Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-22 / 298. szám
8. oldal MOZAIK 1999. december 22., szerda Együttműködés V a „nagyokkal” A hét végén Jászkisér gyermeklakossága ismét megválasztotta saját önkormányzatát. A 10 és 18 év közötti korosztály immár a harmadik alkalommal voksolhatott a nekik legszimpatikusabb jelöltre. A kétéves ciklusra a négy gyer- mekpolgármester-jelölt közül a 14. évében járó Szabó Rita kapta a legtöbb voksot. A fiatal hölgy már tapasztalt politikus, hisz' elnöke a település általános iskolájában a diákönkormányzatnak. Az öttagú képviselő-testületbe egy középiskolás korú fiatal került be, a többiek az általános iskolások. Az önkormányzat feladatai közé tartozik a rendezvények szervezésén túl, hogy a települési önkormányzat mellett képviseljék korosztályuk érdekeit. A választáson megjelent Hajdú László polgármester felajánlotta a gyermekeknek, hogy a települési önkormányzat üléseinek anyagát megkapják, és ha bármilyen, őket érintő kérdésben javaslatuk van, azt szívesen meghallgatja a „nagy” önkormányzat. bcs Szár ógépes szimulációs bajnokság ét „pálfys” csapat a nemzetközi döntőben Pár napja Budapesten tartották a számítógépes szimulációs bajnokságot, amelyen a szolnoki Pálfy János Műszeripari Szakközépiskola diákjai kitűnően szerepeltek. Két csapatuk is bekerült az interneten zajló világversenybe. A versenyt a Hawlett-Packard és a Junior Achievement Magyarország Alapítvány rendezte, és azon az ország minden részéből érkezett huszonkét csapat vett részt. Közülük nyolc jutott tovább, ezek egymás között külön döntötték el a sorrendet. A legjobb nyolc közé két szolnoki csapat került, mindkettő a Pálfy János Műszeripari Szakközépiskolából. Egyikük megszerezte az első helyet, a másik ötödik lett, tehát döntősként szintén részt vesz a világversenyen, ahol mintegy ezer csapattal mérhetik össze tudásukat. A feladat egy képzeletbeli vállalat stratégiájának meghatározása volt, konkrét napi kihívásoknak megfelelően. A Jobbágy Imre, Kovács Adrián és Varga József összeállítású győztes csapatot Posch Péterné tanár készítette föl. A diákok valamennyien 5. évfolyamos technikusok. Jutalmul stílszerűen nyomtatókat, kalkulátorokat kaptak. A témához tartozik még egyébként, hogy a „Pálfy” nem először nyer ezen a versenyen. Öt éve már voltak elsők a diákjai, és azóta is mindig ott voltak a döntősök között. ba * Évfordulót ünnepelt a kórus Harminc éve alakult a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus, az ország kevés hivatásos kórusainak egyike. Az évfordulót különösen gazdag programmal ünnepelte meg a kizárólag hölgyekből álló együttes. Molnár Éva karnagyot az évfordulóról és a folytatásról kérdeztük. ff Testvérvárosi segítség A koszovói háború óta nem járt karcagi delegáció a vajdasági testvérvárosban, Ómaravicán. Az elmúlt héten Csányi Sándor alpolgármester vezetésével önkormányzati képviselők, hivatali dolgozók és a Zádor úti iskola vezetői karácsonyi ajándékcsomagot vittek ki. Csányi Sándor elmondta, az ön- kormányzat országos könyvgyűjtést rendezett az ómaravicaiak- nak, s az összegyűlt adomány első szállítmányát, mely felnőtt- és gyermekirodaimat tartalmaz, valamint a Zádor úti iskola édesség- és sportszeradományt Cimmer Jours polgármesternek adták át. A vendéglátók erősíteni szeretnék a kapcsolatokat. Az ottani művésztelepre várnak művészeket, s az iskolák közötti közvetlen kapcsolatot is erősítenék. Az idegenforgalmat is lehetne fejleszteni, hiszen sportolásra, vadászatra is van mód. Ómaravica 90 százalékban magyarok lakta település, a gyermekek többsége Szegedre jár középiskolába, egyetemre. Bevezetésül kis összesítést készítettünk, a kórus több mint hatvan föllépése közül kiválasztottuk a legjelentősebbeket. Az első rögtön az év elején, a magyar kultúra napján történt, amikor az együttes átvehette a Kulturális Díj Kaposvári Gyula Emlékére kitüntetést. A következő föllépések közül Molnár Éva kiemelte a Magyar Nemzeti Galériában adott hangversenyt, a VII. szolnoki zenei fesztivált, Puccini Messa di Gloria című müvének hazai ősbemutatóját, a múzeumudvaron rendezett reneszánsz estet, a IV. kamagyi mesterkurzust. Három olyan fellépése volt a kórusnak, amelyet a karnagy talán az előbbieknél is fontosabbnak tartott: a KÓTA központi hangversenyét az ELTE dísztermében, a kortárs zenei fesztivált a budapesti Főplébánia templomban és a szicíliai kórus- fesztiVált. És végül, de nem utolsósorban, CD-n is szerepelt ebben az évben a kórus, Díagony' Tímea Petőfi-versre írott kantátájának felvételén működött közre. — Gazdag év volt az idei — kezdte Molnár Éva —, arra törekedtünk, hogy a kórus mindenféle szempontból megmutatkozhasson. Ezt bizonyítja a programsorozat, amelyből csak néhány eseményt emeltünk ki. Amit szerettünk volna, és most nem valósult meg, az egy másik, önálló CD-felvétel. A másik nagy tervünk, hogy harminc év után elmehessünk egy nemzetközi kórusversenyre. Meghívásunk már van, Athénbe szól, 2000. november 6-ra. Olyan nemzetközi verseny lesz ez, amelyen profi kórusok is részt vehetnek. Drága ugyan ez a rendezvény, de a kórus életébe óriási változást hozhatna, nagyon sokat jelentene a fejlődése szempontjából. Igaz, hogy fesztiválokra gyakran eljutunk, és ezeken is részt vesz a szakma, de a nemzetközi kórus- versenyeken lehet az igazi elismerést megszerezni. Természetesen fesztiválokra is szeretnénk elmenni, több meghívásunk is van,’ például Lengyelországba egy egyházzenei fesztiválra. Az idei szicíliai szereplésünk további három meghívást hozott, ezek közül kettő talán össze is jön. Május-júniusban Szicíliába utazunk. Egy izraeli meghívásunk is van. — Fellépnek azért itthon is? — Szeretnénk az itthoni sok apró rendezvényen változtatni, és néhány nagyobb koncertet is rendezni Szolnokon, mondjuk egyet tavasszal, nyáron, ősszel és adventkor. Jó volna neves vendégeket meghívni, olyanokat, akikkel már eddig is volt kapcsolatunk, de ennek anyagi vonzata van. Más városokba, Budapestre is gyakran hívnak minket. — Egy évben hányszor lép föl a kórus? — Általában negyvenszer, ez mondható normális számnak, mennyiségben és minőségben ennyit lehet átlagosan teljesíteni, de ebben az évben hatvanöt fellépésünk volt. Szerencsére ez nem ment a minőség rovására. Ebből húsz ifjúsági koncert volt, természetesen ezekre is ugyanúgy föl kellett készülnünk. Jövőre negyven és ötven között szeretném meghúzni a határt. — Úgy tudom, a kórus közreműködik a magyar kultúra napján rendezendő hangversenyen, Sel- meczi György Szolnok oratóriumának ősbemutatóján. — Igen, rövidesen megkezdjük a fölkészülést erre a hangversenyre, de a most formálódó tervek szerint egyébként is többször szerepelünk együtt a Szolnoki Filharmonikus Zenekarral. B.A. ,>0 Alom marad a seprűüzem felélesztése? Az elmúlt években nagyon sokszor foglalkozott lapunk is a több mint fél évtizede bezárt tiszaburai seprűüzem sorsával. Elsősorban azért, mert abban a faluban, ahol a munkanélküliség évről évre negatív csúcsokat döntöget, egyáltalán nem mindegy, hogy termel-e a negyven embert foglalkoztatni tudó üzem, vagy sem. Legutóbb félve mondta Gál Zsig- mond, Tiszabura polgármestere, hogy idén talán megvan az esély az üzem felélesztésére, ugyanis a Szociális és Családügyi Minisztérium illetékesei megígérték: minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy újra munkához jusson a seprűgyártásra már korábban átképzett cigány kisebbség. A tervből idén már nem lesz semmi. A fő ok a cirok hiánya. A másik, félhivatalos polgármesteri információ pedig az volt, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények kielégítik a magyar seprűpiac igényeit. így egyelőre Tiszaburának marad az üres seprűüzem... - p Hol szorít a cipő? A lányokkal—ha nevezhetem korosztályom tagjait negyven körül még így — már régóta ismerjük egymást. Népművelők. Olykor elbeszélgetünk az élet dolgairól, mint most is. Az egyikük egy „döbbenetes" élményéről számolt be. A városból, ahol él, Szolnokra utazott. A kiruccanás célja az volt, hogy cipőt vegyen a gyerekeinek. A valóság, amivel találkozott, sokkoló hatású. Mivel nem ismeri a megyeszékhely olcsó boltjait, kínai diszkontjait, lengyel piacát (hogy tovább ne is soroljam), „csak úgy” nézegetett az utcán, megállva a kirakatok előtt. És arra kellett rájönnie, hogy a havi fizetéséből éppen két pár cipőre futja. Kissé szédelegve tért haza, és igazán még azóta sem tért magához. Otthon számot vetett életével, ezt elmondta nekem is. Végül is, nem mondhatja magáról azt, hogy hátrányos helyzetű lenne. Van munkahelye (ugyan hová vennének fel negyvenévesen, ha innen az utcára kerülnék? -fogalmazta meg mindjárt a kérdést is), együtt él közalkalmazott férjével, és két gyereket nevelnek. Tehát semmi csonka család, semmi munka nélküli férj, ami nehezítené a megélhetést. És mégis. „Annyira kell kapaszkodni, hogy hónapról hónapra talpon maradjunk "—summázta életük jellemző folyamát. Még ugyanezen a napon kezembe adtak egy másik helyen egy kiadványt, amelyben az Európa Tanács ajánlása szerepei Egy mondatot bekereteztek: „ Mindenkinek alapvetőjoga van arra ,hogy olyan környezeti és életfeltételek között éljen, ami megfelel egészségének, jólétének és egyénisége teljes kibontakozásának. " Akkor most nem tudom, hogy a kétcipős jövedelemmel mennyire haladunk e felé az irány felé. Annál is inkább, mert pár évvel ezelőtt ezekből a jövedelmekből még három-négy pár cipőt is lehetett vásárolni... Paulina Éva
