Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-05-02 / 18. szám
Tizenharmadik oldal élről • • 1999. május 2. FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Az elektronika világában a játéktermek kínálják a háborús terepet a mai fiataloknak. Persze jóval költségesebb a csata az automatával szemben, mint a szomszéd utcában lakó utálatos Pistike ellen, anno. (És .visszaemlékezve, lehet, hogy nem is szórakoztatóbb ...) Tavaly pedig megjelent hazánkban — és gyorsan tért hódított — a paintball, amely rettentően közel áll a valóságos szárazföldi küzdelemhez. Annyi különbséggel, hogy ez nem vérre, hanem festékre megy. Épp ezért idehaza festékháború néven vált közismertté a NATO-országokból importált paintball. Ott ugyanis a kiképzések legfőbb harci eszköze a jelenleg már a mi fegyveres alakulatainknál is alkalmazott lőszerszám. A megüresedett szolnoki Ságvári Kleine Fische, gute Fische, azaz A kis hal is jó hal - mondotta egykoron Ferenc József, akinek sajátos filozófiája nemcsak a Monarchia idején vált szállóigévé. Biztosan egyetért ezzel az életszemlélettel Domokos László, a Tiszafülaktanyában állomásozó Raptors egyesületnél 16 esztendős kortól testközelből is kipróbálható a játék. Fejvédőt és ruhát biztosítanak, valamint fegyvert is, melynek borsónyi kaliberű lövedéke bizony igencsak megcsípheti az óvatlan áldozatot. De Varga János, az egyesület egyik vezetője elmondta, hogy eddigi működésük alatt egyetlen sérültjük sem volt, és leginkább a neje a kárvallott a terepszínű overallok mosása miatt. — Kibővítettük a laktanyában a gyakorlóteret, s most már nemcsak épületharcban, hanem különböző terepviszonyok között is űzhető a játék. Bátor hölgyek is megfordulnak nálunk, de egyik sem vérszomjas fajta, csupán a szórakozás miatt jönnek hozzánk. Amióta a szomszédban folyik a háború, egyre több katonai és félkatonai alakulat is kíváncsiskodik a játék iránt. Sűrűbben járnak a különféle védelmi egységek tagjai, és gyakoribbá vált az redi Sporthorgász-egyesület elnöke is, de az is egészen biztos, hogy a csendes sport szerelmeseinek füredi főnöke április 17-e óta már hozzáteszi: a nagy hal azért még jobb. Azon az esős hétvégén ugyanis az elnök — példamutatóan — kapi- :áiis harcsát akasztott. Pár percig ázott csak 25-ös fonott zsinórja a Tikanyaijában, amikor hatalmasat rántott „esőmenő” készségének a spicce. A tapasztalt horgász, aki több mint két évtizede kísérti a horgászszerencsét a Tisza-tó- nál, hamar rájött, hogy hatalmas példány harapott rá nadály (pióca) csalijára, mert a csónakja a Tisza közepe felé vette az irányt. Közel félórás fárasztás után kiderült, hogy a vontató egy 183 centiméter hosszú és 41 kilogrammos harcsa volt. A derék nagy- bajszú ragadozó ezek után a régi debreceni út mellett okozott forgalmi dugót, mert a méltán büszke horgászfőnök az lévő háza előtt álideiglenes cé- „vízijártasságá- nak”. Bizonyítandó, a türelem húsz év után is ekkora halat tud teremni. —percze— amerikai misszionáriusok látogatása is. De, mint mondogatják, nem szívesen próbálnák ki élesben a háborúsdit. Itt a fejre mért találat is hamarabb gyógyul, hiszen sebészolló helyett elegendő egy törlőkendő ... Mészáros Géza Cukormáza világ Végy huszonöt tojást, süss belőle félméteres piskótalapot. Természetesen kölcsön sütőben, mert odahaza nincs ekkora. Díszítsd tükörsima marcipánnal. Végezetül kakaóval fess rá egy pazar szüreti jelenetet. Ne ijedjenek meg, a következőkben nem egy süteményreceptről lesz szó, hanem egy tlsza- földvárl tehetséges, fiatal cukrászlény sikertörténetéről. Erdős Hanna az idén tavasszal a fővárosban megrendezett Cukrászati, Sütőipari, Gasztronómiai és Húsipari Nemzetközi Szakkiállításon tortájával a dobogó közvetlen közelében végzett. Talán ha nem ennyire fiatal és nem élete második versenyén indul... Mindenesetre a huszonnégy éves hölgy most és tavaly is egyedülálló versenyművel nevezett be. Kakaófestéssel díszítet tortát rajta kívül ugyanis senki nem készített. Hanna egyik hobbija a rajzolás-festés, így aztán elmondása szerint nem volt nehéz a fehér marcipánra kakaóporral felpingálni a szüreti jelenetet. A zsűritagoknak valószínűleg más lehetett a véleményük, amikor kételkedve méregették, szagolgatták, nyalogatták a barna porszemcséket. S talán nem a véletlen műve, hogy a tavalyihoz képest több mint harminc hellyel előbb végzett a rangsorban. Erdős Hanna csak néhány éve ■ él ebben a színes-édes világban, mert véletlenül lett cukrász, j Vegyésztechnikusnak tanult, M ám egy keresztrejtvény meg- ' ■ fejtésével vállalkozói tanfo- - lyam elvégzésének lehe- $ tőségét nyerte. A vizs gadolgozata egy távolkeleti étterem üzleti terve volt. Hogy miért épp a Távol-Kelet? Nos, ez a másik hobbija. Hosszú évek , óta érdeklődik a tá- voli, egzotikus világ kultúrája fotójj.zs. iránt. Mindezek hatására gondolt egyet, és Gyulán kitanulta a cukrászmesterséget, a jövő hónapban pedig már mint végzett szakácsot is jegyzik. Hanna egyik kedvenc anyaga mégis a marcipán. Ebből formáz Miki egeret és Micimackót, pompás virágcsokrokat, hímzett mintát és légies csipkét, hogy aztán tortáit díszítse velük. Családja, barátai nagy- nagy örömére és a kívülállók őszinte csodálatára. Hanna már most a jövő évi versenyre készül. Kül- \ földi szakirodalmat, angol szótárat forgat. Gyakorlásként pedig barátnői esküvőjére csodálatos tortakölteményeket varázsol. Ő még nem készül erre az eseményre, de komoly barátja van, aki nagyon büszke kedvese sikereire és maximálisan támogatja alkotókedvét. Járvás Magdit sokan nem szívelik. Szókimondó, olykor már a kíméletlenségig. De sokszor igaza van. Magdi elvált. Annak idején két táskával hagyta ott az azóta már milliomossá lett férjét. Lakótelepi lakásban, napi gondokkal küszködve él — bár ránézésre senki nem mondja meg, hogy filléreske- dik, ugyanis mindig elegáns. Legutóbb egy partin újabb haragosokat szerzett magának a szókimondásával. Arra lett figyelmes ugyanis, hogy Erzsiké, aki a férjétől kapott vadonatúj Opeljével állított be, női körben „lelkesen” Magdi, a szókimondó szidta hites urát. Bőven ecsetelte alávaló tulajdonságait, amiből aztán azt a következtetést lehetett levonni, hogy Erzsikének csupa szenvedés az élete. Az őt hallgató női kör kellően értékelte is ezt a szenvedést, kivéve Magdit. — Miért nem válsz el? — kérdezte tőle. Erre a döbbenet felszisszenései hangzottak el.- Ha annyit szenvedsz, minek maradsz mellette? — fejtette ki bővebben Magdi. — Senki nem kényszerít rá. Add vissza neki a kocsikulcsot, és szállj ki az életéből. Én is megtettem két bőrönddel, amikor úgy éreztem, nem tudom elviselni a férjemet. Igaz, nincs is Opelem. Magdinak nem volt sikere a felvetéssel. Odébbállt hát, de egy másik női körben hasonló témába botlott. Régi ismerőse, Ica, a legdivatosabb sminkben és ruhában ragyogva pocskondiázta épp a férjét, akivel egyébként közös üzletük van. Magdi — miközben hallgatta, hogy Ica férje „milyen szemét” — elgondolkozott azokról az időkről, amikor Icát mint szerényen öltözött kis asz- szonykát ismerte. Lám, az egykori „kis ibolya” ma palotában lakik a férje jóvoltából. Nem is állt be hallgatni a férjszidó továbbképzést, hanem közbeszólt: — Most mit panaszkodsz? Muszáj neked mindezt eltűrnöd? A Széchenyi-lakótelepi lakásod bármikor visszavár. Az ezután támadt csöndben Magdi úgy érezte, ideje lelépni. Még mielőtt a következő milliomosfeleség belekezd a férj szidásba... —paulina— Egykoron eleven lurkóként számon tartott mai felnőttek bizonyára részesei voltak gyermekfejjel egy-kót „békebeli hadjáratnak”. Az ólomkatonák azonban mára már obsltot kaptak, a fakardok, homokgombócok és fúvócsövek Ideje is lejárt, és új technikai arzenál váltotta fel a kimustrált „fegyvereket”.