Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-06 / 284. szám

1999. december 6., hétfő Megyei Tükör 7. oldal A diákjogokkal ismerkedtek A berekfürdői Megbékélés Háza adott otthont a megyei pedagógi­ai intézet által szervezett kétna­pos diákkonferenciának, melyre Csépától, Karcagon át Mezőtú­rig érkeztek általános és közép- iskolás diák-önkormányzati kép­viselők és az őket segítő pedagó­gusok. Mint Táj ta Csabánétól, a prog­ram egyik szervezőjétől megtud­tuk, immár ötödik alkalommal találkoztak a diák-önkormányza- ti vezetők, hogy felkészüljenek a közoktatási törvényből adódó feladatokra. Most először azon­ban a diákok munkáját segítő húsz pedagógus is eljött Berek­fürdőbe. A két nap âlatt a diák- közgyűlés előkészitéséről, lebo­nyolításáról, a panaszkezelési el­járásokról és az érdekvédelem­ről volt szó, mert mint a szakem­ber elmondta, ezek azok a terü­letek, ahol felnőttnek, diáknak egyaránt van még mit tanulnia. A pedagógiai intézet jeles szakemberei mellett Fái Tamás szociológus és dr. Bíró Endre is tartott a résztvevőknek előadást. Az előadásokat tréninggel is szí­nesítették. Itt az életből vett gya­korlati problémákat oldották meg korosztályos csoportokban a diákok, tanárok, majd az esti foglalkozáson a szakemberekkel együtt beszélték meg, mit kell tenni a diákok és mit a tanárok szerint például egy sikeres diák- igazgató-választásért. Szó volt még a diákmédia sze­repéről, annak készítéséről, va­lamint arról, mit tehet iskolájá­ban a diákvezető a drogmegelő­zés érdekében. de Milliók védekezésre Mintegy tizenhétmillió forintjába került eddig Cserkeszőlő önkor­mányzatának a belvíz elleni véde­kezés — derült ki a község vezeté­se által összeállított gyorsjelen­tésből. Az összeg az időjárás függvényében még nőhet. Mint arról lapunkban beszámol­tunk, Cserkeszőlőt idén már har­madjára veszélyezteti a belvíz. Házak kertjeit, utcákat lepett el a víz, a gyors védekezés érdekében a település vállalkozói és az ön- kormányzat összefogtak, s így próbálták megakadályozni a na­gyobb katasztrófát. Több napig folyamatosan szi­vattyúzták a vizet a mintegy száz- ötven-százhatvan hektárnyi elön­tött területről, mégsem akart apadni a belvíz. Szokolai Lajos polgármester lapunknak el­mondta, még az olvadás is elle­nük dolgozott. A több kilométer hosszan kiépített vezetékrend­szeren a nap huszonnégy órájá­ban szivattyúzták a vizet egy üres tómederbe. PE A varrások Németországban árultak A karcagi Varró István Szakisko­la, Szakközépiskola és Kollégium diákjai is részt vettek a megyei ke­reskedelmi és iparkamara által szervezett Leonardo csereprog­ramban. A négy lányra büszkék és egy kicsit irigyek is a varrósok. Kovács Boglárka ( 11 /E), Varga Ju­dit, Fazekas Nikolett (10/D) és Széli Olga (11 /D) három hétig a németországi Gera egyik mellék­városában, Trebnitzben található Globus áruházban volt gyakorla­ton. Mint Petrov István igazgató­tól és Pesti Tiborc szaktanártól megtudtuk, a lányokat tanulmá­nyi, szakmai eredményük és né- metnyelv-tudásuk alapján válasz­tották ki erre a csereprogramra. Karcagon pedig négy német fiú kereskedőtanuló ismerkedett a Varróban folyó oktatással, vala­mint a 16. Sz. ABC-ben és az 55. Sz. Iparcikk Áruházban a magyar vásárlói szokásokkal. Míg a né­met vendégeket dr. Fazekas Sán­dor polgármester, addig a lányo­kat az ottani polgármester is fo­gadta. Bár a varrósoknak tolmács nél­kül kellett boldogulniuk a Globus áruházban, nem okozott nekik gondot a német társalgás. Niki néhánynapig a papír-írószer osz­tályon serénykedett, majd beülhe­tett a huszonöt pénztár egyikébe, ahol hamar megszokta, hogy nem forintban, hanem márkában kell számolnia. A közel négyszáz embert foglalkoztató Globus áru­házban hatalmas a választék. Bo­gi a textilosztályon dolgozott, ahol minden korosztály megtalál­hatta a neki tetsző konfekcióru­hát. Mint bevallotta, ő is tudott volna magának választani. Judit a több száz terméket kínáló tejter­mékosztály mindennapi munká­jával ismerkedett, Olgi pedig az édességosztályon a megszámlál­hatatlan fajta chipstől, csokoládé­tól roskadozó polcokat töltötte fel. S mint elárulta, néha vásárolt is magának egy-egy terméket. Persze a lányok nem panasz­kodnak, hiszen részt vehettek a Globus-fesztiválon, melyre komp­letten — a cipőtől a fényképezőgé­pen át a dzsekiig — felöltöztették őket, így nem jöttek haza üres kézzel. S persze a nyelvgyakorlás­ról, valamint a Buchenwaldban, Lipcsében és Erfurtban tett kirán­dulásról is sokat meséltek. Mára már visszarázódtak a var­rás hétköznapokba, s mindannyi­an szeretnének leérettségizni, alapfokú németnyelv-vizsgát ten­ni, később pedig visszamenni dol­gozni Németországba... de Az EU-felkészülés tanulási folyamatot is jelent Bejutunk, ha van információnk A Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége rendezett konferenciát a minap Jászberényben „Az önkormányzatok felkészíté­se az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában” címmel. Az elő­adók a polgármesterek, intézmény- és vállalatvezetők előtt az előcsat­lakozási programokban rejlő lehetőségekről, az előttünk álló felada­tokról tájékoztattak. Dr. Magyar Levente, Jászberény polgármestere a kisvárosi szövet­ség elnökeként köszöntötte a résztvevőket. Szerinte az önkor­mányzatok uniós felkészülése még nagyon az elején tart. A csatlakozáskor csak akkor lehet esélyünk arra, hogy nyertesként kerüljünk ki a folyamatból, ha megfelelő mennyiségű informá­cióval rendelkeznek az önkor­mányzatok vezetői, képviselői, tisztségviselői az Európai Unió döntési folyamatairól, támogatá­si rendszereiről. Az ilyen típusú információk megszerzésére a mostanihoz hasonló konferenci­ák remek alkalmat adnak. Dr. Orava Márta, a Belügymi­nisztérium Európai Uniós Integ­rációs Főosztályának munkatár­sa a jogharmonizációs folyamat­ról, az uniós és a csatlakozást elősegítő állami pályázatok köré­ről tartott ismertetőt. Kiemelte, hogy az infrastruktúra fejleszté­sét segítő ISPA előcsatlakozási programban óriási jelentőséget kapnak a települési együttműkö­dések, a közös célok megfogal­mazása, hisz a beruházásokra csak 5 millió euró (1,3 milliárd forint) értékhatár felett lehet tá­mogatást igényelni. A 2000. évi ISPA-támogatásokat már szét­osztották, az azt követő év pályá­zatait pedig záros határidőn be­lül be kell nyújtani, hogy azt még időben elbírálhassák. Fontos szempont, hogy a projekteket a környezetvédelmi minisztérium­mal közösen kell kidolgozni. A szaktárcához már magas készült­ségi fokon lévő anyagokat kell el­juttatni. A projektekhez megva­lósíthatósági tanulmányt, illetve költség-haszon vizsgálatokat kell mellékelni. bcs „Kétpónak kellene a lerakó” Kétpó évek óta „görgeti” maga előtt mintegy kilencmillió forintos for­ráshiányát, ám úgy tűnik, a stagnálásnak vége, s 2000-ben a deficit mérséklődhet. A község költségvetési koncepciójában legalábbis ezzel számolnak. A minap megtartott képviselő-testületi ülésen szóba került a tervezett hulladéklerakó kérdése is. A falu önkormányzatának egye­bek mellett legfontosabb felada­ta volt a költségvetési koncepció elfogadása. Az elképzelések sze­rint a finanszírozási változások révén az évek óta meglévő több mint kilencmillió forintos forrás­hiány jövőre hatmillióra csök­kenhet. Annak ellenére számol­nak ezzel, hogy az általános isko­la és az óvoda költségvetéséhez ugyanolyan mértékben kell hoz­zájárulni majd, mint az idén. A csaknem 53 millió forintos köz­ponti támogatási keretből várha­tóan a köztisztviselők és közal­kalmazottak 8,25 százalékos bér- fejlesztése is megoldható. Boldog István polgármester a napirendi pont beajánlójában elmondta, a kormányzati elképzelések sze­rint a helyi adókból kellene a be­vételeket növelni. De a község továbbra sem tervezi az iparűzé­si adó bevezetését, hiszen jelen­leg ez lehet az egyetlen vonzerő a befektetők Kétpóra csábításá­ban. A polgárok közterheit pedig nem akarják növelni. Hosszabb távon, mint jelentős bevételi forrást a térségi kommu­nális hulladéklerakót említette, ám annak megépítése még nem eldöntött. Pedig annak működé­séből a büdzsé 2003-tól akár 15- 20 milliós bevételhez is juthatna. Ebben a kérdésben a jelen lévő több mint húsz helybeli is állást foglalt. Elmondták, nem értik azokat, akik a faluban aláírást gyűjtenek a tervezett létesítmény ellen, hogy arra népszavazást ír­janak ki. Szinte minden hozzá­szólj amellett állt ki, hogy igen­is el kell kezdeni a beruházást, hi­szen jelentős fejlődést hozhatna a községnek a Szolnok felé meg­építendő új út is, mivel jobban bekapcsolódhatnának a megye „vérkeringésébe”. Az íveken ösz- szegyűjtött aláírások egyébként valószínű, nem lesznek értékel­hetőek, mivel a képviselők mó­dosították a helyi népszavazási rendeletet is. Azt hozzáigazítot­ták a 2000-től életbe lépő új vá­lasztási törvényhez. Ez pedig ki­mondja, hogy személyi azonosí­tót kell feltüntetni a szignók mel­lett; információk szerint Kétpón a személyi igazolvány számát ír­ják az aláírások mellé. Szóba került a több éve nem működő önkéntes tűzoltó-egye­sület sorsa is. A szervezet nemré­giben határozott, hogy továbbra is az eddigi formában dolgoznak. Ám, mint az egy vizsgálaton ki­derült, sem tárgyi, sem személyi feltételekben nem tudják a törvé­nyi előírásokat teljesíteni. Az ön- kormányzat kérésére a jelen lévő tagok megígérték, az egyesületet feloszlatják, s átalakulnak ka­tasztrófaelhárító rajjá. gg Átfúrtak a Zagyra alatt nemrégiben Szolnokon, mert a tavaszi áradások so­rán megrongálódott egy hírközlő kábel, melyet ki kellett cserélni. A Flow Tex Kft. a képün­kön is látható ügyes szerkezettel öt méterrel a meder alatt készítette el a furatot, melybe be­lehúzták a kábelt. fotó: mészáros A felszámolás alatt álló Mezőhéki Táncsics Mezőgazdasági Szövetkezet hat kft.-je kö­zül a Mester-Pig Kft. sertéságazata a tervek szerint szerény eredménnyel zárja az évet. À jövő évi felkészülés jegyében megkezdték a szemestermény-felvásárlást és -betárolást, fotó: cs. I. Még megmenthető a kastély Befejeződött az örményesi volt gépgyár évekig tartó felszámolása. Az épületek tulajdonba kerültek, és remélhető, hogy a félig elha­gyott telephely sorsa a jövőben rendeződik. Évek óta húzódott a volt gép­gyár felszámolása Örménye­sen. Közben a volt irodaház, az egykori Bíró-kastély, vala­mint az ebédlő és más épüle­tek, raktárak a gazdátlan ten- gődés sorsára jutottak. Né­hány épületben vállalkozás te­lepedett meg: az Ögép Kft. és a Hunniwar, más épületekben hol megjelentek, hol eltűntek cégek. A telephely jelentős ré­szét az évek során felverte a gaz, a volt kastély faláról hull a vakolat, betörtek az ablakok, dudva fonja körül az egykor vi­rágok közt álló udvari szobrot. Ám a gépgyár felszámolása most befejeződött, a tulajdon- viszonyok rendeződtek. A két legimpozánsabb épületet, a nagy ebédlőt és a kastélyt egy budapesti cég szerezte meg, amelyek megkeresték a polgár- mesteri hivatalt, hogy haszno­sításra felajánlják az ingatla­nokat, akár megvétel, akár bér­let ■ formájában. Az önkor­mányzat most céget, vállalko­zást keres az épületekbe. Első­sorban azt szeretnék, ha helyi vállalkozás telepedne meg, de ha ez nem sikerül, máshonnan jött cégben is gondolkodnak. Ez megoldaná a volt gépgyár sorsát, az épületek rendbetéte­lével, meg lehetne menteni a községben jelentős esztétikai értéket képviselő volt kastélyt is. pé Megyénk nem fehér folt az irodalomban Évtizedekig élt az a vélemény, hogy megyénknek nincsenek irodalmi ha­gyományai, szinte fehér folt az irodalom térképén. Szerencsére a szolno­ki Damjanich múzeumban vagy tíz éve úgy gondolták, meg kellene győ­ződni, vajon igaz-e ez a nézet. Létrehozták az irodalmi muzeológiai szak­ágat, és megkezdődött a kutatómunka. Ennek eredményeiről kérdeztük Kaposvári Gyöngyit, a téma „gazdáját”. — A helytörténeti kutatások ke­retében már korábban is többen foglalkoztak irodalmi anyag gyűjtésével — kezdte a választ -, és ezek eredményeire lehet épí­teni. A megyében lévő többi mú­zeumban szintén foglalkoztak az illetékességi körükbe eső tele­pülések irodalmi hagyományai­val. Ám ezek a cikkek, tanulmá­nyok zömmel szétszórva jelen­tek meg, összegyűjtésre és kiegé­szítésre szorulnak. Külön emlí­tendő a Verseghy könyvtár, amelynek munkatársai igen so­kat tettek évtizedeken keresztül névadójuk életművének kutatá­sáért, latin nyelvű müveinek for­dításáért és kiadásáért. Most a teljesebb gyűjtemény, ebben kézirat-, fotó- és videotár létreho­zása a cél. A legsürgetőbb fel­adat azonban az adattár és szá­mítógépes adatbázis kiépítése, hiszen ez lehet a további munka feltétele. — Milyen szempontok szerint folytatja a gyűjtést? — A megye nem gazdag irodal­mi hagyományokban, de a meg­lévőket sem ismerjük igazán. Pe­dig volna erre igény, egy-egy tele­pülésen számon tartják, hogy melyik író-költő született, dolgo­zott ott, vagy volt valami kapcso­lata az illető településsel. Egy­előre nagyjából ezek a gyűjtő­munka szempontjai is. — Várhatók-e jelentős fölfedezé­sek? — Vannak közismert dolgok, például Verseghy és Szolnok, Arany, Móricz és Kisújszállás, Ady és Jászberény kapcsolatai, vagy például az is közismert, hogy Petőfi szintén járt Jászbe­rényben, írt is erről a látogatás­ról. De vannak kevésbé ismert kapcsolatok, sőt az említettek esetében is van még kutatnivaló. Fölbukkannak ezenkívül továb­bi érdekes adalékok is, amelyek szinte a fölfedezés erejével hat­nak. Csak példaként említem az abádszalóki Havas Gyula nevét, ő Tóth Árpád barátja volt, versei és kritikái jelentek meg a Nyu­gatban. Nagyon fiatalon meg­halt, Tóth Árpád és Karinthy írt róla nekrológot. De említhet­ném a reformkori nyelvész Antal Mihály nevét is, aki szintén a megyéből származik, és Vörös­marty volt az egyik ajánlója a Magyar Tudományos Akadémi­ába.- Bár tudom, hogy az adatbázis gyűjtése nem igazán látványos, azért megkérdezem, hogy készül- nek-e publikációk az eddigiek alapján? — Készül Magyarország irodal­mi topográfiája, egyelőre ebbe készítem a megyei anyagot. Pub­likációról is be tudok számolni, például a múzeum kiadványa, a Tisicum XI. kötetében írtam a már említett Antal Mihályról. Készül továbbá a millenniumi kiállítás, ennek is lesz irodalmi része. A katalógusba szintén írok irodalmi témáról. B. A. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom