Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-04-18 / 16. szám

_ i Át ■ ■■ ÄVR megírta, aTV2 összefoglalója (22.15) bemutatja, nnl • fini II fifll lllAmüsorvendégel:KovácsZoltán(UTE),IVIátyusJános VflUk. MVL.. VAUK-i ■ ■ (FTC), Dézsi Mihály (BRFK) 1999. április 18. Labdarúgás Tizenegyedik oldal A stadion előtti balhét követően (lásd lenti keretes írásunkat) a pályán a Va­sárnap Reggelnek sikerült az, ami még a NATO-nak sem: kezet fogott egymás­sal Kopunovics (UTE, szerb) és Selimi (FTC, albán). A találkozó végén viszont 18 szurkolót állított elő a rendőrség. A két edző egyébként nem reszkírozott, hi­szen mindkét játékos csak a kispadon kapott helyet. Bodnár gyúró amúgy elárulta, hogy a fradisták mindegyike úgy játszik majd, mint ha egy petárdát kapott volna a hátsójába, tűzi­játékban tehát nem lesz hiány. Ennek igazát Bíró ka­pus bizonyíthatná a leg­jobban, az első játék­részben ugyanis jószeri­vel csak neki akadt dol­ga. Három bravúros vé­désének köszönhetően így emberhátrányban is tartani tudták a döntet­lent - Tamásit állította ki Piller bíró Kulcsár felrú­gásáért - az újpestiek. Szünet után a zöld-fe­hér B szektor „kedves­kedett" néhány füst­bombával a stadion lég­terének, emiatt Piller át­menetileg kénytelen volt megszakítani a játé­kot. Nem sokkal később a hazaiak kedvence, Szabics adta át a helyét Seliminek, aki majdnem az első labdaérintéséből gólt szerzett. A dolog bökkenője az volt, hogy az albán milliméterek­kel lemaradt Fűzi be­adásáról. Nem így Mátyus, aki egy kapu előtti kavarodás után ki­használta az újpesti vé­dők aluszékonyságát - talán még a füstbombák hatása sem múlt el -, és közelről a hálóba kotor­ta csapata vezető gólját (1-0). A hátralévő idő­ben a fradista Vámosi második sárgája okán, míg Jagodics után- rúgásért egyből pirosat kapott, s minthogy Kul­csár az utolsó két perc­ben megsérült, így a zöl­dek nyolc emberrel fe­jezték be a meccset. A történet azonban ekkor még nem ért vé­get, a felindult lila tré­ner, Várhidi Péter dühé­ben lerúgta az öltöző aj­taját. Imre Mátyás A szurkolókat büntették a bírók Mariján Vlak: - Az emberelőnytől sem nyugodott meg a csapat, de azt hiszem, túltettük magunkat a Debrecentől elszenvedett vereség okozta krízisen, és most ez a legfontosabb. Várhidi Péter: - Sajnálom, hogy szurkolóinkat megbüntette a játékveze­tő, és jobb lenne, ha a mérkőzések a pályán dőlnének el. Torgyán József, az FTC elnöke: - Az előzmények és a meccs is drámai volt. Szomorú, hogy egy apát úgy vertek a rendőrök, hogy közben négy­éves fia a karján ordított. Másrészt utasítom az ügyvezető elnököt, hogy a jövőben a Fradi-indulóra fussanak ki a csapatok a pályára. Lányi Zsolt, az UTE elnöke: - Ma kikaptunk, holnap győzünk, ez a sport lényege. A Fradi győzelme megérdemelt volt, egy túlzottan bizonyítani akaró csapatot és egy túlzottan bizonyítani akaró bírót láthattunk. FTC UTE Tudósító: Kun Zoltán Üllői út, 11000 néző Vezette: Piller FTC I Újpest ! Udvarácz 3 Bíró 3 Telek 3 Fehér 3 Vámosi 2 Szlezák 3 Mátyus 4 Szekeres 3 Szűcs 3 Tamási 0 Kriston 2 Herczeg 2 (Schultz 39.. 3) (Kiskapusi 36., 3) (Jagodics 70., 0) Tóth N. 3 I Kovács B. 3 Kovács Balázs 2 Lendvai 2 Korsós 2 1 Fűzi 3 Pető 3 Szabics 2 (Kopunovics 76., 0) 1 (Selimi 59., 2) Szanyó 2 Kulcsár 2 (Kovács Z. 77., 0) Edző: Edző: j Mariján Vlak Várhidi Péter Gólszerző 1-0: Mátyus (64.) Kiállítva: Tamási (12.), Vámosi (78.), Jagodics (92.) Ismét bebizonyosodott, hogy a sport képes legyőzni a legnehezebb akadályokat is: az albán Selimi (balra) és a szerb Kopunovics mosolyogva fogtak kezet egymással TAVASZI FORMA 1. MTK 8 8­­16-2 24 2. Újpest 8 5 1 2 12-5 16 3. FTC 7 5­2 14-9 15 4. Győr 7 4 2 1 11-6 14 5. DVSC 8 4 J 16-8 13 6. Videoton 8 3 4 1- 5-3 13 7. Vasas 8 3 3 2 10-7 12 8. Haladás. 7 3 2 2 10-7 11 9. Nyírség 8 2 5 1 11-10 J§1 10. Dunferr 8 3 2 3 8-12 11 11. ZTF 7 3­4 7-6 12. Kispest 8 2 3 3 6-8 9 13. Gázszer 8 2 2 4 4-8 8 14. Siófok 8 1 3 4 6-11 6 15. BVSC 8 2 »«S 6 5-11 6 16. Kerület 8 1 2 5 12-25 5 17. Vác 7 1 1 5 6-12 4 18. DFC 7­4 2 4-13 4 PANNON gSM Fertelem Az ember csak ül, és értetlenül nézi a döbbenetes képe­ket, a hihetetlen acsarkodást, a rombolni vágyást, az agressziót, a vért, a mocskot, a szennyet. Az egyenru­hások hergelésére szakosodott őrülteket, a tétlen és el­bizonytalanodott rendőröket, akik már ütni se nagyon mernek. Vagy ha igen, akkor jobbára csak a gyengéket és a földön fekvőket. Pedig lehetne ezt másképpen is. Angliában a keríté­seket is leszedték, és a fegyvertelen hobbyk békében korzóznak a nézők előtt. Nálunk pedig? Polgárháborús állapotok, barikádok, repülő utcakövek, könnyebb és súlyosabb sérültek. Amott a hamisíthatatlan szurkolói kártyák bevezeté­sével és a büntetési tételek szigorításával néhány év alatt rendet vágtak, s az indulatoknak - reméljük - vég­leg gátat szabtak. Emitt, Európa keleti fertályán viszont tovább tobzó­dik a fertelem. És nincs senki, aki útjába állna. Aki ésszel, értelemmel és következetes erővel tenne valamit. Vincze Attila 1996. március 20 UTE-FTC 1-1 A Fradi-tábor útját betört kira­katok jelezték a Váci úton. Tóth Vencel játékvezetőt rendőrök kísérték az öltöző­be, de a két szurkolótábor a meccset követően még másfél órán át csépelte egymást az utcán. A Fradi akkori szertáro­sának egy elhajított fél tégla tette csereszavatossá felső fog­sorát. Az újpesti tábor provo­kálta a fradistákat, amely, vall­juk be, talán csak erre várt. 1997. május 10. UTE-FTC 1-2 Az újpesti B közép szektorá­nak transzparense - A fradiz- mus múló divat... - alaposan felhergeli a zöld-fehér- híveket, akik a második já­tékrész közepe táján bein­dulnak. Tüzet gyújtottak a le­látón, beszakították a kerí­tést, szerencsére a kivonuló rohamrendőrök megakadá­lyozták a mérkőzés félbesza­kítását. 1998. május 17. FTC-UTE 1-1 Hiába a nagy készültség, az érkező újpestieket hatalmas kőzápor fogadta az Üllői úton. A lila-rajongók válaszul fel­gyújtották szektoruk székeit, a találkozó végén aztán a sta­dionon kívül is folytatódott a csata. 1998. szeptember 19. UTE-FTC 2-1 A találkozó előtt, alatt és után ostromállapot uralkodott, pe­dig az MLSZ először nem ^akarta engedélyezni, hogy a találkozóra szurkoló­kat is beengedjenek, ám végül ötezer néző mégis megtekinthet­te a meccset. A fe­rencvárosiak és az új­pestiek már a meccs előtt is „megkóstol­ták” egymást, sokak szerint a két tábor „hadvezérei” mobil- telefonon mozgatták egységeiket. A talál­kozó végén a fradis­ták betörték szekto­ruk kerítését (képün­kön), és a sajtó-, illet­ve díszpáholyra tá­madtak. A könnygáz­tól végül megfuta­modtak, de kint be- döntötték a Megyeri úti stadion kapuját, és mintegy három órán át verekedve vo­nultak csak vissza. A stadionban és kör­nyékén: vér és vér mindenütt!!! A fentiekben felsorolt botrányok mindössze re­tardált naposcsibék bölcsődei babazsúrjához hasonlíthatók, ha a tegnapi történéseket vizs­gáljuk. Bő két órával a kezdés előtt már minden lezárható utat blokkolt a rendőrség, így a Fradi- tábor a Pénzverde melletti felüljáró alatt várta a metrón érkező újpestieket Ekkor új fejezet kez­dődött a honi futball botrányok krónikájában. Ezúttal nem a két szurkolótábor, hanem a rendőrök és a fradisták verekedtek össze, Utób­biak izgatottsága némileg érthető volt előfor­dult ugyanis az a blőd história, hogy nem en­gedték be őket saját stadionjukba! Az „ered­mény" harmincperces közelharc, a „szerv" könnygázzal és gumibotozássai, lovas rend­őrökkel, a fradisták pedig a mozdítható „terep­tárgyak” - utcakő, hirdetőoszlop, rácsok, sörös­üvegek - hajigálásával vonultak hadba. Az egyenruhások még a békítő szándékkal érkező Vincze Ottót is megruházták, de a legnagyobb fogás számukra minden bizonnyal az a süket­néma szurkoló voä, akit szó szerint véresre ver­tek. Az FTC orvosi szobája átmenetileg tábori kórházzá alakultát ahol szorgosan kötözgették a mintegy 10-15 komolyabb sérültet. A találkozó után sem fékezték magukat a rendőrök: a Planetáriumon is túlkergették a fradistákat szerencsésnek mondhatta magát az, akinek sikerült elbújnia a Népliget fái között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom