Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-29 / 278. szám

Sági Csilla szerint a formás alak még tökéletesíthető Fogyókúra helyett mozgás Mi tagadás, kellemes ránézni a karcagi Sági Csillára, aki 16 esztendős kora ellenére már nyolc területi szépségversenyen is eredménye­sen mutatta meg bájait. Csilláról már többször is írtunk lapunk hasábja­in, de csak most először kérdeztünk rá merészeb­ben, hogyan tartja karban a testét. Annak melyik részével elégedett, s melyikkel kevésbé? Persze azért kérdezgettünk enynyire bátran, mert való­jában sokan kíváncsiak arra, milyen életmód szükségeltetik a vékony derék, lapos has, formás lábak kialakulásához. — Általános iskolában testnevelés tagozat­ra jártam — kezdte az 50 kilós és 165 cen­timéter magas leányzó a „testi mesét”. — $| Az órákon és azon kívül rengeteget ké- » jtÈËÊÊj zilabdáztam, amely sok futással, ki­támasztással, elrugaszkodással járt. Azt gondolom, ennek kö- (jj szönhetem, hogy a lábammal » viszonylag kevesebbet muszáj , 11 törődnöm, mint például a fene­kemmel. A popsimmal már m több bajom van, onnan nem ártana leadni jó néhány cen­tit. Aerobikozom, ez a faj­ta mozgás láthatóan be­segít a problémameg­oldásba. Viszont ér­dekes hasizomtré­ningeket vég­--------------------ew—«r-----­ze k. A „hagyományos” felülé­sek mellett tudom ajánlani mindenkinek azt a gyakorla­tot, melyhez csupán egy ba­rát kell: háton fekszünk, és a magasba kinyúj­tott, szorosan össze­zárt lábakat a társunk különböző irányokba kilöki. Nekünk pedig a kiinduló helyzetbe kell visszahozni azokat, amely a has-, a far- és a hátizmokat is keményen megmunkálja. Nekem ez a feladat használ a legjobban. Konditerembe is járok, de a súlyzókkal módján bánok, nehogy túl erősnek látszódjak. Szerintem az sem különösen előnyös a hölgyeknek. Különöseb­ben nem figyelek az étkezésemre, a legfinomabb kajákat is lelkiismeret- furdalás nélkül megeszem. Lehet, hogy később jobban fontolóra kell vegyem a táplálkozási szo­kásomat, de az aktív sportolásról nem mondok le soha. Persze az örökletes adottságaival az ember vagy szeren­csés, vagy nem, de én úgy gondolom, hogy a szép test igazi formálója nem a fogyókúra, hanem ma­ga a mozgás. A leghatásosabb fegyver a sport Az ENSZ felhívással fordult a vi­lág országaihoz, hogy a jövő évi sydneyi nyári ötkarikás játékok alatt legyen béke mindenütt. A közgyűlés támogatta az ausztrál szervezők megbízottja, Daniel Kowalski által előterjesztett javas­latot. Az egykori úszóklasszis be­szédében annak a reményének adott hangot, hogy az olimpia alatt harmónia lesz, az emberek a ko­rábbinál nagyobb figyelmet fordí­tanak a sportra és a kultúrára. Az ENSZ közgyűlése 1993-ban hatá­rozott arról, hogy — felélesztve az ókori görög hagyományt, amikor a játékok alatt hallgattak a fegyve­rek — az olimpiák előtt felszólít­ja a világ nemzeteit: a játékok ide­jére függesszenek fel mindenfajta ellenségeskedést. Diákok a zöld asztal körül A megyei asztalitenisz-szak­szövetség — a megyei diák­sporttanács közreműködésé­vel — versenyzési engedél­lyel nem rendelkező tanulók számára egyéni pingpong­versenyt rendezett Szolno­kon, a Tiszaligeti Sportcsar­nokban. A vidám hangulatú szabadidős sporteseményre hat szolnoki, valamint egy- egy kisújszállási (Arany J. A. I.), martfűi (Martos F. Á. I.), kunszentmártoni (Deák F. Á. I.), mezőtúri (Rákóczi F. Á. I.) és kunmadarasi tan- intézmény közel száz nebu­lója vett részt. Eredmények: l-ll. kcs., le­ányok: 1. Pádár Enikő (Kö­rösi Á. I., Szolnok), 2. Ma­jercsik Laura (Kassai Á. L, Szolnok), 3. Szegedi Erika (Rákóczi Á. I., Mezőtúr) és Pósa Nóra (Mátyás Kir. A. I., Szolnok). Fiúk: Lesskó Márk (Széchenyi Á. I., Szol­nok), 2. Kovács Zsolt (Kun­madaras), 3. Sáfrány Máté és Kozák Balázs (mindkettő Kassai Á. I., Szolnok). III. kcs., leányok: 1. Balogh Me­linda (Kunmadaras), 2. Gu­lyás Veronika (Mátyás Kir. A. I., Szolnok), 3. Szilágyi Katalin (Belvárosi Á. I., Szolnok) és Juhász Gyöngyi (Rákóczi Á. I„ Mezőtúr). Fi­úk: 1. Haller Sándor, 2. Sí­pos Attila, 3. Heringer Zsolt és Csébi Sándor (mindannyi­an Martos F. Á. 1., Martfű). Jó tett helyébe hót várj! Úgy tűnik, a Szolnoki Síklub vezérkara közeli barátságban lehet Holle anyóval: miután a novemberi közgyűlésen a vezetők beszá­moltak az egyesület elmúlt évben végzett ténykedéseinek tapasz­talatairól, és felvázolták az idei szezon programtervezetét, kisvár­tatva fehér lepel borította be a szánkózásra, síelésre és snowboar- dozásra alkalmas magaslatokat (is). A síklubnak tehát besegített a tél jóságos nagyasszonya, holott ak­kor még csupán őszt mutattak a naptárak. A tehetősebbek és a ha­vas sportok megszállottjai pedig már valószínűleg akkor túl voltak néhány osztrák, francia vagy svájci síparadicsomi kiruc­canáson, a szerényebb lehetősé­gekkel bírók azonban még min­dig várnak a szlovák és a magyar táborok kapuinak kinyitására. A Szolnoki Síklub idén és jövő év elejére ebből is, abból is ajánlatot tesz a fehér sport Az elmúlt síszezonban Balta Gergely rendkívül eredményesen csúszkált a havon fotó: archív szerelmesei számára. A klub oktatói és tagjai szokás szerint tagtoborzással és szakta­nácsadással vettek részt a no­vember végi Hóvarázs elnevezé­sű síbörzén. December 18. és 22. között az ausztriai Schladming- ban két oktatóval besízőtábort rendeznek, és ebben az időszak­ban módszertani tanácsadással segítik a szolnoki Herman iskola kokavai sítáborát. Nem feledkez­nek meg a többi tanintézmény di­ákjairól sem, hiszen január 10. és 25. között ismét megtartják a me­gyei diákolimpiái versenyeket a magyar síszövetség galyatetői pályáján. Az országos fináléra február 19-20-án kerül sor, s a szakosztály nem sokkal ezután az ausztriai Lachtalban rendez okta­tással egybekötött tábort a klub­tagok számára. Valószínűleg a szlovákiai Ko- kaván márciusban még remek fe­hér terepek lesznek, ugyanis 4-5- én ott bonyolítják le a 7. nyílt di- áksíbajnokságot, amely egyben Kővári Tamás-emlékversenyként lesz meghirdetve. Schladming- ban áprilisban várják vissza a magyar csapatot, ahol húsvét utá­ni szezonzáró lesiklást iktat be az egyesület. A tervek szerint az is­mert IBUSZ Tanirodával közö­sen egynapos hétvégi kokavai sí- utakat, valamint az igényeknek megfelelően nyugat-európai és szlovák táborokat is szervez a Szolnoki Síklub. Egyelőre ennyi — sikeres vak- szolást kívánunk, és kössék fel jól... a léceket! Vietnam meghódítása Magyarország újabb sportdip­lomáciai sikert könyvelhet el lábtoll-Iabdázásban a nemzet­közi porondon. Hanoiban ren­dezték a minap a nemzetközi szövetség (ISF) alakuló közgyű­lését. A keletről eredő sportág a ’90-es évek közepétől betört Eu­rópába is, először Németorszá­got, majd hazánkat támadta meg. A németeknél Peter von Rüden, nálunk pedig Fehér Já­nos kapta meg, majd terjesztet­te tovább a „vírust”, míg játék­tudásban hamarosan mindkét nemzet felzárkózott a lábtoll- labdázás vietnami és kínai nagyhatalmai mögé. A főleg újszászi és esetenként já- noshidai versenyzőkre épülő ma­gyar válogatott már számos nem­zetközi diadalnak volt részese. Legutóbb csapat-Európa-bajnok- ságot, nem sokkal később a Ger­man Opent nyerték meg címeres mezeseink. Most pedig küzdelem nélkül is eredményesek lettünk, hiszen az alakuló közgyűlésen Fe­hér Jánost, az Újszászi VVSE ügyvezető elnökét, a Magyar Láb­toll-labda Szövetség főtitkárát vá­lasztották meg az ISF egyik alel- nökévé. A szervezet trónját egy kínai foglalta el, míg Fehér mellett egy vietnami úriembernek, vala­mint Rüdennek szavazott bizal­mat a tagság az alelnöki teendők elvégzésére. Az újszászi „sport­mindenes” ezenkívül még a pro­pagandabizottságban is komoly szerepet kapott. A nemzetközi szövetség döntött arról, hogy a sportág évente rendez világbaj­nokságot, s az első hivatalos vb-t 2000. július 15. és 21. között Ma­gyarország bonyolíthatják le, mégpedig Újszászon. Fehér János a zakóját és nyak­kendőjét később mezre és klottos- ra cserélte, és Hanoiban beneve­zett a lábtoll-labda-világkupára. Noha az újonnan megválasztott alelnök a pályán felejthető teljesít­ményt nyújtott esélyesebb vetély- társaival szemben, a továbbiakban azonban sikeresen gyakorolja majd alelnöki feladatait. Testvándorlás Tűz és víz, nappal és éjjel, cukor és só. Nő és férfi, vagy ahogy a keleti kultúra hirdeti: jin és jang, test és lélek. De a végtelenségig lehetne sorolni azokat az ellenpólusokat, me­lyek mágnesként vonzzák, egyben taszítják is egymást. A föl­di élet alapvető elemei, amelyek kapcsolata a humánus szür­keállományban vált évezredek alatt szimbolikusan ellentétes­sé: De a létet, magát még fiziológiai értelmezésében sem tud­ná az egyik a másik nélkül fenntartani, így hát e homlokegye­nest más „érdekeket” képviselő „egyedek” szimbiózisba lép­nek egymással — mindhalálig. Mindjárt le is egyszerűsítem és emészthetőbbé teszem a fenti eszmefuttatásomat: nemrégen két sportos rendezvény között ingáztam. A nemzetközi aerobikverseny és a világbaj­nokságra kvalifikáló szumóbajnokság közti utat többször is bejártam, s mondhatom, mindkét helyről az elégedettség be­nyomásával távoztam. Az aerobik akrobatái játszi könnyed mozgáskultúrát felvonultatva adták elő színpadi produkció­jukat. Az újvilágból érkező, többségében filigrán hölgyek ál­tal űzött sportot leginkább a vidámság, a légiesség, a dinamiz­mus és a gyorsaság jellemezte, a gyakorlatokat pörgő ritmu­sú, harsány zenére ropva. A vékony, ám „kiszálkásított” ver­senyzők tulajdonképpen nem is egymás ellen, hanem magu­kért küzdöttek — legjobb az, kinek a gyakorlatát a legjobb­nak ítélte a zsűri. Még zsibongott a fejem a produkciók frissességétől, mikor átértem a másik terepre, de közben, mintha valamiféle időzó­nába csöppentem volna... Az évszázados ősi hagyományok­ra épülő szumó, a férfiasságot szimbolizáló test-test elleni versengések a korábbi látványhoz képest lassított felvételként hatottak rám, a mozdulatok komótossá váltak. Hatalmas zsír- és hústömegek ballagtak be az arénába, körülményesen elvé­gezni a szokásos szertartást. A súlyos egyéniségek dühösen farkasszemet néztek egymással, majd egy japán kurjantásra jókora puffanással összecsattant a két másfél mázsás hegy. Záporoztak a pofonok, rengtek a hájak, dübörgött a küzdőtér az ólomnehéz lábak dobbanásaitól. Még a nézők tapsa is mé­lyebbnek tűnt a viadaltól alaposan megizzadt nehézemberek felé. Később aztán csacskán eljátszottam a gondolattal, mi len­ne, ha történetem szereplői egyetlen előadásra forgatóköny­vet cserélnének. Ha a dekákban mérhető hölgyemények vi­csorogva kapaszkodnának össze testük bordázatába, eltorzult arccal próbálva kitolni a másikat a körből. Bár a hétköznap­okon akad erre is példa, ám valljuk be, nem illik a gyengéb­bik nemhez az erőlködés. Miképp az is felettébb mulattató lenne, ha a rengő hájú mázsás mackók egy gyertyából hirte­len mozdulattal spárgába ugranának át. Persze, talán ez sem kivitelezhetetlen. Ám aztán elhessegettem fejemből e disszonáns gondolato­kat: maradjon minden úgy, ahogy van! A só sós legyen, a cu­kor meg édes, a nő szüljön, s ne a férfi. Az élő test viszont mozogjon, a holt pedig porladjon, s csupán a léleknek enged­jük meg alkalomadtán a vándorlást... Mészáros Géza Az oldalt írta és szerkesztette: Mészáros Géza A keresőhorgász télen is talál Az elmúlt hetek időjárása nem kedvezett a pecásoknak. A korán jött tél többnyire a lakásba kényszerítette vagy a hólapát serény használatára szorította a vizek szerelmese­it. Vannak azonban, akik nem riadnak vissza a behavazott világ látványától, és ilyenkor is hódolnak szenvedélyüknek. S állítják, érdemes szembe­szállni Tél tábornok rohama­ival: a kitartás meglepő siker­élményekkel ajándékozhatja meg az elszánt horgászt. A keresőhorgászok a pecástár- sadalom külön „kasztját” alkot­ják. Számukra nem kérdés, va­lóban sport-e az említett tevé­kenység, avagy csupán a sza­badidő eltöltésének egyik lehet­séges alternatívája. Á kereső­horgászok a mozgalmasabb horgászmódszerek művelői. Fi­lozófiájuk szerint felesleges ar­ra várni, hogy az uszonyosok keressék meg a horgon felkínált csalit, inkább azt kell a halak közelébe juttatni. Az efféle gondolkodásmód eredményességére persze nem mindenki esküszik, ám aki egy­szer megunva az eredménytelen ücsörgést megpróbálkozik ked­venc kopoltyúsainak felkutatá­sával, életre szóló tapasztala­tokkal lehet gazdagabb. Igaz, csak ha az örök segítőtárs, For­tuna is mellé szegődik... Ilyenkor, ősz végén, a hideg évszak beköszöntével halaink nagy része a vízfenék közelébe húzódik és elvermel, vagy leg­alábbis lelassult életritmussal igyekszik átvészelni a rossz időt. Ez alól legfeljebb a telepí­tett uszonyosok jelentenek ki­vételt, hiszen ezek általában az új körülmények között aktívak maradnak még egy ideig, így — a telepítéssel járó tilalmak fel­oldását követően — „egy hely­ben ülős” módszerekkel is ho­rogvégre csalhatók. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a többiek télre felhagynának a táplálkozással. Arra azonban szinte csak a csukázóknak, menyhalazóknak van esélyük, hogy vízbe vetett horgukat a ha­lak keresik meg. A békés pikke­lyesekre és a többi ragadozóra pályázóknak viszont be kell cserkészniük kedvenceiket a si­ker érdekében. E kutatást ma már nagyban megkönnyítheti a halradar használata. Ám né­hány alapvető ismeretre azért emellett is szüksége van a téli keresőhorgásznak. Elengedhetetlen például tud­nia, hogy a hidegek megérkez­tével a békés halak nagy több­sége csoportokba verődve „bandázik” a meder mélyedése­iben, gödreiben. De mélyebben találunk ilyenkor majd’ minden uszonyost. Még az esztendő nagy részében közismerten a vizek felső rétegeiben tartózko­dó balint is fenékközeiben csíp­hetjük el. Bugány János Tisztelt Olvasóink! A téli pihenőt tartó horgászok számára is gyorsabban telik az idő, ha visszaidézhetik a vízparton átélt, érdekes élményeiket. Ebben szeretnénk segíteni oly módon, hogy kérjük Önöket, küldjék be nekünk az idei év legemlékezetesebb horgászkalandjait — elsősorban nagy vagy valami miatt különleges fogásokat — ábrázoló képeiket, és néhány sorban írják le a fotó történe­tét! A legjobb képet és történetet beküldő jutalma az Alkatex Kft. (Szolnok, Rékasi út 99., telefon: 56/413-321) által felajánlott vi­deokazetta lesz, amely a szolnoki Menyhárt József és barátai tá­voli tájakon átélt óriásharcsa-kalandjait mutatja be. Beküldési ha­táridő: december 17. Címünk: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Napilapok Szerkesztősége, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. Pf.: 105. A borítékra ragasszák rá a Horgászsarok emblémáját is! Múlt havi játékunk nyertese — Héjjá Tibor tiszatenyői olva­sónk — a Ketlner-Baja Kft. (Baja, Árpád tér 1.) horgászorsóját nyerte. Gratulálunk, nyereményét postán küldjük el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom