Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-02 / 281. szám
Mit jelent a konyha tisztasága? Ilyenkor, az ünnepek előtti hetekben sok háziasszony megpróbál „előre” sütni-főzni. Ám néhány fontos szabályt be kell tartani ahhoz, hogy ne ételmérgezés legyen az ünnepi program. A kellő elővigyázatosság már a főzésnél kezdődik. Főzzünk lassú tűzön, hogy elegendő idő legyen arra, hogy az étel belsejében lévő baktériumok is elpusztuljanak. Szobahőmérsékleten csak addig tároljuk az ételt, amíg az feltétlenül szükséges, mert a kihűlésre félretett ennivalóban a baktériumok elszaporodnak. Az elkészült ételek 2-3 óráig biztonságosak, ha szobahőmérsékleten tárolták. Ezután csak újabb át- forralás után lehet fogyasztani. Ha mikrohullámú sütőben melegítjük fel, nem elég felmelegíteni, hanem jól át kell forralni, hogy elpusztuljanak a benne felszaporodott baktériumok. Az sem mindegy, hogyan tálaljuk az ételt. A hideg ételt behűt- ve, a meleget forrón kell tálalni. Hogyan bánjunk a maradékkal? Higiénés szempontból az lenne a legjobb, ha nem keletkezne maradék, mivel a frissen készített és elfogyasztott ennivaló veszélytelen. Persze ez a valóságban nem mindig így működik, ezért fontos betartani a maradék tárolásának szabályait. A maradékot kisméretű tiszta edénybe kell áttenni, lefedni, hűtőbe vagy fagyasztószekrénybe pakolni. Hűtőszekrényben a maradék egy-két napig tárolható. Bizonyos maradékokat, például sült, főtt húsokat, pörkölteket más ételek készítéséhez fel lehet használni. Ám vannak olyan ételek, amelyek különösen veszélyesek — tojásos galuska, gombás, tejfölös ételek - amelyeket még másnapra sem tanácsos eltenni. Még két fontos betartásra váró szabály: a maradékot nem szabad alumíniumedényben tárolni. A mélyhűtőben lefagyasztott ételmaradékot egy-két hónapon belül fogyasszuk el! Jó hír a túlsúlyosaknak Aki többször eszik, lefogy Hazánk népességének közel fele túlsúlyos, „hála” a motorizált életmódnak és a jó magyaros ételeknek. A hízás már a bölcsőben kezdődik, amikor az anyák túltáplálják csecsemőjüket, így már 1 éves kor alatt kialakulnak a nemkívánatos zsírsejtek. Felnőttkorban, a mozgásszegény életmóddal ezeket a zsírsejteket tovább szaporítjuk. Egy íróasztal mellett dolgozó férfinak legföljebb 2400, nőnek 2000 kalóriát lenne szabad magához vennie, ezzel szemben az elfogyasztott élelem energiamennyisége általában a 3000 kalóriát is meghaladja. A fogyókúrára, diétára egész iparág szakosodott, orvosok, táplálkozástudósok, genetikusok, gyógyszerészek keresik az egyedül üdvözítő módszert: hogyan szabadulhatnának meg a kövérek zsírpárnáiktól? Egy svájci orvoscsoport a magyar származású Hans Somogyi profesz- szor vezetésével állatkísérletekkel bebizonyította, hogy a ritkán, de nagy mennyiségben adagolt zsír és szénhidrát azonnal hájjá változik. Ha azonban ugyanezt a táplálékmennyiséget 6-7-szer adták az állatoknak, még fogytak is tőle. A kísérletet tovább folytatták 30 és 50 közötti egészséges férfiakon és nőkön. Az első csoport 3580 kalóriás étrenden élt, napi 3-4 étkezésre elosztva. A második csoport 300 kalóriával többet kapott, és naponta 4-5-ször étkeztek. A harmadik csoport 56-szorra elosztva már 4380 kalóriát vett magához. Az eredmény szenzációs volt: ahelyett, hogy ez a hatalmas táplálékmennyiség a csípőn vagy a hason is megmutatkozott volna, a csoport tagjai ' átlagban 5,5 kilót fogytak! A meglepő jelenséget az orvoscsoport a következőkkel magyarázza: ha gyakoribb a táplálékfelvétel, felgyorsul az anyagcsere, és a szervezet több energiát használ fel. Somogyi professzor azonban arra is figyelmezteti az ilyen módon fogyókúrázni szándékozókat, hogy nem minden kalória egyforma. A zsír és a szénhidrát feldolgozása különbözőképpen történik a szervezetünkben. Aki fogyni akar, nem ehet meg napi 50 grammnál több zsiradékot. Növelheti viszont szénhidrát fogyasztását, de semmiképpen sem édességgel, tésztával, fehér kenyérrel. Többet ehet zöldségekből, gyümölcsökből, teljes őrlésű lisztből sütött kenyérfélékből. Ferenczy Europress Az oldalt szerkesztette: Paulina Éva Fotó: Mészáros János Nem az iskolából való kiebrudalás a megoldás Heten, akik menteni akarnak Hét szolnoki szakember létrehozott egy szakmai műhelyt, amely a lelki egészségfejlesztéssel foglalkozik. Legutóbb egy droggal kapcsolatos előadás-sorozathoz nyertek támogatást a Nemzeti Egészségvédelmi Intézettől. A szolnoki Mentálhigiénés Iroda szakmai műhelyeként tevékenykedő Ment-7 Kht. idén több mentális problémával is foglalkozik. Ilyen az idősek helyzete, a konfliktus- és kríziskezelési valamint a drogstop program. Dr. Barna Julianna mentálhigiénés szakember feladata a csoportban, hogy előadást tartson középiskolás diákoknak és szüleiknek a drogokról. A drogstop keretében öt szolnoki és két megyebeli középiskolába jut el (eredetileg 14 iskolát terveztek, de a támogatásból csak ennyi futja). Az előadásokon többek között szó esik a drogok eredetéről, fajtáiról, hatásairól. A fiataloknak lehetőségük van kérdések feltevésére, bár ezzel a lehetőséggel nem nagyon élnek. Dr. Barna Julianna így összegezte előadásbeli tapasztalatait: — Úgy látom, hogy a mostani diákok tájékozottabbak a drogokkal kapcsolatban, mint néhány évvel ezelőtt. — Mit lehet elérni egy előadással? — Nagyon fontos ezen a területen is a megelőzés. És minél többet tud valaki például a drogokról, annál nagyobb az esély, hogy elgondolkozik rajta. Ha egy diszkóban két-három gyereknek eszébe jut, amit hallott például Dr. Barna Julianna az LSD-bélyegről, akkor már nem volt hiábavaló ez az előadás. Ez olyan téma, amire azt mondjuk: nem lehet eleget beszélni róla. Az előadás után kérdőíveket kapnak a fiatalok, amelyeket névtelenül és önkéntesen kitölt- hetnek. Dr. Barna több iskolában kitöltött kérdőívről mondhatja el a véleményét: — Ezekből kiderül, hogy a fiatalok igenis találkoztak már a droggal, és ha szükségük lenne rá, tudnák, hogy hol kell beszerezni. Hozzá kell még tennem, hogy a drogkérdés kapcsán a dohányzásra és az alkoholra is hangsúlyt kell fektetni. — Mi a tapasztalat, miért nyúlnak ezekhez a fiatalok? — A kíváncsiság, a tudatlanság, a lelki problémák miatt, vagy azért, mert belső meggyőződés nélkül utánozzák a felnőtteket. — Azt mondják, hogy ahol a szülők dohányoznak, a gyerek sokszor követi a példájukat. — Statisztikailag igazolt, hogy a dohányos szülők gyermekei több esetben dohányoznak, mint a nem dohányosoké. — Ha egy gyerek droggal él, kinek kellene észrevennie, a pedagógusnak vagy a szülőnek? — A pedagógusnak nagyon nehéz a dolga, mert aggódik ugyan a fiatalokért, de korlátozott a lehetősége. Ha van is gyanúja, nehezen tudja bizonyítani. Járható út, ha felajánlja a diáknak, hogy beszélgessenek, mondja el, ha problémái vannak (és aki kábítószerezik, annak mindig vannak!) Ha az iskola észreveszi, hogy valaki kábítószerezik, akkor nem az a leghelyesebb reakció, hogy kirúgják. Ez a legrosszabb, amit tehetnek, mert akkor már nem lesz más társasága sem, csak a drogosok. A kör úgy teljes, ha a szülő is benne van. Jobb, ha ő veszi észre ezt a gondot. Olyan kapcsolatot kell kialakítani, hogy a gyerek merje elmondani a gondjait, ne kelljen félnie a szülő büntetésétől. Ha a gyerek a meleg szeretet világában nőtt fel, akkor megnyílik ilyen esetekben is. Mivel a szülő feltétel nélküli szeretete mindenekfölött áll egy gyermek szemében, ezért úgy gondolom, hogy a szülő tehet a legtöbbet ilyen esetekben is. Csak a behívottak 40 százaléka jelent meg a szűrésen Az emlődaganatról írnak a legtöbbet A mai napig nem tudják, mi okozza az emlőrákot. Csak feltételezések vannak, és az egyre erősödő igény a megelőzésre. A legtöbb tudományos közlemény az emlőrák témakörében jelenik meg — hangsúlyozta dr. Péntek Zoltán, a Mamma Klinika Rt. elnöke a szolnoki MÁV;kórházban, az emlődiagnosztikai centrum átadásán. Mint a főorvos előadásában elmondta, még nincs pontosan meghatározva, mi okozza az emlőrákot. Az viszont tény, hogy a kezeletlen betegek 90 százaléka meghal. A gyógyításban jelenleg a műtét, a sugár- illetve a kemoterápia jelenti a lehetőségeket. A kezelések ellenére az összes emlőrákos beteg felét nem lehet meggyógyítani. Ezért van nagy jelentősége a megelőzésnek, amelyben nagy szerepet játszik a most átadott emlődiagnosztikai centrum által biztosított mammográfiás szűrés. Ez lehetővé teszi, hogy a másfél, egy centiméternél kisebb csomót is észrevegyék, ami a tapintásos módszernél leginkább nem sikerül. A mammográfiás emlőszűrésnek Nyugat-Európában vannak igazán eredményei, ahol ez régebben és szervezetten folyik: kimutatták, hogy ötven százalékkal csökkenthető a halálozás, ha a nők elmennek a szűrésre. Nyugat-Európai tapasztalatokról beszélt dr. Lőke Miklós, a MÁV-kórház főigazgató főorvosa, osztályvezető sebész főorvos is. Beszámolt azokról az eredményekről, miszerint nemcsak a halálozások száma csökkent a kontinens nyugati részén, hanem az életben maradottak is 10-18 évvel tovább élnek, mint hazánkban. A MÁV-kórházban interdiszciplináris csoport alakult, az intézményben így nemcsak a szűréssel foglalkoznak, hanem felvilágosító munkát végeznek, önvizsgálatra tanítanak, szakembereket (védőnők, iskolaorvosok) vonnak be a megelőző munkába. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert a mutatóink rosszak. A megyei emlőrákos betegek kétharmada olyan stádiumban fordul orvoshoz, hogy nem lehet náluk emlőmegtartó műtétet végezni. Olyan eset pedig még nem fordult elő nálunk, hogy valakinél akkor fedezték fel az emlőrákot, amikor még panaszmentes volt. Az emlődiagnosztikai centrum mintegy két hónapos próbaüzeme alatt 5 korai emlőrákot fedeztek fel. A szűrésre behívott nők negyven százaléka vette igénybe ezt a lehetőséget. A táplálkozási piramis Amerikában és Kanadában találták ki az úgynevezett táplálkozási piramist, amely gúlaszerűen vékonyodó formában, egymásra rakott rétegekben mutatja, hogy miből mennyit kell ennünk, ha egészségesen szeretnénk étkezni. Egyetlen táplálék sem méreg. A hatása attól függ, hogy mennyit eszünk belőle — hangsúlyozta dr. Zajkás Gábor, az Országos Élelmezéstudományi Intézet vezetője a szolnoki életmódfesztiválon tartott előadásán. Dr. Zajkás Gábor ismertette a hallgatósággal az úgynevezett táplálkozási piramist, amelyet a tengerentúlon találták ki. Eszerint a piramis legalján a gabona- neműek állnak — ez azt jelenti, hogy belőlük kellene a legtöbbet fogyasztanunk — naponta 6-8 alkalommal együnk kenyeret (nem fehéret), rizst (barnarizst), gabo- napelyhet, teljes kiőrlésű gabonákból. A piramis következő lépcsőjén a zöldségek, főzelékfélék, gyümölcsök állnak, amelyek nagyon sok vitamint, ásványi anyagot, vizet és rákellenes anyagot tartalmaznak. Belőlük gyakran, napi többszöri alkalommal kell fogyasztani. A következő, egyre inkább vékonyodó rétegben a sajt, a tej, a tejtermékek állnak. Ezekből is>naponta kerüljenek az asztalunkra, elsősorban sovány formában (sovány sajt, sovány tej, natúr joghurt). A következő, ennél is kisebb rétegben a húsok jönnek, ami azt jelenti, hogy napi rendszerességgel kell ennünk ugyan, de mértékkel, és itt is a sovány készítményeket előnyben részesíteni. Táplálkozásunk ösz- szetétele jelentős szerepet játszik a betegségek kialakulásában. A rostok, a gyümölcsök, zöldségek összetevői akadályozzák a rák kialakulását. A mediterrán népeknél például, ahol jellemző a zöldség és a gyümölcs nagymértékű fogyasztása, fele annyi a rákos beteg, mint nálunk. A táplálkozási piramist felállító szakemberek szerint nemcsak az fontos, hogy mit eszünk, hanem az evés módja is. A táplálkozás ritmusa, gyakorisága is befolyásolja az egészségünket. Egyértelműen kerülendő, hogy a „kevésszer sokat” jeligével naponta egy-két alkalommal alaposan teletömjük magunkat. Naponta legalább háromszor, de inkább ötször javasolják a táplálkozást, egyszerre kis adagokban, a kevés mennyiséget különösen este tartsuk be. Fontos, hogy a nap ne kezdődjék reggeli nélkül, mert tíz óra körül leesik a vércukorszint, ami fejfájást, idegességet okoz. Enregény a rákról Dávid Zsanna úgy döntött, megírja rákbetegsége történetét, hogy mások is okuljanak belőle. Könyvében nemcsak a rettegett betegséggel nézett szembe, hanem a saját életével is. Dávid Zsanna Ráksztori című könyve a szolnoki Egész-EM- BER-ség Alapítvány kiadásában jelent meg. A szerzőnő műfaját úgy határozta meg: énregény. — A könyvemet olvasóbarát könyvnek szántam, amely a téma ellenére is szórakoztat. Némi öniróniával írtam meg. Szerettem volna tanácsokat is adni azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Azokat a tapasztalataimat írtam meg, amelyeket a betegségem kapcsán megéltem, és úgy éreztem, hogy ezeket a tapasztalatokat fel kell ajánlanom a sorstársaimnak. — Könyvében nemcsak a betegséggel néz szembe, hanem életének kudarcaival is. — Vállaltam ezt a szembenézést, mert tudni akartam, hogy melyek voltak azok a legfontosabb rák-rizikótényezők az életemben, amelyek ide vezettek. Végül a stresszig jutottam el az önvizsgálódásomban. Nagyon szoros és felgyorsult életet éltem azelőtt. A rizikófaktorok között nem lehet sorrendiséget állítani, de egy felfokozott életmód, éveken át tartó stressz lehet egyik oka a betegségnek. — Betegsége előtt évekig a vállalkozók hajszolt életét élte. Akkor nem gondolt arra, hogy baj lehet belőle? — Nem. Semmiféle jelzés nem volt arra vonatkozóan, hogy ez meddig tarthat. A ma embere gyorsan él, gyorsan érez, mindent gyorsan csinál. Nekem akkoriban csak és kizárólag a lét- fenntartás volt a lényeg, ehhez társult egy 24 órás munkatempó. —A betegség hogyan változtatta meg az éleiét? — Megváltozott az életfilozófiám, beszűkültek a lehetőségeim, ennek megfelelően élek és örülök, hogy élek. A betegség előzményeire visz- szatérve: a vállalkozásom kezdett tönkremenni („természetesen” külső segítséggel), ami krízishelyzetet okozott. Ezt a depressziót megpróbáltam gyógyszeresen és pszichiáter segítségével megoldani. Amikor már úgy éreztem, hogy túl vagyok ezen a krízisen, akkor észleltem az első csomót, és következett a műtét. — Sok ember annyira fél a ráktól, hogy még a betegtől is távol tartja magát.- A mai napig megvan az emberekben az ösztönös félelem. A társadalom szemében a beteg „csak” egy rákos, akivel már nem számolnak. Minden programba fenntartással veszik be. Azt mondjuk, hogy a rák gyógyíthatatlan betegség, ami önmagában nem igaz, a statisztikai adatok is ellentmondanak ennek. Ezért jó volna, ha ez a „gyógyíthatatlan” szó eltűnne, és így a társadalom is könnyebben befogadná ezeket a betegeket. Az sem mindegy, hogy hogyan kell az embernek megtudnia a baját. Velem a rákbetegségemet egy kórházi folyosón egy sebészorvos közölte, odavetve: ja, a szövettan az pozitív! Ez számomra olyan érzés volt, amit nem tudok elmondani. Megsemmisülés. Úgy érzi az ember, hogy az életkilátásai már holnap befejeződnek. A rákbetegek lelki segítése talán még a fizikai kezeléseknél is fontosabb lenne. —A könyvben találunk egy igen meglepő részt. Amikor beteg lett, lakóhelyet változtatott, felújította a házát, aminek egészségesen is nehezen kezd neki az ember. — Akkoriban haltak a meg a szüleim is. Ez és a betegségem nagyon negatív irányba terelték a gondolataimat. Ezért választottam ezt a kihívást, és sikerült, mert akartam. Hatalmas sikerélmény volt, hiszen önmagamat győztem le, a türelmetlenségemet, a visszatérő rákot, mert akkorra már visszatért a betegségem. A házfelújítás előtt úgy éreztem, hogy nincs tovább: hónapokig kezelésekre jártam, betartottam minden előírást, és akkor miért nem javulok? Sem magamat, sem a környezetemet nem tudtam elviselni akkoriban már. Kiutat, megoldást jelentett számomra, hogy ilyen kemény fizikai munkába kezdek. Ez volt az első lépés abban a folyamatban, hogy mindent átértékeljek.- A betegsége előtt elégedetlen volt az életével? — Nem tudtam értékelni az elért sikereimet, mindig többet és többet akartam. — A családja sokat segített abban, hogy az új helyzetét el tudja fogadni.- Két felnőtt gyermekem sokat segített és segít. Ez nem jelenti azt, hogy állandóan erről beszélünk a családban, de azt sem, hogy nem beszélünk róla. Mindenki tudomásul vette, hogy ez történt, én még harcolok, hogy élhessek egy kicsit. Eljutottam odáig, hogy már nem kell bizonyítanom senkinek, nem kell megfelelnem az elvárásoknak. Talán ez adta meg a lelki békét, ezzel a hatalmas kontraszttal, amit a rákbetegség jelent.
