Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-28 / 302. szám
1999. december 28., kedd Kunhegyes és Környéke 7. oldal Sok a tennivaló kétezerben is » Sok lesz bizony a városban, holott még vége sincs az ezerkilencszázas éveknek. Ami tény, a költségvetés december elején 910,3 millió forint volt. Jószerével ez az egész szükségeltetett, hogy az intézmények működjenek. Azért egy kis forint felújításokra, beruházásokra is maradt: ez az összeg huszonhétmillió körüli. Ami a beruházást illeti, ez nem volt más, mint a szennyvízleürítő megépítése. Azután a Zádor úti óvodában fütésmód- váltás történt, a gimnázium épülete részben tető-, illetve fűtésfelújítást kapott. Arról szó sincs, hogy nagy az előrelépés, inkább az mondható: ennyire futotta, és bizony maradt tennivaló a kettővel kezdődő legelső évre, évekre is. Ami valóban előrelépés, hogy a Videoton helyi üzemét megnyitották, dolgozókat foglalkoztatnak, és ez is enyhít a település munkanélküliségén. Azért az már most látszik, hogy 2000- ben a pénzügyi hiány minden bizonnyal több lesz százmilliónál. Ugyanakkor maradtak feladatok bőven. Hogy mást ne említsek, szomorkodik vagy hat-hét kilométernyi lefedetlen útalap. Úgy igyekeznek ezen segíteni, hogy pályáznak. Azután városi rang ide, városi titulus oda, igen alacsony szintű a csatornázottság, hiszen ahogyan hallottuk, a tíz százalékot sem éri el. És ezen is javítani kellene. Még egy dolog: Kunhegyes aszályos vidék, ez tény. Éppen ezért errefelé szeretik az esőt, a vizet. De ami az idén érkezett, az már hihetetlenül soknak bizonyult. Tele pincék, árkok, víz alatti határrészek, táblák bizonyítják: a gazdák ennél jóval kevesebb égi áldással is beérnék a jövő esztendőben... Túl az egymilliárdon Minden bizonnyal jó évet zár Bánhalmán a Bánfa. Nemcsak azért, mert helyből és a környező településekről százötven embernek biztosítanak munkát, de azért is, mert az idei árbevételük meghaladja az egymilliárd forintot. Mindez úgy sikerülhetett, • hogy a termékeiket értékesíteni tudták. Elsősorban az ország egész területén, de Boszniában és Ukrajnában is beváltak a fenyőfából készült nyílászárók. A közelmúltban tovább bővült a termékeik köre, műanyag ajtókat és ablakokat is gyártanak. Ezek lakásokba éppen úgy alkalmasak, mint középületekbe. A műhely tulajdonképpen adott volt, és bizonyos átalakítások, illetve a berendezések megvásárlása után alkalmassá vált az új technológiára. Néhány ember, egy kis csoport dolgozik itt, és a műanyag nyílászáróikat mintegy kétszáz helyen nézhetik meg, vásárolhatják meg az országban. A belföldi értékesítésen kívül e termékükből Boszniába is szállítanak. Legújabban a Bánfánál műanyag nyílászárókat is gyártanak Nyereség is lesz A Közép-Tisza-vidéki ÁFÉSZ a hozzá tartozó településeken ebben az évben mintegy százhetven embert foglalkoztat. Az idén nem történt létszámcsökkentés, és ezt jövőre sem tervezik. Forgalmuknak a nyolcvan százalékát az élelmiszerek adták. Fejlesztésre is futotta, hiszen Kunhegyesen megvásároltak egy háromszáz négyzetméteres épületet, amelynek a feléből élelmiszerüzletet alakítottak ki. Mivel a létesítmény a sínek közelében található, stílusosan Vasút ABC-nek keresztelték. Ez mintegy tízmilliós beruházás volt. Mintegy kétezer tagjuk van, és ez évben bevezették a tagsági kártyákat, amelyek az áfész üzleteiben kedvezményes vásárlásra jogosítják a tagokat. Abádszalókon is érdekeltek egy új létesítményben. Lebontották a piaci, régi üzletsort, de ott épül egy másik, modernebb sor, amelyben a szövetkezet vásárol egy üzletet. Ebben elsősorban zöldségféléket, gyümölcsöket árusítanak majd. Az már most is bizonyos, hogy gazdasági nehézségek ide, kedvezőtlen piaci változások oda, az áfész az évet sikeresen, nyereséggel zárja. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Ütvén embernek adnak munkát A kunhegyesi vágóhídnak már jó néhány gazdája akadt. Amikor a Nagykun Hús Kft. 1998 tavaszán átvette, húszán dolgoztak itt. Azóta a Szegedi Sándor, Szegedi Zsolt, Balázs Ágoston vezette cég alaposan megnövelte a létszámot, amely most ötven, sőt további felvételeket terveznek. Mint az új gazdák elmondták: készülnek, komolyan veszik az Európai Unióhoz történő csatlakozást, ezért nagyarányú korszerűsítéseket, modernizációt végeztek az üzemben. Ez nemcsak a szállításra, de a gépsorokra, a vágóüzemre is kiterjedt. Szükség is volt fejlesztésre, hiszen évente tíz-, tizenkétezer hússertést dolgoznak itt fel. Kunhegyesen és környékén kívül szállítanak áruféleségeket Szolnokra, Hevesre, Egerbe, Gyöngyösre és a fővárosba is. Az utóbbi időszakban alaposan nőtt a forgalmuk, úgy a szalonnaféléké, mint a száraz-, illetve vörös áruké. A korszerűsítésnek koránt sincs még vége, hiszen elképzeléseik szerint a következő két-három év további fejlesztésekkel, modernizációval telik el. Készül a sokak által kedvelt virsli A balszélsö ismét dogozik Jákó Sándor, vagy ahogyan nevezik, „Jákósanyi” neve még ma is ismerősen cseng fociberkekben Kunhegyes környékén, hiszen a most ötvenharmadikat taposó hegyesi korábban tizenhét évet vitézkedett a helyi aranylábúak között. Több poszton játszott, de általában ba|szélsőként bűvölte a labdát. Azóta annyit változott a helyzet, hogy néhány kilót felszedett, és ami a képről is kitetszik, fésűre is egyre kevesebb szüksége van. A szíve azért visszavisszahúzza a pályához, sokszor kimegy biztatni a mai játékosokat. Tíz-egyné- hány éve leszázalékolták, bár legújabban ismét dolgozik, Bánhalmán művezető. Két lányuk született, az egyik Kunhegyesen pedagógus, másik pedig Miskolcon tanárnő. Ott már van egy ötéves unoka, Jákóék szeme fénye. Hogy még véletlenül se éhezzen a család, a Hajnal úti portán évente három-négy hízó válik a böllér- kés áldozatává. Nem másért, mint hogy hurka, kolbász, hús alakjában enyhítse a két család éhségét: az egyikét Hegyesen, a másikét pedig Miskolcon. Jákó Sándor munka közben Értük szólt a harang Úgy tűnik, hosszú, túlontúl hosz- szú idő a harmincöt év. 1964-ben Kunhegyesen a Kossuth iskolában három osztály végzett, 104 diákkal. Sajnos, ha akartak sem jöhettek volna ennyien a mostani találkozóra, hiszen meghalt a három osztályfőnök közül kettő: Pártos László és Fehér Lászlóné. De tizenhatan már a diákok közül is az örökös tanyán pihennek, és az biztos, ők még az ötvenet sem érték meg. így a harmadik osztályfőnökük, Daróczi Irénke — aki Szolnokon él — vezényelte azt az órát, ahol a megjelentek röviden beszámoltak a három és fél évtizedről. Paksi Juci volt az egyik főszervező. Tanárnő, a diákotthonban dolgozik, a lánya 2000-ben végez magyar-teológia szakon, és hazajön tanítani. Ő szervezte meg, hogy fél négykor megkonduljon a nagytemplom összes harangja. Öt percig azokért a tanárokért, diákokért szólt, akik azóta eltávoztak az élők közül. Balázsi Zsuzsa egykor énekelt a presszóban. Most ötgyerekes anyuka, tönkrement a házassága, ő neveli a gyerekeket. Ha kell, takarít is. Bodnár Ica Pesten lakik, neki három gyereke van, kétszer vált el. Fehér Rózsa kereskedő, már unokával is dicsekedhet. Győző Erzsébet 25 éve köjálos, most ÁNTSZ-nek hívják a munkahelyét. Ikrei egykoron a Liberó-babák voltak a televízióban. Kovács Misit Hódmezővásárhelyre sodorta az élet. 1981-ben ikrei születtek. A kérdésre, hogyan csinálta, azt felelte: indigóval. De kissé elcsúszott, így az egyik fiú, a másik lány. Két gyereke van Kovács Editnek és K. Kovács Zsuzsának is. Pásztor Csabát mindenki nagy szeretettel fogadta, most Pesten él. Antal Pali talán sose volt kicsi, most is két méterről szedi a levegőt, és nekijutott az egyik fontos szerep: éjszaka ő zárta be utolsónak a gimi ajtaját, merthogy ott volt a vacsora. Ollári Karcsi újólag is bevallotta: szerfölött szerette a nőket, nem is reménytelenül. Sinka Mari és Vígh Etelka a vacsorát követő táncon brillíroztak, jelezve, hogy még most is remekül ropják. Tar Szabolcs, a másik főszervező diplomás, de leszázalékolták. A lányuk egyetemista. Tóta Árpád bevallotta, több társát nem ismerte meg. Két diplomája van, a feleségét tanította, majd elvette. Török Imre még nem nősült meg. Vajda Róza Százhalombattára került. Milan nevű fiuk ötéves, és akár a tűz. Vajó Sanyi többdiplomás, és négy gyereke nevel. Vincze Éva Debrecenben meg Pesten is él. Két fiú és két kutya a család, és Éva is főiskolát végzett. Földesi Éra fővárosi lett. a fia tízéves. Gorzás Sanyi pedig harminc éve gépkocsivezető, és még nem volt balesete. Nem teljes a felsorolás, több ember, név kimaradt. De mind- ahányan tisztességgel járták be a rájuk szabott utat, akár szülővárosukban, akár másutt. Jó volt látni, hogy nemcsak ők, hanem tanáraik is eljöttek. Pedig Badari Erzsébet messziről, Fii leli iék Szolnokról érkeztek, mások helyből gyalogoltak el. Hogy lássák, mi lett diákjaikból, abból a 104 nyolcadikosból, akik 1964- ben vágtak a nagybetűs ÉLET- nek. A kétórásra sikerült rendhagyó osztályfőnöki órán kiderült, emberek maradtak mindahányan. Pedig sokukat megtépázta az élet, de felvették a kesztyűt. Vagy ha nem, vállalták, vállalják azt, amit a sors rájuk osztott. És keresik a boldogulás lehetőségeit. Bent jó az élet így igaz, főleg, amikor az utcákon a fújja-hordja idő az úr, benn a tiszagyendai óvodában akár rövid ujjú ingben is múlathatják az időt a helybeli apróságok. Mostanság az óvodalétszám negyven, közülük tizenöten a délutánt is ott töltik. Igen ám, de ilyentájt nem kevés a kö- högős, a náthás, így ottjár- tunkkor délután a létszám már csak hét volt. A nap úgy telik el, hogy reggel fél hétkor nyitnak. Ezután hozzák a gyerekeket a szülők, majd kilenckor reggeli. Utána játék, fél egykor ebéd. Egytől háromig szundikálás, majd torna, játék, uzsonna, és általában fél négytől viszik hazafelé a csöppségeket. Biztonságos befektetés papírforma szerint A Postaßanfr Megújuló betét nemcsak kényelmes, de biztonságos megtakarítási lehetőség, amellyel mindig bejön a papírforma. A névre szóló befektetés biztonságáért írásos bizonylat kezeskedik. A Megújuló betét váltható a PostaBank fiókjaiban, kirendeltségein és valamennyi postán. O Posta Bank és Takarékpénztár Rt. Megújuló betét
