Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-05-02 / 18. szám

Közelről Harmadik oldat 1999. május 2. agyarországon teljesen téves kép alakult ki a testőr szak­máról. Sokan úgy képzelik, e mesterséghez elegendő egy három hónapos tanfolyam elvégzése, az igazolvány és persze az ezzel járó külsőségek: a hatalmas termet, rövid­re vágott haj, a sötét napszemüveg megléte. A testőr sokkal több ennél, ez a szakma a biztonsági szakma csú­csát jelenti. A fenti vélemény a Nemzetközi Testőr Szö­vetség magyarországi tagozatának ügyve­zető elnökévé megválasztott Baráth László­tól származik, aki e fontos, egy évre szóló tisztséget az elmúlt hét óta tölti be. A szer­vezet közgyűlésének bizalmát élvező Ba­ráth László egyébként nemcsak Magyaror­szág első számú testőre, hanem az objek­tumvédelem szakterületének felelőseként egyben tagja a nemzetközi vezető testület­nek is. Hazánkban egyelőre nem sokat hallani erről a világ 80 országát magába foglaló, mintegy 15 ezer tagot számláló szövetség­ről, pedig a hazai tagozat ügyvezető elnöke szerint Magyarország azok közé az orszá­gok közé sorolható, ahol magas szintű mében a hivatalos biztosítás kiegészítő­iként, voltak megren­delőink multinacio­nális cégek maffia ál­tal megfenyegetett ve­zetői, nagykövetségi dolgozók, de védtünk már arab herceget is - nyilatkozta lapunknak Baráth László. — A véleményem az - folytatta —, ma Magyaror­szágon viszonylag kevés de nagyon jól képzett, maxi­mum 50 olyan civil testőr dől gozik, akik szakmai hoz­záértésük folytán jól megélnek a hazai, ille­tőleg nők —, az biztos, megké­rik munkájuk árát, ez a tevékenység ugyanis nem a 340 forintos rezsi óradíj kategóriájába tartozik — tette hozzá. Baráth László szerint ma az Egyesült Államok legjobban fizetett testőre az az ember, aki annak ide­jén Ceaucescu biztonságá­ért volt felelős. További híres tag az a jugoszláv férfi, aki az első tíz között szerepel a bo- 'íviai ká­szakmai háttérrel és jelentős megbízatások­kal működik a szervezet. A színvonalra jel­lemző, hogy a Nemzetközi Testőr Szövet­ség az, amely egyedülálló módon olyan ok­tatási programot vezetett be, amely elsajá­títása által szerezhető minősítés ma bárhol „beváltható” Európában. Az ilyen képesítéssel rendelkező test­őrök szakmai felkészültsége gyakorlatilag megegyező az FBI ügynökökével, a legfőbb különbség az, hogy a testőrök megrendelői legtöbb esetben civilek. — Ennek ellenére persze előfordult már, miniszterelnökök védel­„Konkrét összegeket nem mondanék, de az biztos, hogy a testőrök megkérik a munká­juk árát” földön vállalt munkáikból. Nekik nem kell félniük a munkanélküliségtől. A nem mindennapi megrendelők szolgá­latában álló efféle testőrök természetesen nem olcsók. — Konkrét összegeket hadd ne mondjak — szabadkozott az ügyvezető el­bítószerkartell halállistáján, no és persze az amerikai filmcsillag, Chuck Norris, akit nemrégiben a szövetség tiszteletbeli elnö­kévé választottak meg. Most, hogy a hazai szervezet élére — a szövetség történetében először — nem a fő­városban élő, hanem „vidéki” ügyvezető el­nököt választottak, Szolnoknak jó esélye van arra, hogy a Nemzetközi Testőr Szövet­ség rendezvényei kapcsán is fókuszba ke­rülhet. A tervek szerint ősszel a Tiszaliget- ben zajlik majd a szövetség nemzetközi jár­őrkutya versenye, 2000-re pedig a világbaj­nokságot tervezik. Horváth Győző r.- Hogyan is­merted meg Ma­gyarországot? — Egy dél­francia települé­sen lakom. Édesapáin egy közeli kisváros műve­Cécile Dutrech ma még egy dél-franciaországl falucská­ban ól, de Immár tiz esztendeje „szerelmes” hazánkba. A gyönyörű ország csodaszép vidékének kedves, 22 esz­tendős lakója az évek során egyre többet megismert Magyarországból. Mindez csak erősítette az Alföld és megyénk utáni vágyát. Ma már hiszi, a sorsa összefor­rott ezzel a földdel. Ö ide tartozik. Először a megyeházán, Szolno­kon futottunk össze. Otthono­san mozgott az épületben, és csupán akkor ért meglepetés, amikor valami felől érdeklődve megszólítottam: barátságosan, ám egy kicsit tört magyarsággal világosított fel, hogy ő francia, és sajnos nem jól beszéli a nyel­vet. Pedig ehhez képest megle­pően jól beszélte... A kíváncsi­ságból beszélgetés kerekedett. dési házának igazgatója és az ottani kórus karmestere. A ze­nei kapcsolatok egyik szála tíz éve Magyarországra, Egerbe vezetett, ahová egy tánccso­porttal én is eljutottam. Persze barátságok, ismeretségek szö­vődtek, és ez a kis ország meg­villantotta előttem sokszínűsé­gét. Első látásra beleszerettem. Ahogyan kilenc év múltán ab­ba a kunhegyesi fiúba, akivel egy rockzenei fesztiválon, ott­hon találkoztam.- Mi tartja össze a kapcsola­totokat kétezer kilométer távol­ságból? — A találkozások lehetősé­ge. Megismerkedésünk után azonnal elkezdtem magyarul tanulni. Közben rövidesen le­hetőségem nyílt a • megyébe utazni, így természetesen Kunhegyes sem maradhatott ki az úti célokból. Azóta pedig keresem a lehetőségeket a vi­szontlátásra.- Amelyek, úgy tűnik, nem is várattak sokáig magukra... — Valóban. Jelenleg ugyanis a bordeux-i egyetem végzős, művelődésszervező szakos hallgatója vagyok. Nemrég fel­merült, hogy a szükséges gya­korlati időmet itt is ellökhet­ném. A napokban érkeztem, és egy hónapig maradok. A me­gyeházán Báli István „szárnyai alatt” a térség francia kapcsola­tainak ápolásában segítek. Emellett megszerveztem, hogy júniusban az édesapám vezet­te kórus Szolnokon, Martfűn, Kunhegyesen és Tiszafüreden vendégszerepelhessen. Aztán pedig mi leszünk a martfűiek és a szolnoki Karnagyok Kóru­sának vendéglátói.- Hogyan képzeled a jövö­det? — Imádom a magyar szoká­sokat. Itt minden ünneppel jár egy különleges hagyomány. Ha hazamegyek, például sze­retnék igazi itteni hímzésekből kiállítást rendezni. Nyáron ter­mészetesen én is a kórussal tartok, őszre pedig befejezem a tanulmányaimat, és akkor ott áll majd előttem a nagy döntés. Azt hiszem, a lelkem mélyén már döntöttem. Hi­szen a szívem most már mind jobban Magyarországra és Kunhegyesre húz ... Bugány János Április 25., vasárnap: Tisza- bőn időközi polgármester-vá­lasztást tartottak, melynek eredményekéntGál Miklós lett a település vezetője. • Orszá­gos klubközi táncverseny zaj­lott Jászárokszálláson. Április 26., hétfő: Az évezred küszöbén címmel kétnapos országos konferencia kezdődött Szolnokon a szakszervezeti konföderációk szervezésében. • A megyei területfej­lesztésitanács ülésén döntés született: az önkormányzatoktól a bel- és árvízkárok enyhítésére beérkezett 331 millió forintos igényt a Belügy­minisztériumba továbbítják, mivel a testület vis maior kerete kimerült. Április 27., kedd: A szolnoki Szigligeti Színházban parádés gálaműsor köszöntötte a tánc világnapját. • Hulladékgazdálkodási programta­nácsalakulta megyeházán. • A megyei TIT küldöttgyűlésén megválasz­tották a társaság új elnökét, dr. Kardos Györgyöt. Április 28., szerda: Új központi sterilezőt adtak át a megyei Hetényi Gé­za Kórházban, Szolnokon. • A Nagykun Együttműködési Társulás is pá­lyázik a földművelésügyi minisztérium kistérségek vidékfejlesztési prog­ramja elkészítésére kiírt támogatására. Április 29., csütörtök: A szolnoki Zöld iskola demonstrációval tiltakozott az intézmény tervezett bezárása ellen. • A szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban British Council információs sarkot nyitottak meg. Április 30., péntek: Ülést tartott a megyei közgyűlés, amelyen egyebek mellett előterjesztést tárgyaltak meg az északkelet-magyarországi ré­gió területfejlesztési koncepciójának egyeztetési anyagáról, illetve in­tézményvezetői kinevezésekről döntöttek. • Az MSZOSZ elnöksége Kul­turális és Művészeti Dijat adományozott a Martfűi Városi Női Énekkar­nak, míg MSZOSZ Érdemérmet kapott Kovács Jánosné, a Bőripari Dol­gozók Szakszervezet Martfűi Területi Szervezete elnöke. Május 1., szombat Vidám hangulatban telt el megyénkben a majális. ORVOSI FIGYELMEZTETES- Na, akkor megegyeztünk, hogy egy kicsit visszafogja magát Mert hát az a raszta szív se dobog ám örökké! Anya Kosztolányi Dezső az anya szót a magyar nyelv tíz legszebb szava közé sorolta. Igaza volt, hi­szen ez a fogalom, hogy anya, meleg, akár az ölelő kar, finom, mint a frissen csordult habos tej, és muzsikál, mint a harangjáték. Kimonda­ni, ízlelgetni is csodálatos, meg hallani. Min­den anya gyönyörű. Legyen huszonéves, ki- csattanóan fiatal, érett harmincas, apró finom barázdákkal szegélyezett arcú negyvenes, fá­radt ötvenes, netalántán hófehérre meszelt ha­jú nyugdíjas. Ők azok, akiknek soha nem tud­juk visszaadni, amit értünk tettek, hiszen ön­zetlenül szerettek, olykor jobban, mint az éle­tüket. Van, aki szívét rajzol édesanyjának, más cukrot, csokit vesz, apró, maga készítette aján­dékkal kedveskedik. Később bonbont, tortát, még később kendőt, ruhát, puha papucsot, ci­pőt kap. De ők talán mindennél jobban örülnek annak, ha törődnek velük a gyerekek. Ilyenkor éveket fiatalodnak, apró tüzek lobbannak a VASÁRNAP REGGEL szemükben, amikor a gyerekük rájuk gondol. És vannak sokan — mint én is —, _ akik akárhogy szeretnék, nem tudják átölelni azt, aki életet adott ne­kik. Mert az anyák is elmennek egyszer, és némán összeszorított szájjal pihennek egy hant alatt. Nincs az a föl­di hatalom, amelyik szóra bírná őket. Ezért le­rakom a sírra a tavaszi hajnalt, a nyári naple­mentét, az ősz szilvalekvár ízű illatát, a füty- työs decemberi szelet. A távoli égzengést, a vitorlázó felhőket, a jó szomszédok néhány mondatát, az unokák csivitelését, azt, hogy már lassan emberszámba jutnak. Mindezeket egy csokor tulipánba, nárciszba, orgonába rejtem, mivel az utóbbi volt a kedvenc virága. Majd csendesen, nagyon óvatosan leteszem a sírra, mert ma május első vasárnapja van. Mert ma anyák napja van . .. 'D. Szabó Miklós IMÈb liMraÆJQl2 aaîtnâûalfâlMD

Next

/
Oldalképek
Tartalom