészt föl, de azért előadás közben marhára jól érezzük magunkat. — Nagynak is tűnik a háttérzenekar... — Nem nevezném háttérzenekarnak a jelenlegi bandát. Ez a kifejezés inkább ráillett a Rapülők mögötti együttesre, amely kiegészítette az akkori raptriót. A Jazz+Az olyan csapat, mely egyrészt a szólistákból, másrészt a hangszeres zenészekből áll. Demokrácia uralkodik nálunk, mindenki egyenrangú mindenkivel. Ezáltal tudunk állati jó hangulatú, minőségileg „lélegző” élő koncertet adni. — Remek szövegeket írtál az Első Emelet számára, arattatok a Rapülőkkel, és rendre csúcsközeiben szálltál ki a zenekarokból. így lesz ez a Jazz+Az esetében is? — Ebben az évben biztos, hogy együtt maradunk, de nem tudom, mit hoz a jövő esztendő. Általában a horizonton kell aggódni azon, hogy meddig még, de jelen pillanatban ezerrel húzunk felfelé. Magunk sem gondoltuk volna, hogy ennyire sikeresek leszünk. Már csak azért sem, mert az alakuláskor nem baráti szálak fűztek minket egymáshoz, hanem válogatott formációt illesztettek össze. De eddig úgy tűnik, jól barkácsoltak a szakemberek, főleg Dés Laci, a zenei producer. Még ezután izzik fel a fl y á r , jönnek a „cabrio bulik”, a szabadtéri koncertek. Ez a fajta zene épp odakintre, az erotikaillatú természetbe való, az emberek még most „értegetik” meg igazából a zenénk lényegét.- A televízióban vezeted a Show-bál- vány című műsort, a Danubiusban a Kalandra fült, közben pedig koncertezel. Mi vagy te, tévés, illetve rádiós személyiség, zenész, vagy elfeledett színész? — Hát zenész nem vagyok, az biztos. Maradjunk annyiban, hogy előadó, netán szövegíró és szövegmondó kisiparos. Ami viszont a módszereimet illeti, azok már nagyipariak. Mindent addig csinálok, ameddig élvezem, ameddig el tudok mélyülni benne. Be kell osztani az energiámat is, különben „kifungál- nék”. Jelentem, szabadidőm nincs, de nem is azért teremtődtem a jó anyaföldre, hogy legyen. A média cseppet sem érdekel, ha csinálok valamit, annak megvan az oka. A Danubiusban is jelenleg azért „suksükölök” még egy hónapig, mert a Jazz+Az hajóját futtattam sikeres vizekre. A színészettől félek, vannak nálam celluloidra jobban ráülő emberek. Én csak egy nagyra nőtt gyerekszínész lennék még ötven év múlva is. Mészáros Géza Aranyos bakokat lőtt Míg május elsején egyesek kint szórakoztak a vurstliban, addig egy német vadász „munkával” ünnepelte a munka ünnepét, azaz vadászott. Nem is akármilyen eredménnyel: tíz olyan őzbakot lőtt, amelyek ! agancsa az utóbbi évek legjobb kollekciója. Ennek a hírnek persze egyedül csak S az őzek nem örültek... A német vendégvaI “ dász Tiszaföldváron cserkészte be és terítette le a vadakat. Nem járhatott volna I azonban ilyen ered- ! ménnyel, ha nem készíti elő a vadászatot ' Szalay Zsigmond, a I földvári Dózsa Vall dásztársaság vadász- mestere. A háromdiplomás férfi — aki 20 éve vadászik — kis jegyzetfüzetet vesz elő és számozás szeli rint sorolja a területén hol itt, hol ott félti bukkanó őzeket. Ezzel persze azt is meg tudja mondani, melyik golyóérett. Soksok napon, héten át lesi a vadat reggel és I este. Ahogyan mondja, találkozásukkor szinte beszél az őz: 13-as ilyen és ilyen tulajdonságokkal jelentkezem ... Nos, e fáradságos megfigyelői munkát koronázta meg Horst- Dieter Jordan kasseli (Németország) vadász, aki 1966 óta tekinti fő hobbijának a vadászatot. 1974 óta jár hazánkba, ahol sokfelé megfordult már. Földvár környékén Szalay Zsig- monddal 8-10 éve rendszeresen vadászik; a mesterrel természetesen nagyon elégedett. Lehet is, hiszen neki köszönheti kivételes vadászszerencséjét ... De még térjünk vissza a trófeákra. Az átlag 8-9 éves őzek agancsait hétfőn bírálták el a megyeházán. A forma, a súly és a köbtartalom alapján a tíz trófeából négy aranyérmet, három pedig ezüstöt érdemelt a minősítés során. Ez alapján mondhatta Szalay Zsigmond vadász- mester — akinek „keze alatt” egyébként már „nagyon nagy emberek” is megfordultak -, hogy az utóbbi évek legjobb j kollekcióját vihette ! haza a 70 éves, min- 1 dennap 12-14 órát fanagykereskedésében dolgozó német vendég. Az idős embernek ez a vadászati „hadművelet” nem kevesebb mint 2,5 millió(!) forintjába f került. De ezért egyál- | talán nem volt elkeseredve ... Tóth András i / / A nagyváros pulzusa szaporán lüktetett a péntek délutáni csúcs- forgalomban. A nap ereje végre leparancsolta a szürke kabátokat, I pulóvereket. Tarka ruhás emberek nyüzsögtek, színes autóár hömpölyögött. És párok sétáltak mindenfelé. Mintha hirtelen a I földből nőttek volna ki, mint májusi esőtől az újzöld hajtás. Fiatalok, szépek, szerelmesek. A lányt és a fiút már messziről észrevettem. Ugyanúgy néztek ki, mint bárki más tizenévesen és : szerelmesen, mégis mások voltak. Nem tudom miért, de figyelnem kellett őket. Farmer, póló, II hátizsák. Ráérősen bandukoltak. Beszélgettek. A lány hosszú hajá* val pajkos játékba kezdett a tavaszi szél. Jobbjával nem győzte a Á fürtjeit arcából kifésülni. Baljával nem engedte el kedvese kezét. Egyszer a fiú megállt egy pillanatra. Ajkához emelte a lány kezét, és egy röpke csókot lehelt rá. Ennyi intimitást engedtek meg maguknak a nagyvilág előtt, s már mentek is tovább. Soha ilyen gyönyörű kézcsókot nem láttam még, sem filmen, sem az életben. Valószínűleg a legnagyobb rendezőnek - a jó öreg természetnek - is tetszhetett, mert hirtelen szél kerekedett, s apró virágszirmok ezreit hintette rájuk. Abban a pillanatban megértettem, mitől más ez a lány és ez a fiú. Ők pedig mit sem sejtve bandukoltak tovább a virágesőben a nagyváros lüktetésében egy péntek délutánon. Kéz a kézben... Járvás MMÉMMI
