Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-30 / 304. szám
Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? A településszépítő tervek egyik legfontosabbjaként számoltunk be az ősszel arról, hogy elkezdődött az abádszalóki községháza tetőteres megszépítése. Az ősz végi, tél eleji csapadékos időjárás ugyan nagyban akadályozta az építők munkáját, de már véghajrájához érkezett a praktikus átalakítás. A látvány önmagáért beszél, ugyanis a nemrég átadott, magasztosan szép második világ- háborús emlékmű hátterében már kontúrosan „adja magát” az a látvány, amely vélhetően a millenniumi, 2000-es esztendő első ajándéka lesz: a főtér építészeti arculatához igazodva szépítve Abádszalók „szívét”. A bizalom fejében továbbfejlesztenek Újabb beruházások a derzsi Tisza-parton A Tisza-part 3 Bt. azzal a kéréssel fordult a tiszaderzsi képviselő-testülethez, hogy a bt. és az önkormányzat közötti bérleti szerződést 2010-ig hosszabbítsák meg. A kérelem indoklásában több olyan fejlesztés szerepelt, melynek beruházási költségei, s legfőképp azok megtérülései igényelték a kedvezményezettséget. Miután Tiszaderzs képviselő-testülete igent mondott a hosszabbításra, még a téli hónapokban elkezdődhet a derzsi Tisza-parton lévő, 0280-as helyrajzi számú, kempingezés célját szolgáló terület további fejlesztése. Marek György jegyző véleménye szerint a testület azért is lehetett megértő a bt.-vel szemben, mert az a falu idegenforgalma számára is hasznos célokat akar megvalósítani. Többek között azzal, hogy az eddig elkészült beruházásait továbbfejlesztve — a megépült büfé egytál- és meleg ételes szolgáltatása, a vizesblokk téliesítése - bővíteni kívánja a kempinget, a vezetékes ivóvízhálózat fejlesztésével, a belső utak megépítésével, főző-mosó-mosogató helyiség létesítésével, tartályos gáz, valamint tíz fűthető lakókocsi telepítésével, a kerítés elkészítésével és nem utolsósorban a villamos áram biztosításával. ,Adventi gyertyafény” Nagyivánon A Szent József Otthon gondoskodása Decemberben, különösen a karácsonyi ünnepek táján felértékelődik a szeretet, az arra rászoruló embertársainkat segítő jó szándék minden megnyilvánulása. Ennek ismeretében különösen tiszteletre méltó a harminchat idős embert bentlakásosán gondozó nagyiváni Szent József Otthon Kht. kollektívájának azon törekvése, amely segítő módon nyitott a település felé is. Pár éve még a bezárás fenyegette Első lett a Jeanette Pár évvel ezelőtt még a léte is kétséges volt az abádszalóki Jeanette varrodának. Hál’ Istennek azonban nem kellett bezárni Abádszalók legnagyobb ipari foglalkoztatójának számító üzemét, mert a budapesti központú cég vezetése tartani tudta adott szavát, s megfelelő piacpolitikával biztosítani tudta Abádszalókon legalább hetven ember folyamatos munkáját. Azt, hogy az üzem versenyképes, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a varroda első lett a Jeanette varrodák országos versenyében. A francia export utolsó „simításai” Az ünnepélyes eredményhirdetés gesztusértékűén Abádszalókon volt, ahol Nagy Ferenc, a cég ügyvezetője hirdette ki azt, hogy 1999-ben Abádszalók érte el a legjobb mutatókat, megelőzve az ósomsályi és kisteleki varrodát. Karkusz Etelka, az abádszalóki varroda üzemvezetője elmondta, hogy ebben a sikerben vélhetően az játszotta a legnagyobb szerepet, hogy az 1998. évi 83,4 százalékról 92 százalékra tudták növelni 1999-ben a teljesítménymutatót, különösebb minőségi reklamáció, határidőcsúszás nélkül. Ehhez a sikerhez dukált december 10-én a dolgozók svéd- asztalos megvendégelése, amihez örömteli meglepetésként 8— 13 ezer forintos jutalom is járt fejenként. A cégvezetés figyelmességének része volt az is, hogy a dolgozók közvetlenül karácsony előtt vehették fel éves prémiumukat is, ami átlagosan 45 ezer bruttó forintra „rúgott”. A legfontosabb talán mégis az lehet, hogy a kapacitás nagy részét lekötő német, francia, belga és svájci piac új lehetőségekkel jövőre is igényt tart a hét Jeanette varroda — Barcs, Tatabánya, Tiszasüly, Tiszafüred, Kistelek, Ósomsály és Abádszalók — munkájára. így talán az is több mint remény, hogy 2000-re nő a dolgozók átlagkeresete is, ami Abádszalókon most körülbelül bruttó 35 ezer forint. Az oldalt írta: Percze Miklós Fotó: Szerb Mihály A cigányság élethelyzetét javítandó Segített az országos önkormányzat Decemberben levelet kapott a tiszaburai önkormányzat. A boríték örömteli hírt tartalmazott, mivel az állt a levélben, hogy az Országos Cigány Ön- kormányzat Területfejlesztési Tanácsa egymillió forinttal hozzájárult két, újonnan por- talanított út megépítéséhez. Elsősorban azért, mert javítani szeretnék a cigányság élethelyzetét Tiszaburán. Gál Zsigmond polgármester példaértékűnek értékelte ezt a figyelmességet, hiszen ez az egymillió forint nem csak a község pályázati önerejéhez adott hathatós segítséget, hanem megalapozhatja a jövőbéli együttműködést is a két ön- kormányzat között. Mit lehet ehhez kommentárként hozzáfűzni? Talán csak anynyit, hogy amikor szegény segíti a szegényt, az mindig figyelemre méltó gesztus. Különösen akkor, ha hozzátesszük: ennek az együttműködésnek még nagyon sok közösen megoldandó gondja marad Tiszaburán, ahol közel ezer nehéz sorsú cigány ember él. A nyitás részeként az otthon a művelődési házzal „karöltve” vendégül látta a falu idős embereit december'19-én. Az „Adventi gyertyafény” címmel meghirdetett műsort telt ház várta, így legalább kétszázötvenen lehettek gazdagabbak a fülöpi népdalkor sokáig emlékezetes műsorával, s azzal a szíveslátással, amely az idősek nemzetközi éve jegyében tisztelte meg a hálás publikumot. Az adventi gyertyák melegsége érződött december 23-án is, amikor az otthon ötven hátrányos helyzetű gyereknek szerzett örömet az ajándékba adott játékokkal és karácsonyi csomagokkal. Igazi meglepetés volt, amikor az ajándékozó ünnep kellős közepébe begördült a Sláger Rádió autója, magával hozva azt a két hatalmas ládát, melyeknek élelmiszertartalma legalább negyven embernek tette könnyebbé ezt a karácsonyt. Ezen a napon Bereczkei Miklós atya karácsonyi üzenetét is meghallgathatták az otthon idős lakói, akiket a helyi óvodások és iskolások is megtiszteltek műsoraikkal. A harminchat idős ember egyébként december 24-én, a szentestén ünnepelt. Meghitten, a gyertyagyújtáskor átvéve szeretetcsomagjaikat azoktól a gondozóktól, akik az őszi isko- latej-akciójuk után decemberben is bizonyították, hogy sze- retetük nem reked meg az otthon falai között. Schiller Gizi néni, aki január 2-án ünnepli a 100. születésnapját, szivesen fogadta a december 19-i műsort Egy akadémiai díj, és ami „mögötte” van Tudós tanár és a tanítványai Dr. HarkaAkos tizenegy aktív tanár kollégája társaságában, december 14-én, a Magyar Tudományos Akadémia székházában vehette át azt a pályadíját, melynek rövid méltatásában ez állt: „A pedagógiai munka mellett végzett érdemes tudományos kutatási eredményekért”. Tudva azt, hogy a tanár úr 1963 óta tanít a tiszafüredi gimnáziumban, s ismerve azt is, hogy ez a biológia-kémia szakos tanári életút több mint három évtizede párhuzamosan fut együtt a tudományos kutatással, elsősorban ezen „szimbiózis” hátteréről kérdeztük meg a kitüntetettet, aki a tanítványai útba igazításán túl elsődlegesen a tiszai, Tisza-tavi halkutatásban alkotott maradandót. — A tudomány nyelvén fogalmazva feltehető-e a legtriviálisabb kérdés: mennyi pluszmunka kellett ehhez a magas akadémiai kitüntetéshez? — Ezt már többen megkérdezték tőlem akkor is, amikor megjelent a halakról szóló könyvem. Akkor sem tudtam, s ma sem tudok pontos választ adni, mert én ezt sohasem tekintettem pluszmunkának. Gondolom azért, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Példaképeim azok a múlt századbéli, e század eleji tudós tanárok, akik nagyon jól össze tudták egyeztetni ezt a két tevékenységet. Tudom, persze, hogy bátorság lenne magamat hozzájuk hasonlítani, s tisztában vagyok azzal is, hogy azóta nagyon sokat változott a világ, de ezzel együtt: az ő szellemiségük jelenti számomra a példát. így éreztem akkor is, amikor Arany János akadémiai titkári széke szomszédságában vehettem át a kitüntetést. — „Joga” lehet így a második triviális kérdésnek is: melyik hasznosul jobban a másik számára: a tudományos kutatás vagy a tanítás? — A kettő nem választható el egymástól. A tanári munkám haszna az lehet, hogy kutatóként is próbálok egyszerűen, mindenki számára érthetően fogalmazni. A tudományos kutatásaim hasznát pedig remélem, hogy a tanítványaim is „élvezik”. — Hogy ez mennyire így lehet, azt talán mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy közülük nagyon sokan továbbvitték a tanári példát. Említene néhány nevet? — A sor szerencsére nagyon hosszú. Rájuk valóban büszke vágyó ly. Hozzá kívánom azért rögtöft tenni, hogy a volt diákok sikerei nem csak az én, hanem tanártársaim munkáját is minősíti. Ezzel együtt a régebbi tanítványaim közül feltétlenül szívesen emlékezem dr. Csengeri Istvánra, aki a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet munkatársa, dr. Bende Istvánra, aki a pécsi egyetem orvos-pszichológusa, dr. Parragh Györgyre, aki régi füredi diákként már a mostani tanítványaimat felvételizte- ti, dr. Hórvölgyi Zoltánra, aki a Budapesti Műszaki Egyetem docense, dr. Deák Györgyre, aki a debreceni Kossuth egyetemen tanít, dr. Juhász Péterre, aki a Vízügyi Kutatóintézet biológusa. A fiatalabbak közül ijj. dr. Bernnek László orvosként, dr. Kuli Györgyi pedig agrármérnökként szerezte meg nemrég a Ph. D. (Doctor of Philosophy) tudományos fokozatot. Gyóllai Viktor, Fehér József és a füredi tanárkollégává váló Jakab Tibor most gyűjti ehhez az anyagot. Nagy Emőke pedig debreceni egyetemi hallgatóként halad jó úton a*tudományos pálya felé. — Nem csak én látom úgy, hogy napjainkban nem kifizetődő „kincs” a tudás. Mit gondol erről? — Bízzunk közösen abban, hogy változik ez a megítélés, hiszen nagyon sok ország példája bizonyítja, hogy ők éppen a tudományos kutatómunka eredményeire alapozva tudtak kilábalni a bajból. Én mindenesetre hiszek benne, hogy a tudás értékével arányosan hasznosul: jómagam azért dolgozom és tanítok, hogy ezt a hitet átplántáljam tanítványaimba is. A millennium első ajándéka lesz . JÉ . Tetőteret kap »községháza JÜBi -
