Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-23 / 299. szám
8. oldal Körkép 1999. december 23., csütörtök A fogyasztóvédelmi felügyelőség vizsgálta a felsőruházati forgalmazást Használaton kívül a panaszkönyv A nagy ruházati üzletek helyébe a piacok, a butikok és a kínai kereskedők léptek, s elsősorban az olcsóbb termékek a kelendőek még akkor is, ha ehhez nem tapad semmilyen reklamációs lehetőség sem. Klasszikus árumozgás nincs, a kereskedők még egymás elől is titkolják beszerzési forrásaikat. Összességében pedig teljes a káosz a címkézés területén, például az összes ruhát 40 Celsius-fokon lehet mosni — legalábbis a tájékoztatók szerint. A megyei fogyasztóvédelmi felügyelőség a felsőruházati termékek vizsgálatai során igen érdekes megállapításokra jutott, mely gazdasági fejlődési szempontból mutat kifejezetten érdekes képet. A jelentés szerint a nagyobb ruházati áruházak szinte már csak a megye- székhelyen fordulnak elő, helyüket a kis butikok, a készítők elterjedőben lévő boltjai, a kínai ruházati boltok és az egyre növekvő számú, import használt ruhát árusító üzletek veszik át. Ráadásul közben a falvakból teljesen eltűnt a ruházati kereskedelem, a forgalom a nagyobb lélekszámú településekre koncentrálódik. A lakossági kereslet is jelentősen differenciálódott. Szűk réteg keresi a minőségi, a napi divatigénynek megfelelő, sokszor irreálisan magas árfekvésű termékeket. A lakosság széles rétege ezzel szemben a városok piacain árusító kereskedőktől és az egyre növekvő számú kínai kereskedésekben vásárol. Itt a hasonló termékeket sokszor negyed áron kínálják a városi színvonalas üzletek áraihoz képest, azonban a minőségi különbség nem akkora, hogy ilyen mértékű eltérés mutatkozzon az árakban. (Lásd a táblázatot.) Az üzletek többségében a szak- képesítéssel nincs gond, a kínai kereskedők tevékenysége azonban külön téma. Sok esetben még magyarul alig beszélő kereskedővel is találkoznak az ellenőrök, akikkel még a jogszabályi előírásokat is nehéz megértetni. Klasszikus árumozgás — írásos megrendelés, szállítás, tételes áruátvétel — ma már csak a védett márkájú ruházati termékeket árusító üzleteknél létezik. Az egy-két- személyes boltok tulajdonosai személyesen keresik fel a döntően budapesti készítőket és nagykereskedéseket, ahol a számlák szerint csak egy-két darabot vásárolnak egy-egy ruhaféleségből. A kereskedők egymás elől is eltitkolják beszerzési forrásaikat, ezért sok esetben a gyártói címkét is eltávolítják az üzletben bemutatott ruházati termékről. A vizsgálat során megállapították, hogy a méretezés területén teljes a káosz, a címkézés a márkás és a farmerárukat kivéve igen hiányos. A kínálat pedig gyakorlatilag három részre csoportosítható: legális vagy egyéb módon a Távol- Keletről vagy Törökországból származó gyenge minőségű dömpingáru, ami az árakban is tükröződik, döntően címke nélküliek, vagy éppen kínai nyelven olvashatjuk a tájékoztatót. A hazai gyártású termékek ennél jobbak, kis szériában és igényes kivitelben készülnek közepes minőségű anyagból. A harmadik csoportba a márkás gyártmányok sorolhatók, azonban még itt is előfordul hiányosság. Összességében káosz tapasztalható a címkézés területén, a biztonság érdekében szinte minden ruhát 40 Celsius-fokos mosásra utaló piktogrammal hoznak forgalomba. A minőségi kifogást rögzítő panaszkönyv általában használaton kívül van, a vásárlók nem szívesen írnak bele, a kereskedők pedig csak a legvégső esetben írnak jegyzőkönyvet. A kínai üzletek pedig ismét külön kategóriát képeznek: csak hatósági fellépésre hajlandók reklamációt intézni. Az ott vásárló vevők döntő része is elfogadja, hogy az olcsó, gyenge minőségű ruházatot nem cserélik ki részére. A vizsgálat során 9 esetben zároltak hiányos tájékoztatójú árut 2,2 milliós értékben, azonban ebből 1,9 millió értékre újból megadták a forgalmazási jogot, mert a kereskedő pótolta a címkéket. Egyébként súlyos szabálytalanságot nem tapasztaltak az ellenőrök, a kiszabott bírság sem érte el a 200 ezer forintot. A próbavásárlások során a nyugtaadással nem volt gond, azonban sokszor a késő délelőtti órákban az ellenőrök voltak az első vevők — legalábbis a nyugtatömb szerint... E. Z. Egyes boltok összehasonlító árai (forint) Megnevezés Kínéi kereskedés Átlagos üzlet Belvárosi üzle Férfiinp 1000-2000 3000-6000 5000-8000 Zokni 100-150 150-300 • 500-2000 Zakó — 8000-től 15000-től Férfiöltöny10000-től 30000-től Férfipulóver 800-2000 2000-4000 6000-től Női kosztüm 1500-3000 4000-6000 15000-től Téliesített dzseki 4000-7000 6000-10000 20000tői Szövetkabát10000-től 30000-től Szabadidőruha 1000-3000 4000-6000 10000-től A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT így karácsony táján, amikor az ember lelkének nagyobb a hajlandósága, hogy vallási programokat is nézzen — ki-ki hite szerint, ki-ki netán csupán érdeklődésből — jómagam a hétfő esti katolikus Maradj velünk! adását tekintettem meg. Kíváncsi voltam, vajon mennyiben, hogyan képes szolgálni ez az adás a lélek épülését, mennyire tudja megfogni akár azt a nézőt is, aki nem gyakorlómód vallásos, sőt kívülálló is lehet. „Lélektől lélekig?” Nos, a Maradj velünk! ebben az epizódjában, mely a Találkpzás Jézussal alcímet viselte, egy fiatal lelkész mesélt kis nebulóknak egy csupasz teremben, s a mese pedig két cipőről szólott — mint kiderült, jelképes lábbelik ezek — melyek bár távol kerülnek egymástól, más-más utat járván be, végül mégiscsak egymásra találnak, s összeköti őket — amint azt az egyik kis hallgató oly bátran és harsogva kivágta — a szeretet köteléke. Értsd rajta: a jézusi szeretet. Tehát megvan a tanulság, rendben is lehetne minden. Csakhogy ez az eset azért is elgondolkodtató, s azért is hozom ide, mert a történet alatt a kicsik jobbra- balra forogtak, üres tekintettel, tétován nézegettek, idegesen izegtek-mozogtak, láthatóan nem követték a mese fonalát. Azt a benyomást keltették, hogy nem igazán fogják ők fel az elhangzottak mélyebb értelmét. A szavak elszállnak fölöttük, nemhogy a szívükhöz érnének. A fiatal lelkész ugyanis mintha nem lett volna tudatában, hogy ezúttal nem szószékről prédikál, fennhangon, akár a templomban, hallgatósága egy kis közösség tagjaiból áll, mely inkább kívánná a meghittséget, mint a hangos prédiká- lást. De a bensőségességet követelte volna meg maga a tárgy is. Itt bizony tartalom és forma távöl került egymástól. A képernyőn alighanem másként vezet az út lélektől lélekig. Még akkor is, ha egyúttal ezt az adást a nagy nyilvánosságnak szánták. A képernyő bizony nem túri sem a szószéket, de a katedrát sem. (Más kérdés, amikor istentiszteletet közvetítenek.) Egyéb, hasonló tartalmú műsorokat is látván, sajnálattal kell megjegyezni: a televízió egyes vallási témájú programjaiban — tisztelet a kivételnek — valahogy nem sikerül feloldani azt a kétségtelenül bonyolult ellentmondást, ami a kérdéses műsorok bensőséges tartalma és a legszélesebb nyilvánosság között létezik — rendszerint. Félő, hogy ily mód a legnemesebb szándékok is csak töredékesen valósulhatnak meg, pedig fontos lenne, igen fontos, hogy azok az értékek, amelyeket a vallási témájú programok is közvetítenek, illetve megtestesítenek, eljussanak azok is minél több nézőhöz ebben az értékzavaros időben, amikor veszélyben vannak erkölcsi normáink. Tudósok az erkölcsről Erkölcs — ez vo31t a témája egyik este, inkább mondhatni éjszaka a Záróra Tudósklubjának, melyet ezúttal is Hankiss Elemér vezetett gondolaterjesztő alapossággal. Aki szeret gondolkodni, az vele mindig jól jár, mert bár beszéde nehézkes, da- dogós, de gondolkodása köny- nyed és elegáns. Szerencsére a televízió még nem mondott le teljesen azokról a nézőkről sem, akik erre a „haszontalan” szellemi tevékenységre is hajlandók, akár éjjeli bagolyként is fennmaradva a készülék előtt. A vita a körül bontakozott ki, hogy vajon mit is tekintsünk az erkölcs forrásának; mi magunk alakítjuk-e ki erkölcsi szabályainkat, vagy pedig külső, transzcendens forrásból fakadnak, lásd az isteni kinyilatkoztatást. Továbbá, vajon génjeinkbe van- nak-e már bekódolva eleve egyes viselkedési normák, ahogy a biológusok állítják? (Lásd, miként az állat, az ember se öli meg kicsinyét, ösztöneiben hordja ezt az erkölcsi parancsot.) Aztán — hogy jellemezzem az eszmecsere gazdagságát — vannak-e mindenkire egyaránt érvényes, egyetemes normák arra vonatkozólag, mit is véljen az ember akár tisztességesnek. Vagy épp fordítva, tisztességtelennek. (A vallás képviselői erre elegendőnek tartják a tízparancsolatot.) Megint mások azt gondolják, hogy az ember környezetének tapasztalataiból merít, amikor szabályokat alkot; abból vesz, amit maga körül lát, akár a természet rendjében is. íme néhány kérdés ízelítőül az igen izgalmas és tartalmas vitából, amely végül is azzal zárult, azzal jutott közös nevezőre, hogy felsorakoztatták azokat az erényeket, amelyek az úgynevezett tisztességes emberi élethez szükségeltetnek. Melyek ezek? A bölcsesség, az igazságosság, a mértékletesség, a bátorság, a szeretet, a remény, a szorgalom, a megbízhatóság, a hűség, a becsületesség, a türelem, a helyes önismeret — általában ezek azok az erkölesi normák, amelyek életünket jó irányba vihetik, amelyekkel mérni tudjuk magunk és mások cselekedeteit napjainkban épp úgy, mint akár az eljövendő, új évezredben is. V. M.
