Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-03-21 / 12. szám
B. MOLNÁR LASZLO ÍRÁSA MAKÓ ÉS CSANÁDPALOTA GYÁSZOLJA AZ IJFÚ FOCISTÁKAT F0TÓK: STEFLER BALÁZS Rekviem egy futballcsapatért Golyó, a megyei Rudi, Újra gyászol az ország. Megint gyermekek mentek el, úgy, hogy szinte még nem is élhettek. Az elmúlt hét végén egy csapat tehetséges kis labdarúgó - megnyerve a nyárlőrinci kispályás focitornát - az edző kocsiján hazafelé igyekezett, hogy szüleikkel, barátaikkal ünnepeljék meg az újabb sikert. Szeretteikhez igyekeztek - de soha nem érkeztek meg. A végzet egy vasúti átkelőben érte utol őket. Makó és Csanádpalota gyászolja halottait, miközben a gyermekeiket féltő szülők immáron sehova nem akarják elengedni csemetéiket. Rettegnek. Rettegnek, hogy a tragédia megismétlődhet. merült sofőr nem veszi észre a jelzést. Mire észbe kapna, már késő. Délután negyed négy előtt egy perccel bekövetkezik a tragédia. A ménetrend szerint érkező vonat vezetője már nem tudja megállítani a szerelvényt, amely belerohan a Skodába. Az autóban ülők - Kerekes Anti kivételével, aki a csodával határos módon néhány zúzódáson és nyakhúzódáson kívül épen megússza a balesetet - életüket vesztik. A kiérkező rendőrök, mentősök elé borzalmas látvány tárul. A felismerhetetlenségig összeroncsolódott autó darabjai mellett emberi testrészek hevernek. A mentő a tragédiát követő húsz percen belül már száguld a kecskeméti kórház felé az egyetlen túlélővel. Háromnegyed négy előtt a rendőrség megkezdi a helyszíni szemlét. Március tizennyolcadikán Makón három, míg Csanádpalotán egy temetés zajlik. A szülők, hozzátartozók, barátok talán most szembesülnek először a megváltoztathatatlannak szeretteik örökre eltávoztak. A zokogó embereken látszik, nem érzékelik a külvilágot. A koporsókat ezrek kísérik az utolsó útra. A sírok körül több száz ember. Egy édesanya felkiált: „Ne engedjétek eltemetni őket!” A gyász- szertartás végén a családok magukra maradnak a friss sírhantoknál, amelyeket beborítanak az emlékezés virágai. Aki ott volt, egyhamar nem fog szabadulni az emléktől! Négy fiatal sportoló és edzőjük ígéretes pályafutása egy pillanat alatt véget ért, még mielőtt igazán elkezdődhetett volna. A sírba mindegyikőjük mellé egy-egy focilabdát helyeztek. Az egyik osztálytárs Csokonai Vitéz Mihály soraival búcsúzott tőlük: „ ...Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!" A makói Gera Gábor gyorsaságára már az óvodában felfigyeltek. El is nevezték Golyónak. Városszerte így ismerték a kor- osztályos megyei válogatott kisfiút. Játékával az elmúlt szombaton ismét felhívta magára a szakemberek figyelmét, akik ismét meghívták őt a legjobbak közé. Oda, ahová most már soha többé nem mehet el. Március tizenharmadikán a Csongrád megyei Makóról reggel egy maroknyi gyerekhad az edző autóján indul útnak. A Maros UFC tehetséges focistái újabb tornagyő- zelemmel akarják bizonyítani, hogy Délvidéken nincs náluk jobb, ügyesebb csapat. Nem mindennapi feladatra vállalkoznak, hiszen előző este kiderült, cseresor nélkül lesznek kénytelenek végigjátszani a tornát. A másik autó sofőrje ugyanis az utolsó pillanatban visszamondta az utat, így mindössze öt játékos vághatott neki a nagy kalandnak. A másfél órás úton egyébről sem esik szó, mint arról, sikerülhet-e a nagy álom. A nagylőrinci sportcsarnokban azonban hamar levetkőzik izgalmukat. A Kerekes Anti (14), Gera Gábor (14), Kolozsvári Gábor (14), Gráf Rudolf (14), Ponczok Attila (13) ötös fogat aznap délelőtt nem talál legyőzőre. Bírják erővel, hajtja őket a becsvágy, a győzni akarás. A döntő után fáradtan, csillogó szemmel veszik át a szervezőktől a győzelemért járó kupát és az aranyérmeket. A közönségsikert arató Maros UFC tagjai edzőjükkel egyetértésben úgy döntenek, amilyen hamar csak tehetik, autóba ülnek és sietnek haza. Szüleikkel, barátaikkal, sporttársaikkal együtt akarják megünnepelni a sikert. Bepréselik magukat a Skodába, négy gyerek hátul, a kapus Anti elöl ül. Boldogan beszélgetnek. Ugratják egymást. A jókedv majd szétveti őket: „Újra itt van, újra itt van a nagy csapat!” A lakiteleki vasúti átkelőhöz érnek. A fénysorompó pirosán villog. A beszélgetésbe beleA csanádpalotai Gráf Rudolf már óvodáskorában is szenvedélyesen kergette a labdát. Kitartásának és szorgalmának hamar meglett az eredménye, hiszen a Békéscsaba szakemberei számtalanszor próbálták magukhoz csábítani, felajánlva neki a sportiskolái elhelyezést is. Rudi azonban bebizonyította, hogy nemcsak tehetséges, hanem hűséges is. Ragaszkodott osztályfőnökéhez, osztálytársaihoz és szíve választottjához. Senkiért és semmiért nem hagyta volna el őket. wm. % a 5 f-V- «Éi S Koli, a nagy horgász A makói Kertvárosi Általános Iskola nyolcadik osztályának egyik élsportolója, Kolozsvári Gábor - Koli, ahogy a barátai hívták - nemcsak fociban jeleskedett, hanem atlétikában és duatlonban is. Mindemellett a tanulást sem hanyagolta, gimnáziumban akarta folytatni tanulmányait. Szabad idejében legszívesebben horgászott. Halálhíre édesapját az Amerikai Egyesült Államokban érte. A családfő otthagyta a munkáját, hogy végső búcsút vehessen szeretett fiától. Nem száguldott az edző A baleset körülményeit még mindig vizsgálja a helyi rendőrség. Ferenczi László alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője lapunknak elmondta, hogy az eddigi vizsgálatok szerint a gépkocsit vezető férfi figyelmen kívül hagyta a fénysorompó piros jelzését.- Az is kiderült, hogy - ellentétben az egyre terjedő pletykákkal - nem vezette az autóját gyorsan, bár a vasúti átkelőben megengedett negyven kilométeres sebességet valamivel túllépte - jelentette ki az alezredes. Részvéttelenség Még élénken él az emberek emlékezetében a januári buszkatasztrófa. Akkor az illetékes állami vezetőink példamutató módon álltak a baleset áldozatainak hozzátartozói mellé. Most újra temetett az ország. Négy fiatal, tehetséges labdarúgót és edzőjüket. Ám ezúttal az illetékeseknek leginkább az egymással vívott hatalmi harc köti le az erejét. Az áldozatokat az utolsó útra a sportminisztérium vagy az MLSZ egyetlen képviselője sem kísérte el. A gyászolók joggal érzik úgy: ez a fájó részvéttelenség mindennél jobban jellemzi a két intézmény vezetőit. A második születés A csapat sokra hivatott kapusa, Kerekes Antal - akit az MTK március végén magával akart vinni Milánóba - csodával határos módon túlélte a balesetet. Sokan úgy vélik, most született meg másodszor. Miközben a gépkocsi sofőrje és társai szörnyethaltak, addig a fiúnak csak a nyaka és a válla rán- dult meg, és horzsolások keletkeztek a testén. Dr. Fröhlich Péter, az ifjú focista kórházi kezelőorvosa lapunknak elmondta, a gyerek még az eszméletét sem vesztette el. Kétnapos megfigyelés után hazaengedték, és szövődményekre sem lehet számítani. A fiú feltehetően annak köszönheti az életét, hogy az ütközéskor kirepült az autóból. De hogy pontosan mi történt, senki nem tudja, hiszen Anti a baleset óta egyetlen szót sem szói. Egy nappal a hazatérése után szülei segítő karjaira támaszkodva kísérte el barátait utolsó útjukra. Arca mindvégig rezzenéstelen maradt, csak a szeméből folyt patakokban a könny. Ponci kedvence Ronaldo A csapat gólzsákjának, Ponczor Attilának a brazil klasszis, Ronaldo volt a példaképe. Az eleven kisfiú tehetségére már korán felfigyeltek a szakemberek. Nem csak hőn szeretett sportágában, a labdarúgásban, hanem tornában és atlétikában is kiemelkedően teljesített. A Ponci becenévre hallgató fiút örökre elkísérte kedvenc csapatának, a német Bayern Münchennek piros-kék meze.
