Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-30 / 304. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. december 30., csütörtök Kell egy csapat—Mándy után szabadon — avagy egy klub hozama Nem fogy el a szeretet „Csillagfényes éjszakán angyalszózat hangzik...” Szép karácsonyi ünnepség volt a szolnoki Körösi Csorna Sándor Ál­talános és Konstantin Alapfokú Művészeti Iskolában. A hatalmas karácsonyfa fenséges eleganciával teremtett külsőleg is ünnepi hangu­latot, noha ez még magában nem lenne elegendő. Ám a jó egyórás, alkalomhoz illően bibliai témára épülő műsor színvonalával méltó­képpen összhangban volt a lenyű­göző látvánnyal; tömören, lénye­gét megérezve tárta elénk a Meg­váltó születését és a karácsony éj­szaka történetét. A gyermekek sok­arcú játéka egy percig sem tette unalmassá az estét. Igényes muzsi­kájuk, a kórusok — a kicsinyektől kezdve a felnőttekig — tiszta, csen­gő hangon szólaltatták meg az egy­általán nem közismert karácsonyi énekeket, kórusműveket. A hang­szerszólók és a furulyások közösen is nagyon színvonalas műveket mu­tattak be, igen szépen. A táncmű­vészet is helyet kapott az ünnepi műsorban. Szép, egybehangolt, időigényesen kidolgozott össz­munkát láttunk ezen az estén. Kö­szönet érte mindenkinek. Szilárd Ádámné ny. ének-zene tanár Hatezernél is több gyermek örülhetett az ajándéknak Közel négy és fél millió forint ér­tékben 6 ezer 660 doboz szaloncu­korral ajándékozta meg a Gyer­mekétkeztetési Alapítvány Abád- szalók, Ecsegfalva, Fegyvernek, Kenderes, Kunhegyes, Kunmada­ras, Tiszabő, Tiszabura, Tisza- derzs, Tiszagyenda, Tiszaroff óvo­dás és iskolás gyermekeit a kará­csony előtti napokban, örömet és boldog karácsonyt szerezve ezzel 6 ezer 648 gyermeknek. A megaján­dékozott települések nevében kö­szönetét fejezi ki: Kontra József Kunhegyes polgármestere Évzáró Mikulás-ünnep Jászjákóhalmán A mozgáskorlátozottak Mikulás­ünnepségén szép számmal megje­lent sorstársak Csányi Sándorné csoportvezető köszöntőjét követő­en örömmel és hálával vették át a Jászberényi Gyümölcslogisztikai Kft. vezetőjétől a cég által adomá­nyozott ajándékcsomagokat. Az ünnepség után meglátogattuk fek­vő betegtársainkat, akikhez nem mentünk üres kézzel, elvittük a ne­kik szóló ajándékot is. Az idei év utolsó találkozóján mindenki jól érezte magát. Legközelebb jövő év január 26-án 14 órakor találkozunk a művelődési ház olvasótermében, ahová várjuk régi és új sortársain­kat. Gerőcs József kultúrvezető Olvasóink leveleiből válogatunk. A kiválasztott írásokat — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mon­danivalójának tiszteletben tartásá­val — feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Karácsonyfa, gyertyák, szaloncu­kor, szikrázó csillagszórók és té­tova délutáni napfény. A két sor­ba rendezett egyszemélyes tanu­lóasztalok magunk által megte­rítve; mellette négy sorban, a tan­termen végig, a városi nyugdíjas­klub tagjai áhítattal éneklik a Mennyből az angyalt. Körbenézek. Körülöttünk poli­tikai attribútumok virítanak, de ez nem zavar bennünket. A szenténekek után a tagok által előadott versek, dalok és egy ki­váló kismonológ vidámítja a szé­pen felöltözött, már nem ifjú ün­neplőket. Boldogok vagyunk, hogy van egy befogadó, aki eltűri ezt a kis „szeretetlakomát”. ízletes a hús és a desszert is finom. Megindul a beszélgetés, ami nem tarthat soká, mert egy mini zenekar rá­kezdi, és velük tart a közösség. Előkerülnek a készítőjük által fi­nomnak ítélt sütemények. Egy­mást kínálgatják. Meglepődöm, mert régi karácsonyok mézesét érzi ínyem. Oka van annak, hogy így együtt vagyunk, bevallva, beval­latlanul, sokan társtalanul, ám társaságra vágyva. Ez nem „hozamklub”, hanem „klubhozam”. Klubunk hozama, hogy szerveződik belőlünk egy- egy kis csapat, amely egészsége, A szeretet ünnepére készült a vi­lág. Mi is ezt tettük a tiszabői nyugdíjasklubban; ünnepelni jöt­tünk össze. Nagyon bensőséges, kedves, hangulatos találkozó volt. Olyan szép verseket, törté­neteket mondtak és oly szép ka­rácsonyi énekeket énekeltek az idős emberek, hogy megható- dottság nélkül nem lehetett hali­érdeklődése, igénye és pénze sze­rint elindul, hogy kissé megkésve magáénak érezhesse e hazát, a hazán kívül a világot is. Mert kell egy csapat, amely megnézi a Parlamentet, a zsinagó­gát vagy a Damjanich múzeum új kiállításában régvolt eleinkre cso­dálkozik, elsétál a Művésztelepre, esetleg részt vesz a szépkorúak szavalóversenyén, máskor elő­adást hallgat Leonardóról vagy a jeruzsálemi szent helyekről. Mert kell egy csapat, hogy ne egyedül kószáljunk hazánk kies tájain. Talán el sem indulnánk, sőt biztosan nem indulnánk út­nak Ópusztaszerre, hogy része­sei legyünk egy csodálatos ter­mészeti tüneménynek, a napfo­gyatkozásnak, ami kitünteti éle­tünket ritkasága okán. Kell egy csapat, amely befogad; nem kér­dez, de ha akarod, meghallgat. Én még csak fél éve tartozom közéjük, de ez idő alatt már el­vonatoztunk Kecskemétre, és nemcsak a gyönyörűen felújított Katona József Színházat csodál­tuk meg, hanem a várost is. Egy fővárosi színházat és a szolnokit is felkerestük. Szórakoztunk a Szabad szél című operetten. Vá- sáry Tamás zongoraestje lélekfü- rösztés volt a mindennapok szo­rításában. Bár a klubvezetésnek igencsak gatni. Egyre inkább bizonyos­ság, hogy a békére, a boldogság­ra vágyók számára csak az embe­ri, családi, közösségi szeretet ve­zethet a múltból a jelenen át a jö­vőbe. A szép program után egy sze­rény ajándékot is kaptak a jelen lévő nagyszülők és unokák. Szí­vem szerint sokkal többet szeret­fejtörést okozott, hogyan tegyen szert némi pénzmagra, de megta­lálta a módját, hogy 200 forintos utalványt ajándékozzon tagjai­nak karácsonyra. Pályáznak, és nem is eredménytelenül, hiszen az a háromnapos, csodálatos Ti- szaligeti nyár ennek volt az ered­ménye. Ahhoz ugyanis, hogy a klub működni tudjon, tagsági díj nem elég. Időnként Városvédő Pállasz Athéné önkormányzat pénzbeli segítséget nyújt. Az el­következő évre az halljuk, a tá­mogatás kevesebb lesz. Kennedy azt mondta: „Ne azt kérdezd, mit ad neked Amerika, hanem azt, hogy te mit adhatsz Amerikának.” Nos, ne azt kér­dezd, mit ad neked a klub, ha­nem azt, mit adsz te a klubnak! No most kérdezhetnék, akkor miért van ilyen nagy létszámú tagság? Ennek titka van. Ez a ti­tok a vezetőség szelleme, maga­tartása, ami megfertőzi a tagokat is. Ők ugyanis kedvességből, odafigyelésből példát mutatnak. Mint a karácsonyi ebéddel vagy a klubnappal. Üdvözölnek, sze­retettel fogadnak, tudják a ne­ved, ha kimaradtál, megkérdezik hol voltál. Azt éreztetik veled, hogy hiányoztál, de nem csák ne­kik, hanem mindenkinek. Tóth Bálintné klubtag Szolnok tem volna, de sajnos csak ennyi­re tellett. Hogy ennyit is kaphattak a klub tagjai, ahhoz nagyban hoz­zájárult Herbály Imre országgyű­lési képviselő úr és a Jásztej ado­mánya. Ambrus Andrásné alapítványi képviselő klubvezető Egy decemberi kora délután Kunmadaras utcáin, csomagok­tól elnehezülten, asszonyok igye­keztek a művelődési házba. Ka­rácsonyi ünnepségre szólt a meg­hívó. A meleg, barátságos terem­ben fenyőgallyal, almával, gyer­tyával feldíszített asztal várta az érkezőket. A színpadon csillogó díszekkel, színes gyertyákkal teli karácsonyfa állt, az oszlopokon adventi koszorúk, a függönyö­kön csillagok. Igazi karácsonyi hangulat. A meghívottak mind­egyike saját készítésű süteményt is hozott magával, hogy az ünne­pi asztal terítéke még gazdagabb legyen. Több mint két évtizede, hogy az év utolsó hónapjában a Karcag és Vidéke ÁFÉSZ nő- és szövet­kezetpolitikai bizottsága mind Karcagon, mind Kunmadarason karácsonyi ünnepséget rendez a szövetkezet nő tagjai számára. A karácsony az esztendő leg­nagyobb egyházi és családi ün­nepe. Ilyenkor mindenki arra tö­rekszik, hogy együtt legyen sze­retteivel. Az ünnep közeledtével megváltozik a világ: több az egy­más iránti megértés, türelem, a szeretet derűssé teszi az arco­kat. De ilyenkor a magány is job­Jó érzés arról olvasni, hogyan te­szik jó szándékú emberek meg­hitté mások karácsonyát, hogyan segítik az időseket, gyermekeket, elesetteket, hogy néhány boldog pillanat részesei lehessenek ők is. Nekem is nagyon jó lenne kapni valamit. Nem nagy a kí­vánságom, hiszen amit visszavá­rok, az valamikor az enyém volt. Még ez év márciusában egy hosszabb kórházi ápolást követő hazautazásom alkalmával tör­tént, hogy a sok csomag közül egyet valahogyan elveszettünk. ban fáj, jobban hiányzik a szere­tet. Nekünk, nyugdíjasoknak egyre kevesebb jut ajándékozásra, de van egy nagy kincsünk, amely so­ha nem fogy el, amelyből min­denkinek jut. Ez a kincs a szere­tet, amely képes elűzni a szomo­rúságot, enyhíteni a magányt, és mosolyt tud varázsolni a kedvet­len, bánatos arcokra. A mi gyermekkorunkban nem voltak drága ajándékok, de a vá­rakozás öröme, az egymás iránt érzett szeretet megszépítette az ünnepet. Jól emlékszünk még a behavazott háztetőkre, a villany nélküli, holdfényes estékre, a há­zilag főzött szaloncukorra, az ap­ró ajándékokat dugdosó áldott kezekre. Aztán eljött a szenteste. Együtt örültünk szüléinkkel, test­véreinkkel. Azóta sok-sok eszten­dő múlt el. Ma már megfestette hajunkat a dér, de lélekben ma is csodát váró kisgyermekek ma­radtunk. Adjuk tovább hagyomá­nyainkat, szokásainkat, emléke­inket unokáinknak, hogy majdan azokat saját családjuk körében ápolhassák tovább! Ha így te­szünk, nem kell attól tartanunk, hogy elfogy a szeretet. Kovács Pálné, Kunmadaras Abban a kék kockás, cipzáras táskában volt az én szürke-fekete csíkos nagykabátom. Úgy gon­doltam, tudom majd pótolni, mi­re beáll a tél, de sajnos nem sike­rült a kevéske nyugdíjamból. Új­ra itt a hideg, és bizony nagyon érzem a hiányát a sok évet ki­szolgált, jó meleg télikabátom­nak. Ha olvassa soraimat az, aki megtalálta, kérem, juttassa visz- sza! Nagy szükségem volna rá. Megköszönném neki. Címem a szerkesztőségben Diáksikerek a Kultúrák Dialógusa versenyen Gagarin és Hitchcock ihlette rajzok Az Orosz Kulturális Központ és a Körösi Csorna Sándor Orosz—Magyar Kéttannyelvű Gimnázium az idén ismét meg­hirdette a középiskolások részé­re a Magyarország—Oroszor­szág: Kultúrák Dialógusa elne­vezésű országos versenyt, orosz nyelvű vers- és prózamondás, magyar nyelvű esszéírás kategó­riákban, képzőművészeti és ze­nei pályázat kíséretében. A Szolnok Városi Kollégium diák­jai rendkívül eredményesen sze­repeltek. Nagy Edit első helye­zést ért el rajzajval: Alfred Hitchcockot és Tatjana Szamol- jovát ábrázoló portréival. Vára- di Erika, Demjén Gergő és Mi­hályi Attila oklevelet kaptak raj­Nagy Edit: Alfred Hitchcock zaikért. Pintér Gábor Gagarin portréjáért kapott oklevelet. Nagy Edit és Mihályi Attila raj­zai a verseny emlékére készített falinaptárra is rákerültek. A ze­nei pályázaton Túri Anita Szi- monov Várj reám című versét énekelte, gitáron Homonnai Já­nos kísérte. Második helyezést hoztak haza, akárcsak a Gőzön Éva—Gere Nóra páros, akik Je­szenyin emlékére énekeltek. Merlics Aliz Bulat Okudzsava- és Majakovszkij-versek előadá­sáért, Fejes Zoltán pedig Jesze­nyin A fekete ember című verse alapján írt esszéjéért kapott di­csérő oklevelet. Oláh Gáborné kollégiumi tanár Az Egészséges Tiszabőért Alapítvány karácsonya Verseltek és énekeltek az idősek Hiányzik a télikabátom Meghitt, vidám hangulatú nyílt nap keretében tartottak karácsonyi ünnepséget a szolnoki Jósika úti bölcsődében. A gyermekek boldogan vették át a szülőktől és a Játékkal a világ megismeréséért alapítványtól kapott ajándékokat. (beküldött fotó) Betlehemi játékok a szolnoki Széchenyi-lakótelepen A kis Jézus szerepében igazi kisbaba Hagyomány, hogy Jézus születé­se előestéjének délutánján betle­hemi játékokkal emlékezik a Megváltó születésére a szolnoki Széchenyi-lakótelep görög kato­likus gyülekezete. A fiatalokból álló kis csapat úgy indult útjára, mint egykoron a pásztorok a pusztából, karácsonyi dalokat énekelve haladtak az imaház fe­lé, követve a menetoszlop élén szamarával haladó szent csalá­dot. Lobogó tűz melegénél meg­született a kis Jézus. Nem volt pompa, cicoma, előkelőség, az ünneplők szeméből mégis sugár­zott a szeretet, a hit ereje, amely beragyogta a pillanatot. A sze­replők, önmaguk készítette maszkokban, a meleg emberi szó erejével ékesítették fel a legszebb ünnepet, a karácsonyt. Az angya­lok kicsiny szárnya meleg szere­tettel takart be minden szívet, és ez kárpótolt minden külcsínt. A díszlet egy kifeszített ponyvatető és néhány fenyőág volt, jelképez­ve a betlehemi istállót. A lelkek­ben attól keletkezett a legna­gyobb gyönyörűség, hogy az an­gyali szózat gyermekeink hang­ján szárnyalt nekünk, rólunk. Jóakaratú emberek állataikat hozták el, hogy kilehelt párájuk­kal — úgy mint kétezer éve — me­lengessék a kis életet. Gyuri atya - Jaczkó György parókus - a legjobb pásztor gon­dosságával terelgette nyáját. Hí­veivel a kölcsönös szeretet és tiszteletjegyében tartja a kapcso­latot. Hitével, varázslatos kisu­gárzásával fél szavakkal is össze­tartja és szemének intésével is jól eligazgatja azt a fiatalságot, amely már a jövő évezred keresz­tény Magyarországában fogja ki­fejteni alkotó munkásságát a né­pek nagy családjában. Meglehet, milliomos egy sem volt ott, ám a hófelhők fölött ra­gyogó, milliónyi csillag hirdette és szentesítette, hogy a Széche­nyi-lakótelep hívő polgárainak lelke ugrásra készen várja a fény­lő tavaszt, amikor feldübörögnek majd a gépek, hogy e hatalmas városrésznek felépüljön a temp­loma. Törőcsik Ferenc, Szolnok Szép családi eseményt ünnepeltek Tiszafüreden. Szűk családi körben fél évszázaddal ezelőtt kötött házasságuk­ról emlékezett meg a közelmúltban Percze István és felesége. A jeles évfordulóhoz gratulálunk! fotó: szerb mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom