Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-04 / 283. szám
1999. december 4., szombat Szatirikus Melléklet 7. oldal Kakas-aprólék Elkészült az úgynevezett megfigyelési ügyről a végleges jelentés Félreértés címmel. A több ezer oldalas anyag leszögezi, hogy a miniszterelnököt valaki félrevezette, a lakosságot a sajtó félreinformálta, a polgárok pedig mindezt félrehallották. Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke a mielőbbi EU-csatlakozás reményében a nevét Ungarische Valentinra európaiunósította. Pintér Sándor belügyminiszter értékelte a rendőrség 1999. évi munkáját. Idézünk belőle .......a r endőrség apparátusa a folyamatos támadások ellenére továbbra is olajozottan működik.” A beszámoló után a főrendőröket állófogadáson látták vendégül. Az étlap sztárja a hidegen sajtolt olajban sült márnaszeletek és kapribogyó olívaolajban volt. Kaya Ibrahim és Josip Tot visz- szafizették a Postabank-köl- csönt, melyet a bank karitatív célokra használ. Karácsonyra új autókat vásárol azoknak p kormánytagoknak, akiktől az utóbbi két évben tulajdonították el gépjárműveiket. Torgyán József Mikulás napján dedikálja új könyvét, a Nyolcvanhét nap alatt a Föld körük. Az Országgyűlés megszavazta azt a törvényt, mely lehetővé teszi, hogy vezető politikusok reklámfilmekben, illetve plakátokon szerepeljenek. Az indoklás szerint a politikusok legalább olyan színészi tehetséggel rendelkeznek, mint színművészeink, akiket úgyszintén gyakran használnak reklámcélokra. A szeizmológusok előrejelzése szerint körülbelül kétmillió év múlva eléri hazánkat az a törésvonal, mely egy szigetet alakít ki Magyarország területén. Erre épül majd a Nemzeti Színház. j. zs. Szabó szomszéd meg a szilveszteri muri Szabó szomszéd az Alvégről murizni megy szilveszterkor, mint nokedli, úgy csúszik le Szabó torkán minden szesz, bor... Éjfélkor a malac visít, s ő járja vadul a szambát, cocáén túl a sok mólés Szabónak is húzza a farkát... Donkó Hacsak: Alászolgálja Sejókám! Hogy van mindig? Sejó: Ha magát látom, Hacsak, még az élet habos oldalától is elmegy a kedvem. Hacsak: Az már ziher, hogy lehangolt, Sejó, akár a nagynénikém acéltőkés zongorája, ha az Aigner Szilárd ködöt jelez. Sejó: Maga se néz ki jobban, mint a Tribuszemé kinézett, amikor megcsípték a zsaruk. Hacsak: Mit szól, Sejókám, nálunk mindenki csal, lop, hazudik?! Mindössze egyetlen ember van, aki nem csal ma Magyarországon ... Sejó: Ki az, Hacsak? Hacsak: Én, Sejókám! Mert tudja, a legtöbb embernek vaj van a füle mögött. Sejó: De legalábbis Rama margarin! Hacsak: Bizony, Sejókám, nemcsak lovas nemzet vagyunk, de meg is lovasítunk az égvilágon mindent. Például: pénzt mosunk, mint az Ágnes asz- szony. Sejó: Maga irodalmi analfabéta! Az Ágnes asz- szony nem pénzt mosott... Hacsak: Ha nem pénzt, akkor mit mosott az Ágnes asszony? Forintot? Sejó: Az Ágnes asszony a szennyes lepedőjét mosta a patakban, Hacsak! Hacsak: A lökött! Már elnézést, de nemhogy dollárt mosott volna tisztára! Sejó: A Jelcin mosott dollárt tisztára, Hacsak . .. Hacsak: Maga még mindig a Pravdát olvassa, Sejó! A Jelcin nem mosott, hanem pancsolt... Sejó: Ugyan mit pancsolt a Jelcin, Hacsakom? Arad a szeretet Lajcsi: — Tanár úr, csoda történt! Karcsi: — A laposbukszai pléhkrisztus könnyezni kezdett! Tanár: — Mitől fakadt sírva, gyerekek? Marci: — Megmutattuk neki az ellenkező könyvünket. Móricka: — És a tanár úr fényképét... Tanár: — Juszt se fogjátok megzavarni a karácsonyi békémet. Lajcsi: — Ez igazán nem állt szándékomban. Kacsi: — Sőt! Ezt a szép kis adventi koszorút a tanár úrnak hoztuk. Móricka: — Nem, ne a fejére! Ide a tanári asztal sarkára tegyék. Tanár: — O, beh kedvesek vagytok. Cserébe megtanítalak benneteket egy régi betlehemes játékra. Lajcsi: — Karesszal és Marcival mi leszünk a három királyok. Móricka: — Én pedig a Kisjézus. Marci: — Nem lesz ebből bajod otthon? Tanár: — Ejnye, fiúk! Rögvest kiosztok egy ökumenikus osztályintőt. Karcsi: — Srácok, nálatok mi lesz a karácsonyfa alatt? Lajcsi: — Szenteste sok-sok ajándék ... Marci: — Vízkeresztkor meg sok-sok tűlevél. Móricka: — És a tanár úréknál mi lesz a fa alatt? Tanár: — Egy kis bicegős sámedli. (w) Hacsak: Vodkát, Sejó! Stílszerűen, Kalinka vodkát. Hi-hi-hi! Sejó: Mars ki! Slussz, a vodkatéma be van fejezve! Hacsak: Oké! Váltsunk témát! Sejó: Mit szól a szőkítőkhöz, Hacsak? Hacsak: A nejem meg van velük elégedve, Sejó. Sejó: A nagysasszony hogy jön a szőkítőkhöz. Hacsak? Hacsak: Szuperül, Sejó! Tegnap is hazajött a bura alól, és lelkendezve mondta: „Szivecském, hogy az Árnál milyen remekül kiszőkítette a frizurámat!” Hi-hi! Sejó: Hogy a maga frizuráját is szőkítse ki az Amálka, Hacsak! Hacsak: Ne kívánjon nekem ilyet néhány héttel a szeretet ünnepe előtt, Sejó! Sejó: Hogy lássa, kivel van dolga, Hacsak, azt kívánom, a Jézuska hozzon magának egy műszaki hibás toronydarut, és az essen a lökött fejére ... Hacsak: Tudja mit, Sejó, inkább szívjuk el a békepipát, úgy dakota indián módra ... Sejó: Röhögnöm kell. Maga egy piszkos peches alak, Hacsak. Hacsak: Kíváncsivá tesz... Miért vagyok peches, Sejókám? Sejó: Azért, mert momentán ebben a kávézóban nincsen békepipa elszívására kijelölt hely. Úgyhogy karácsony ide, karácsony oda, jöhet a toronydaru! Ha-ha-ha! (Aztán összeölelkeztek, mert mégiscsak a békesség a legfontosabb e honban.) Donkó László Matild és Amálka (Presszóban, két cukorral) Matild: — Régen mesélt a férjéről, Árnál. Amálka: — Ó, az én Gézám komoly munkasikereket ért el. Matild: —1 Éspedig? Amálka: — Az idén is ő volt a gyári Mikulás. Matild: — Teljesen egyedül? Amálka: — Dehogy. À Számvevőszéktől kapott maga mellé két krampuszt. Matild: — És milyen volt az ünnepség? Amálka: — Rajtaütésszerű. Matild: — Sikerült meglepetést okozniuk a dolgozóknak? Amálka: — Főleg a vezérigazgatónak . . . Matild: — Vittek neki valamit? Amálka: — Ellenkezőleg! Őt vitték el. Matild: — Szegény ember... Milyen karácsonya lesz... Amálka: — Na, Matildkám, az már nem rajta múlik. Matild: — Hanem kicsodán? Amálka: — Az ügyvédjén. Matild: — És mondja, mi történt a maga Gézájá- val? Amálka: — Ő hamarosan felépül. Ugyanis üzemi baleset érte. Matild: — Jesszusom! Megütötte a bokáját? Amálka: — Inkább a fejét ütöttem. Matild: — Annak az áldott Mikulásnak? Miért? Amálka: — Mert cirógatta a szép Szalókiné virgácsait. (alt) Összhang Kakas-hírek — Mikulás-nap alkalmából Martonyi külügyminiszter átnyújtotta Jeszenszky Gézának a Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített virgácsát. — Torgyán doktorra mindenütt szükség van — jelentette ki Liebmann Katalin —, ezért is kívánatos, hogy Józsi bácsi legyen a Magyar Ferencvárosi Kisgazda Köztársaság soron következő elnöke. — Az SZDSZ ügyvivő testületé egy hajnövesztő szesz népszerűsítése miatt elmarasztalta Hack Pétert, mivel a szer reklámszlogenje igy hangzik: „Hat hét HIT — és hat!” — Halló, Kovács-lakás? — hívta fel Pepó Pál környezet- védelmi miniszter Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóját. — Nem? Akkor bocsánat... — A Magyar Fórum isztambuli forrásokra hivatkozva megerősítette, hogy Demszky Gábor főpolgármester 1552-ben négyszemközt tárgyalt Jumurdzsákkal. — Tegnap este a lakása előtt parkoló Áudi 6-os típusú szolgálati autójából elloptak egy államtitkárt. Walter
