Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-02-28 / 9. szám
1999. február 28. Sport / 1 '•űn i/ní 1 1 Tizenkettedik oldal A sakk királynői, a Polgár-lányok, sikerüket egy nevelési módszernek köszönhetik. A módszerről az édesapa, Polgár László Nevelj zsenit! címmel könyvet írt. Akik nem ismerik a három nővért, feltételezik, hogy a Polgár-féle céltudatos és szívós nevelés, oktatás során sérül a személyiség. Ez nem így van. Aki sokszor találkozott a lányokkal, bizonyíthatja: boldogok. írásunkban a legfiatalabb Polgár-lány nem a sakkról, nem a család körül dúló egykori harcokról, vagy a szenzációs sportsikerekről vall, csupán arról, hogy kitől mit tanult az elmúlt huszonkét év során. Polgár Judit vallomása testvéreiről, szüleiről, arról: kitől mit tanult H árom-négy éves koromig laktunk a Zsinór utcai házban, ez az első kép, amire emlékszem. Egy-egy villanásra látom a kertet, a gyümölcsfákat meg a Bogi kutyát. A kutyát fontos megemlíteni, mert életemben sok lényeges dolgot tanultam az állatoktól. Következő otthonunk, a Szigony utcai lakótelepi ház, innen visszatekintve borzalmas, de akkor nekem kedves hely volt. Három szoba, ahol reggeltől estig együtt voltunk, együtt tanultunk a testvéreimmel. Főleg persze Zsófival, mert Zsuzsa már nagylány volt, sikereket ért el, külön szobát kapott. Együtt tanulni mindig jobb, mint egyedül, különösen, ha testvérekkel tanul az ember. Ha nem megy valami, a másik segít. Ha kudarc ér, megvigasztal. Lehet, hogy néha még nyerni is hagyott Zsófi, hogy sikerélményem legyen. Gyakran persze nem csak ketten-hárman tanultunk, hanem nyolcan-tí- zen is, mert jöttek az edzők, a játékosok, a külföldi vendégek, érdeklődők. Egyszer tizenhatan aludtunk a hatvan négyzetméteren. Emlékszem, itt tanultam meg olvasni apától, és megtanított szépen írni. A szorzótáblát egy kis sárga, kockás füzet hátoldaláról tanultuk. Babáim nem voltak, csak egy mackóm, azt is Zsófitól örököltem. Mindig kiesett a szeme. A: i\í pától a kitartást, az akaraterőt tanultam. Azt, hogy akkor is el lehet .érni, amit akarok, ha mindenki ellene van, vagy lehetetlennek tartja. És azt is tőle tudom, hogy vesztes helyzetben nem hagyhatunk abba semmit. Folytatni kell, hogy ne a kudarc érzésével álljunk fel, hanem mindig nyertesként. Amikor pingpongozni kezdtünk, akkor is az volt a tanács: a játékot rossz ütéssel ne fejezd be! Arra is ő biztatott, hogy ha fáradok akár a kerékpározásban vagy a tanulásban, akár sakkban, ne hagyjam abba, húzzak még rá! Ez segít, hogy megtaláljam a képességeim határait és tágítsam azokat. K iskoromban persze nagyon zárkózott voltam, nehezen viseltem az újságírókat, az idegeneket. De ez később elmúlt, és ha valaki megszólított az utcán, hogy valóban én vagyok én, már könnyedén tudtam kapcsolatot teremteni, hiszen volt miről beszélni. Ma már kevesebben szólítanak ; le, mert természetesnek tartják, hogy itthon vagyok, hogy látnak, A SAKK KIRÁLYNŐJÉNEK SZAVAIT LEJEGYEZTE: NÓGRÁDI GÁBOR „Élvezem, amikor több játékossal játszom, azaz szimultánpartit rendeznek. Ez azért jó, mert tudom, hogy a partnereimet boldoggá teszem. Egy hónapig arról fognak beszélni, hogy velem játszottak! És az se baj, ha veszítek. Sőt! Ugyanúgy örülök neki, mert tudom, a nyertes azzal dicsekszik majd egy fél évig, hogy engem megvert". Judit Színész szeretett volna lenni ■ Három gyerekről álmodik ■ Nem vigyázza testőr ■ Zsófitól örökölte a kismackót legfeljebb azon csodálkoznak, hogy testőr nélkül járok. A kapcsolatteremtésről anyától tanultam a legtöbbet. Ő nagyon nyitott személyiség. Ha leül valaki mellé, rögtön megszólítja. Persze ezt a tanulást nem úgy kell érteni, hogy anyuék elmondták, így csináld, így viselkedj. Csak éltek, viselkedtek, mi meg láttuk a példát és ellestük. No meg persze nálunk nem úgy volt, hogy ha a felnőttek beszélgettek, a gyerek nem kérdezheZSUZSA New Yorkban él a férjével, s anyai örömök elé néz. Kérvényt nyújtott be a Nemzetközi Sakkszövetséghez: engedélyezzék számára, hogy a májusi világbajnoki címvédő páros mérkőzésen szoptathassa a kisbabáját. ZSÓFI Vőlegényével Izraelben él, a sakkozással már csupán kedvtelésből foglalkozik. Fest Képei több kiállítást is megjártak már. Tavasszal bekötik a fejét JUDIT 1989 óta megszakítás nélkül vezeti a női világranglistát öt olimpia, számos nemzetközi verseny győztese. 1998-ban 5:3 arányban legyőzte Kar- povot a FIDE hivatalos világbajnokát megnyerte az USA nemzetközi nyílt bajnokságát egyszupertomán maga mögé utasította a világhírű holland sakkozót Timmant és az ex- világbajnok Szpasszkijt z sál. Persze a nővéreim ebben is tapasztaltabbak. Mi egyébként régimódi lányok vagyunk: nem mi szedjük fel a fiúkat, hanem ők szednek fel minket, ha hagyjuk. Külsőségekben hol ők hatottak rám, hol én rájuk. Például Zsófi hallgat rám, ha öltözködésről van szó. Gyakran veszek neki ruhákat. Más női dolgokban, hajviseletben, sminkelésben nem adunk egymásnak tanácsot. A hajamat magam gondozom, sminket meg egyikünk sem használ. Ellenfeleimtől is sokat tanultam: a megjegyzéseikből, meg a kudarcokból. Csak észnél kell lenni és nem hagyni, hogy az indulatok elragadják az embert. Én egyébként is inkább a fejemmel gondolkodom, nem a szívemmel. Mindig tudatosabb voltam, mint a többiek. Néha túl tudatos. Mi "it tanultam a fiúktól? Sok barátom nem volt. ^Talán az alkalmazkodást ilyenkor gyakoroltam. Bár annak fontosságát anyuék életéből is megtapasztalhattam. Párkapcsolataimban szakítani is megtanultam. Lehet, hogy szeretünk valakit, de ha be akar avatkozni az életünkbe, olyan témába, ami nem az ő dolga, és ezt erőszakosan teszi, akkor nem tisztel bennünket, és ezért el kell hagyni, bármennyire is fáj. A» iX állatoktól nagyon sokat kaptam. Főleg kutyámtól a ragaszkodást, a szere- tetet. Ha egy feleség vagy férj úgy örülne a másiknak, mint egy kutya a gazdájának, akkor nem lenne válás. Babi úgy tud örülni, mintha nem két órája látott volna utoljára, hanem ezer éve. És nem azért örül, mert tőlünk függ. Ha napokig nem adnánk neki enni, akkor is szeretne minket, mert mi vagyunk a gazdái. Jól érzem magam a bőrömben, és soha nem akartam más lenni, csak az, aki vagyok. Például nem akartam tizenkét évesen húszéves vagy nyolcéves lenni. És most sem akarok tizennyolc vagy harminc lenni. Jól érzem magam huszonkét évesen, és úgy élvezem az életet, ahogy én jónak látom: pihenek Nagymaroson, mert imádom, fotózok, moziba járok, sportolok. Kamaszként az volt a vágyam, hogy ha nem sakkozó volnék, akkor színész, parodista szeretnék lenni, de ez gyermekbetegség volt, elmúlt. Megmaradt belőle a jó színház szeretete. tett semmit. Válaszoltak a kérdésre és beszélgettek tovább. H sófitól sokat tanultam, ő lezserebben veszi az életet, mindenkihez kedves és sokat nevet. A testvéreim hatása rám, és az én hatásom rájuk nagyon erős volt, és ma is az, mert annyira megbízunk egymásban, hogy amit a másik csinál, az egy jó példa. A fiúkkal való kapcsolatokat is megbeszéltük egymás'árom gyereket szeretnék, de majd az első szülés után megmondom, »hány lesz. Őket ugyanúgy szeretném nevelni, ahogy engem neveltek, és arra szeretném megtanítani, amit apuék nekem tanítottak: bízzanak az emberekben, de legyenek óvatosak! Azokkal legyenek, akikben megbíznak. Ilyen elsősorban a testvér, ilyen a szülő, a férj, a család és a barát. Köszönet a cikk megjelentetéséhez nyújtott segítségért a Ml című lapnak. £|p
