Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-11 / 289. szám
1999. december 11., szombat Megyei Tükör 5. oldal Mesebeli politika A baromfiudvar szárnyas lakói az este leszálltával betotyognak lassacskán az ólba, s bármennyire is kihajszolták magukat az egész napos fárasztó csi- pegetésben, kapirgálásban, kotkodácsolásban, meg a makacs kakas előli menekülésben, azért odabenn a sötétben mindannyian tolira menően viaskodnak egymással, hogy a legmagasabb ülőt foglalják el. Erre azonban csak egyikő- jüknek van esélye. A legharciasabb végre megül odafönn, s mielőtt elalszik, az alatta lévőknek alaposan lepotyogtatja a fejét. Nos, ez nem más, mint politika...! — vázolja fel találóan a helyzetet egy ironikus brit szociográfia. Egy másik, „állatian jó” műben, George Orwell Állatfarmjának dolgos lakói egy idő után kénytelenek voltak szembesülni a módosult ideológiával: Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél! Pedig ez a korrajz, úgy hittük, már a múlté. Ám a politika naponta bizonyítja, tévedtünk! A rendszerváltás óta sem a kormánykoaliciók, sem az ellenzékek nem cizelláltak semmit a stílusukon. A hatalmon lévők állandó rögeszméje, hogy megváltoztatják az előttük kormányzók elképzeléseit, legyen az bármilyen eredeti és építő jellegű. A legfőbb program az, hogy a választáson vesztes terveit a süllyesztőbe rakják, s egy másik, nagyobb költségvetésű, ám a korábbinál semmivel sem előretekintőb- bet kreálnak. Az ellenzék pedig eközben hatalmas szemellenzőben jár, és egyetlen szót mormol minduntalan maga elé: vétó, vétó, vétó... A felek a parlamentben és az önkormányzati üléseken jól odamondogatnak egymásnak, leszögeznek-cáfolnak, nyilatkoznak-replikáznak, megmagyaráznak-letagadnak. Aztán négyévenként széket cserélnek. Az viszont nem igaz, hogy nem tanulnának egymástól: az újonnan megválasztott mindent lesöpör az asztalról, a vesztes meg már javában gyakorolgatja: vétó, vétó... Olybá tűnik, mintha manapság semmi másból nem állna a politikusi munkakör, mint az ellenfelek lejáratását bizonyító dokumentumok összekapirgálásából. Holott szerep- tévesztésben van mindegyik, mert ugyan egy határon belül ki is lenne az ellenség...? Hol van már a Batthyány-kormány, melyben Kossuth Lajos a pénzügy, míg Széchenyi István a közlekedés és a közmunkák minisztere volt?! Pedig ők ketten sok tekintetben nem vallottak egy nézetet, sőt, a hatalmon belül tulajdonképpen ellenzékben álltak. Úgy vitáztak a haza nevében, hogy amíg Széchenyi forradalmi lázítással vádolta meg Kossuthot, addig utóbbi válaszában a legnagyobb magyarnak kiáltotta ki politikai vetélytársát. Hogy ilyen kulturáltan is lehetne? És a végére még egy elgondolkodtató (politikamentes) tanmese: az oroszlán a juhval, a nyúllal, a rókával és a többi éhes erdőlakóval leszerződik, hogy leölik a szarvast, melynek húsát természetesen majd szétosztják. Úgy is történik, egymás mancsába csapnak, majd szegény szarvast megkergetik, elkapják, megölik, és feldarabolják. Nyúl a nyúl az egyik részért, de ráripakodik az oroszlán: - Az az én részem, mert én vagyok az állatok királya! A juh sem jár jobban a nyúlnál: - Az is az enyém, mert én futottam a legtöbbet a szarvas után! A rókát is megelőzi a sörényes: - Ne nyúlj az adagomhoz, mert én vagyok az erősebb! És ti többiek se akarjatok részt kapni a szarvasból, mert végleg odalesz a barátság...! - mondta az oroszlán, és jóízűen befalta egyedül a közös szerzeményt... r f Karácsonyi szeretetakció A Magyar Vöröskereszt megyei szervezete kiemelt feladatának tekinti a karácsonyi szeretetakció lebonyolítását. A korábbi évekhez hasonlóan idén is segítenek az időseknek, nagycsaládoknak, egyedülállóknak. A karácsonyi adományok értéke összesen több mint négymillió forint. A megyei és területi, városi szervezetek a megyében összesen négyezer csomagot osztanak szét a rászorulók között, melyből ezret a vízkárt szenvedetteknek juttatnak el. Több száz csomagot kapnak a kórházakban fekvő gyerekek, magányosok, százötvenet pedig a börtönből kiszabadultak családjainak adnak. A kisebbségi szervezetek, nagycsaládosok egyesületei, családsegítők ruhaneműt kapnak, a közelmúltban összesen negyven mázsa ruhát osztottak szét közöttük. Emellett a hagyományokhoz híven a hajléktalanokat, elesetteket megvendégelik egy tányér meleg étellel december 17-én délután fél háromkor a szolnoki vasútállomás vendéglőjében,- illetve szere- tetcsomagokat osztanak a vöröskereszt szolnoki székházában .december 21-én és 22-én. Kisújszálláson december 23-án szintén megrendezik a Mindenki karácsonyát, Tiszafüreden pedig az Egyedülállók karácsonyára várják az embereket. A Jászberény körüli tanyákon egyedül élőknek szintén csomagokkal kedveskednek, és a tisza- sülyi anyaotthonban is rendeznek fenyőünnepséget. Beszélgetés dr. Tóth Albert kandidátussal a varázslatos Hortobágyról Délibábos pusztánk alig másfél évszázados Nagy nemzeti büszkeség, hogy a Hortobágy a világörökség része lett, és esély van ennek a tájegységnek a megóvására. Ám a legsürgősebb feladatok közé tartozik, hogy ezt a világörökséget megismertessük a magyarokkal — vallja dr. Tóth Albert, a Hortobágy elismert kutatója. Dr. Tóth Albert, a mezőtúri főiskola tanszékvezetője, a biológiai tudományok kandidátusa 25 éve vezeti a hortobágyi természetvédelmi tábort. Számára ez a vidék nemcsak kutatási téma, hanem érzelmi kötődés is. — A világörökség nagy rangot jelent, azt fejezi ki, hogy ez a táj az egyetemes emberiség fontos kincse, amelynek megőrzése feladatunk a lehetséges időhatárokig. Igaz, hogy ezzel a ranggal nem jár pénz, de mivel a világ szakmai érdeklődésének a homlokterébe kerül ez a tájegység, ennek lesz hozadéka, gondolok itt például a tisztességes ökoturizmusra. — Sokan megdöbbentek, hogy kultúrtájként ismerték el a Horto- bágyot, nem természetvédelmi területként. ■- Amikor kultúrtáj értékről beszélünk, abba természeti értékek is beletartoznak. A Hortobágy egy óriási tiszai ártér volt eredetileg. A folyószabályozás azonban alapvetően megváltoztatta az arculatát, kultúrtáj lett, Európa legnagyobb szikes pusztasága. Az a kép, amit most látunk, másodlagosan alakult ki, ahol most birkanyáj legelész, ott korábban mocsár volt. Az a délibábos puszta, amit egyfajta varázslatként élünk meg, alig másfél évszázados örökség. Dr. Tóth Albert Azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a varázslatot többféle módon is megtörték az elmúlt időkben, gyomfákat telepítettek, libatelepeket hoztak létre, rizs- és gyapottermesztés szolgálatába állították ezt a vidéket, amit én értelmetlen civilizációs hatásnak tekintek. A híres-nevezetes hídi vásár pedig ma már egy giccspará- dé. Ha ezeket nem tudjuk megváltoztatni, a Hortobágy lekerülhet a világörökség listájáról, mint ahogy Hollókő is kapott már figyelmeztetést Párizsból. Ugyanakkor a világörökséggel járó rang még elbírja a kulturált pusztai turizmust. — Milyen előnyöket jelenthet a Hortobágynak ez a frissen szerzett rang? — Sokat tudunk a Hortobágyról, de nem eleget. Ez a rang lehetővé teszi a munka még dinamikusabb folytatását. A 25 éves természetvédelmi táborok eredményeit kötetben lehetne publikálni, összefoglalni az eddigi tapasztalatokat például a halállományról, a madarakról stb. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy ami tudományos eredmény megszületik, azt ismeret- terjesztő formában, a közvélemény számára is érthetően megírjuk. Szükség van még több kiadványra, amely a magyarokkal megismerteti a valós értékeket. — Az ember azt hinné, mi már csak ismerjük a Hortobágyot. — Aki csak elmegy egy vásárba, vagy beül egy csárdába, az a Hor- tobágyból semmit nem lát. Sokan a pusztát egy nagy semminek tartják. Ezen a szemléleten csak úgy lehet változtatni, ha megismerik a puszta életét, amelyet Petőfi Sándor nem véletlenül nevezett „dicső rónaság”- nak, az „Isten homloká”-nak. — Mi lehet a Hortobágy üzenete a világnak? — Az, hogy ez a jellegzetesen magyar táj a Kárpát-medencén át Európa része, és benne a Kárpát-medence összes lényeges értéke megjelenik. Amikor hasznosítani akarjuk a Hortobágyot, felejtsük el a mai nyereségorientált gazdálkodást! Mert az az ember, aki ott legelteti a teheneket a Hortobágyon, lehet, hogy nem termel profitot, de a világörökség megőrzését hivatott szolgálni. Paulina Éva Magyar szürke marhák MUlenniumi zászlót kapnak a települések Helytörténeti monográfiákra, millenniumi rendezvényekre, emlékparkok, közterületek kialakítására és szobrok alkotásának támogatására 38 millió forintot juttat megyénknek az idén a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala —tájékoztatták a megyei millenniumi bizottságot. Szabó József, a megyei közgyűlés alelnöke, az ezredforduló programjainak összehangolásával megbízott testület elnöke a minap az év utolsó megbeszélésére hívta össze a tagokat. Az esemény vendég előadója, Varga Matild régiófelelős, a kormánybiztosi hivatal tanácsadója elmondta, hogy megyénkből több mint negyven önkormányzat és jogi személy küldte meg 1999—2000—2001-re szóló programjait. Közülük azok részesültek anyagi támogatásban és azok számíthatnak rá, amelyek a megvalósításhoz szükséges ötven százalék önrésszel rendelkeznek. Ennek elkülönítése több településnek a várható előnyök ismeretében is nehézséget okoz. A jövő évi rendezvények támogatására mintegy 30 millió forintot különített el a kormányzat. De azok sem késtek le véglegesen, akik még nem készítették el millenniumi programjukat, de mihamarabb pótolják az elmaradást, és szándékaikról tájékoztatják a kormánybiztosi hivatalt. A korábbi elképzeléseknek megfelelően minden település kap millenniumi zászlót. A magyar ezredforduló szellemiségéhez illően az átadására-átvételére célszerű lenne a település millenniumi napját kijelölni. Ez a nap a község, a város életében a legfontosabb, legünnepélyesebb dátum lehet. Egy ilyen esemény sokat segít abban, hogy az ország települési rendezvényeit összesítő millenniumi eseménynaptár alapján is egymásra találjon a kulturális tárca és az önkormányzat. Megyénkből hét település millenniumi napjára kiemelt figyelmet szentel a kormányzat. Mit változtatna önmagán és a környezetében? Még néhány hét, és a mindennapok dátumában az egyes és három kilences helyett kettes és három nulla szerepel több mint háromszázhatvan napig. Körkérdésünkben arra kerestük a válaszokat, hogy az új év előtt ki hogyan látja önmagát, környezetét. Ha lehetne, mit változtatna külső és belső tulajdonságain, az őt körülvevő szűkebb és tágabb világon? Szőke Renáta Erika húszéves diák: — Szeretnék egy kicsit türelmesebb lenni a környezetemhez. Hamar lobbanok, és ebből sok a problémám: ráadásul olykor tragikusan fogom fel a dolgokat, mert túlontúl érzékeny vagyok. Jó lenne könnyebben, könnyedebben viszonyulni a jelenségekhez, mert ebben a világban csak így lehet talpon maradni. Ellenkező esetben elsodródhat az illető a kisebb-nagyobb konfliktusok irányába. Ami pedig a külsőmet illeti, néha elégedett vagyok vele, de általában nem. Szerintem ezzel minden nő így van. Dr. Edelényi Béla háziorvos: — Szeretném, ha Magyarországon európai szintű lehetőségek mellett európai szintű egészségügyi ellátás lenne. Mert jelenleg ezen a területen svéd mértékű az elvonás, és albán színvonalú az ellátás. Régóta hangoztatom, hogy képtelenek vagyunk magunk közül kiszelektálni az alkalmatlanokat, a nem ide valókat. így aztán ezek az emberek folyamatosan rontják a szakma megbecsülését, hitelét. N. Péter, 92 éves nyugdíjas: — Szeretnék újra gyerek lenni, pedig akkor kiscseléd voltam a to- majmonostori határban. Igaz, lassan belépek újra a második gyerekkorba, mert olykor ha nem igyekszem sebesen a vécére, előfordul, korábban pisilek, mint kellene. Ez pedig már a második gyerekkor. A világot nálam nagyobbak sem tudták megváltani, pedig 1907 óta figyelem a változásokat. Durva, erőszakos lett az élet, a minap engem is megállított a nyílt utcán két suhanc: tata, pénz kéne. Nekem sincs, feleltem, de azért adtam nekik két fémszázast, így megúsztam az esetet. De hát az ilyesmi szégyen egy államra, egy köztársaságra. Mert milyen demokrácia az, ahol effélét lehet csinálni? Próbálták volna ezt megtenni a su- hancok mondjuk 1929-ben... Simái M.-né kisgyerekes édesanya: - Én már azt sem tudom, tulajdonképpen velem van-e baj, vagy a világgal. Mert dolgozom, igyekszem helytállni, miközben a férjem is talpal. A kicsi meg beteg, anyukám vigyáz rá. Ez egy tudathasadásos állapot, de hát kell a kereset, a pénz, hiszen a városi lakás — még ha csak kétszobás is — ilyenkor sokba van. Lehet, én vagyok túlontúl lelkiző, de azt látom, hogy az utóbbi évtizedben rettentően elembertele- nedett a világ. Nagy a csörtetés, és azt tapasztalom, azok haladnak, akik sem Istent, sem embert nem ismernek. Lugosi Claudia színésznő: — Mint minden nő, szeretnék szebb, csinosabb lenni. Megbékéltem a magasságommal, de a kilókból nem ártana leadni néhányat. Jó ez a színházi évad, kaptam szép feladatokat. Szeretnék még többet együtt lenni kétéves lányommal. A párom Pesten él, és hétvégeken találkozunk. Viszont egyre kevésbé tetszik az az út, amerre a világ megy? Maholnap el kellene engedni a lányunk kezét, de hogyan tegyem én ezt meg, miközben robbantgatnak, lövöldöznek a nyílt utcán? Morvái István tiszaörsi vállalkozó: — Úgy dolgozni, hogy mindenkit tökéletesen kiszolgáljak, ne legyen panasz, reklamáció egyetlen termékem ellen sem. Erre fogok törekedni. A világról meg annyit, hogy úgy látom, akár elfogadják, akár nem, áz élet szép, érdekes, izgalmas, változatos, hiszen megismételhetetlen. Nagy Éva középiskolás: — Előnyösebb lenne magasabbnak lennem, mert a 169 centi kevés a kosárlabdához. Igaz, még nőhetek, 16 múltam. Olykor hamarabb beszélek, mint kellene, de ígérem, ezentúl számolni fogok tízig, mielőtt bárkit kiosztok. Elégedetlen vagyok a hajammal, sehogy se tetszik. Most rövid, praktikus a sportban, de nem elegáns. A környezetemről annyit, apu Nyugaton dolgozik, nekem hiányzik. Négyen vagyunk nők otthon a tesómmal, anyuval, nagyival, s néha „megesszük” egymást. A legsajátosabb választ egy borostás hajléktalan adta a vasútállomás környékén: — Jó lenne gazdagabbnak lenni. — Mennyi a vagyon? — Ami rajtam van, meg ebben a szatyorban, a kezemben. Ha adna pár forintot, nem gazdagodnék meg, de a közérzetem... D. Szabó Miklós
