Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-03-21 / 12. szám
Az utóbbi időben nem sokat pihennek a Tisza menti települések polgárai: az önkormányzatok, vízügyi szakemberek és brigádok irányításával, katonák, tűzoltók, diákok, vállalatok dolgozói és önkéntesek segítségével egész álló nap és éjszaka a gátakon dolgoznak, hogy megvédjék településüket, otthonaikat, értékeiket az áradástól. így is van azonban, ahonnan már ki kellett telepíteni embereket a víz támadása elől. A Tisza pedig egyre csak jön és növekszik, dagad, rekordot dönt a vízállás. Képeink e szinte már emberfeletti, hősies küzdelembe nyújtanak bepillantást Szolnokról, Tószegről és Tisza- várkonyból. Fotók: m. j., cs.i. A szolnoki Csáklya, Tutajos és Sztájk utcákban is megjelent a víz. A területet homokzsákokkal erősítették meg Ki hogy tudja, úgy menti értékeit az ár elől (Tiszavárkony) A megyeszékhely „érzékeny pontja” a Tiszaliget. Itt másokkal együtt katonák is segédkeznek a kőrgát megerősítésében Tószegen Valkó Editnek is el kellett hagynia házát, mert a víz már átszivárgód a töltés alatt. Ideiglenes otthona a volt téeszirodában kialakított menedékhely-SS Van, ahol az egyszerű homokzsák már kevés, oda ilyen nagyobb méretűek kellenek a hullámverés ellen , mint például a Tószegre vezető út mellett Besötétedett. Mivel Nagy Imréék befejezetlen munkát sosem hagynak, fényszórók világánál mentik ki az utolsó rönköket. A csónakban ülők teljesen átfagytak, a vontató kezébe mély árkot vágott a kötél. Délután még jókedvűen tervezgettek holmi áldomást, de már csak hazamenni vágynak. Mikor mi eljövünk, a teharautó sofőrje még rakodik. A másik tulajdonos meg autójával világít. Pár száz méterenként elemlámpákkal köröznek. A gátőrök igazoltatnak. Egyik helyen száraz rőzse pattog, tüze messze elvilágít a fagyos márciusi éjszakában. A gondterhelt őrző csak annyit mond: jó lenne, ha mielőbb elhagynánk a gátat, rendkívüli készültség van...- A következő lejárónál lemegyünk - ígérjük. S bár épp egy ijesztő mély nyomokkal barázdált, meredek gátoldal következett, leevickélünk az autóval valahogy. Mert megígértük, s mert nélkülünk is elég nagy a baj... Járvás ^ X Tiszasüly és Kőtelek között van egy különösen veszélyes szakasza a Tiszának. Egy hajdani nagy árvíz idején itt majdnem átszakadt a gát. Meg is erősítették, de a kikövezett gátoldal sem bírja el a termetes rönkök becsapódásait, amit hónapokkal ezelőtt vágtak ki a favágók. Csak először az őszi árvíz ragadta el, majd a jég fogságába kerültek, most pedig a tavaszi ár sodorja őket vészesen. Az átázott gátra csupán egyetlen napra engedték fel menteni a brigádot és a járműveket. Aztán a víznek adják, amit vinni akar... A két község határában áll a gátőrház, mellette a Tiszában már nem sok látszik a tízméteres mércéből. A víz hordalékot terel haragosan. Két és fél-három méteres farönköket sodor a part felé. Órák kérdése, hogy a hatalmas rönkök mikor kezdik verni a meggyöngült gát oldalát. A besenyszögi Nagy Imre és brigádja vállalkozik a veszélyessé vált fa mentésére. vízen mot hagyjon a gáton. Az idő szalad, dél már jócskán elmúlt, s még néhány kilométer hátravan. Valakinek hangosat kordul a gyomra. A kisgép sofőrje bátortalanul megjegyzi: még nem evett aznap. Kenyér kerül elő egy kosárból. Vékonyan kell kenni, szeletelni, hisz ötfelé osztják. A fa egyik tulajdonosának gyermekei jószívvel váltak meg uzsonnájuktól. Néhány perc pihenő, míg lenyelik a pár falatkát. Aztán újból nekifeszülnek az izmok. Pár óra múlva a fiatalember szinte futva vontatja a csónakot, mert már erősen szürkül, s még rönk hátán rönk, amerre a szem ellát. Hatalmas teherautó gördül a gáton. Pótkocsiját a gátőrháznál hagyta. Sehogy sem illik a robosztus monstrumhoz a túlzott óvatosság. De tudja jól, vigyáznia kell a gátra. S mikor a rakománnyal learaszol a meredélyről, valaki keresztet vet. Korán kelt a csapat, mint mindig. Sietnének, mert otthon is munka várja őket. Összeszo- kottan dolgoznak, félszavakból is értik egymást. Két férfi beül egy fémcsónakba, amire hosz- szú kötelet erősítenek. A vége harmadik társuk kezében van a parton. Ő húzza a csónakot mindig feljebb, vagy épp engedi be a sűrűbe, rajta múlik a két ember élete. A „vízi mentők” a csáklyát tévedhetetlen biztonsággal használják. Akad a fémfej, reccsen a fa törzse. Ismét megvan egy rönk. Kihúzzák a csónakot a gát oldalához. Kötelet hurkolnak a fára. A gát szélén egy ügyes kis földmunkagép egyensúlyozgat. Először felvontatja a rönköt a gát tetejére, majd kanalával megragadja, s a túloldalon lerakja. Csak annyi mozdulatot végez, amennyi feltétlenül szükséges. Kezelője nagyon figyel, hogy minél kevesebb nyo-
