Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-06 / 259. szám

1999. november 6., szombat Körkép 5. oldal NÉZŐPONT Jegyzők és viták Hálátlan foglalkozás a jegyzőké. Ha jól csinálnak valamit, akkor aligha foglalko­zik velük bárki, viszont ha rosszat tesznek, akkor mint az önkormányzati törvényes­ség fő őreit, pellengérre állítják őket. Szolnok, Kunszentmárton, Cibakháza: három település, ahol a szakításig jutott az önkormányzat és a jegyző. Szolnokon re­gényt lehetne írni az állásából felfüggesz­tett, majd bíróságilag visszahelyezett és ismét felfüggesztett jegy­zőről. Kisebbfajta krimi zajlott nemrégiben Cibakházán is, ahol a jegyző, miután fegyelmivel elküldte a képviselő-testület, még egy Molotov-koktélt is kapott „búcsúzóul” ismeretlen(ek)től. A leg­újabb üggyel Kunszentmárton „büszkélkedhet”, ahol szintén a jegyző lett munkanélküli nemrégiben. Mindegyik esetben zajlik vagy éppen elkezdődött a munkaügyi per, s eközben kárt szenvednek az érintett települések, valamint maga a jegyzői hivatás. A települést akarva-akaratlanul egybe­mossák a kirobbant botrányokkal, évekig húzódnak a perek, majd ha a munkaügyi bíróság a jegyzőnek ad igazat, akkor nem kevés pénze bánja azt az érintett önkormányzatnak. A jegyzők meg „mindenféle emberek” lesznek, csak éppen tisz­tességes köztisztviselők nem. Jogvégzett emberként pedig akit meglegyintett a törvénytelenség szele, aligha dolgozhat szakmá­jában. Több településen tapasztaltam magam is, hogy ha új pol­gármester nyert a választáson, akkor rögtön kijelentette, nem akar együtt dolgozni elődje jegyzőjével. Holott ő nem egy bizal­mas titkárnő, nem egy politikai bútordarab, hanem a törvényes­ség vigyázója az önkormányzatnál, s a paragrafusok ugyebár párt­semlegesek. A jegyző és a polgármester ettől persze magánem­berként még nem kell hogy kedvelje egymást, ám ahogy az üzlet­ben nincs barátság, úgy egy község, város irányításában sincs he­lye ellenszenvnek. Különösen egy kicsiny község szenvedheti meg a két vezető párharcát, hiszen megbéníthatja a rossz viszony a sokszor szakemberhiánytól szenvedő önkormányzatokat. Arról nem is beszélve, hogy a fejlődést és az előrelépést lelassítja, rosz- szabb esetben megállítja a viszálykodás. Persze ha a jegyző hibázik, akkor félre kell állnia, kérdés, ön­ként vagy elbocsátással történik mindez. Egy biztos: kulcsembe­rek a jegyzők, lehet őket szeretni is meg nem is, de nélkülük nincs önkormányzatiság. Tisztelet a nagyszámú kivételnek, de ezt bi­zony néhány polgármesternek és önkormányzati képviselőnek sem ártana megtanulnia. Kunszentmártonban történt a legutóbbi „balhé”. Itt az önkor­mányzat és a jegyző alig-alig hallatta hangját. Lehet ez szerencsés és szerencsétlen, egy bizonyos, ott nincs szó egetverő veszekedés­ről, tisztességesen és csendben intézte nézeteltérését a képviselő- testület és a jegyző. Annak ellenére, hogy a bíróság fog végső ha­tározatot hozni, hogy még rendőrségi vizsgálat is indult az ügy­ben, egyelőre kulturáltan viselkedik mindkét fél a másikkal szem­ben, ameddig nincs megfellebbezhetetlen ítélet, nem vádaskod­nak, nem szedik le a keresztvizet senkiről. íme, itt a példa: lehet ezt így is, európai módon intézni. . ró Motorral disszidált, repülőn tért haza Morvái István papucsokat készít, ugyanakkor egyáltalán nem papucs­férj. Feleségével 1970-ben meglehetősen romantikus, sőt hihetetlen körülmények között disszidáltak, finomabban fogalmazva nekivágtak a nagyvilágnak. Hogy miért? Szó sincs itt politikai üldözésről, neta- lántán üldöztetésről, mindössze az akkor 25 éves, messze földön híres szűcs és szőrmekikészítő dinasztia tagja, a tiszaörsi fiatalember szét szeretett volna nézni a világnak azon a részén is, amelyet kapitalizmus­nak hívtak. És bizony oda akkortájt összehasonlíthatatlanul nehezeb­ben lehetett eljutni, mint mondjuk Lengyelországba vagy Csehszlová­kiába, szóval a szocialista államokba. Mindez úgy történt, hogy felesé­gével együtt útlévelet kaptak Ju­goszláviába. Érlelődött bennük a gondolat, megbízható Jawa nagymotorjuk segítségével jó lenne innen továbbmenni, mondjuk Itáliába. A jugó-olasz határon nézték a forgalmat, és kipattant az isteni szikra. — Anya! — szólt a párjához. — Ülj fel mögém, erősen kapasz­kodj, mert nekirohanunk a határ­nak! így is történt. A kis jelképes so­rompót kikerülve, borzasztó gyorsan átértek, és mire a jugo­szláv oldalon észbe kaptak, már olasz területen robogtak. Persze ezt a derék taljánok sem hagyták annyiban, egy Alfa Rómeóval utánuk eredtek, és a harmadik te­lepülésen utolérték őket. Mit mondjak? Olyannyira nem fogadták kitörő lelkesedéssel ak­ciójukat, hogy három napra ki­vonták az ismeretlen fiatal ma­gyar párt a forgalomból. Magya­rul: bezárták őket, mert bizonyo­sak voltak, szökött bűnözők, ne­talántán körözött, keresett maffi­ózók lehetnek. Hetvenkét óra alatt az útleveleik segítségével tisztázódott a helyzet, és már másképpen néztek rájuk. István eladta a Jawát 30 dollárért, nekik is volt kevés efféle pénzük, és vett egy taxit. Ez az életmód nem tartott sokáig, hiszen Kanadába iparkodtak. Kis is jutottak, és Torontótól északra, egy Uxbrid­ge nevű városban leltek otthon­ra. Három hónapig az örsi férfi volt szobafestő és mázoló, de vagy 12 évig a burkoló szakmá­ban sem akármilyen jártasságra tett szert. De hát az ő eredeti hi­vatása a szőrmekikészítés, ami­től nem lehetett eltántorítani. Szó se róla, nem alakult odakinn mindig zökkenőmentesen az éle­te, hiszen volt olyan hónap, hogy egymillió dollárt bukott, ami nemcsak itt, de ott sem kis pénz. Közben azért haza is látogat­hatott, egyre sűrűbben. Termé­szetesen mellőzve a megbízható Jawát, már repülővel érkezett. Mivel a szive mindig visszahúz­Popzene az orgonáért Ismert popzenészek döntöttek úgy, hogy fellépésükkel hozzájá­rulnak a martfűi Szent Tamás­templom orgonájának építésé­hez. Szandi, Viki, a Smile Girls, Szikora Róbert, valamint Pataki Attila lesz ott november 12-én a ti- szaföldvári sportcsarnokban. Mint ismert, Tamási József plébá­nos minden lehetséges fórumot igyekszik megtalálni, hogy támo­Bioolajozott mezőgazdaság Környezetvédelmi szempontból kedvező hatású a növényi üzemanyag Töltse tele biodízellel! — szólhatunk oda jövőre a benzinkutasnak. Mindez csak nekünk hangzik szokatlanul. Németországban már ta­valy kilencszáz töltőállomáson lehetett repcéből előállított dízelolajat tankolni. Az Országgyűlés határozata nyomán — mely szerint nem ter­heli jövedéki adó a bioüzemanyagot — talán hazánkban is polgárjogot nyer ez az új energiaforrás. Bár a szakemberek úgy látják, sokan túl­zott reményeket fűznek a repcedízelhez. Bár a biodízel az utóbbi napok­ban került a közfigyelem közép­pontjába, a repcéből készült üzemanyag előállításával és al­kalmazásával már egy évtizede foglalkoznak a kutatók. Az 1990- es évek elején a Ceglédi Állami Tangazdaságban már ki is pró­bálták a repce-metilésztert. A kí­sérlet azonban kérészéletű volt. A traktorok ugyan működtek a biodízellel, ám akkor kétszer annyiba került a növényi üzem­anyag, mint a gázolaj. A parlament azonban október 20-án módosította a jövedéki- adó-törvényt. Képviselői javas­latra adómentessé tették a növé- nyiolaj-hajtóanyagokat. így a biodízel literenként (ha a jövedé­ki adóra eső áfát is számoljuk) 110 forinttal lesz olcsóbb az ás­ványi olajból előállított üzem­anyagnál. Legalábbis a kutaknál ennyivel kell kevesebbet fizetni. A Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztérium gödöllői műszaki intézetének munkatár­sa szerint a termelőknek még így is többe kerül a biodízel, mint a hagyományos üzemanyag. Gock- ler Lajos érdeklődésünkre el­mondta, hogy azok a gazdák, akik szerződtek a felvásárlóval, negyvenkilencezer forintért ve­szik át a repce tonnáját. Akik vi­szont nem állapodtak meg előre egy felvásárlóval, harmincezer forint körüli összeget kapnak a termésért. Ez utóbbi, alacso­nyabb áron számolva egy liter repce-metilészter előállítási ára 86 forint 20 fillér. Csakhogy a nagy termelők a gázolaj után is teljes egészében visszaigényelhe­tik az általános forgalmi adót, sőt a jövedéki adó egy részét (49,2 forintot), így pedig csak­nem egy forinttal olcsóbban, 85 forint 50 fillérért juthatnak hoz­zá a hagyományos üzemanyag­hoz. A biodízelt házilagosan is elő lehet állítani, mint azt hazai kí­sérletek is bizonyították. A kipré­selt növényi olaj önmagában al­kalmatlan dízelmotor üzemelte­tésére. Ezért a kutatók víz és kö­zepes nyomású levegő segítségé­vel kivonták a fölösleges összete­vőket. A megmaradt, nagy sűrű­ségű olajat pedig petróleummal hígították. Az így készített üzem­anyag azonban cseppet sem ol­csóbb, mint a nagyüzemben elő­állított. Ráadásul az otthoni „biodízelgyárhoz” körülbelül fél­millió forintos beruházásra is szükség van. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolai Ka­rának docense mindehhez hoz­záteszi, hogy a biodízelből — azo­nos teljesítmény mellett — 10-12 százalékkal többet fogyaszt a motor, mint gázolajból. Farkas Ferenc szerint — aki már eszten­dők óta kísérletezik a biodízellel — viszont környezetkímélőbb a repce-metilészter. Az MTZ—80-as traktor kipufo­gógázának elemzése során kide­rült, hogy a biodízellel hajtott motorból fele annyi korom, 40- 60 százalékkal kevesebb szén- monoxid, valamint káros szén- hidrogén kerül a levegőbe. Ki­lencven százalékkal alacsonyabb volt a rákkeltő aromásvegyületek kibocsátása is. Igaz, hogy nitro- gén-dioxidból 10-12 százalékkal, az egészségre káros aldehidből pedig harminc százalékkal több szabadult fel a biodízel elégetésé­vel. A repcedízel ugyan kevésbé koptatja a motor, de szétmarja a gumialkatrészeket és a papírszű­rőket. . Repcetávlatok A repce vetésterülete idén je­lentősen megnőtt. Míg öt-hat esztendővel ezelőtt csupán hu- szon-egynéhányezer hektáron termelték ezt az olajos nö­vényt, de tavaly is csupán öt­venezer hektáron került a ßldbe, addig idén 180-200 ezer hektárról takarították be a biodízel alapanyagául szol­gáló növényt. Egyes szakértők úgy látták, a jövőben akár meg is duplázódhat a vetéste­rület. Az európai uniós csatla­kozás után ugyanis hazánk­nak egymillió hektáron búza helyett más növényt kell ter­mesztenie. E terület egy ré­szén — körülbelül harmadán — a repce válthatná fel a ke­nyérgabonát. Ráadásul eh­hez az unió hektáronként 50- 60 ezer forintos támogatást is adna. Külföldi példa Nyugat-Európa biodízel-felhasználásban is alaposan előttünk jár. A szomszédos Ausztriában 200 ezer farmer üzemelteti erőgé­peit növényiolaj-hajtóanyaggal. Németországban pedig a dízel­olaj-szükséglet öt százalékát fedezi a repce-metilészter. A növényi olajokat azonban nemcsak üzemanyagként alkalmazzák. Jó! be­váltak motoros fűrészek kenőanyagaként, vagy hidraulikus olaj­ként emelőberendezéseknél, kaszálógépeknél, hóekéknél. így néznek ki a házicipök. A gépnél Morvái István, eredetileg kanadai, majd tiszaörsi vállalkozó FOTÓ: M. J. ta Tiszaörsre, úgy határozott, csi­nál itthon egy érdekes műhelyt. Valami olyasmit, ahol csoda szép, csoda kényelmes gyógypa- pucsokat gyártanak, bébiméret­től akár 42-esig. Sőt ha megren­delik, még nagyobb számút is. Hozott gépeket, és kötött egy szerződést az örsi önkormány­zattal, miszerint érdekes kis vál­lalkozását a községháza épületé­be költözteti. Ez meg is történt. A házicipők igazi biotermékek, a beteg lábakra remekül simulnak, és a birkabőr jellegzetes szagá­nak se híre, se hamva. Morvái úr most végzi a piackutatást, hiszen ahhoz, hogy olajozottan menjen minden, nemcsak termelni, érté­kesíteni is kell. Úgy tűnik, lesz­nek vásárlók: kell a termék bel­földre, sőt Németországba meg Belgiumba is. Ő pedig stílszerűen az MSZMP hajdani irodájából irá­nyítja, szervezi, tervezi az egé­szet. Azon nevet, szűk harminc éve nem kimondottan kedves maszekként hagyta itt az orszá­got, a megyét és a községet, ám vállalkozóként térhetett haza. Sőt, a két felnőtt gyerekkel büsz­kélkedő édesapa meg a párja azt tervezi, ez a költözés végleges lesz Tiszaörsre. Természetesen csak akkor és azután, ha sínre ke­rül ez az egész kezdeményezés. D. Szabó Miklós gatókat szerezzen az orgonaépí­téshez, amelynek költségei húsz­millió forint fölé kúsznak. Ezúttal nem is akárkit sikerült maga mel­lé állítani: Szikora Róbert segített összehozni egy jótékonysági kon­certet. A bevétel teljes egészében a templomé lesz, mivel a költsé­geket földvári, martfűi, valamint környékbéli vállalkozók és cégek összeadták. PE A Betánia klub, étkező, népfőiskola... Több mint nyolc éve, pontosan 1991. október 15-én nyílt meg Szol­nokon a Betánia Félfalat... és itt az újságíró gondban van, hogy mi­nek nevezze ezt a létesítményt. Hogy a lényeghez közelebb jus­sunk, megkérdeztem Jaczkó György görög katolikus parochust, aki annak idején megalapította. — A Széchenyi városrészben sok nyugdíjas házaspár él — kezdte Jaczkó György. — Addig nincs is baj, amíg két nyugdíj­ból gazdálkodhatnak, ám ha az egyikük meghal, az itteni ma­gas rezsi miatt a lakás fenntar­tása szinte megoldhatatlan fel­adattá válik. Mire mindent kifi­zetnek, étkezésre alig marad va­lami. Ugyanakkor a segélyezés­ből kimaradnak, hiszen van nyugdíjuk. Ez a réteg nagyrészt kiesett a szociális hálóból. A Betániát azért alapítottuk meg a Czakó Elemér úton, néhány alagsori helyiségben, hogy fél áron adjunk nekik lehetőséget a normális táplálkozásra, leg­alább napi egy meleg ebéd ere­jéig.-A Betánia azonban időveljó­val több lett, mint egyszerű étke­ző. — Valóban, az étkező mellett klub, közösségi ház is lett, ahol nemcsak ebédelni lehet, de be­szélgetni is, sőt népfőiskolái programot is szerveztünk, bár ez most ritkábban van, mint ko­rábban. A beszélgetés, a klub­szerű időtöltés majdnem olyan fontos, mint az ebéd, hiszen itt társaságra találnak, néhány órára oldódik az elszigeteltsé­gük. — Mekkora az érdeklődés a Be­tánia iránt? — Évente 3000-3500 ebédet osztunk ki, ez napi 10-20 ebé­det jelent. Nyáron azonban tar­tunk egy kis szünetet, és a na­gyobb ünnepeken is szünetel az ebédkiadás, olyankor ugyanis a legtöbb család tagjai összejön­nek, és gondoskodnak az ebéd­ről, még ha meg is terheli a költ­ségvetést. — A Betánia tehát olyan lett, amilyennek 1991-ben elképzelte? — Olyan helyet akartunk biz­tosítani a zömmel idős em­bereknek, ahol nem csupán szociális segítségben részesül­nek, de közösségre is találhat­nak. És ez megvalósult. B. A. „Meglepetés” emlékplakett A biodízel elterjedésének a leg­nagyobb akadálya mégis az alap­anyag lehet. Számítások szerint egy hektárnyi repcéből — kétton- nás átlagterméssel számolva — hatszáz liternyi biodízel állítható elő. Az 1500 hektáron gazdálkodó és egy tehenészetet is fenntartó Nagykörűi Haladás Mezőgazda- sági Rt.-nél azonban évente kö­rülbelül 160 ezer liter üzem­anyag fogy. így csupán saját szükségleteik fedezésére terüle­tük közel negyedén, 270 hektá­ron kellene repcét termeszteni­ük. Teleki József Bordás Mária Magdol­na, a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Szolgá­lat gazdaságvezetője kapott meghívást a Ma­gyar Népművelők Egyesületének XVI. veszprémi vándorgyű­lésére október 27-29- re. A meghívó még nem volt meglepetés; de az feltétlenül igen, hogy a megyei művelődés­ben tizenkét éve tevékenykedő pénzügyi szakembert Tóth Csaba országos egyesületi elnök az egyik legmagasabb szakmai elis­merésnek számító emlékplaket­tel tüntette ki. A kitüntetett érdeklődésünkre elmondta, hogy számára minden túlzás nélkül élete egyik legna­gyobb meglepetésének számí­tott, amikor a díj átvételéhez szó­lították. Egyrészt azért, mert valóban nem gon­dolt arra, hogy az ered­ményes népművelői munkát segítő pénzügyi tevékenysége ily módon is a kitüntetők látóköré­be kerül, másrészt azért, mert ezen díjat évente csupán hárman kapták meg az országban. Bordás Mária Magdolna egyébként úgy véli, hogy ezen emlékplaketthez hoz­zájárulhatott talán az is, hogy fel­adatát soha nem tekintette nyolcórás hivatali munkának. Ha tehette, szabadidejében min­dig is igyekezett támogatni a civil szerveződések munkáját. Mind­ezeken túl feltétlenül úgy érzi, hogy magas szakmai elismerése a megyei művelődési szolgálat munkáját is minősíti. Percze

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom