Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-03-14 / 11. szám

Jókai Mór A kőszívű ember fial című regényében állított maradandó emléket az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak. A műből 1965-ben készült, Várkonyl Zoltán rendezte film hatalmas történelmi tabló, méltó feldolgozása Jókai alkotásának. Mindannyian emlék­szünk Ödön, Richárd és Jenő alapára. A három Baradlay-testvért Bitskey Tibor, Mécs Károly és Tordy Géza formálta meg nagyszerűen. Ők hárman Szolnokon, a március 15-i ünnepség keretében idézik fel a szabadságharc történéseit. Előtte megkérdeztük őket, miként ma­radt meg emlékezetükben a több mint harminc évvel ezelőtti forgatás, s mit jelent számuk­ra március 15-e. Bitskey Tibor Ödön szerepét alakította a filmben: - Számom­ra - csakúgy, mint mindenkinek, aki nagyon szereti a ma­gyar népet - igazi nagy ünnep március 15-e. Valójában a film is erről szól: azokról, akik annyi­ra szerették a ma­gyarságot, a hazáju­kat, hogy életüket is áldozták érte. Maga a forgatás csodálatos élmény ma­rad számomra, hiszen minden percét élveztük, nagyon jól érez­tük magunkat. Várkonyi Zoltán rendező, Hildebrand István ope­ratőr tökéletes munkát végzett, örülök, hogy részese lehettem en­nek. Jóleső érzés, hogy évről évre műsorra tűzi valamelyik televízió ezt a filmet. Én is szívesen leülök megnézni ma is. Mécs Károly Richárdként vezette lovashuszárait a haza védelmé­re: - Mámorító élmény számom­ra az a film. Egyrészt olyan kö­zegben játszottam, amellyel ko­rábban nem találkoztam: lova­golni és vívni kellett, s ehhez ko­moly sportteljesítményre volt szükség. Másrészt sok barátot kö­szönhetek annak az időszaknak, például az akkori öttusázók, Bal- czóék is ott voltak a forgatáson. Óriási várakozás előzte meg a be­mutatót, ez volt ugyanis az első kétrészes magyar film, ráadásul mindenki által ismert történettel. Vigyáznunk kellett, hogy meg­őrizzük a történelmi hűséget, mi­közben eszményképeket formál­tunk meg. Tordy Géza Jenőt megformálva testvére helyett ment a biztos halálba: - Szinte eufórikus álla­potban töltöttük azt a nyarat, akkoriban egyedülálló életfor­mát jelentett egy-egy ilyen forga­tás. Nagy elvárásoknak kellett megfelenünk, s én huszonéves kezdőként különösen nehéz fel­adatot kaptam egy olyan film­ben, ahol a két-három monda­tos epizódszerepeket is országos hírű, kiváló színészekre osztot­ták. Sokat gondoltam Somogy- vári Rudolfra, aki korábban színpadon alakította Jenőt. Március 15-e szép nemzeti ün­nepünk, melynek jelentőségét igazán 1956-ban - akkori 18 évesként - ismertem fel. Mindig tisztelettel gondolok rá. 1994. december 2-át mutatott a ka­lendárium, amikor István Gyula Sza- jolban, az állomáson lévő kis üzlete elől hazaküldte a fiát. Mindez dél­után 16 óra 38-kor történt. Óriási szerencséje volt a tizenhat éves le­génynek, mert négy perc múlva be­következett a tragédia.- Emlékszem, arra lettem figyelmes, hogy az első vágányon hatalmas sebes­séggel elrohan előttem egy mozdony, meg egy személyvagon. Nem értettem, milyen vonat lehet ez az egykocsis sze­relvény. Talán tíz másodperc múlva fül­süketítő durranás, mindenfelé füst, por, jajgatás, és feketébe öltözött a világ. Az akkor 53 éves férfi jó félóra múlva tért magához. Csak azt j látta, tőle egy méterre, a levegőben | egy vonatkerék lóg. Mindenfelé jajga­tás, halálhörgés, páran a szüleiket szó- ^ lítgatták. Kimenni nem bírt, a vagon fé­lig a kis bolton lógott: neki kitört há­rom foga és eltört négy oldalbordád ja. Hallotta, hogy halnak meg tőle néhány méterre a fiatalok. Köz­ben a fia visszatért a nagyapjával megkeresni az apját, ámbár az jj eszmélődő apa sem volt biztos abban, hogy mi lett a 16 éves fiá­val. Három óra múlva szabadították ki fogsá­gából a tűzoltók, és a halottakon át kivit­ték az épületből. A rengeteg szörnyet­halt diákfiú, diáklány a váróterem­ben feküdt a kövön. Volt, aki majdnem teljes tes­ti épségé­ben, mások úgy, hogy mellé­jük tették a kezüket, lábukat. Másfél évig kezelték az orvo­sok az idegeit, de valahogyan ma sincs teljesen rendben. Le­százalékolták az egykori ven­déglőst, és úgy kártalanították a szétrombolt, később lebon­tott üzletéért, hogy kapott egy kis büfét nem messze attól a helytől, ahol történt a tragédia. Segít neki olykor a fia is, aki szintén látta a szörnyűségeket. Majdnem öt év telt el azóta, és még most is előfordul, hogy er­ről a napról álmodik. Mozdul­na, de nem tud, menne, de va­lami fogja a kezét, a lábát. Hir­telen felül és körülnéz. Kell egy kis idő, mire rájön: a ko­rábbi döbbenetes valóság most csak lidérces álom volt.. D. Szabó Miklós mmii 1999. március 14. Harmadik oldal Március 7. vasárnap: Súlyos­bodott a helyzet a Hortobágy- Berettyó védvonalai mentén, miután folyó vízállása megha­ladta az eddig mért legmaga- ' ssabb szintet. * Bezárta ka­puit a kilencedik szolnoki au­tó- és versenyautó-kiállítás, amelyet három nap alatt kö­zel húszezren tekintettek meg. Március 8. hétfő: Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi mi­niszter szemlét tartott a Hortobágy-Berettyó vízgyűjtőjén. * Az évszá­zad árvizét jelezték előre a szakemberek a Tisza középső szakaszán. * A belvíz miatt a megyében a búza vetésterületének harmadán nem lesz mit aratni. Március 9. kedd: Megszüntették az influenzafigyelő szolgálatot a me­gyében. * Továbbra is nagy erőkkel folyik a védekezés az ár- és belvíz­zel fenyegetett területeken. Március 10. szerda: A tiszai árvízre készülve megkezdték a Szolnok alatti nyári gátak koronájának elbontását. * A megyei rizstermesztés fejlesztését szorgalmazta az Alföldi Gabona Rt. egy tanácskozáson. Március 11. csütörtök: Karcagra, Kisújszállásra és Szolnokra látoga­tott Harrach Péter szociális és családügyi miniszter. * Szoftverkalózo­kat lepleztek le a megyeszékhelyen. Március 12. péntek: Dr. Torgyán József földművelésügyi és vidékfej­lesztési miniszter a megye vezetőivel tárgyalt, majd fórumon vett részt Kisújszálláson. * Küldöttgyűlést tartott a gazdakörök megyei szövet­sége. Március 13. szombat: Tovább árad a Tisza, a készültség a folyó me­ll gyei szakaszán másodfokú. * A megye több településén megemlékez­tek az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. A lót szólón Erzsi néni végigdolgozta az éle­tét. Mondhatjuk, hogy fontos be­osztásban, bár nem volt minisz­ter vagy tanácselnök. Óvodában szolgálta meg a nyugdíjas éveit, a felnövekvő nemzedéket nevelte. Erzsi néninek azonban most, túl a hetvenen sem egyszerű az éle­te. Pedig élelmes ő, megragad minden lehetőséget, de bizony nagyon észen kell lennie, ha fenn akarja tartani magát. Sikerült is kidolgoznia a megfelelő stratégi­át. Minden második héten Pestre utazik. Szerencsére az utazás in­gyen van, áldja is érte azt, aki ki­találta, hogy az időseknek ne kelljen fizetni. Azért utazik Szol­nokról Pestre, mert ott tud egy helyet, ahol hét öt vénért vesz zsömlét. Csirkét is kap akciósán, kétszáz forintért. Ehhez még csirkeszárnyat is vásárol, persze nem fél kilót, hanem két hétre valót. Mint ahogy a zsömléből is jól felpakol. Dehogy fog ő Szol­nokon tíz forintot adni egy dara­bért! Itthon az állomáson már várja a szomszédasszony, aki segít neki hazacipelni a „zsákmányt”. Cse­rébe persze, Erzsi néni a szom­szédasszonynak is hoz Pestről olcsón ezt-azt. Szerencsére(i) a közelmúltban meghalt egy isme­rősük, akinek a háztartási gépeit jutányos áron eladták, így Erzsi néninek nincs gondja az étel tá­rolásával sem. Erzsi néni aztán két hét alatt fel­éli az olcsón vásárolt élelmiszert. Akkor újra megy a vonathoz... Tulajdonképpen elégedett is le­hetne, hogy ilyen szépen meg­szervezte a nyugdíjas életét. Már csak egy dolog miatt aggódik. Mi történik, ha egyszer nem lesz ereje többé az utazgatásra... Paulina Éva u ■M VASÁRNAP REGGEL : : j| 11 Tanító kerestetik A minap olvastam egy hirdetést: „Keresem azt az iskolát, ahol gyermekemet írni, olvas­ni, számolni megtanítják segítségem nélkül.” Egyik szemem nevet, mert valaki végre vette a bátorságot ezt megfogalmazni, a másik meg sír, hogy ehhez szülői bátorság kell és még nem alkotmányos joga minden nebulónak, hogy elsajátítsa ezeket a készségeket. Együttérzek a jelige mögé burkolózó szülő­vel. Talán a nagyobb testvért már megtanítot­ta olvasni a hagyományos módon - úgy, ahogy még őt oktatták. Felfedeztette vele a szótagolás szabályait, mert a szóképes olva- sástanítás ezt kissé elhanyagolja. Néhányszor felhívta matematikus ismerősét, hogy segít­sen megoldani azt a többismeretlenes egyen­letet, amit alsós gyermeke kapott házi feladat­ként. A nagytesó pedig valószínűleg bőgött, miért kell neki egész napi munka után odahaza még órák hosszáig a könyvek, füzetek felett HPPÜ -v görnyednie, miköz­ben kortársai, akiket az iskolában taníta­nak meg írni-olvasni- számolni, már javá­ban játszanak. A szü­lő meg bizonyára csendben őrjöngött, hogy napi tizenórai munka után miért neki kell megtanítania magzatának a betűvetést. Persze lehet, hogy csupán egy szerencsés fel­nőtt hirdetett, aki még csak másoktól hallott rémtörténeteket, ő viszont el akarja kerülni a klasszikus csapdákat: a szinte tapintható fe­szültséget gyermekével, a hiábavaló és véget nem érő vitákat a pedagógussal. Kívánom, hogy találják meg a keresett isko­lát, ahol szívesen szívja magába a tudományt a kisdiák. És ha megtalálják, értesítsenek minket is... Járvás Zsuzsa ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS BÁV-Zílog Rt. Számoltunk... és évi f 4%; ^ -kai csökkentettek^ i kamatokat, f Számoltunk... és 60-75 %-ra emeltük a kölcsönösszeg Számoltunk... és az Önök igényeinek megfelelően alakítottuk ki nyitvatartási időnkéi) hogy Önök továbbra is I számolhassanak velünk: Nyitvatartási idő: hétfő-péntek 7 -16.30 óráig szombat zárva Zálogfiók címe: 5000 Szolnok, Baross u. 17. Tel: 56/375-023 Elgázolta a vonat áz üzletét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom