Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-03-21 / 12. szám
y Tengizről legendák, mendemondák sokasága kering, hogy milyen ott egyáltalán az élet. Van, aki állítja: nagyon nehéz, hiszen sokféle ártalom érheti a dolgozót. Mások erre csak legyintenek, mesebeszéd az egész: a legnagyobb ártalom a vodka. Mert aki bevedel belőle pár decit, hiába alussza át az éjszakát, mosogatórongyként ébred, és másnap nehezen bírja a sivatagi, félsivatagi hőséget. A most 39 éves, kunhegyesi, Somodi István ismeri ezt a Szolnok megye kiterjedésű vagy talán annál is nagyobb területet, félsivatagos vidéket, hiszen 1993 óta - rövid esztendei megszakítással - ott keresi kenyerét. Édesapja jónevű asztalos volt, így nem véletlen, hogy az idősebbik fiú is faipari szakközépiskolát végzett, majd letette a technikusi minősítővizsgát. Dolgozott Hegyesen, a Vegyesipari Szövetkezetnél, majd annak megszűnte után a Heves Kereskedőháznál. Még a munkanélküliségbe is belekóstolt. A főváros utcáit járva észrevette, hogy a Vegyépszer nevű cégnél van felvétel. Jelentkezett, és kikerült Tengizbe: nem mint asztalos, hanem bádogosnak. Munkásszálláson lakik magyarokkal, kozákokkal, oroszokkal, csecsenekkel, tatárokkal, dagesztánokkal együtt, és egy kőolaj-előfi- nomító üzemet építenek. Reggel héttől este hétig tart a műszak, és 4 dollár 50 cent az órabérük. Teljes ellátást kapnak, a koszt szerinte a jó és a nagyon jó minősítést érdemli. Szombaton is teljes a műszak, vasárnaponként pedig félnapos. Mindez hat hétig tart, utána ugyancsak hat hét a pihenő. Bizony-bizony, ekkora munkatempó mellett pihenni, enni kell, mert az iramot csak ily módon bírja az ember. Ő általában a másik, a szabad hat hétre hazajön, de arra is adódott példa, hogy maradt. Naponta pecáRendkívül tehetséges ifjú színésznő mutatkozott be a napokban a Szigligeti Színház színpadán. Száva/ Viktória Molnár Ferenc A hattyú című darabjának egyik főszerepét játssza. Bár Budapestről, a Radnóti Színházból érkezett vendégjátékra, erősen kötődik a megyéhez, egészen pontosan Mezőtúrhoz, máig ott ól ugyanis a családja. Érdekes módon véletlenek sorozatának köszönheti, hogy a világot jelentő deszkákon találta magát. Igaz, a művészetek - főként a képzőművészet és a zene - mindig is közel álltak hozzá, mégsem gondolta volna, hogy valaha színésznő lesz. Mezőtúrról azonban Szentesre, a drámatagozatos gimnáziumba került középiskolába, ahonnan egyenes út vezetett a Színművészeti Főiskola felvételijére. Miután elsőre túljutott minden rostán, csak akkor kezdte tudomásul venni, hogy alighanem színésznő lesz. Jelenleg a Radnóti Színház tagja, s első vidéki fellépése a szolnoki. Valójában zott az Emba folyónál, sőt még a Volgán is. Egyszer egy 28 kilós pontyot is sikerült horogra akasztania. Tapasztalta: kinn a magyarokat szeretik: hajtósak, jól dolgoznak, hiszen kilengésekre kevés az alkalom, mivel a legközelebbi település kilencven kilométer. Boltok a falvakban nincsenek, most építik ki őket. Helyettünk ott a piac, ahol bármit megvehet az ember: a hústól kezdve a repülőalkatrészig, az almától a magyar sörig, esetleg az ingig. Ebben a fiatal államban, Kazahsztánban is sok a tennivaló. A piacok, bazárok élelmiszert árusító részét fedetté építik. Alkudni kötelező, aki ezt elmulasztja, lenézik. Ő szerencsére már otthonos a kazah nyelvben is, amit az őslakók nagyra értékelnek. Élgondolása szerint még vagy öt évet lehúz odakinn, mielőtt végleg hazajönne. Eddig már ugyanannyi telt el, és anyagilag megérte az irdatlan távolság, a szaharai nyár, szibériai hideg. De hát ahogyan a szólásmondás tartja: valamit valamiért. Nem igaz? D. Szabó Miklós Hattyú Mezőtúrról ez is a véletlen műve: eredetileg egyik főiskolai évfolyamtársa játszotta volna Alexandra szerepét, ám egyeztetési gondok miatt Viktóriát hívta a rendező, Benedek Miklós. Első alkalommal adódik lehetősége arra, hogy igazi, nagy színpadon játsz szón, hiszen a Radnóti meglehetősen családias méretű színház. Szintén újdonság volt számára a vidéki szí nészélet, az esti próbák, az éjszakába nyúló beszélgetések. Sokkal harmonikusabb, nyugodtabb próbaidőszak volt ez, mint a fővárosi taposómalom. Darabbeli partnerét, Szirtes Balázst négy éve ismeri már, az ő jelenléte sokat számított, no és persze Benedek Miklósé, aki egykor osztályfőnökük volt a főiskolán. Alexandra személyisége rendkívül vonzotta Viktóriát. A rideg, hideg, gőgös hercegnő megformálása, akiben szélsőséges, nagy érzelmek rejlenek, igazi kihívást jelentett számára. Úgy tűnik, a közönség is hálásan fogadja Molnár Ferenc darabját. Köztük természetesen a legnagyobb kritikusok, Viktória szülei, akiket lányuk ugyan a bemutatóról kis túlzással „kitiltott” - nélkülük is volt épp elég izgulnivalója -, azóta azonban már látták az előadást. Az ő véleményük sem lehet más: érdemes megnézni. szilvási 1999. március 21. y Harmadik oldal [y JÄÄ' I, ' ' t Március 14., vasárnap: Megyei polgárőr-küldöttközgyűlés zajlott a megyeházán. Március 15., hétfő: Az egész országban és a határokon túl is megemlékeztek az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc 151. évfordulójáról - Díszhangversennyel kezdődött a VII. szolnoki zenei fesztivál eseménysora. Március 16., kedd: Tovább tart a küzdelem a tiszai áradással, nagy erőkkel folyik a gátak megerősítése. A térségbe látogatott Katona Kálmán kormánybiztos, vízügyi miniszter. Március 17., szerda: Rekord magasságot ért el a Tisza vízállása, egyre nagyobb erővel folyikTószeg és a szolnoki Tiszaliget bevédése. - Felvonták a NATO-lobogót hazánk valamennyi katonai alakulatánál, így a szolnoki MH. 89. Vegyes Szállító Repülő Ezrednél is. - Három jászsági település megkezdte közös turisztikai fejlesztő programjának kidolgozását. Március 18., csütörtök: Lezárták és kiürítették az árvízveszély miatt a szolnoki Tiszaligetet. Orbán Viktor miniszterelnök a helyszínen tájékozódott az árvízi helyzetről. - Hastífusz ellen oltottak be négyszáz örmé- nyesi lakost. - Elkészült a kunszentmártoni ipari park lehetőségeit értékelő szakértői jelentés. Március 19., péntek: Térségi polgármesterek, vállalkozók találkoztak a General Electric képviselőivel Jászladányon. - Cibakházán a Damja- nich-napok keretében történészkonferenciát és lovas felvonulást rendeztek. - Tisztiiskolások gólyabáloztak a szolnoki Hemóban. Március 20., szombat: Új egységet avatott a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ. - A múlt évet lezáró közgyűlést tartott a Mezőtúr-Tiszazugi Vízgazdálkodási Társulat.- Ez elment bankásznl, ez betette, ez megszámolta, ez megforgatta, ez az idke-picike meg mind kilopta! ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS BÁV-Zálog Rt. Számoltunk... és évi /1 >Cjp il o/ ú AÇ Lm -kai csökken / kf a kamatokat /Cl ' [ ■■ áC Számoltunk... és 60-75 %-ra /V“ ,0 emeltük a kölcsönössze IMS Számoltunk... f.* és az Önök igényeinek megfelelően fy - - * alakítottuk ki r dS nyitvatartási időnké rV'*a‘ hogy Önök továbbra is 1 ”v ‘ számolhassanak velünk \ ^ ; Nyitvatartási idő: hétfő-péntek 7 -16.30 óráig szombat zárva ff í2l 1 Zálogfiók ríme: | fl 5000 Szolnok, Baross u. 17. \rit\ff Tel: 56/375-023 _______________vmntc Nem aludtak éjjel Amikor Tiszaigaron Szeléné Nagy Etelka estefelé hallotta az örömhírt, miszerint a múlt heti Szerencseóra nyertesei, azon az éjszakán nem tudtak aludni.- Telefonon tudatták velünk, és én rögtön elhittem mindent. Zoli, a férjem kételkedett: szerinte ez nem más, mint ugratás, valamelyik haverja a bolondját járatja velünk. Most már ő is elhiszi, hogy hozták a hivatalos papírt, miszerint a Vasárnap Reggel március 14-i száma fődíjának mi vagyunk a nyertesei. Szelénéék egyébként hét éve, 1992. október 10-én házasodtak össze. Etelka varrónő, és nagyiváni, Zoli, a párja autószerelő, de hát errefelé az ő szakmájából is Tiszát lehetne rekeszteni, így munkanélküliek mindketten - miközben két apróságot nevelnek: Máté hat-, Fanni pedig négyéves. A házuk tulajdonképpen kész, de lesz helye a pénznek.- Megvettünk mindent a központi fűtéshez, ezt meg szeretnénk csináltatni, így is belekerül 150 ezer forintba. A Lada műszakija lejárt, oda is kell 50 ezer - sorolja a család „pénzügyminisztere”, Szeléné Etelka. Közbevágnak az ifjak: Fanni kerékpárt szeretne, Máté játék traktort. Velük laknak Zoli szülei: ők is együtt örülnek 28 éves fiukkal és 25 éves menyükkel. Ha esetleg Zolinak sikerülne elhelyezkedni, elmondhatnák: soha rosz- szabb évet 1999-nél! D. Sz. M. l/ VASÁRNAP REGGEL Várom a közeledést Olvasom, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva az önkormányzatoktól elvárás, hogy vegye fel a kapcsolatot a lakossággal és a civil szervezetekkel. Először megdöbbentem: jé, még nincs fölvéve? Az ember azt hinné, hogy az önkormányzatoknak már van kapcsolata a lakossággal. Gondolom, a kisebb településeken nincs is ezzel gond, hiszen amikor este a polgármester ballag hazafelé, akkor boldog-boldogtalan megszólítja. De a városokban - egy Szolnok nagyságnyi településen például - elidegenedhet egymástól a lakos meg az önkormányzat. Épp valamelyik nap mondja a szociális bizottság elnöke, hogy bizony az önkormányzatban nem mindenki szociálisan érzékeny Szolnokon sem. Van, aki csak polgárokban bír gondolkodni. Hát, igen, ilyenkor zavaró lehet az a jó néhány ezer nyomorult meg szegény ember, akikkel csak kezdeni kellene valamit. Meg ott van ez a sok egyesület: sérült embereket képviselő, karitatív célokat kitűző - hát ezeket is , meg kellene kérdezni arról, hogy akkor hogyan is élnek a képviseltjeik. Mi gondjuk- bajuk van, amin lehetne segíteni az önkormányzattal összefogva. Szóval, reménykedem az Unióban. Hogy akkor majd az önkormányzat felveszi a kapcsolatot például velem. És végre valahol számítani fog, hogy én mit tartok fontosnak a városban. Hátha egyszer arra költenek több pénzt, amire én mint lakos szeretném. Akkor rögtön szóvá teszem például, hogy könyörgöm, ne mindig az iskolákon spóroljanak már! És hogy hol lehetne megfogni az egyébként oktatástól, egészségügytől megspórolt pénzeket? Arra is lenne egy-két tippem. Elmondom én, el, ha kell. Csak vegyék már fel végre a kapcsolatot velem! Paulina Éva t
