Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-06 / 284. szám

1999. december 6., hétfő Érdekességek 9. oldal Szolnoki a lazacok és medvék birodalmában Kanada a világ talán legnagyobb arborétuma. Az érintetlen termé­szet ősi szépségéből itt még hatal­mas, kimeríthetetlennek tűnő tar­talékok találhatók. Fenséges, nyugalmat árasztó vidék, mely azonban megközelíthetetlennek tűnő, elérhetetlen vágyálma lehet a legtöbb embernek, akit öreg kontinensünk keleti felébe „ho­zott a gólya”. Kivételek persze akadnak, és nem ik kell milli­omosnak lenni hozzá. A szolnoki Borsi István például egy meg­szüntetett szolnoki iskola állás nélkül maradt tanáraként tölthe- tett el családjával két hónapot e földi mennyországban. — Feleségem magyar rokonainak meghívására jutottunk el Kana­da legnyugatibb csücskébe, Vic­toria városába. Itthon mindket­ten ugyanabban az iskolában dolgoztunk, amely egyike volt az idén megszüntetett intézmé­nyeknek. Úgy gondoltuk, mielőtt a munkanélküliség nyomasztó időszaka ránk köszönt, elfogad­juk az egész nyárra szóló meghí­vást, és megpróbálunk e nagy ka­landból erőt meríteni a jövőhöz — magyarázta a testnevelő tanár. Az első igazi élmény rögtön az utazás során érte őket. A tizen­két órás repülőút ugyanis kilenc- órás időeltolódással járt. — Nekem egy hét kellett, míg ezt kihevertem! Mindig akkor éheztem meg, amikor nem kel­lett volna, és nappal fogott el az álmosság — mondta. István mindig is szerette a ter­mészetet, így örömmel töltötte el a tudat, hogy csodálatos tájak­ban gyönyörködhet. Nem is kel­lett csalódnia, hiszen vendéglá­tói igyekeztek a lehető legtöbbet , megmutatni az ország szépsége­iből, és emellett az ott élő embe­rek nyugalma, mentalitása is le­nyűgöző volt. Ám őt legjobban mégis a halakkal való találkozás lehetősége vonzotta, hiszen a horgászat régi szenvedélye. Nem csoda, ha fantáziáját mindjárt az érkezéskor megragadta az óceán és a szebbnél szebb horgászvi­zek látványa. — Az első alkalmak során csak néhány kisebb lepényhal, kutya­cápa és úgynevezett kőhal akadt a horgomra. Kanadában viszont az igazi horgásztrófea, a halak ki­rálya a lazac. Két hónap alatt, a helyi „szakértők” útmutatása alapján, speciális felszereléssel összesen 20-25 szebb példányt sikerült fognom belőlük. A leg­nagyobb példányt, egy 13 kilósat csak negyedórás, kemény harc árán lehetett csónakba kénysze­ríteni. Öreg, rafinált királylazac volt, minden trükköt bevetett a szaba­dulás reményében. Úgy rázta a fejét a víz alatt, akár egy mérges kutya. ínycsiklandozóan finom­ra füstölve az ebédlőasztalon vé­gezte. A fénykép viszont nem si­került, éppen akkor fogyott ki a gépből az elem. Tipikus Murphy törvénye... Persze a halak mel­lett sok más látnivaló is akadt e feledhetetlen nyáron. — Egy hétszemélyes lakókocsi­val például tíznapos kirándulást tettünk az ország szívébe. Cso­dás vidékeken keresztül vezetett utunk, egy gleccsert is megmász­tunk. Vendéglátóink városában — amely nevében is a brit fennha­tóság emlékeit őrzi — megtekint­hettük a hajdani angol királynő, Victoria rezidenciáját és „éden- kertjét”. Közelről csodálhattunk, sőt etethettünk halászsasokat, annak a madárfajnak néhány, szigorúan védett egyedét, ame­lyet nemrég még világszerte a ki­halás veszélye fenyegetett. Lát­tunk feketemedvét és olyat is, hogy egy csónakos horgász zsák­mányát a horogról lopta le a ra­vasz oroszlánfóka. Szóval min­dent, amit ennyi idő alatt egyál­talán lehetett. Persze a jót na­gyon könnyen megszokja az em­ber, így itthon tovább tartott akk- limatizálódni, mint odafelé. Má­ra azonban megértettük, hogy ez az utazás valóban egy álom volt. Egy álom, amelyről mi már tud­juk: a távolban valahol mégis­csak létezik... Bugány János Elváltak, mint ágtól a levél... Olyanok voltak, hogy ha végig­mentek az utcán, összesúgtak mögöttük az emberek: hej, de szép pár! A jó Isten is egymásnak teremtette őket, legalábbis kiné­zetre. Azután telt-múlt az idő, és mit ad az ég: útjaik hirtelen szét­váltak. Az ismerősök találgattak: nem tudják ezek, hogy jó módjuk­ban mit csináljanak. Pedig na­gyon is tudták... Kapcsolatuk még 1978-ban kez­dődött. Az akkor 24 éves fiú, több építőipari szakma birtoko­sa, már az NDK-ban kereste a márkát. Az elsők között vásárolt Wartburgot, majd Skodát, ami akkortájt egyféle státusszimbólu­mot jelentett. A hölgy érettségije után jogásznak tanult. ^ El is végezte az elsőt, amikor összeházasodtunk - így a párja. A következőt már gömbölyű po­cakkal járta, de letette a vizsgá­kat, majd augusztusban megszü­letett a lányunk. Esztendő telté­vel érkezett a húga. Madarat lehe­tett volna velem fogatni. Hazajöt­tem, itthon munkálkodtam, ő pe­dig nevelte a kicsiket. Amikor 4 és 3 évesek lettek, folytatta a ta­nulást. Nappalin, az apróságokra a szüleim vigyáztak. Nekem ez nem tetszett, de hát szerettem. Eljutott az államvizsgáig, amikor hirtelen lerobbant édesanyám. Én akkor Pestre jártam, ő az egyetemre. Gondozót fogadtunk melléje, egy vagyonba került. Az építőipar már olyan, hogy szezo­nális, szóval nem jöhettem min­den hétvégén. Ő végzett, diplo­más lett. Én nagy pénzeket keres­tem, de megvolt az ára. Messzire kötött a munka. Javasoltam, ad­dig maradjon a lányainkkal, amíg tizenévesek nem lesznek. Kere­sek annyit, hogy jól éljünk belő­le. Nemet mondott, sőt négy éve közölte velem, beiratkozik köz­gazdásznak. Vágott a válaszom: abban a pillanatban elválok tő­led. Megrémült. De megtette — én is beváltottam az ígéretemet. Simán ment minden, nekik ma­radt a lakás, a vagyon, nekem a láthatás. Sajnos a lányaink az ő tanulá­sát meg az én távozásomat úgy érezték meg, hogy közepesen, vagy még gyengébben haladtak. Ami a cégem illeti, kivirágzott: van lakásom már Szolnokon is, Pesten is. Itt is, ott is kertes ott­hon. A titkárnőm 25 éves, én most 45, és vele élek. Ő végzi a könyvelést, érettségizett, nem is engedem, hogy tovább tanuljon. Havonta egyszer együtt ebédel a két család, ez életem fénypontja. Olykor elgondolkozom a volt ne­jemről, akivel ma is barátok va­gyunk. Ma sem bánok semmit, mert nem az a baj, hogy engem túlhaladt az iskoláival, miközben ő sikeres diplomás lett, hanem mert a lányaink rosszul érettsé­giztek, miközben én meg rengete­get keresek. Régi igazság: valamit valamiért, így fizettük meg közös múltunkat. * * * A szőke, befont varkocsú hölgyet a Tisza-parti falu legszebbjének tartották. A lányos arcú, szelíd fi­út is mindenki szerette. Nem sut­togtak róla pikáns történeteket, a hétvégét általában két barátjával mulatta. Az istenfélő lány és a hozzá illő fiú annak rendje-mód- ja szerint egymásba szeretett, fél év együtt járás után megvolt a la­kodalom. — Hihetetlen, amit mondok, de csak a nászéjszakán lettem az övé — emlékszik vissza a fiatal- asszony. Részben vallásos nevel­tetésem miatt, részben mert ő sem volt követelőző. Pedig meg­tehette volna korábban is, de hát nem élt az alkalommal. Tetszett udvarias stílusa, hogy nem ro­hant le, szóval belezúgtam tető­től talpig. A mennyegző után si­került a boltban elhelyezkednem, ő pedig továbbra is járta gépko­csivezetőként az országutakat. Pár hónap teltével feltűnt, egyre ritkábban közelít hozzám. Ma­gamban kerestem a hibát, talán megcsúnyultam? A tükör nem azt mutatta, hiszen még csak 21 múl­tam. Fogyni kezdtem, sirtam. Az egyik pénteken szabadnapot vett ki otthoni munkái miatt. Délben én is megkértem a főnököt, en­gedjen el haza. Gondoltam, meg­lepem. Sikerült: bent találtam az én uramat a franciaágyban a leg­jobb barátjával. Sirógörcsöt kap­tam, miután bevallotta, ő a fiúk­kal is szereti. Mindig is szerette, de engem is kedvel. Mindent ér­tettem, a korábbi tartózkodását, és perceken belül döntöttem: vagy elválunk a lehető leggyorsabban, csendben, vagy mindent kipako­lok. Beleegyezett, pedig a rokon­ság segítségével már szépen be­rendeztük a házat. Ennek három éve. Anyukám belehalt a szakítás­ba, apu a nővéremhez költözött, ő maradt. Kifizetett, én a megye- székhelyen dolgozom, és évente kétszer hazautazom anyuhoz a te­metőbe. A születése napján ta­vasszal, és a halottak napján. Úgy néznek rám, hogy otthagytam ezt a drága jó embert, mint egy útszé- lire. Csak én cipelem tovább a má­zsás terhet, hiszen lassan 25 le­szek, és latolgatják, mikor megyek férjhez. Csak mosolygok ezen, mert az igaz, hogy akad egy ko­moly udvarlóm. Pár hetes a vi­szony, 27 éws a fiatalember. Aki már azt is bevallotta, hogy szeret. Csak remélem, hogy csak en­gem... D. Szabó Miklós 300 I 1BCJO MHz Pannon GSM előfizetés + Ericsson TlOs bruttó 19 500 Ft Pannon GSM előfizetés + Nokia 6110 bruttó 37 000 Ft 900 I 1800 MHz Pannon GSM előfizetés + Nokia 3210 bruttó 24 500 Ft Pannon GSM előfizetés + Panasonic GD50 bruttó 21 500 Ft Pannon GSM előfizetés most 2000 darab bruttó 20 forintos SMS-sel! A bcimiliittitl készülékeken kuni nálunk mar bruttó 12 000 forinttól is telefonhoz juthat! Vkeionk meglévő es uj előfizetőinkre egyaránt vonatkozik. Ajánlatunk 1999. december l-lol 2000. január l-ig. illetve a kes/.let erejéig tart, es uj előfizetőknek keleves előfizetői szerződés alairasa eseten érvényes. *A 2000 db kedvezményes SMS 2000. janimé I. es december 31. között használható fel. Az ajánlatban szereplő mobiltelefonok csak Pannon GSM SIM-karlyaval hasznaihatok. A részleteket es további készülékajanlatainkat megismerheti területi képviseletünkön iSzolmik. Kossuth l.iijiis utca 9.i J vagy az Ónhoz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál. Vz árak az áfát tartalmazzak. Pannon GSM PANNON GSM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom